Globális jelenségek
Túlélsz-e egy repülõutat, amely a következõképpen zajlik: A repülõgép motorja hol mûködik, hol nem. Töltöttek bele üzemanyagot, de hogy mennyit, azt nem lehet tudni, mert rossz az üzeanyagmérõ. A rádió úgyszintén. Van rajtad ejtõernyõ, de szakadt és kisebb a kelleténél. Ha balul üt ki minden, még lehet, hogy ráesel egy jó sûrû fenyõerdõre, amely lefékezi az esést annyira, hogy kisebb karcolásokkal megúszod. (Volt rá példa a II. világháborúban!) És ha minden igaz, hamarabb találsz egy települést, mint ahogy téged talál meg egy éhes medve. Hát valahogy ilyen helyzetben vagyunk. Az egész rendszer még ennél is sokkal bonyolultabb, mert ahogy írtátok is, rendkívül szorosak az összefüggések, tele visszacsatolással. Hát, akár tetszik akár nem, rajta ülünk a repülõn.
Ergo, komplex folyamat, amelynek bármilyen változása a nagy egészre lehet befolyással. Nem?
Czelnai Rudolf:
Az óceáni vízkörzés
Ezen a ponton helyénvaló egy kitérõt tennünk, hogy összefoglaljunk néhány alapvetõ dolgot az óceánok vízkörzésérõl. Kezdjük az óceánok rétegzõdésével! Nagyjából azt lehet mondani, hogy egy tipikus óceáni medencében. egymás fölött, három zóna különböztethetõ meg: legfelül van a mindössze kb. 100 m vastag, (általában) meleg felszíni réteg; ez alatt. kb. 1000 méter mélységig terjed az ún. termoklin zóna, melyben a hõmérséklet lefelé haladva gyorsan csökken; majd legalul terül el a hideg mélyvíz óriási tömege.
Az egyszerûség kedvéért elõször nézzük meg, hogy (a Föld forgását, az általános légkörzés adott rendszerét és az egyéb adott feltételeket figyelembe véve) mi történne egy olyan idealizált óceáni medencében, mely mondjuk a 10 és 50 fokos északi szélességek, valamint a 10 és 50 fokos nyugati hosszúságok által körülhatárolt területen helyezkedik el. Különféle laboratóriumi és számítógépes kísérletek szerint ilyen esetben nagyjából az 1. ábrán látható áramlási képre számíthatnánk.
Amint látjuk, a medence vizének felszíni rétegében egy jobbforgású vízkörzés jön létre. Ezt egyrészt a szél hajtja, másrészt a tengervíz sûrûségének különbségei, melyeket a felszíni víz felmelegedése vagy lehûlése és sótartalmának változásai idéznek elõ. (A víz sótartalma egy adott felszíni térségben a párolgás következtében növekedhet, vagy ha a folyókból édesvíz, ill. a mélyebb rétegekbõl kevésbé sós víz keveredik hozzá, csökkenhet.) A hõmérséklet és sótartalom változásaiból származó ún. termohalin vízkörzés visszahat a szél hajtotta áramlásokra; a kettõ úgy kapcsolódik egymáshoz, mint jól összeillesztett fogaskerekek.
A mélyóceán legnagyobb részén lassú (kényszeres) feláramlás megy végbe, mert az alul szétterülõ friss hideg víz az elõtte lévõt emelkedésre kényszeríti. Ez nagyon lassú, északi irányú sodródással párosul. A medence alján viszont balforgású vízkörzést látunk, melybõl különféle feláramlások ágaznak ki, különösen a nyugati perem mentén. A teljes termohalin áramkör legerõsebb részárama az a koncentrált vízsüllyedés, mely a medence északkeleti sarkában alakul ki. A mélyebb rétegek dél felé irányuló áramához ez adja (hideg és magas sótartalmú víz formájában) a folyamatos vízutánpótlást.
Ez a kép egy idealizált medencére vonatkozott. A valóságban a világóceánnak nincsenek egymástól élesen elválasztható medencéi. A medencék cirkulációi egymáshoz kapcsolódnak és egymás mûködését befolyásolják. Ezt bizonyítja az is, hogy a mélységi vízminták tanúsága szerint a világóceán teljes vízmennyisége a legutóbbi glaciális óta legalább egyszer teljesen átkeveredett. Azóta a Jelenlegi mélyvíz legalább egyszer megjárta a felszíni réteget.
Az 1. ábrán bemutatott cirkulációs kép idealizált volta ellenére mégis hasznos, mert kiviláglik belõle az óceáni vízkörzés egyik legfontosabb vonása, vagyis az, hogy a sekély felszíni víz és a mélyvíz között csak egészen szorosan körülhatárolható körzetekben van intenzív vízcsere, mert a termoklin zónában mutatkozó meredek hõmérsékletcsökkenés hatékonyan gátol minden függélyes mozgást (oceanográfus nyelven: "ventilációt").
Fent, az idealizált medence északkeleti csücskében van csak olyan hely, ahol a termoklin zóna elenyészik, mert a délrõl oda érkezõ felszíni víz addigra már eléggé lehûl és sótartalma a párolgás folytán már eléggé megnõ ahhoz, hogy nehezebbé váljék az alatta lévõ mélyvíznél. Az itt bekövetkezõ koncentrált vízsüllyedés két dolgot von maga után: egyrészt a felszínen helyet csinál a folyamatosan érkezõ áramlásnak, s ezáltal biztosítja annak folyamatosságát, másrészt lent maga elõtt tolja a mélyvizet. Ily módon a koncentrált vízsüllyedés körzete hajtja az idealizált medence 1. ábrán bemutatott cirkulációját.
Ha kilépünk az idealizált medencébõl és most már a valóságos világóceán egészét nézzük, olyan álfogó cirkulációt észlelünk, melyben a felszíni áramkör és a mélyvízi áramkör egyaránt átíveli az összes medencét. Mindkettõ mérhetetlenül bonyolulttá is válik, és a cirkulációt több ponton tarkítják a koncentrált vízsüllyedések és feláramlások aktív körzetei. A lényeg azonban változatlanul az, hogy a legnagyobb koncentrált vízsüllyedési körzet biztosítja az általános vízkörzés jelenlegi változatának stabil fennmaradását. Ezt a körzetet nevesíthetjük is: ez az Atlanti-óceán északkeleti csücske, ahol a Golf-áram véget ér.
A Golf-áram másodpercenként százmillió köbméter vizet szállít, vagyis többet, mint a világ összes folyója együttvéve. Ezzel jut a vízkörzés felszíni áramköre a legmagasabban fel északra, s az a hõmennyiség, melyet oda szállít és ott lead, Nyugat-Európa éghajlatát kb. 5-10 fokkal teszi melegebbé, mint az különben volna!
Kellemetlen meglepetések az üvegházban?
Ezzel a címmel jelent meg 1987-ben a Nature c. folyóiratban Broecker cikke, mely arról szólt, hogy bizonyos paleoklimatológiai események adatai óvatosságra intenek. "Ezen adatok tanúsága szerint" - írta Broecker - "nem várhatjuk, hogy az üvegházhatás növekedése által okozott esetleges éghajlatváltozás sima és fokozatos lesz".
Ez nem az elsõ közlés volt errõl a témáról, de mivel a Nature-ben jelent meg, nagyobb figyelmet keltett, mint a korábbiak. Azt sem lehet mondani, hogy a probléma váratlanul merült volna tel, hiszen meteorológus körökben sok olyan beszélgetést lehetett hallani már évekkel elõbb is, hogy a növekvõ széndioxid-koncentráció következményeit talán azért nem sikerült eddig statisztikailag meggyõzõ módon kimutatni, mert esetleg nem is a megfelelõ dolgot néztük. (Abból, hogy a globális éghajlati adatokban nem mutatkozik szignifikáns melegedés, nem feltétlenül következik, hogy nincs változás. Viszont lehet, hogy az olyan formában mutatkozik, amelyre nem is gondolunk.)
Broecker felismerései ezt a problémát drámai megvilágításba helyezték. És itt egy személyes megjegyzést kell tennem: Broecker publikációit már régóta figyeltem, s amikor 1996-ban híre jött két magas (amerikai és japán) tudományos kitüntetésének, nagyon megörültem és tájékozódni akartam. Természetes elsõ lépésként a Meteorológiai Világszervezet (korábbi munkahelyem) illetékes vezetõihez fordultam információért. Ámde meglepetésemre az a segítõkészség, melyet más esetekben részükrõl mindig tapasztaltam, most mintha elapadt volna. Broecker eredményeirõl (melyek igazi áttörést jelentenek) nem akartak tudni. Tény, hogy az a nemzetközi folyamat, melyet az éghajlatváltozással kapcsolatban még a riói konferencián indítottak el, most teljes revízióra szorul, és az ebben kulcsszerepet játszó nemzetközi szervezetek vezetõi számára ez bizonyára kellemetlen.
Így aztán más utat kellett keresnem, hogy Broecker intézetével, a New York-i Columbia Egyetemhez tartozó Lamont-Doherty Geológiai Obszervatóriummal kapcsolatba lépjek. De sikerült és postafordultával meg is kaptam a kért háttéranyagot. Ennek alapján most megpróbálom röviden összefoglalni. hogy milyen új ismereteket hoztak a szakmai közösség számára Broecker kutatásai, s mi ezeknek az eredményeknek a közérdekû jelentõsége.
Broecker kiemelkedõ sikerének titka egyebek közt nyilvánvalóan az, hogy rendkívül invenciózusan kombinálta három tudományterület (fizikai oceanográfia, paleoklimatológia és numerikus éghajlat-modellezés) közelítésmódjait. Mindhárom területet szemmel tartotta, s felfigyelt arra, hogy bizonyos új felismerések, melyek ezeken a területeken adódtak, szépen egymáshoz illeszthetõk, mint egy kirakós játék elemei. Ezen kívül jó kérdéseket tudott föltenni, jó tudományos programot szervezett és végül megfogalmazott egy fontos átfogó koncepciót.
Kezdjük a paleoklimatológiai kérdésekkel! A kirakós játék legfontosabb elemét kétségtelenül a W. Dansyaard és kutatótársai által Grönlandon végzett két, egyenként 3 km-es mélyfúrás adta. Az így szerzett jég- és üledékminták révén kb. 110 000 évre visszamenõ éghajlati információhoz jutottak. Mit látunk ebbõl? Mindenekelõtt azt, hogy a legutóbbi 10 000 évben, a megelõzõ 100 000 évhez képest, a Föld éghajlata nemcsak enyhe, hanem bámulatosan stabil és változatlan volt. Csak egyetlen kis kitérés történt kb. 8 000 évvel ezelõtt. Ezzel szemben a megelõzõ idõszakot az Jellemezte, hogy az éghajlat vadul váltakozott oda-vissza egy nagyon hideg és egy maihoz képest közepesen hideg állapot között. Kb. 20 nagy globális változás (Dansgaard-Oeschger esemény) történt, melyek pár évtized alatt (igen gyorsan) zajlottak le. Grönlandon ebben a változékony idõszakban a medián hõmérséklet kb. 16 fokkal volt alacsonyabb a jelenleginél. Broecker azt vizsgálta, hogy mi okozhatta ezeket a kolosszális változásokat, s hogy az esetleges válaszokból az éghajlati rendszer jövõbeli mûködésére vonatkozóan mit lehet levonni.
A változások gyorsaságáról különösen a legutóbbi melegedés bekövetkeztét megelõzõ felsõ dryas (Younger Dryas = YD) idõszak ad érdekes képet. Ezt a kb. 1000 éves periódust a 2. ábra két lépésben kinagyított része mutatja. A cikcakkos vonal a különbözõ idõpontokhoz tartozó jégminták elektromos vezetõképességének változását követi, ami viszont a kalcium-karbonát tartalmú pornak és a savas ülepedésnek az arányát jelzi. E hideg periódus folyamán a kalcium-karbonát tartalmú por kihullása oly nagymértékû volt, hogy teljesen közömbösítette a savas szennyezõdéseket. Tehát az elektromos vezetõképesség igen alacsony volt. Amikor viszont a máig is tartó meleg periódus elkezdõdött, hirtelen megnõtt a vezetõképesség. Az ábra jobb oldali kinagyításán látszik, hogy a változás tényleg gyors volt. A kezdeti változás 2-3 év alatt bekövetkezett, majd ezt egy erõsen ingadozó periódus követte. Az átmenet ezzel együtt kevesebb mint három évtized alatt végbement.
Nem megyek bele annak részleteibe, hogy Broecker a grönlandi jégmintákban talált levegõ-zárványok metántartalmából hogyan következtetett a trópusi övezetek egyidejû éghajlatára. Mindenesetre azt találta, hogy amikor Grönland klímája melegebb lett, a trópusok öve nedvesebbé vált. Hasonló távkapcsolatokat keresve a Csendes-óceán térségében végzett mélyfúrások adataiból azt tudta leszûrni, hogy a kaliforniai Santa Barbara medencében a grönlandi Dansgaard-Oeschger események idején mindig megerõsödött a termoklin zóna ventilációja. Ez arra mutatott, hogy kapcsolat van az óceáni vízkörzés és az éghajlat változásai között. A hírek szerint Broecker az Asahi Glass Foundation Kék Bolygó díját elsõsorban azért kapta, mert magyarázatot keresett arra, hogy mi válthatta ki a Dansgaard-Oeschger eseményeket. A grönlandi változások rendre két diszkrét éghajlati állapot közötti ugrásszerû átváltás formájában történtek, és Broeckernek jutott elõször eszébe, hogy itt az óceáni vízkörzés valamiféle átváltásait lehet okként gyanúba fogni.
Pontosabban. Broecker gondolata az volt, hogy egy olyan globális vízkörzési rendszer átbillenéseirõl lehet szó, mely egyidejûleg mindhárom nagy óceáni medencére hatással van. Ezt a rendszert, melyet újabban Broecker conveyor néven is emlegetnek, máskor pedig nagy óceáni szállítószalagnak is hívnak, a 3. ábra szimbolizálja. A hangsúly itt a szimbolizálás szón van, mert ez az ábra nem a valóságos áramlási rendszert próbálja bemutatni, hanem azt a funkciót. melyet az betölt, vagyis azt, hogy összekapcsolja az Atlanti-, a Csendes- és az Indiai-óceán medencéjének felszíni és mélyvízi áramköreit. Ennek a vízkörzésnek a fõ vonása ismerõs (az 1. ábrával kapcsolatban már láttuk): az Atlanti-óceán északi medencéjében az észak felé áramló felszíni víz Izland közelébe érve még 12-13 fokos, a kanadai és grönlandi hideg légáramlatok hatására azonban 2-3 fokra lehûl és az útközben elszenvedett párolgás következtében a sótartalma is szokatlanul magas. Ez a lehûlés oly mértékben megnöveli ennek a sós felszíni víznek a sûrûségét, hogy az óceán északi csücskébe érve már nehezebb, mint a mélyvíz, tehát lesüllyed és a mélyben elkezd dél felé áramlani. További útját követve látnánk, hogy legnagyobb részt Afrika megkerülésével jut el a Déli-óceán cirkumpoláris áramához, majd a távol-keleti trópusi övbe, ahol felszínre tör, felmelegszik és bonyolult utakon Afrikát ismét megkerülve, zárja a kört.
A fentebb leírt áramkörben nagyságrendileg kb. akkora vízmennyiség folyik, mint a Föld felszínére hulló csapadék globális összege. Az a többlet hõmennyiség, melyet ez az áram északra szállít és ott a légkörnek átad, kb. egynegyede annak a teljes energiamennyiségnek, melyet az Atlanti-óceán a Gibraltártól északra fekvõ részén a Nap sugárzása révén közvetlenül kap. Tehát láthatjuk, hogy jelentõs folyamatról van szó.
Broecker figyelmét az ragadta meg, hogy az elmúlt kb. egymillió év folyamán bekövetkezett glaciálisok mindegyike katasztrofálisan fejezõdött be. Ezért rávette a numerikus éghajlat-modellezõket, hogy végezzenek számítógépes szimulációkat e jelenség vizsgálatára. Azonnal kiderült, hogy amennyiben az Atlanti-óceán melegvíz-utánpótlása megakadna, az észak-atlanti medence környezetében az éves középhõmérséklet 5-10 fokkal süllyedne. E változásokat nemcsak Kanada keleti fele és Grönland érezné meg, hanem Nyugat-Európa nagy része is.
Ugyanakkor ezek a szimulációs kísérletek nem jeleztek számottevõ hatást a Föld más régióiban, sem a trópusi övben, sem a kaliforniai Santa Barbara medencében. Tehát valami még hiányzott, amit a modellek nem vettek figyelembe. Ezek a modellkísértetek nem adtak magyarázatot arra, hogy miképpen következhettek be azok az éghajlati szcenáriók, amelyek a glaciális periódusokban a trópusi övezetekben és máshol elõfordultak. A múltban ilyenkor a trópusok is kb. 5 fokkal hidegebbek voltak. Miért nem mutatták ezt a modellkísérletek, és hogyan történhetett egyáltalán ilyen változás, ha semmi külsõ kényszer (pl. a napsugárzás intenzitásának változása) nem hatott?
Broecker az Andok gleccsereibõl vett fúrásmintákból azt a következtetést vonta le, hogy a glaciális idõszakokban a légkör vízgõztartalma sokkal alacsonyabb lehetett a jelenleginél. Vagyis még valami más is másként mûködött, nemcsak az óceáni hõszállítás mechanizmusa. Ilyenek lehettek pl. azok a folyamatok, melyek vizet juttatnak a légkörbe, vagy azok is, amelyek a vizet onnan eltávolítják.
A légköri vízmérleg szerepét mindenképpen indokolt tüzetesen megvizsgálni. A víz könnyen bizonyulhat az éghajlat-sztori fõszereplõjének, pl. azért is, mert a vízgõz a legfontosabb üvegházhatású gáz. Egyedül oly mértékben járul hozzá a teljes légköri üvegházhatáshoz, mint a széndioxid, metán és nitrogén-oxidok együttvéve. Ha pl. a légkör jelenlegi vízgõztartalma 30%-kal csökkenne, a globális átlaghõmérséklet a Föld felszínén kb. 5 fokkal süllyedne. Ugyanakkor, ha a vízgõz mennyisége változatlan maradna, de a szén-dioxid koncentrációja megduplázódna, a hõmérséklet csak 1,5 fokkal emelkedne. A vízgõz légköri forgalmának, illetõleg a globális vízmérleg alakulásának, többek közt ezért is könnyen lehet akkora hatása, mint amekkorára a magyarázatot keressük.
Az Atlanti-óceán felszíni vizei átlagosan 1 g/literrel több sót tartalmaznak, mint a Csendes-óceáné. Ez a sótartalom-eltérés kb. akkora sûrûségkülönbséget okoz, mint 3-4 fokos hõmérsékletkülönbség. Az Atlanti-óceán északi része és a Csendes-óceán északi része között még nagyobb az eltérés: 2-3 g/liter. Ez nagyon nagy különbség és a következményei is nagyok. A Csendes-óceán északi részén még a sós víz fagypontjáig (-1,8 fokig) lehûtött felszíni víz sem tud mélyebbre süllyedni pár száz méternél, mert ott már ugyanolyan sûrûségû közegbe ér. Így ott nem tud mélyvíz formálódni és nem tud az Atlanti-óceánéhoz hasonló cirkuláció kialakulni.
Ilyen értelemben azt mondhatjuk, hogy a Broecker conveyort az a sótöbblet hajtja, mely abból származik, hogy a Golf-áram északra tartó ága a párolgás következtében a felszíni rétegbõl sok vizet veszít. De ebbõl rögtön következik egy másik kérdés: mi történik azzal a vízzel, mely ily módon a levegõbe kerül? Erre a kérdésre tulajdonképpen régen tudtuk a választ, vagyis itt a kirakós játéknak egy újabb eleme kerül a helyére. Arról van szó, hogy az Atlanti-óceán térségébõl nettó légköri vízgõz transzport történik a Csendes-óceán térsége felé. Meteorológus kutatók már régen kimulatták, hogy a trópusi keleti szelek övezetében Közép-Amerikán keresztül több vízgõz szállítódik nyugatra, mint amennyi Afrikán keresztül keletrõl érkezik. A mérsékelt övben, vagyis a nyugati szelek övezetében, pedig több vízgõz szökik meg Ázsia felé, mint amennyi az amerikai Kordillerákon keresztül az Atlanti-óceán térségébe jut. A légköri vízmérleg vesztesége az atlanti térségben 0,20-0,50 Sverdrup (1 Sverdrup másodpercenként l millió köbméternek felel meg). Ez eltörpül ahhoz a vízmennyiséghez képest, amely az észak-atlanti vízsüllyedés körzetébõl a mélyben eláramlik dél felé. Az utóbbi ugyanis kb. 20 Sverdrup. Vagyis azt látjuk, hogy a Broecker conveyort egy hozzá képest negyvenszer-százszor kisebb folyamat hajtja.
Közelítõleg ugyanez az arány jön ki abból is, hogy a különbség a tengervíz és a légköri vízgõz sótartalma (utóbbi nulla) között kb. 60-szor nagyobb, mint az Atlanti-óceán és a világóceán többi medencéje között cserélt víz sótartalom-különbsége. E számokból többek között az is kiderül, hogy a Broecker conveyornak megállás nélkül mûködnie kellett az elmúlt 9 000 évben, mert ha nem mûködött volna, akkor az Atlanti-óceán vizének sótartalma ezer évenként kb. 1,4 g/literrel nõtt volna. (Ezt az utóbbi megállapítást azzal kell kiegészítenem, hogy ez csak akkor érvényes, ha azt is feltesszük, hogy az általános légkörzés rendszere ugyancsak változatlan volt ebben az idõszakban. De ezt a feltevést megtehetjük, mert e 9 000 év paleoklimatológiai adatai nem utalnak lényeges változásra.)
Az elmúlt 9-10 ezer év anomális a Föld történetében. Ezt a periódust, melyben az emberi civilizáció kifejlõdött (kezdete pontosan egybeesett a földmûvelés kezdetével), olyan stabil és változatlan éghajlat jellemezte, melyre nem volt példa a megelõzõ 100 ezer év alatt. Akkor átlagosan is sokkal hidegebb volt, állandó volt az ingadozás, és legalább 20 glaciális periódus
Az óceáni vízkörzés
Ezen a ponton helyénvaló egy kitérõt tennünk, hogy összefoglaljunk néhány alapvetõ dolgot az óceánok vízkörzésérõl. Kezdjük az óceánok rétegzõdésével! Nagyjából azt lehet mondani, hogy egy tipikus óceáni medencében. egymás fölött, három zóna különböztethetõ meg: legfelül van a mindössze kb. 100 m vastag, (általában) meleg felszíni réteg; ez alatt. kb. 1000 méter mélységig terjed az ún. termoklin zóna, melyben a hõmérséklet lefelé haladva gyorsan csökken; majd legalul terül el a hideg mélyvíz óriási tömege.
Az egyszerûség kedvéért elõször nézzük meg, hogy (a Föld forgását, az általános légkörzés adott rendszerét és az egyéb adott feltételeket figyelembe véve) mi történne egy olyan idealizált óceáni medencében, mely mondjuk a 10 és 50 fokos északi szélességek, valamint a 10 és 50 fokos nyugati hosszúságok által körülhatárolt területen helyezkedik el. Különféle laboratóriumi és számítógépes kísérletek szerint ilyen esetben nagyjából az 1. ábrán látható áramlási képre számíthatnánk.
Amint látjuk, a medence vizének felszíni rétegében egy jobbforgású vízkörzés jön létre. Ezt egyrészt a szél hajtja, másrészt a tengervíz sûrûségének különbségei, melyeket a felszíni víz felmelegedése vagy lehûlése és sótartalmának változásai idéznek elõ. (A víz sótartalma egy adott felszíni térségben a párolgás következtében növekedhet, vagy ha a folyókból édesvíz, ill. a mélyebb rétegekbõl kevésbé sós víz keveredik hozzá, csökkenhet.) A hõmérséklet és sótartalom változásaiból származó ún. termohalin vízkörzés visszahat a szél hajtotta áramlásokra; a kettõ úgy kapcsolódik egymáshoz, mint jól összeillesztett fogaskerekek.
A mélyóceán legnagyobb részén lassú (kényszeres) feláramlás megy végbe, mert az alul szétterülõ friss hideg víz az elõtte lévõt emelkedésre kényszeríti. Ez nagyon lassú, északi irányú sodródással párosul. A medence alján viszont balforgású vízkörzést látunk, melybõl különféle feláramlások ágaznak ki, különösen a nyugati perem mentén. A teljes termohalin áramkör legerõsebb részárama az a koncentrált vízsüllyedés, mely a medence északkeleti sarkában alakul ki. A mélyebb rétegek dél felé irányuló áramához ez adja (hideg és magas sótartalmú víz formájában) a folyamatos vízutánpótlást.
Ez a kép egy idealizált medencére vonatkozott. A valóságban a világóceánnak nincsenek egymástól élesen elválasztható medencéi. A medencék cirkulációi egymáshoz kapcsolódnak és egymás mûködését befolyásolják. Ezt bizonyítja az is, hogy a mélységi vízminták tanúsága szerint a világóceán teljes vízmennyisége a legutóbbi glaciális óta legalább egyszer teljesen átkeveredett. Azóta a Jelenlegi mélyvíz legalább egyszer megjárta a felszíni réteget.
Az 1. ábrán bemutatott cirkulációs kép idealizált volta ellenére mégis hasznos, mert kiviláglik belõle az óceáni vízkörzés egyik legfontosabb vonása, vagyis az, hogy a sekély felszíni víz és a mélyvíz között csak egészen szorosan körülhatárolható körzetekben van intenzív vízcsere, mert a termoklin zónában mutatkozó meredek hõmérsékletcsökkenés hatékonyan gátol minden függélyes mozgást (oceanográfus nyelven: "ventilációt").
Fent, az idealizált medence északkeleti csücskében van csak olyan hely, ahol a termoklin zóna elenyészik, mert a délrõl oda érkezõ felszíni víz addigra már eléggé lehûl és sótartalma a párolgás folytán már eléggé megnõ ahhoz, hogy nehezebbé váljék az alatta lévõ mélyvíznél. Az itt bekövetkezõ koncentrált vízsüllyedés két dolgot von maga után: egyrészt a felszínen helyet csinál a folyamatosan érkezõ áramlásnak, s ezáltal biztosítja annak folyamatosságát, másrészt lent maga elõtt tolja a mélyvizet. Ily módon a koncentrált vízsüllyedés körzete hajtja az idealizált medence 1. ábrán bemutatott cirkulációját.
Ha kilépünk az idealizált medencébõl és most már a valóságos világóceán egészét nézzük, olyan álfogó cirkulációt észlelünk, melyben a felszíni áramkör és a mélyvízi áramkör egyaránt átíveli az összes medencét. Mindkettõ mérhetetlenül bonyolulttá is válik, és a cirkulációt több ponton tarkítják a koncentrált vízsüllyedések és feláramlások aktív körzetei. A lényeg azonban változatlanul az, hogy a legnagyobb koncentrált vízsüllyedési körzet biztosítja az általános vízkörzés jelenlegi változatának stabil fennmaradását. Ezt a körzetet nevesíthetjük is: ez az Atlanti-óceán északkeleti csücske, ahol a Golf-áram véget ér.
A Golf-áram másodpercenként százmillió köbméter vizet szállít, vagyis többet, mint a világ összes folyója együttvéve. Ezzel jut a vízkörzés felszíni áramköre a legmagasabban fel északra, s az a hõmennyiség, melyet oda szállít és ott lead, Nyugat-Európa éghajlatát kb. 5-10 fokkal teszi melegebbé, mint az különben volna!
Kellemetlen meglepetések az üvegházban?
Ezzel a címmel jelent meg 1987-ben a Nature c. folyóiratban Broecker cikke, mely arról szólt, hogy bizonyos paleoklimatológiai események adatai óvatosságra intenek. "Ezen adatok tanúsága szerint" - írta Broecker - "nem várhatjuk, hogy az üvegházhatás növekedése által okozott esetleges éghajlatváltozás sima és fokozatos lesz".
Ez nem az elsõ közlés volt errõl a témáról, de mivel a Nature-ben jelent meg, nagyobb figyelmet keltett, mint a korábbiak. Azt sem lehet mondani, hogy a probléma váratlanul merült volna tel, hiszen meteorológus körökben sok olyan beszélgetést lehetett hallani már évekkel elõbb is, hogy a növekvõ széndioxid-koncentráció következményeit talán azért nem sikerült eddig statisztikailag meggyõzõ módon kimutatni, mert esetleg nem is a megfelelõ dolgot néztük. (Abból, hogy a globális éghajlati adatokban nem mutatkozik szignifikáns melegedés, nem feltétlenül következik, hogy nincs változás. Viszont lehet, hogy az olyan formában mutatkozik, amelyre nem is gondolunk.)
Broecker felismerései ezt a problémát drámai megvilágításba helyezték. És itt egy személyes megjegyzést kell tennem: Broecker publikációit már régóta figyeltem, s amikor 1996-ban híre jött két magas (amerikai és japán) tudományos kitüntetésének, nagyon megörültem és tájékozódni akartam. Természetes elsõ lépésként a Meteorológiai Világszervezet (korábbi munkahelyem) illetékes vezetõihez fordultam információért. Ámde meglepetésemre az a segítõkészség, melyet más esetekben részükrõl mindig tapasztaltam, most mintha elapadt volna. Broecker eredményeirõl (melyek igazi áttörést jelentenek) nem akartak tudni. Tény, hogy az a nemzetközi folyamat, melyet az éghajlatváltozással kapcsolatban még a riói konferencián indítottak el, most teljes revízióra szorul, és az ebben kulcsszerepet játszó nemzetközi szervezetek vezetõi számára ez bizonyára kellemetlen.
Így aztán más utat kellett keresnem, hogy Broecker intézetével, a New York-i Columbia Egyetemhez tartozó Lamont-Doherty Geológiai Obszervatóriummal kapcsolatba lépjek. De sikerült és postafordultával meg is kaptam a kért háttéranyagot. Ennek alapján most megpróbálom röviden összefoglalni. hogy milyen új ismereteket hoztak a szakmai közösség számára Broecker kutatásai, s mi ezeknek az eredményeknek a közérdekû jelentõsége.
Broecker kiemelkedõ sikerének titka egyebek közt nyilvánvalóan az, hogy rendkívül invenciózusan kombinálta három tudományterület (fizikai oceanográfia, paleoklimatológia és numerikus éghajlat-modellezés) közelítésmódjait. Mindhárom területet szemmel tartotta, s felfigyelt arra, hogy bizonyos új felismerések, melyek ezeken a területeken adódtak, szépen egymáshoz illeszthetõk, mint egy kirakós játék elemei. Ezen kívül jó kérdéseket tudott föltenni, jó tudományos programot szervezett és végül megfogalmazott egy fontos átfogó koncepciót.
Kezdjük a paleoklimatológiai kérdésekkel! A kirakós játék legfontosabb elemét kétségtelenül a W. Dansyaard és kutatótársai által Grönlandon végzett két, egyenként 3 km-es mélyfúrás adta. Az így szerzett jég- és üledékminták révén kb. 110 000 évre visszamenõ éghajlati információhoz jutottak. Mit látunk ebbõl? Mindenekelõtt azt, hogy a legutóbbi 10 000 évben, a megelõzõ 100 000 évhez képest, a Föld éghajlata nemcsak enyhe, hanem bámulatosan stabil és változatlan volt. Csak egyetlen kis kitérés történt kb. 8 000 évvel ezelõtt. Ezzel szemben a megelõzõ idõszakot az Jellemezte, hogy az éghajlat vadul váltakozott oda-vissza egy nagyon hideg és egy maihoz képest közepesen hideg állapot között. Kb. 20 nagy globális változás (Dansgaard-Oeschger esemény) történt, melyek pár évtized alatt (igen gyorsan) zajlottak le. Grönlandon ebben a változékony idõszakban a medián hõmérséklet kb. 16 fokkal volt alacsonyabb a jelenleginél. Broecker azt vizsgálta, hogy mi okozhatta ezeket a kolosszális változásokat, s hogy az esetleges válaszokból az éghajlati rendszer jövõbeli mûködésére vonatkozóan mit lehet levonni.
A változások gyorsaságáról különösen a legutóbbi melegedés bekövetkeztét megelõzõ felsõ dryas (Younger Dryas = YD) idõszak ad érdekes képet. Ezt a kb. 1000 éves periódust a 2. ábra két lépésben kinagyított része mutatja. A cikcakkos vonal a különbözõ idõpontokhoz tartozó jégminták elektromos vezetõképességének változását követi, ami viszont a kalcium-karbonát tartalmú pornak és a savas ülepedésnek az arányát jelzi. E hideg periódus folyamán a kalcium-karbonát tartalmú por kihullása oly nagymértékû volt, hogy teljesen közömbösítette a savas szennyezõdéseket. Tehát az elektromos vezetõképesség igen alacsony volt. Amikor viszont a máig is tartó meleg periódus elkezdõdött, hirtelen megnõtt a vezetõképesség. Az ábra jobb oldali kinagyításán látszik, hogy a változás tényleg gyors volt. A kezdeti változás 2-3 év alatt bekövetkezett, majd ezt egy erõsen ingadozó periódus követte. Az átmenet ezzel együtt kevesebb mint három évtized alatt végbement.
Nem megyek bele annak részleteibe, hogy Broecker a grönlandi jégmintákban talált levegõ-zárványok metántartalmából hogyan következtetett a trópusi övezetek egyidejû éghajlatára. Mindenesetre azt találta, hogy amikor Grönland klímája melegebb lett, a trópusok öve nedvesebbé vált. Hasonló távkapcsolatokat keresve a Csendes-óceán térségében végzett mélyfúrások adataiból azt tudta leszûrni, hogy a kaliforniai Santa Barbara medencében a grönlandi Dansgaard-Oeschger események idején mindig megerõsödött a termoklin zóna ventilációja. Ez arra mutatott, hogy kapcsolat van az óceáni vízkörzés és az éghajlat változásai között. A hírek szerint Broecker az Asahi Glass Foundation Kék Bolygó díját elsõsorban azért kapta, mert magyarázatot keresett arra, hogy mi válthatta ki a Dansgaard-Oeschger eseményeket. A grönlandi változások rendre két diszkrét éghajlati állapot közötti ugrásszerû átváltás formájában történtek, és Broeckernek jutott elõször eszébe, hogy itt az óceáni vízkörzés valamiféle átváltásait lehet okként gyanúba fogni.
Pontosabban. Broecker gondolata az volt, hogy egy olyan globális vízkörzési rendszer átbillenéseirõl lehet szó, mely egyidejûleg mindhárom nagy óceáni medencére hatással van. Ezt a rendszert, melyet újabban Broecker conveyor néven is emlegetnek, máskor pedig nagy óceáni szállítószalagnak is hívnak, a 3. ábra szimbolizálja. A hangsúly itt a szimbolizálás szón van, mert ez az ábra nem a valóságos áramlási rendszert próbálja bemutatni, hanem azt a funkciót. melyet az betölt, vagyis azt, hogy összekapcsolja az Atlanti-, a Csendes- és az Indiai-óceán medencéjének felszíni és mélyvízi áramköreit. Ennek a vízkörzésnek a fõ vonása ismerõs (az 1. ábrával kapcsolatban már láttuk): az Atlanti-óceán északi medencéjében az észak felé áramló felszíni víz Izland közelébe érve még 12-13 fokos, a kanadai és grönlandi hideg légáramlatok hatására azonban 2-3 fokra lehûl és az útközben elszenvedett párolgás következtében a sótartalma is szokatlanul magas. Ez a lehûlés oly mértékben megnöveli ennek a sós felszíni víznek a sûrûségét, hogy az óceán északi csücskébe érve már nehezebb, mint a mélyvíz, tehát lesüllyed és a mélyben elkezd dél felé áramlani. További útját követve látnánk, hogy legnagyobb részt Afrika megkerülésével jut el a Déli-óceán cirkumpoláris áramához, majd a távol-keleti trópusi övbe, ahol felszínre tör, felmelegszik és bonyolult utakon Afrikát ismét megkerülve, zárja a kört.
A fentebb leírt áramkörben nagyságrendileg kb. akkora vízmennyiség folyik, mint a Föld felszínére hulló csapadék globális összege. Az a többlet hõmennyiség, melyet ez az áram északra szállít és ott a légkörnek átad, kb. egynegyede annak a teljes energiamennyiségnek, melyet az Atlanti-óceán a Gibraltártól északra fekvõ részén a Nap sugárzása révén közvetlenül kap. Tehát láthatjuk, hogy jelentõs folyamatról van szó.
Broecker figyelmét az ragadta meg, hogy az elmúlt kb. egymillió év folyamán bekövetkezett glaciálisok mindegyike katasztrofálisan fejezõdött be. Ezért rávette a numerikus éghajlat-modellezõket, hogy végezzenek számítógépes szimulációkat e jelenség vizsgálatára. Azonnal kiderült, hogy amennyiben az Atlanti-óceán melegvíz-utánpótlása megakadna, az észak-atlanti medence környezetében az éves középhõmérséklet 5-10 fokkal süllyedne. E változásokat nemcsak Kanada keleti fele és Grönland érezné meg, hanem Nyugat-Európa nagy része is.
Ugyanakkor ezek a szimulációs kísérletek nem jeleztek számottevõ hatást a Föld más régióiban, sem a trópusi övben, sem a kaliforniai Santa Barbara medencében. Tehát valami még hiányzott, amit a modellek nem vettek figyelembe. Ezek a modellkísértetek nem adtak magyarázatot arra, hogy miképpen következhettek be azok az éghajlati szcenáriók, amelyek a glaciális periódusokban a trópusi övezetekben és máshol elõfordultak. A múltban ilyenkor a trópusok is kb. 5 fokkal hidegebbek voltak. Miért nem mutatták ezt a modellkísérletek, és hogyan történhetett egyáltalán ilyen változás, ha semmi külsõ kényszer (pl. a napsugárzás intenzitásának változása) nem hatott?
Broecker az Andok gleccsereibõl vett fúrásmintákból azt a következtetést vonta le, hogy a glaciális idõszakokban a légkör vízgõztartalma sokkal alacsonyabb lehetett a jelenleginél. Vagyis még valami más is másként mûködött, nemcsak az óceáni hõszállítás mechanizmusa. Ilyenek lehettek pl. azok a folyamatok, melyek vizet juttatnak a légkörbe, vagy azok is, amelyek a vizet onnan eltávolítják.
A légköri vízmérleg szerepét mindenképpen indokolt tüzetesen megvizsgálni. A víz könnyen bizonyulhat az éghajlat-sztori fõszereplõjének, pl. azért is, mert a vízgõz a legfontosabb üvegházhatású gáz. Egyedül oly mértékben járul hozzá a teljes légköri üvegházhatáshoz, mint a széndioxid, metán és nitrogén-oxidok együttvéve. Ha pl. a légkör jelenlegi vízgõztartalma 30%-kal csökkenne, a globális átlaghõmérséklet a Föld felszínén kb. 5 fokkal süllyedne. Ugyanakkor, ha a vízgõz mennyisége változatlan maradna, de a szén-dioxid koncentrációja megduplázódna, a hõmérséklet csak 1,5 fokkal emelkedne. A vízgõz légköri forgalmának, illetõleg a globális vízmérleg alakulásának, többek közt ezért is könnyen lehet akkora hatása, mint amekkorára a magyarázatot keressük.
Az Atlanti-óceán felszíni vizei átlagosan 1 g/literrel több sót tartalmaznak, mint a Csendes-óceáné. Ez a sótartalom-eltérés kb. akkora sûrûségkülönbséget okoz, mint 3-4 fokos hõmérsékletkülönbség. Az Atlanti-óceán északi része és a Csendes-óceán északi része között még nagyobb az eltérés: 2-3 g/liter. Ez nagyon nagy különbség és a következményei is nagyok. A Csendes-óceán északi részén még a sós víz fagypontjáig (-1,8 fokig) lehûtött felszíni víz sem tud mélyebbre süllyedni pár száz méternél, mert ott már ugyanolyan sûrûségû közegbe ér. Így ott nem tud mélyvíz formálódni és nem tud az Atlanti-óceánéhoz hasonló cirkuláció kialakulni.
Ilyen értelemben azt mondhatjuk, hogy a Broecker conveyort az a sótöbblet hajtja, mely abból származik, hogy a Golf-áram északra tartó ága a párolgás következtében a felszíni rétegbõl sok vizet veszít. De ebbõl rögtön következik egy másik kérdés: mi történik azzal a vízzel, mely ily módon a levegõbe kerül? Erre a kérdésre tulajdonképpen régen tudtuk a választ, vagyis itt a kirakós játéknak egy újabb eleme kerül a helyére. Arról van szó, hogy az Atlanti-óceán térségébõl nettó légköri vízgõz transzport történik a Csendes-óceán térsége felé. Meteorológus kutatók már régen kimulatták, hogy a trópusi keleti szelek övezetében Közép-Amerikán keresztül több vízgõz szállítódik nyugatra, mint amennyi Afrikán keresztül keletrõl érkezik. A mérsékelt övben, vagyis a nyugati szelek övezetében, pedig több vízgõz szökik meg Ázsia felé, mint amennyi az amerikai Kordillerákon keresztül az Atlanti-óceán térségébe jut. A légköri vízmérleg vesztesége az atlanti térségben 0,20-0,50 Sverdrup (1 Sverdrup másodpercenként l millió köbméternek felel meg). Ez eltörpül ahhoz a vízmennyiséghez képest, amely az észak-atlanti vízsüllyedés körzetébõl a mélyben eláramlik dél felé. Az utóbbi ugyanis kb. 20 Sverdrup. Vagyis azt látjuk, hogy a Broecker conveyort egy hozzá képest negyvenszer-százszor kisebb folyamat hajtja.
Közelítõleg ugyanez az arány jön ki abból is, hogy a különbség a tengervíz és a légköri vízgõz sótartalma (utóbbi nulla) között kb. 60-szor nagyobb, mint az Atlanti-óceán és a világóceán többi medencéje között cserélt víz sótartalom-különbsége. E számokból többek között az is kiderül, hogy a Broecker conveyornak megállás nélkül mûködnie kellett az elmúlt 9 000 évben, mert ha nem mûködött volna, akkor az Atlanti-óceán vizének sótartalma ezer évenként kb. 1,4 g/literrel nõtt volna. (Ezt az utóbbi megállapítást azzal kell kiegészítenem, hogy ez csak akkor érvényes, ha azt is feltesszük, hogy az általános légkörzés rendszere ugyancsak változatlan volt ebben az idõszakban. De ezt a feltevést megtehetjük, mert e 9 000 év paleoklimatológiai adatai nem utalnak lényeges változásra.)
Az elmúlt 9-10 ezer év anomális a Föld történetében. Ezt a periódust, melyben az emberi civilizáció kifejlõdött (kezdete pontosan egybeesett a földmûvelés kezdetével), olyan stabil és változatlan éghajlat jellemezte, melyre nem volt példa a megelõzõ 100 ezer év alatt. Akkor átlagosan is sokkal hidegebb volt, állandó volt az ingadozás, és legalább 20 glaciális periódus
Én is úgy gondolom, hogy szerepet játszik a Föld forgása, sõt jelentõs szerepet, csak azt nem tudom, hogy mekkorát.
usrin: Te geológus vagy, ilyenrõl nem tanultatok valamit?
usrin: Te geológus vagy, ilyenrõl nem tanultatok valamit?
Nomad: A fold forgasa jelentosen befolyasolja az aramlatokat, a coriolis ero miatt peldaul egeszen biztosan, de ott van megy a korbe halado napsugarzas latszolag csekely, de folyamatosan nap mint nap jelenlevo hatasa, es szerintem a hold tomegvonzasa sem elhanyagolhato. Ebbol is latszik, hogy meglehetosen osszetett a rendszer, mint ahogy a Golf aramlatot sem csak a sokoncentracio, hanem a homerseklet-kulonbseg okozta suruseg-valtozas is hajtja.
"...a tudomány nem áll azon a szinten,. hogy bárki ezt 100% bizonyossággal megmondja..."
Gondolom - mint laikus - a tengervíz és az édesvíz közötti faljsúly közötti különbség mozgatja az áramlatot. A tengervíz elsótlanodása az, amely a Golf-áramlat leállásának okozója lehet, mert az az egyensúly, amely a keringést okozza, megváltozik. Angol tudósok most jelentették be, hogy jelentõs(?) változást tapasztaltak a Golf mozgásában. Hogy mi okozza? Passz...
A Föld forgásának nem nagyon lehet befolyása az áramlat mozgásába, mert az áramlat álta mozgatott víztömeg jelentõs súlyt képvisel.
Egy esetben befolyásolhatja, ha hirtelen a Föld forgásában változás állna be. Szerintem...mint laikus...nem meteorológus, fizikus, stb...
Gondolom - mint laikus - a tengervíz és az édesvíz közötti faljsúly közötti különbség mozgatja az áramlatot. A tengervíz elsótlanodása az, amely a Golf-áramlat leállásának okozója lehet, mert az az egyensúly, amely a keringést okozza, megváltozik. Angol tudósok most jelentették be, hogy jelentõs(?) változást tapasztaltak a Golf mozgásában. Hogy mi okozza? Passz...
A Föld forgásának nem nagyon lehet befolyása az áramlat mozgásába, mert az áramlat álta mozgatott víztömeg jelentõs súlyt képvisel.
Egy esetben befolyásolhatja, ha hirtelen a Föld forgásában változás állna be. Szerintem...mint laikus...nem meteorológus, fizikus, stb...
...érdekes lesz...10-20 év múlva...
Kérdés: - Miért nem jelezte senki, hogy a klímaváltozás ezt és ezt okozza?
Válasz: - Mert a tudomány akkori állása szerint nem lehetett megmondani....
Kérdés: - Senki nem sem tünt fel, hogy a tenger vízszintje emelkedik? Esetleg a sûrübben elõforduló szélsõséges idõjárást sem észlelték? Vagy az eddig ismeretlen járványok megjelenése nem megszokott helyen sem lepett meg senkit?
Válasz: - Ezeket mindig más és más okkal magyarázták. Sejtették, hogy van összefüggés, de aki figyelmeztetni akart, azt tudománytalansággal vádolták, így mindenki csendben maradt...
Kérdés: - OK! Apa, most azt mond meg, hol és hogyan éljünk tovább a földön?
Válasz: - hmmmmmm....
Kérdés: - Miért nem jelezte senki, hogy a klímaváltozás ezt és ezt okozza?
Válasz: - Mert a tudomány akkori állása szerint nem lehetett megmondani....
Kérdés: - Senki nem sem tünt fel, hogy a tenger vízszintje emelkedik? Esetleg a sûrübben elõforduló szélsõséges idõjárást sem észlelték? Vagy az eddig ismeretlen járványok megjelenése nem megszokott helyen sem lepett meg senkit?
Válasz: - Ezeket mindig más és más okkal magyarázták. Sejtették, hogy van összefüggés, de aki figyelmeztetni akart, azt tudománytalansággal vádolták, így mindenki csendben maradt...
Kérdés: - OK! Apa, most azt mond meg, hol és hogyan éljünk tovább a földön?
Válasz: - hmmmmmm....
Nomad: senki, mert a tudomány nem áll azon a szinten,. hogy bárki ezt 100% bizonyossággal kijelentse.
Más dolog az, hogy nem nehéz kijelenteni, hogy változik, mert valóban változik, hiszen ez alapvetõ sajátossága..
Nekem még 1 dolog nem világos a Golf-áramlattal. Itt mindenki arról beszél, hogy az áramlat mozgatórugója sókoncentráció-változás. Kérdés, hoyg maga a Föld forgása menniyre játszik szerepet benne, ugyanúgy, mint a légköri cirkulációban. Elképzelhetõ, hogy sokkal erõteljesebb a dinamikai (forgásból adódó) ok, mint sótartalom miatt. Ekkor ugyan változhat az áramlat erõssége a koncentráció-változás -édesvíztöbblet hatására, de nem állna le, mivel ez a hatás csak töredéke a más okora visszavezethetõ befolyásoló tényezõknek.
Más dolog az, hogy nem nehéz kijelenteni, hogy változik, mert valóban változik, hiszen ez alapvetõ sajátossága..
Nekem még 1 dolog nem világos a Golf-áramlattal. Itt mindenki arról beszél, hogy az áramlat mozgatórugója sókoncentráció-változás. Kérdés, hoyg maga a Föld forgása menniyre játszik szerepet benne, ugyanúgy, mint a légköri cirkulációban. Elképzelhetõ, hogy sokkal erõteljesebb a dinamikai (forgásból adódó) ok, mint sótartalom miatt. Ekkor ugyan változhat az áramlat erõssége a koncentráció-változás -édesvíztöbblet hatására, de nem állna le, mivel ez a hatás csak töredéke a más okora visszavezethetõ befolyásoló tényezõknek.
Szóval Zágoni nem mérvadó...elolvasva a beírásokat, ez derül ki, és meg isgyõztetek. No, akkor lenne nekem is egy (lehet, hogy provokáló) kérdésem. Szerintetek ki lenne az az ember Magyarországon, aki ha kijelenti, hogy
...igen emberek, a magyarországi klima változik (pozitív, negativ irányba) és erre és erre kellene felkészülni."
Mert gondolom azt nem vitatjuk, hogy a klimaváltozásnak igen jelentõs társadalmi, egszségügyi, meteorológiai hatásai lesznek hazánkra. De erre talán fel kellene készülni. KP adott egy kis brossurát, amelyben igen részletesen - és hétköznapi nyelven - le van írva, mi vár (várhat) ránk.
...igen emberek, a magyarországi klima változik (pozitív, negativ irányba) és erre és erre kellene felkészülni."
Mert gondolom azt nem vitatjuk, hogy a klimaváltozásnak igen jelentõs társadalmi, egszségügyi, meteorológiai hatásai lesznek hazánkra. De erre talán fel kellene készülni. KP adott egy kis brossurát, amelyben igen részletesen - és hétköznapi nyelven - le van írva, mi vár (várhat) ránk.
Örülök végre, hogy szakavatott emberek is bekapcsolódnak az eddig kellemes légkörû elõremutató vitába.
A Zágoni kijelentés kapcsán szintén örülök, hogy végre kimondódott, hogy mi vele az újság, a szakemberség (objektivítás) kontra médiairányítás egyensúlya nála az utóbbi felé lendül, ha úgy van rá "szükség".
Harcinyúl: Nyugalom, KP jó tanár módjára gerjeszti az agytekervényeket, az ok-okozatokkal tisztában van (melegvíz kontra olvadás), ha valakinek, akkor neki a szavára mindig-mindenhol adhatunk eme kérdéskör kapcsán (Zágonival ellentétben, õt nem megbánta, szakember õ, de nem ennek a területnek).
Szerintem is átmeneti jelleggel kell számolni a Golf esetleges legyengülése kapcsán (ennek hatása se egyértelmû), ám igazat adok Kockának, és Czelnay tanítását követve vallom, hogy túl keveset tudunk az óceánokról ahhoz, hogy egyértelmû következtetéseket vonjunk le, leegyszerûsítve egy sor visszacsatolási lehetõséggel járó változás kihatásait.
A Zágoni kijelentés kapcsán szintén örülök, hogy végre kimondódott, hogy mi vele az újság, a szakemberség (objektivítás) kontra médiairányítás egyensúlya nála az utóbbi felé lendül, ha úgy van rá "szükség".
Harcinyúl: Nyugalom, KP jó tanár módjára gerjeszti az agytekervényeket, az ok-okozatokkal tisztában van (melegvíz kontra olvadás), ha valakinek, akkor neki a szavára mindig-mindenhol adhatunk eme kérdéskör kapcsán (Zágonival ellentétben, õt nem megbánta, szakember õ, de nem ennek a területnek).
Szerintem is átmeneti jelleggel kell számolni a Golf esetleges legyengülése kapcsán (ennek hatása se egyértelmû), ám igazat adok Kockának, és Czelnay tanítását követve vallom, hogy túl keveset tudunk az óceánokról ahhoz, hogy egyértelmû következtetéseket vonjunk le, leegyszerûsítve egy sor visszacsatolási lehetõséggel járó változás kihatásait.
KP: Az utolso kerdesben en hibat erzek. Az erkezo sos meleg viz lehul, ezert sullyed le, ezert jon a helyere ujabb melegviz. A lehulesnel van egy leszallo, a tropusokon a melegedesnel egy felszallo ag, mivel a homersekletvaltozas surusegvaltozassal is jar. A Golf aramlat epp azert lassulhat, mert a lehules helyere lenyegesen kisebb sotartalmu, olvadasbol szarmazo, de egyebkent hideg viz kerulhet, ami meg hidegen is kozel olyan surusegu mint a sos meleg viz. Igy a tropusi meleg, de sos viz egyensulyban lesz a hideg, de kis sotartalmu vizzel.
Azt persze sokan elfelejtik, hogy ez csak tranziens allapot, hiszen statikus esetben a sotartalom ki fog egyenlitodni, tehat ez a kvazi egyensulyi allapot csak folyamatos olvadas eseten allhat fent. Az ugyan igaz, hogy az olvadasra nezve a Golf aramlat lassulasa valoban egy negativ visszacsatolas, de ha szelsoseges esetben elfogy a jeg, egy ido utan a sotartalom kiegyenlitodik, az aramlat indulhat ujra. Viszont az aramlat melegedest jelent eszakon, tehat ha ez az egyensulyi allapot (az eszaki teruletek melegedesevel csokken a Golf aramlat altal szallitott homennyiseg) megszunik, mert elfogy a jeg, akkor az eszaki teruletek melegedese mar lenyegesen kevesebbet lassit a Golf aramlaton, mivel az olvadas miatti sotartalomvaltozas, mint negativ visszacsatolas, kiesik. Egy ilyen esetben az aramlatot a besugarzas kulonbsegebol adodo hokulonbseg hajthatna, es az eszaki teruletek viszonylag magas homerseklete allandosulhatna.
Tehat jelenleg ket hatas tart egyensulyt, az olvadasbol adodo sotartalom-valtozasbol adodo surusegkulonbseg, es a hokulonbsegbol adodo surusegkulonbseg. Az egyik hosszu tavra vetitve kozel statikusnak tekintheto hatas, mert a besugarzastol fugg, a masik egy tranziens hatas, hiszen olvadas addig van, amig van minek olvadni. Ez alapjan az olvadas ugyan megprobalja a melegedes hatasait ellensulyozni a Golf aramlat lassitasaval, de ez csak rovid ideju melegedesek ellensulyozasara alkalmas. Ha a melegedes pl. a legkor osszetetelenek tartos megvaltozasaval allandosul, akkor a jeg elfogy, es a jelenleg megszokott eghajlatot elfelejthetjuk. Az viszont valoban abszurdum, hogy az olvadas miatt lenne rettenetesen hideg eszakon, hiszen ha hideg van, nincs olvadas, ha nincs olvadas, megy az aramlat. Felteve persze, hogy mas hatasok miatt nem megy masfele az aramlat hotartalma, illetve eltekintve az atmeneti, az elovilag szamara esetleg tulsagosan hosszu allapotoktol, hiszen ez a rendszer meglehetosen nagylepteku, hatalmas tehetetlensegekkel.
Azt persze sokan elfelejtik, hogy ez csak tranziens allapot, hiszen statikus esetben a sotartalom ki fog egyenlitodni, tehat ez a kvazi egyensulyi allapot csak folyamatos olvadas eseten allhat fent. Az ugyan igaz, hogy az olvadasra nezve a Golf aramlat lassulasa valoban egy negativ visszacsatolas, de ha szelsoseges esetben elfogy a jeg, egy ido utan a sotartalom kiegyenlitodik, az aramlat indulhat ujra. Viszont az aramlat melegedest jelent eszakon, tehat ha ez az egyensulyi allapot (az eszaki teruletek melegedesevel csokken a Golf aramlat altal szallitott homennyiseg) megszunik, mert elfogy a jeg, akkor az eszaki teruletek melegedese mar lenyegesen kevesebbet lassit a Golf aramlaton, mivel az olvadas miatti sotartalomvaltozas, mint negativ visszacsatolas, kiesik. Egy ilyen esetben az aramlatot a besugarzas kulonbsegebol adodo hokulonbseg hajthatna, es az eszaki teruletek viszonylag magas homerseklete allandosulhatna.
Tehat jelenleg ket hatas tart egyensulyt, az olvadasbol adodo sotartalom-valtozasbol adodo surusegkulonbseg, es a hokulonbsegbol adodo surusegkulonbseg. Az egyik hosszu tavra vetitve kozel statikusnak tekintheto hatas, mert a besugarzastol fugg, a masik egy tranziens hatas, hiszen olvadas addig van, amig van minek olvadni. Ez alapjan az olvadas ugyan megprobalja a melegedes hatasait ellensulyozni a Golf aramlat lassitasaval, de ez csak rovid ideju melegedesek ellensulyozasara alkalmas. Ha a melegedes pl. a legkor osszetetelenek tartos megvaltozasaval allandosul, akkor a jeg elfogy, es a jelenleg megszokott eghajlatot elfelejthetjuk. Az viszont valoban abszurdum, hogy az olvadas miatt lenne rettenetesen hideg eszakon, hiszen ha hideg van, nincs olvadas, ha nincs olvadas, megy az aramlat. Felteve persze, hogy mas hatasok miatt nem megy masfele az aramlat hotartalma, illetve eltekintve az atmeneti, az elovilag szamara esetleg tulsagosan hosszu allapotoktol, hiszen ez a rendszer meglehetosen nagylepteku, hatalmas tehetetlensegekkel.
A Golf-áramlat (illetve helyesebben az Észak-Atlanti áramlás) fontos szerepet játszik földi méretekben is. A trópusi öv sugárzástöbbletét szállítja a deficites területek felé, ezzel próbálja kiegyenlíteni a különbségeket. Ezért, amennyiben az áramlás gyengül, ez a folyamat is veszít erejébõl, ami azt eredményezi, hogy a trópusokon még melegebb lesz, a sarki régió pedig hûl. A légáramlatokhoz képest, sokkal nagyobb energiamennyiséget szállít, miután a víz fajhõje 3 nagyságrenddel nagyobb, mint a levegõé, és akkor a mozgó víztömeg méretérõl még nem is szóltunk.
Csak provokáció gyanánt néhány kérdés :
Ha ez igaz, akkor hogy lehet az, hogy jelenleg a sarki régió melegszik jelenleg a leggyorsabban?
Ha elolvadnak a sarki jéghegyek, jégtömbök, és ezáltal csökken a sarkvidéki szalinitás (sókoncentráció), akkor hogy lehet az, hogy leáll/lassul az áramlat ottani süllyedési szakasza, ha egyszer az érkezõ meleg - emiatt gyorsabban párolgó - tengervíz jóval töményebb, ezért nagyobb a sûrûsége is?
Csak provokáció gyanánt néhány kérdés :
Ha ez igaz, akkor hogy lehet az, hogy jelenleg a sarki régió melegszik jelenleg a leggyorsabban?
Ha elolvadnak a sarki jéghegyek, jégtömbök, és ezáltal csökken a sarkvidéki szalinitás (sókoncentráció), akkor hogy lehet az, hogy leáll/lassul az áramlat ottani süllyedési szakasza, ha egyszer az érkezõ meleg - emiatt gyorsabban párolgó - tengervíz jóval töményebb, ezért nagyobb a sûrûsége is?
A Golf-áramlat leállása egy amolyan "nem fog esni az esõ"-szerû kijelentés. Sem idõben, sem térben, sem mértékében nincs részletezve - nem is nagyon lehet - így aztán esetleges hatása is igencsak kérdéses.
Nagyon sokat kell még kutatni az ilyen nagy rendszereket ahhoz, hogy becsülni tudjuk változásaik várható hatását.
Nagyon sokat kell még kutatni az ilyen nagy rendszereket ahhoz, hogy becsülni tudjuk változásaik várható hatását.
Úgy gondolom, hogy a Föld általános légkörzése ettõl nem borulna fel, tehát a közepes szélességek megmaradnának a nyugati szelek övének Európában is - csak az ezekkel érkezõ óceáni levegõ nyilván hidegebb és szárazabb lenne, mint jelenleg. De ha már felmerült, én is kíváncsi vagyok a többiek véleményére.
Ha és esetleg és véletlen tényleg leállna a Golf, akkor mi lesz az ilyen nyugati, északnyugati áramlásokkal, amik ide télen esõt hoznak ?
Megszûnnek, hidegebbek lesznek, vagy pont elég délrõl jönnek ahhoz, hogy ne nagyon változzanak ?
Megszûnnek, hidegebbek lesznek, vagy pont elég délrõl jönnek ahhoz, hogy ne nagyon változzanak ?
A 27 fokos (egyébként hallottam már 26-nak is) szabály olyan jellegû, mint a "november 30-ig tartó hurrikánszezon", ami nemrég szóba került a hurrikános fórumban. Azaz közelítésnek jó, de ahogy nincs egy kitüntetett nap, ami után nem lehet hurrikán, úgy nincs semmilyen közvetlen fizikai oka annak sem, hogy ha 26°C-os tengervíz felett még létezhet, akkor a 25°C-os felett már kizárt legyen. Ha csak a tengervíz hõmérséklete számítana, akkor ugyanígy meg kellene lepõdnünk, ha a kellõen meleg víz felett egyszer csak elkezd leépülni egy hurrikán, pedig ez is hányszor megtörténik...
A Golf-áramlat vize viszont ennél JÓVAL hûvösebb Európa partjainál, erre tehát tényleg mondhatjuk, hogy kizárt felette a hurrikán, még ha a szigorúan vett 26-27°C-os szabály alól vannak is kivételek. Nem beszélve arról, hogy pl. Zágoni szerint évtizedeken belül leáll a Golf-áramlás, de érdekes módon a hurrikánokról szóló "jóslataiban" errõl megfeledkezik.
A Golf-áramlat vize viszont ennél JÓVAL hûvösebb Európa partjainál, erre tehát tényleg mondhatjuk, hogy kizárt felette a hurrikán, még ha a szigorúan vett 26-27°C-os szabály alól vannak is kivételek. Nem beszélve arról, hogy pl. Zágoni szerint évtizedeken belül leáll a Golf-áramlás, de érdekes módon a hurrikánokról szóló "jóslataiban" errõl megfeledkezik.
Zágoni éppen ezért veszélyes. Néha egészen értelmesen közelíti meg a dolgokat, de máskor meg iszonyatos ostobaságokat hord össze. És sajnos az ilyet elég egyszer észrevenni, és hiteltelenné válik az egész. A sajtó persze ugrik a szenzációra, és ezt õ is tudja.
A hurrikánokkal kapcsolatban gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a megmaradó örvényesség által táplát mérsékelt övi ciklonokat is az eredeti hurrikánnal azonosítják. Pedig megvannak azok az objektív ismérvek, ami alapján meg lehet õket különböztetni. [pl. hurrikánnál forró magok, mérsékelt övi ciklonoknál pedig hidegcsepp vagy hideg teknõ kapcsolódik a képzõdményhez a közép-troposzférában (500 hpa)]
A hurrikánokkal kapcsolatban gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a megmaradó örvényesség által táplát mérsékelt övi ciklonokat is az eredeti hurrikánnal azonosítják. Pedig megvannak azok az objektív ismérvek, ami alapján meg lehet õket különböztetni. [pl. hurrikánnál forró magok, mérsékelt övi ciklonoknál pedig hidegcsepp vagy hideg teknõ kapcsolódik a képzõdményhez a közép-troposzférában (500 hpa)]
nao: Ez a 27 fokos dolog kicsit dogmaizu, erdemes megnezni a jelenlegi Epsilon hurrikan tortenetet, 22 fok alatti SST-nel tobbszori erosodest produkalt, es talan az egesz palyafutasa alatt sem latott 25 foknal melegebb tengervizet. Es Kanada partjai lattak mar hurrikant, mas kerdes, hogy tobbnyire kozel vegso stadiumban. Az viszont valoban teny, hogy a Golf aramlat homerseklete jelenleg valoban keves, es nagy szelessegeken egy hurrikan mar csak a corriolis parameter valtozasa miatt sem valoszinu, hogy stabil maradna, de az idojaras mindig produkal meglepeteseket es "sosemvoltmegilyen" dolgokat, kulonosen, ha ilyen tranziens allapotban van, mint manapsag.
"Zágoni ugyebár nem a leghülyébbek közé tartozik..."
egyetértve Usrinnal, bár magam is kedvelem Zágonit, szigorúan tudományos szempontból valóban amatõr, nem igazi szakember, "tudós".
az én kedvencem a Golf-áramlat meleg vize által életben tartott, Kanadáig, a Labrador félszigetig észak-keletnek tartó, majd a Golf áramlatot követve Európát fenyegetõ hurrikán teóriája, mármint hogy a globális felmelegedéssel ez egy reális veszély.
fizika, fizika, fizika...27 foknál hidegebb tengervíz esetén kizárt a hurrikán erõsségû vihar tartós fennmaradása, mert legyengül, nincs ami életben tartja.
a dolog úgy igaz, hogy viszont "szerencsés" esetben a Grönland felõl lezúduló sarkvidéki hideg ha Izland környékén találkozik egy erõteljes déli, meleg, páradú légtömeggel, akkor 960-970 nyomásközéppontú, nagyon erõteljes, kimélyült ciklonok tudnak képzõdni. ezek valóban tusnak pusztítani Európa partjainál. de ezek mérsékeltégövi klasszikus ciklonok: meleg, hideg és okklúziós frontrendszerrel.
"Moszkvában Ladákat osztogatnak" helyett tehát "Moszkvában ládákat fosztogatnak"...
egyetértve Usrinnal, bár magam is kedvelem Zágonit, szigorúan tudományos szempontból valóban amatõr, nem igazi szakember, "tudós".
az én kedvencem a Golf-áramlat meleg vize által életben tartott, Kanadáig, a Labrador félszigetig észak-keletnek tartó, majd a Golf áramlatot követve Európát fenyegetõ hurrikán teóriája, mármint hogy a globális felmelegedéssel ez egy reális veszély.
fizika, fizika, fizika...27 foknál hidegebb tengervíz esetén kizárt a hurrikán erõsségû vihar tartós fennmaradása, mert legyengül, nincs ami életben tartja.
a dolog úgy igaz, hogy viszont "szerencsés" esetben a Grönland felõl lezúduló sarkvidéki hideg ha Izland környékén találkozik egy erõteljes déli, meleg, páradú légtömeggel, akkor 960-970 nyomásközéppontú, nagyon erõteljes, kimélyült ciklonok tudnak képzõdni. ezek valóban tusnak pusztítani Európa partjainál. de ezek mérsékeltégövi klasszikus ciklonok: meleg, hideg és okklúziós frontrendszerrel.
"Moszkvában Ladákat osztogatnak" helyett tehát "Moszkvában ládákat fosztogatnak"...
Isten hozott köztünk 
Biológust kerestem, és nomad linkje meg is indokolta miért. Sok a szubjektív elem az idõjárás változás megítélésében, de az élõhelyek változása, a déli elemek É-ra húzódása (pl. moszkitó, kabóca) már mutat valamit. Hogy a melegebb periódus mitõl lett, és milyen hosszú, ez már messze vezet. Egy biztos: nem jó a földkéreg elemeinek forgalmába ilyen durván beavatkozni, hogy azt a C mennyiséget, amit évszázmilliók alatt a természet kivont a körforgásból, azt hirtelen visszaküldjük. Ezzel együtt pusztítjuk a korallokat, amelyek hatékonyan ki tudnák vonni a szenet a körforgásból, ez a nagy baj.
A lápjainkat nézzétek meg: a vizesek kiszárították õket. A Kisbalatonba áramló Határ - árok a "legszebb"
példám. A 7-es úttól É-ra Szõkedencs külterületén a tõzegmezõ kellõs közepén egy pár árvízvédõ gát húzódik. Atyaúristen, mi lett volna, ha a lápot elönti a víz? Még vizes lett volna a tõzeg, ez hallatlan, ezt nem engedhetjük meg, leszáritottuk. Most ott kotusodik, szép lassan, ha nincs szerencsénk gyorsan oxidálódik, ég és büdös. Nem ez az egyetlen mesterségesen kiszárított lápunk. Azon a területen végeztem kutatást, az "50-es évek óta a láp közel 80 %-ára roskadt össze. Jól mutatja, hogy mekkora hibákat vét az ember, és miért? A vízügyesek év végi prémiumáért. Tele vagyunk ilyen apró malõrökkel. Rengeteg apró kis bûnöcske a természet - környezet ellen.
A hansági barátaim mesélték, hogy gyerekkorukban naponta délután megjelentek a Hany fölött a zivatarfelhõk, és jött egy nagy zápor, zivatar. Ma? Össze - vissza. A legnagyobb mérvû láppusztítás történt ott. A felszín alatti víz többszöröse jut a levegõbe, ha a talajvízszint 1 m-el a felszín alatt húzódik, mintha több m mélyen. Ha a gyökerek alól kirántjuk a kapilláris zónát, akkor alapvetõen megváltozik a növényzet, általában kezdetben degradálódik, amíg egy új, alkalmazkodó társulás el nem foglalja a helyét. Kicsi bûnök, alapvetõen megváltozó területhasználatok, változó mikroklíma, változó "nagy" klíma. Pécs lassan lakhatatlanná válik a korábbi kedvezõ mikroklímája megszûnt, maradtak a hátrányok. Ahogy a beépítettség a hegyoldalon megnõtt, eltûnt az átöblítõ esti hûvös szellõ. Nyáron a város lakhatatlan, megsül a kenyér az utcán. A hegyoldalon fakadó vizek a csatornákba lettek eldugva. Ott volt a Szt. Vince utca, aki korábban nem látta, nem hinné el. Egy rohanó hegyi patak - a Tettye - forrás nem foglalt vize - az utca közepén (igaz, szennyvízzel vegyítve a csatornázatlanság miatt, de nem kellett benne pancsolni). Kemény pénzekért (lásd év végi prémium) a föld alá lett dugva, most elõjött az ötlett: ki a vízzel a föld alól.
Bocs, hogy ennyire a föld alá mentem, de úgy gondolom, a meteosztféra a pedoszférával, a litoszférával szerves egységet alkot. Bármelyikbe belepiszkálunk, abból jó nem lehet, különösen ha bután tesszük.
Biológust kerestem, és nomad linkje meg is indokolta miért. Sok a szubjektív elem az idõjárás változás megítélésében, de az élõhelyek változása, a déli elemek É-ra húzódása (pl. moszkitó, kabóca) már mutat valamit. Hogy a melegebb periódus mitõl lett, és milyen hosszú, ez már messze vezet. Egy biztos: nem jó a földkéreg elemeinek forgalmába ilyen durván beavatkozni, hogy azt a C mennyiséget, amit évszázmilliók alatt a természet kivont a körforgásból, azt hirtelen visszaküldjük. Ezzel együtt pusztítjuk a korallokat, amelyek hatékonyan ki tudnák vonni a szenet a körforgásból, ez a nagy baj.A lápjainkat nézzétek meg: a vizesek kiszárították õket. A Kisbalatonba áramló Határ - árok a "legszebb"
példám. A 7-es úttól É-ra Szõkedencs külterületén a tõzegmezõ kellõs közepén egy pár árvízvédõ gát húzódik. Atyaúristen, mi lett volna, ha a lápot elönti a víz? Még vizes lett volna a tõzeg, ez hallatlan, ezt nem engedhetjük meg, leszáritottuk. Most ott kotusodik, szép lassan, ha nincs szerencsénk gyorsan oxidálódik, ég és büdös. Nem ez az egyetlen mesterségesen kiszárított lápunk. Azon a területen végeztem kutatást, az "50-es évek óta a láp közel 80 %-ára roskadt össze. Jól mutatja, hogy mekkora hibákat vét az ember, és miért? A vízügyesek év végi prémiumáért. Tele vagyunk ilyen apró malõrökkel. Rengeteg apró kis bûnöcske a természet - környezet ellen.A hansági barátaim mesélték, hogy gyerekkorukban naponta délután megjelentek a Hany fölött a zivatarfelhõk, és jött egy nagy zápor, zivatar. Ma? Össze - vissza. A legnagyobb mérvû láppusztítás történt ott. A felszín alatti víz többszöröse jut a levegõbe, ha a talajvízszint 1 m-el a felszín alatt húzódik, mintha több m mélyen. Ha a gyökerek alól kirántjuk a kapilláris zónát, akkor alapvetõen megváltozik a növényzet, általában kezdetben degradálódik, amíg egy új, alkalmazkodó társulás el nem foglalja a helyét. Kicsi bûnök, alapvetõen megváltozó területhasználatok, változó mikroklíma, változó "nagy" klíma. Pécs lassan lakhatatlanná válik a korábbi kedvezõ mikroklímája megszûnt, maradtak a hátrányok. Ahogy a beépítettség a hegyoldalon megnõtt, eltûnt az átöblítõ esti hûvös szellõ. Nyáron a város lakhatatlan, megsül a kenyér az utcán. A hegyoldalon fakadó vizek a csatornákba lettek eldugva. Ott volt a Szt. Vince utca, aki korábban nem látta, nem hinné el. Egy rohanó hegyi patak - a Tettye - forrás nem foglalt vize - az utca közepén (igaz, szennyvízzel vegyítve a csatornázatlanság miatt, de nem kellett benne pancsolni). Kemény pénzekért (lásd év végi prémium) a föld alá lett dugva, most elõjött az ötlett: ki a vízzel a föld alól.
Bocs, hogy ennyire a föld alá mentem, de úgy gondolom, a meteosztféra a pedoszférával, a litoszférával szerves egységet alkot. Bármelyikbe belepiszkálunk, abból jó nem lehet, különösen ha bután tesszük.
Geomókus: ha biológust nem is tudok innen, jómagam is geológus vagyok, pontosabban mondva leszek az egyetem után.
Nomad: "Zágoni ugyebár nem a leghülyébbek közé tartozik..."
Ebben igazad lehet - de ne felejtsd el, hogy az éghajlatkutatás területén õ ugyanolyan lelkes amatõr, mint a Metneten bármelyikünk. Sõt, bármelyikünknél elfogultabb, és pl. a honlapján olyan tévedések hemzsegnek, amiket itt szerencsére ritkán látni. Mit mondjak arra a "szakemberre", aki szerint 2001 márciusában "forró trópusi zápor" zúdult Kárpátaljára, és ezután "Szolnoknál közel két héten át életveszélyes magasságban, 830 centi fölött imbolygott a vízszint teteje?" (Akkor mit mondana a 900 cm-re, ami már évtizedekkel ezelõtt is többször elõfordult, vagy a 2000-ben mért 1041 cm-re?) Vagy aki szerint "2003-ban Mo.-on egy sor abszolút rekord dõlt meg", például "januárban hidegrekord, - 32 fokos hõmérséklet", "februárban hirtelen, intenzív, pár napra összpontosuló havazás", "február 5-tõl júliusig lényegében nincs csapadék", "február 5-tõl júliusig lényegében nincs csapadék", és így tovább... Más kérdés, hogy a médiában nem tudják, mi a különbség a fizikus és a meteorológus ill. éghajlatkutató között, ezért bátran szaktekintélyként állíthatja be magát...
Ebben igazad lehet - de ne felejtsd el, hogy az éghajlatkutatás területén õ ugyanolyan lelkes amatõr, mint a Metneten bármelyikünk. Sõt, bármelyikünknél elfogultabb, és pl. a honlapján olyan tévedések hemzsegnek, amiket itt szerencsére ritkán látni. Mit mondjak arra a "szakemberre", aki szerint 2001 márciusában "forró trópusi zápor" zúdult Kárpátaljára, és ezután "Szolnoknál közel két héten át életveszélyes magasságban, 830 centi fölött imbolygott a vízszint teteje?" (Akkor mit mondana a 900 cm-re, ami már évtizedekkel ezelõtt is többször elõfordult, vagy a 2000-ben mért 1041 cm-re?
) Vagy aki szerint "2003-ban Mo.-on egy sor abszolút rekord dõlt meg", például "januárban hidegrekord, - 32 fokos hõmérséklet", "februárban hirtelen, intenzív, pár napra összpontosuló havazás", "február 5-tõl júliusig lényegében nincs csapadék", "február 5-tõl júliusig lényegében nincs csapadék", és így tovább... Más kérdés, hogy a médiában nem tudják, mi a különbség a fizikus és a meteorológus ill. éghajlatkutató között, ezért bátran szaktekintélyként állíthatja be magát...
Az elõbbi cikkhez egy korábbi anyag...érdekes módon szorosan kapcsolódik.
Veszélyben a trópusok - nem bírják ki a klímaváltozást?
Link
Veszélyben a trópusok - nem bírják ki a klímaváltozást?
Link
"Fel kell készülni arra, hogy a klímaváltozás bekövetkezik"
650 ezer éves rekordszintet ért el a légkör széndioxid-koncentrációja. A klímaváltozás évente 160 ezer ember haláláért felelõs. Az ökológiai menekültek száma 2010-ig elérheti az 50 milliót. Interjú Zágoni Miklós éghajlatkutatóval.
Link
...egy megjegyzés. Zágoni ugyebár nem a leghülyébbek közé tartozik...
Üdv a csapatban geomókus!
650 ezer éves rekordszintet ért el a légkör széndioxid-koncentrációja. A klímaváltozás évente 160 ezer ember haláláért felelõs. Az ökológiai menekültek száma 2010-ig elérheti az 50 milliót. Interjú Zágoni Miklós éghajlatkutatóval.
Link
...egy megjegyzés. Zágoni ugyebár nem a leghülyébbek közé tartozik...
Üdv a csapatban geomókus!
Szia, nem, régen volt már az egyetem, és Miskolcon. Öreg gyerekként dolgozom egy hivatalban.
Biológus van köztünk?
Biológus van köztünk?
Sziasztok! Frissen regisztráltam, mert nagyon korrekt, kultúrált fórumnak tartom a metnetét. Geológus vagyok, ugyan nem a paleoklimatológia a szakterületem, de van egy kevés (tényleg csak ennyi) rálátásom a dologra. A globális felmelegedés helyett inkább a klímaváltozást tartom használandó fogalomnak, ezzel azt hiszem mások is vannak így. Nem kívánom menteni a civilizációnkat, de a dolgok azt hiszem összetettebbek annál, minthogy mindent ráfogjunk a széndioxidra és a metánra, ami ugyancsak ludas lehet a dolgokban, de méltatlanul mellõzöt, mint Zsolnay mellett Wartha.
Gambuc!
Nem az történhetett, hogy valaki továbbképzésen volt tõlük, és kénytelenek voltak hinni a beszámolónak? :-))) Szóval, akkor 2006 nyarán már kimondhatjuk, hogy "nem, ez nem megszokott, csak egy kis kilengés" (ezt hallotuk egész nyáron, bármi is történt - a végére már nagyon untam), hanem "ez bizony egy rendkívüli helyzet"? FÜGGETLENÜL az okoktól, persze. No, majd meglátjuk! Gyanítom, hogy lesz meglepetés jövõ nyáron is!
Nem az történhetett, hogy valaki továbbképzésen volt tõlük, és kénytelenek voltak hinni a beszámolónak? :-))) Szóval, akkor 2006 nyarán már kimondhatjuk, hogy "nem, ez nem megszokott, csak egy kis kilengés" (ezt hallotuk egész nyáron, bármi is történt - a végére már nagyon untam), hanem "ez bizony egy rendkívüli helyzet"? FÜGGETLENÜL az okoktól, persze. No, majd meglátjuk! Gyanítom, hogy lesz meglepetés jövõ nyáron is!
Cauchy elküldöd nekem azt a táblázatot mélben???
Lécci??
Hónapokra lebontva gondolom megvan az idei év!!???
Lécci??
Hónapokra lebontva gondolom megvan az idei év!!???
Igazatok lehet. Az új vezetés rájött, hogy ANYAGI ÉRDEKE a változás eddigi tagadó (vagy mértéktartóan megítélõ) álláspontjáról a "másik oldalra" állni. Úgyhogy jövõre már lesznek tornádók Magyarországon is! :-))
Persze mi ezt eddig is tudtuk...
Persze mi ezt eddig is tudtuk...
Nekem van visszamenõleges széliráyntáblázatom, és aszerint az északnyugati és a délnyuagti szél volt messze a leggyakoribb.
Ezek adatok, nem találgatások.
Ezek adatok, nem találgatások.
Floo: ez is eléggé drámai, csak az igazság az, hogy az esetek angy részében NEM délkeleti szél lett, hiába azt jelezte a modell
Egy észrevétel!!
A nyári és az öszi elõrejelzési versenyben minden fordulóban részt vettem,igy emléxem általában milyen szél volt várható az adott idöpontban...
Majd minden fordulóban a modellek és a makroszinoptikus helyzet DK-K-i szelet sejtetett elõre...
Kicsit durva ha hónapokon át egy irányból fúj a szél nem??
Fõleg errefelé...
A nyári és az öszi elõrejelzési versenyben minden fordulóban részt vettem,igy emléxem általában milyen szél volt várható az adott idöpontban...
Majd minden fordulóban a modellek és a makroszinoptikus helyzet DK-K-i szelet sejtetett elõre...
Kicsit durva ha hónapokon át egy irányból fúj a szél nem??
Fõleg errefelé...
Az ilyen drámai bejelentés miatt van új omsz elnökünk.
Nemrég mutattam a fórumban pár képet, egy olyan trópusi ciklon jellegû viharról, ami közvetlenül a spanyol-marokkói partok elõtt pörgött. Ez 2002-ben volt.
Nemrég mutattam a fórumban pár képet, egy olyan trópusi ciklon jellegû viharról, ami közvetlenül a spanyol-marokkói partok elõtt pörgött. Ez 2002-ben volt.
Gambuc: hogy hívták az illetõt?
Leifur: drámai bejelentés, valóban egyfajta "médiacsali"... De hidd el, egy összefogott, jól irányzott, meteorológusok által kidolgozott "nagyon" drámai bejelentés,ami a kormányzat felé irányul, még a szakmának is komoly hasznot hozhat, különösen anyagi tekintetben... Elég lenne csak 1x eljátszani, és rögtön nem lenne túlképzés meteorológusokból...
Leifur: drámai bejelentés, valóban egyfajta "médiacsali"... De hidd el, egy összefogott, jól irányzott, meteorológusok által kidolgozott "nagyon" drámai bejelentés,ami a kormányzat felé irányul, még a szakmának is komoly hasznot hozhat, különösen anyagi tekintetben... Elég lenne csak 1x eljátszani, és rögtön nem lenne túlképzés meteorológusokból...
Már megint nekem ugrasz Bali, igaz már megszoktam...
Pont ezért írtam oda, hogy a hurrikánkhoz szóltam hozzá, nerm az éghajlatváltoizáshoz, azt mindenki elismeri, csak a mértékében és antropogén szerepében van véleményeltérés.
Egyébként ironizálás volt részemrõl (persze, hogy ismeri, sõt, csak tudva lévõ, hogy ritkán Európát is elérhetik a hurrikánok, sok ilyet láttam én is archívumokban), hisz ilyenkor tudva lévõ, hogy megrendelésre mennek sokszor a kijelentések.
Pont ezért írtam oda, hogy a hurrikánkhoz szóltam hozzá, nerm az éghajlatváltoizáshoz, azt mindenki elismeri, csak a mértékében és antropogén szerepében van véleményeltérés.
Egyébként ironizálás volt részemrõl (persze, hogy ismeri, sõt, csak tudva lévõ, hogy ritkán Európát is elérhetik a hurrikánok, sok ilyet láttam én is archívumokban), hisz ilyenkor tudva lévõ, hogy megrendelésre mennek sokszor a kijelentések.
biztos a légkörfizikus nem olvasta Snowhunter! Azért aki a TV-ben ezt kijelenti azért valamit már sejt ám a szakmához. Aki nem ismeri el az éghajlatváltozást napjainkban az vagy nem lát a szemétõl, vagy nem akarja látni az igazságot.
A hurrikánokkal kapcsolatban a híredhez Gábor:
Ez érdekes, eztek szerint nem olvasta, vagy nem ismeri Czelnay Rudolf munkáságnak egy-két alapvetését...
Ez érdekes, eztek szerint nem olvasta, vagy nem ismeri Czelnay Rudolf munkáságnak egy-két alapvetését...
Elõször írok ide.
Az elõbb a HírTv-n egy légkörfizikus (az MTA klímaváltozással foglalkozó kutatócsoport tagja) a következõ szavakkal kezdte a mondanivalóját:
"Komoly bejelentésem van az önök számára: a klímaváltozás bizonyíthatóan megkezdõdött". ÉLÕ MÛSORBAN, ELÉG DRÁMAIAN jelentette be!! Bizonyitékul (többek között) két rendkívüli hurrikánpályát mutatott be (melyek a megszületésük pillanatától egybõl keleti pályát vettek fel - és nem a szokásos nyugati irányt). Hallotunk is róla pár napja a kanári szigeteki pusztítás alkalmával. Az egyik a Portugál partot elérve halt el, a másik Marokkó partjainál.
Mint mondta: " ezzel megdöltnek tekinthetõ az a törvényszerûség és a 120 éves "gyakorlat", hogy Európában nem lehet hurrikán. Újra lehet írni a tankönyveket ...."
Az elõbb a HírTv-n egy légkörfizikus (az MTA klímaváltozással foglalkozó kutatócsoport tagja) a következõ szavakkal kezdte a mondanivalóját:
"Komoly bejelentésem van az önök számára: a klímaváltozás bizonyíthatóan megkezdõdött". ÉLÕ MÛSORBAN, ELÉG DRÁMAIAN jelentette be!! Bizonyitékul (többek között) két rendkívüli hurrikánpályát mutatott be (melyek a megszületésük pillanatától egybõl keleti pályát vettek fel - és nem a szokásos nyugati irányt). Hallotunk is róla pár napja a kanári szigeteki pusztítás alkalmával. Az egyik a Portugál partot elérve halt el, a másik Marokkó partjainál.
Mint mondta: " ezzel megdöltnek tekinthetõ az a törvényszerûség és a 120 éves "gyakorlat", hogy Európában nem lehet hurrikán. Újra lehet írni a tankönyveket ...."
Havazás előrejelzés
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 41. sorozata
MetNet | 2024-11-02 11:38
Szabályzat