Fotóiskola

Ma reggel végre volt egy kis fény:
Csak egy Barát:
Link

Link
Ha a szoknya alá fúj a szél:
Link

Link

Persze, ez nyilván egy fogás is, hiszen biztosan nem tûnik el az analóg technika, de akkor is deklaráltan vége lett egy nagy korszaknak. Nyilván nem ilyen éles a határvonal, de egyre nehezebb lesz jó minõségben dolgozó labort találni. Pécsett legalábbis biztosan.

Hoztam nektek egy vadkörtefát sekély ködben: Link

Köszi De szerintem az objektív sem kutya

Attila: a Kodachrome-nak már december végével vége lett, addig lehetett még beküldeni az ellõtt tekercseket egy bizonyos címre, onnan pedig továbbküldték az USA-ba, elõhívásra. Természetesen jó film volt, legendásan jó, de szerintem valóban lejárt a kora, hihetetlen komplikált és drága volt az elõhívása. Én ebben nem a film végét látom, szerencsére A Fuji pl. szinte évente dolgozza áz a filmjeit, újabbakat is kohoz, régieket újra a piacra dob, és a Kodak is hatalmas kínálattal van a piacon - és egy-két filmjük eredmény tekintetében csaknem egyenlõ a Chrome-mal. Azaz nincs veszve semmi Ráadásul kisebb cégek is folyamatosan jönnek ki filmekkel, igaz, a fekete-fehér mezõnyben, de akkor is. Film rulez!

Erviné a nyerõ válasz! Ha megnézitek, a nagy zöld "lovas" mellett több apróbb becsillanás is van, amik együtt mozognak vele, ahogy odébbnéz a kamera. A tûz tükrözõdik az obiba. :-)

Szerintem ez egy lovas apokalipszise. Vagy Chuck Norris.

Ejj, de kár érte! Nagyon-nagyon jó film volt!
Sajnos egyre kevesebb jó tekercset lehet találni!

Lobog mint a tûz a háttérben, éppen akkor indul el, amikor a kamera is elindul jobbra... Tükrözõdés. :-) Na jó, lehet hogy tényleg az apokalipszis lovasa, mer' az ugye mindennapos jelenség, felismerjük!

Gondolom egy ablak mögül videóztak és egy jármû tükrözõdése(amint épp elindul) lehet a "zöld lovas"
Vagy nem tudom...

Szép estét mindenkinek.olvastam a természetfotózásról írt soraitokat.Igazán nem dicsekvésnek szánom,de egy falunkbéli srácnak is nagyon klassz fotói vannak,a Tiszavirág a révnél a legérdekesebbek egyike Link

Elég érdekesnek tûnik,déli báb? A hõ és füst miatt....vagy fogalmam sincs...
Érdemes lenne 2006-os videókat is nézni,hátha feltûnik egy két lovas huszár

szerk:Gyááá Nyuli!!!
Most nézem,szép egy darab csöved van,nagy gratula hozzá

Offnak tûnhet, de kíváncsi vagyok a fotósok véleményére. Hány tizedmásodperc kell ahhoz, hogy rájöjjetek, mi is a következõ videón az "Apokalipszis lovasa":
Link
A tudósítás 1:16-nál látható zöldessárga "szellem" a kép közepén, ami "kilovagol" aztán a tömeg felé.

Csak ennyi a hozzáfûznivalóm:
Link

Grmpfl.... egy hete a Napot sem láttam, nemhogy a foltjait, már tiszta depis vagyok...

Remélem, ezeket az állati nagy napfoltokat már meglõtted vele!

EZ már több a sok(k)nál!
Gratulálok, és sárgulok...
Sok-sok képet szeretnénk tõled!!!

Köszi nektek

Noli: én is, de ne legyen válogatós az ember

Ez igen! Gratula, szép fényeket hozzá!

Azta...! Gratulálok! Jó fényeket hozzá!

Jujj, de gratula! Szép fényeket és jó témákat kívánok!

Gratulálok!!! De azért jobban örültem volna, ha a lottónyereményedbõl veszed meg :-) (ne reszkessenek, mert bemozdulnak :-))

Hááát... hatalmas gratula az új obihoz.
Az egyik legjobb madaras obi! IS, USM... hmmmmm, nyami.
Mindjárt rívok!
Szép fényeket hozzá!

Lsd. az avatárképem! A többit nemkell mondanom ugyebár!

Milyen jó, hogy hosszú évek óta fizetek egy "valamire majd csak jó lesz, ártani nem használ..." kiegészítõ-baleseti-kórházbantartózkodási-keresetkiesési biztosítást... Ma ez lett belõle (régóta fájt rá a fogam), reszkessetek, madárkák Link

Lehet, hogy Nyulinak, mivel õ prédaállat, egész más dolgok jutnak eszébe egy ragadozó láttán, mint nekünk? :-)

Ami azt illeti nekem sem jött át a gepárdos kép mondanivalója. Ha Nyuli nem írja le, hogy "égõ szavanna", akkor magamtól sosem jöttem volna rá, hogy ez egy menekülõ állat. Az hogy elmosódott, hogy komponálatlan, stb. az önmagában nem lenne baj, gondoljunk bele: ha egy erszényes farkas lenne a macska helyén...mekkora szenzációs, különleges felvétel lenne! Így viszont nekem is az éjjellátó jutott eszembe.

Remek kép, a feldolgozás nem is kell hozzá De nekem a pöttyös macs is tetszik

Tomival egy srófra jár az agyunk, nekem is jobban bejön szegény pöttyös macsnál. Lehet, hogy szájbarágósabban egyszerû a mondanivalója, de ez sztem így tökéletes.

Akár hiszed, akár nem, ez a kép számomra sokkal többet mond, mint a macskás.
Különösen a második kép szépiás színvilága, egyfajta utópisztikus érzéseket kelt!
A címe lehetne inkább "Bomba a világra?". És itt mindenki azt ért alatta, amit a szíve érez!

OK!
Értjük mi egymást szerintem!
Csak egy dolog még (csakis, hogy a képeknél maradjunk, illetve valamennyire maradjunk a topik témájánál is)! Van itt például ez a képem Link illetve kicsit átdolgozva Link Most jó vagy nem jó kép mindegy... A címe: Bomba becsapódás
Van ennek egy képi világa, látunk valamit de nem biztos, hogy azt akarja közvetíteni, amit érzékszervünk közvetlen felfog. Maga a cím is elbizonytalanít, mindkét szó lehet azonos de más töltetû is, mint a képen megjelenik. (Legalábbis nekem ez volt vele a fene nagy "célom", mondjuk úgy "célom?") Nem biztos, hogy teljesen jó ez a példa, csak azt szerettem volna ezzel érzékeltetni, hogy én milyen kölcsönhatásra, kapcsolatra gondoltam. Persze, lehet, hogy ez a kép sem "megy át" és akkor értelmetlenekké válnak ezek a sorok...
Örülök ennek az eszmecserének!

Hallottam az "ifjú természetfotósról" én is, sõt láttam is egy-két képét, elolvasom majd az interjút, és ha lesz hozzáfûzni valóm, akkor jövök majd vele. Elsõ pillantásra tényleg elég mesterkéltnek tûnik egyik-másik fotó.

De láttam, úgy 38-40 éve ment az osztrák tévén. :-)
A verselemzéssel pont arra akartam célozni, hogy NEM kell tudni semmit a körülményekrõl ahhoz, hogy eldöntsem, tetszik-e vagy sem. Ezt maga a mû dönti el számomra, az, amirõl szól. (Privát véleményem, hogy pl. Radnóti sose lett volna befuttatott költõ, ha történetesen nem egy szerencsétlen zsidó, akit mocskosul kicsináltak. De gondolj bele, a szakács fõz, a költõ meg verset ír, akármilyenek is a körülmények.) A körülmények maximum mentségül szolgálhatnak arra, hogy valami nem olyan jól sikerült, mint az adott személytõl elvárható volna. A verselemzéssel az a baj, hogy az életrajzból akar visszakövetkeztetni a versekre, holott fordítva lenne értelme. Egy rím lehet felesleges és lehet hiányzó is adott helyzetben és ez módosíthatja a benyomást, ami a versrõl az olvasóban keletkezik. De azt nem kell megmagyarázni, hogy azért nincs vagy van ott az a rím, mert az író épp akkor evett szilvalekvárt. Érted? Visszatérve a képi világhoz, itt ugyanez van, egyszerûen mindenkire másképp hat a kép, ami elsõsorban az illetõ ember egyéni tapasztalatain, élményein, emlékein alapuló tudat alatti döntés eredménye. A kompozíciótlanság s ennek a funkcióhiánya számomra azt jelenti, hogy nem volt képes belõlem ugyanazt kiváltani, mint pl. Nyuliból. Valakinek egy leszakadt gomb azt jelenti, hogy a francba, kilóg a töke a gatyából, másnak meg azt, hogy de jó lesz, ha a felesége visszavarrja az apró ujjacskáival. Ettõl még a gomb leszakadt s a hiányának is van funkciója.
A másik véglet, amikor túl sok van egy képen, és zavaróan kaotikus vagy éppenséggel mesterkélt lesz ettõl. Kb így vagyok a Máté Bence sok képével, pl. ez Link szerintem akkor lenne jó, ha a kolibri nem lenne rajta - pedig ugye pont ettõl "szenzációs". A levélvágó hangyás díjnyertes képének készítésérõl, amit mond, egyenesen visszataszítóvá teszi számomra (itt olvasható: Link )Akkor már százszor inkább Alex Wild hangyái, aki nagyrészt stúdióban fotózza õket, de direkt, mivel bemutatni akarja a hangyeszokat (meg más rovarokat is), nem díjat nyerni a képeivel. Link Ez pl, állat kép sztem (ez vadonban készült) Link földben élõ méhek fészekbejáratáról a strázsáló õrökkel. Vagy ez: Link Ez stúdiós kép: Link
Ezekben legalább információ akad. :-)

Szerintem ez így van jól, mindenkiben más-más gondolatokat ébreszthet egy fotó. Van olyan kép, ami egyszerûen lenyûgöz azzal amit megmutat, mert annyira látványos, kreatív. Vannak aztán az olyan fotók, amik mást vagy nem teljesen ugyanazt kívánnak megmutatni, mint amit elsõ pillantásra látunk vagy látni vélünk. Sokszor talán olyan, mintha szimbolikus jelentésük lenne... Pontosan, akár egy vers elemzésénél, szükség lehet némi háttérismeretre, hogy értelmezni, elemezni tudjuk. Ilyenkor meg hajlandóak vagyunk azt mondani, hogy ez a kép csak a készítõnek vagy egy szûk "beavatott" csoportnak értékes... A kép nem vagy csak alig-alig mutatja meg vagy sejteti a készítés körülményeit...
Egyetlen dolog, amiben nem értek most egyet Veled, hogy ebben a konkrét esetben a "kompozíciótlanság"-nak ne lenne funkciója. De nem is kell, hogy egyetértsünk, lásd az elsõ mondatom!
Akkor Te nem is láttad Daktarit? Mára a televízió nekem is kivonult az életembõl...

Köszi szépen!
Az igazság, az hogy napok óta full borult az ég és egy deka fény nem volt. 200mm-en a max. rekesz 5,6 és ebben a helyzetben ez is kevés.
A másik, amiért madaraknál nem érdemes szûkebb rekeszt választani (nagyobb DOF), mert ezek a kis "dögök" rettentõ gyorsak! Ha szûkebbre venném a rekeszt, értelemszerûen nõne a záridõ is, ami miatt meg már bemozdulnának.
Madaraknál általában elég, ha a közelebbi szem éles, aztán a többi, ami belefér a DOF-ba, az belefér, ami nem az nem. Kivételes helyzetekben szükséges/elvárható a nagyobb mélységélesség.

Noli, Tomi: tudtam, hogy idebent is visszás vélemények születnek a képrõl Technikailag valóban vitatható, ha a klasszikus kompoziciós elemeket, élességet, zajt, stb. vesszük alapnak. De ez a kép sokkal több annál. A gepárd egy igencsak veszélyeztetett faj, ennek a cicónak az életterét pedig tüz pusztította el (elsõ gondolatom az volt, hogy miért fekete a szavanna, ahol él) - a kép sarkába helyzeve, ráadásul a képbõl kifelé mozdulva a szituáció ennek a fajnak a törékenységére, veszélyeztetettségére és esetleges eltünésére utal. Ebbõl a szempontból a kompozíció tökéletes. A természetfotózásnak szerintem nem csak az a feladata, hogy a szépségesnél szépségesebb dolgokat mutassa meg, hanem a dolgok árnyoldalára is rá kell világítania. A kép amúgy nem autóból készült , a készítõje órákig ült a lesen és figyelte a tüztõl megriadt, összezavarodott állatok viselkedését, helykeresését; ekkor bukkant fel a gepárd, aki nem ragadozóként, hanem szintén áldozatként viselkedett. Természetesen nem meggyõzni akarlak benneteket, véleményeteket messzemenõkig tiszteletben tartom - de ettõl függetlenül a kép a szememben továbbra is egy remekmü

Szerk.: Csaknem elfelejtettem, a kép nem digitális Nikon FE2, Nikon 4.0/200 mm, Kodak Tri-X 400


Tomi: remek madárképeket hoztál nekünk Ha egy pici megjegyzést megengedsz: egy-két blendével több mélység-élesség-mélység talán jobban kiemelné a madárkákat, most egy picit zavaró, hogy pl. a faág éles, de a madár pocakja már nem De ez csak nyavalygás felsõfokon

Errõl nekem a verselemzés jut eszembe, hogy mit kötelezõ belelátni. Mit is tudunk a kép készítési körülményeirõl? Nyuli említi, hogy felperzselt a fû, én nem látom, hogy az, ez nekem nem jön át. A gepárd belenéz a kamerába, mint mindig, ha észreveszi, hogy van ott valaki. Ez se ügy tehát sztem. Semmi különlegeset nem érzek benne, érzelmet fõleg nem. Totál az a benyomásom, hogy éjjellátó ipari kamera képe, nem fotósé. Semmi tudatosság nincs benne, annyira véletlen és esetleges, hogy az már fáj. A kompozíciótlanság, vagy hogy mondjam, talán lehetne jó dolog, ha lenne funkciója, de nem találok azt sem.
Nem tévén nõttem fel, 22 éve nincs is, nem érdekel a divat, se fotózásban, se másban.

Én is "ismerem" a képet, mely szerintem egy érzelmi töltet átadásáról szól inkább, mint a szó szoros értelemben vett természetfotó. Vegyesek az érzelmeim a képpel kapcsolatban, de alapvetõen én mégis érdekes - semmiképp nem hétköznapi - jó képnek vélem. Írtatok itt a hibáiról: a "macsek" nem aranymetszésbe komponált (az egész állat ugyan nem is), az, hogy épp "kiszaladni" készül a képrõl (ha a szabályokat követné, elõnyösebb lett volna a jobb sarokba komponálni) ezt talán ellensúlyozza valamelyest, hogy a tekintete ránk irányul. Vitatott a kép élessége is, de kell egyáltalán itt az élesség? Mondhatni "esetlegesek" a beállítások stb stb. Talán épp annyira esetlegesek, mint az, hogy ez az állat egyáltalán életben maradt. Az, hogy ez valódi esetlegesség vagy a fotós direkte áthágta a "szabályokat", hogy esetlegessé tegye a képet, talán soha nem derül ki. Vagy mégis? Esetleg?

Nem akartam saját számíze szerint elemezni a képet, csak egy irányt mutattam én mi alapján elemezném...

Emléxek erre a képre, láttam már párszor, de valahogy nem tudom értékelni.
Megértem, akik felháborodva fogadták a hírt, hogy ez a kép nyert.
Nekem nem tetszik benne, már az, hogy éjszakai kép (bár ez szubjektív dolog), illetve a kompozíció sem. Az állatot ennyire feltenni a sarokba...!? A kép alja számomra nagyon üres, így a macsek kiszorul a fõ témából, annak ellenére, hogy épp õ (is) lenne a téma!
Egy szó, mint száz: Gyerekek! Ez nem jött át!

Úgy érzem, hogy ebben a pár sorban nincs kérdés!
Tökéletesen leírtad a mai helyzetet.

Köszönöm, hogy leírtátok a véleményeteket. Egy kicsit továbbvinném a fonalat:
Ahhoz, hogy a bennünket körülvevõ világot érzékeljük szükségünk van érzékszervekre, valamint egy agyra, ami feldolgozza, kiegészíti, vagy éppen szelektálja az információkat. Ennek az egész rendszernek van egy spektruma. Nem kell magyaráznom: minden érzékszervünknek van egy alsó és egy felsõ ingerküszöbe. Úgy érzem félõ, hogy ha ez a spektum eltolódik, akkor "alul" egész egyszerûen eltûnnek dolgok.
Ha valami nem ordít, nem villog, nem neontürkizlila, akkor nem vesszük észre. Vehetünk egy egyszerû példát: egy tanyasi ember másnak látja az éjszakai égboltot, mint akinek a fényszennyezés és a tv-képernyõ állítja be az érzékszerveit?
Azt hisszük, hogy egyre több mindent ismerünk meg a világból, de valójában egyre kevesebbet látunk meg belõle.
Egy kicsit filozofikus voltam.

Nyuli, most õszintén, mondd el, hgy mi emeli ki ezt a képet ( itt egy kicsit nagyobb méretben Link )az átlagból, azon kívül, hogy valszeg egy elkapott pillanat csak és annak is vacak? Ha a világ utolsó gepárdja lenne, akkor még szégyen is lenne, hogy csak erre telt. Szerintem nem kicsit van elmosódva, hanem egyetlen biztos pont sincs a képen, mintha idült alkoholista csinálta volna a reggeli gyógyfelese elõtt reszketõ kézzel. Az a nyomorult macska rosszkor volt rossz helyen, lehetséges, de nem látszik még az se a képen, hogy fel lenne perzselve a táj. Csak szöszös és elmosott minden, pont úgy fest, mint az éjjellátók képén nézett volna ki ezelõtt 30 évvel. Ez pár éves éjjellátós kép, szintén gepárd (szaharai): Link szerintem semmi különbség. Miféle kreativitás kell egy olyan képhez, amit talán mozgó kocsiból csináltak, azt se zárom ki, hogy ablakot se húztak le...
A természetfotózás terén valóban nagyon elszaladt a paci a technika irányába, ebben igazad van.

Huhh, érdekes témát vetettél fel, melyre "akadályoztatásom folytán" csak most tudok reagálni. Egyetértek az elõttem szólókkal ill. hozzátennék ezt-azt.
Jó, hogy kiemelted a digitális fotózást; pont ennek köszönhetõen alakult ki a mai áldatlan állapot. A technikai paraméterek hajhászása mellett ugyanis egyre inkább eltörpül a kép mondanivalójának jelentõsége, lényeg, hogy zajmentes és a végletekig éles legyen a kép. Hogy a téma semmitmondó, unalmas, az nem számít, hiszen "egy profi digitális géppel csináltam, tehát csak tökéletes lehet". Sok mai "fotós" nincs tisztában az alapvetõ dolgokkal sem, úgymint kompozíció, képhatás, de akár a blende-záridõ-érzékenység összefüggéseit is említhetném. Nem, ezek a fotósok elhiszik, hogy a gép a mindenható, és ráadásul ezt is sulykolják beléjük a reklámok. De hogy ne essünk át a paci másik oldalára: a filmes fényképezés fénykorában is rengeteg gagyi kép született (nem kell messzire mennünk, lapozza csak fel mindenki otthon a fotóalbumot ). A gagyi természetesen csak "müvészi" tekintetben értendõ, hiszen a családi, utazási és egyéb személyes fotók igenis hatalmas értéket képviselnek a készítõje vagy a család számára. Ugyanez van jelenleg is, milliárdnyi "gagyi" fénykép készül, de ez nem baj. A baj ott kezdõdik, amikor ezek a gagyi képek különbözõ fórumokon pajzsra emelve vannak körbehordozva - nem a "müvészi" érték okán, hanem mert megfelel a közízlésnek, azaz harsányan látványos. Ellenpéldaként álljon itt egy kép, ami nekem örökre beleégett a tudatomba; a kép a német természetfotósok egyesületének idei nyertese. Az eredményhírdetéskor hatalmas volt a felháborodás, a képet igen sokan a kukába dobták, a készítõjét tehetségtelenséggel vádolták. De miért is? Mert nem felel meg a közízlés által elvárt (és sok fotós csak a közízlést képes kiszolgálni, nulla kreativitással...) sémának. Ez pedig azért van, mert senki nem veszi magának a fáradtságot, hogy egy-egy képpel hosszabban idõzzön és hagyja, hogy hasson rá. Számomra ez a kép az egyik legjobb természetfotó (most lehet engem is szapulni ). Felégett talaj, rettegõ, menekülõ, az ember közelségével nem sokat törõdõ ragadozó, az egész pedig fekete-fehérben, kicsit elmosódva... hihetetlen. Szinte természetes, hogy a képpel sokan nem tudnak mit kezdeni, de ez nem a kép hibája Link
Igen, ma is lehet maradandót alkotni, csak azzal nagyon nehéz feltünni és érvényesülni. De ez már nem a fotós hibája, hanem a társadalomé, és ez hú de messzire vezetne már

Erre Andy Warhol válaszolt a 15 perc hírnév kapcsán...
Szerintem aki a 15 percet eléri, már a csúcson van ma. Olyan mennyiségben ömlik az információ és a kép az emberekre, hogy nem fognak ennyire beégni a mégoly elsõrangú képek se, ma már nincsenek hõsök, akik bekerülhetnének a sajtóba. Celebk*#vák meg celebpolitikusok vannak, köztük elvész minden, ami értékes. Mondjuk gondolj abba bele, hogy még a mai emberek közt is bõven akad, aki megismeri fényképrõl Niels Bohr-t, vagy Marie Curie-t, vagy mondjuk Amundsent, de a mai tudósok közül kit ismerünk fel?? Maximum azokat, akik kellõen hypeolják magukat, pl. Dawkins vagy mondjuk Attenborough. (és õk hol vannak teljesítményben az elõbb felsoroltaktól...) A mai emberábrázolás amúgy is a szenzációra koncentrál csak, még az eleve híres közemberek körében is.
Utoljára talán a Challenger katasztrófája volt az, ami politikától és nemzettõl függetlenül elhíresült (a 9.11. azért nem, mert ott egyértelmûen a megosztó politika a lényeg) kép emléket ad. De a sikerek képi beszámolói elsorvadnak órák, napok alatt...
Szó nincs arról, hogy kevesebb jó fotós lenne, tény, hogy egy Robert Capa vagy Ansel Adams sincs ma szem elõtt, de nem azért, mert nincsenek ilyenek, hanem, mert elvész a munkájuk a többi millió közt.

Amit a sajtófotós képrõl írtál, azzal egyetértek, annyi különbséggel, hogy még egy ipari kamera is _jobb_ képet csinált volna róla...

Szépek, nagyon!

Tegnapelõtt kimentem ismét madarat lõni!
Ezek lettek az eredmények:
Link
Link
Link

Köszönöm! odafigyelek ezekre most már! Azok a fránya kötelek

Az elsõ N°1! Kicsit szûknek érzem, jobbról-balról hagyhattál volna rá! Ettõl függetlenül tényleg jó!
2. Nagyon feszes a modell tartása.
3. Zavaróak a kötelek a modell arca körül. Eltereli a figyelmet az élénk színével is.
4,5,6. Sok a derítés.
7. Második kedvenc (nincs hiba)
8. A levelek nagyon zavaróak és a jobb szem nagyon árnyékban van.
9. Szintén sok a derítés.
10. Kicsit zavaró a háttérben lévõ alak.
11. Egész jó.
12. Nemtom, de valamiért nem jön be.
13, 14. Nem rosszak! A tetejükbõl vágnék még. A 14. alja viszont hiányzik nekem. A kettõ közül a 13. jobb.
15. Sajnos hiányzik a modell keze. Ez MINDIG fontos momentum. A kéz mindig látszódjon fél/teljes alaknál!
16. Már megint a kötelek.
17. Ha a térde nincs benne és másik háttérrel szerencsésebb lett volna. A beállítás viszont jó.
18. Szintén.
19. A kéz itt is hiányzik.
20. Sok a derítás. Az orr kontúrja belevész az "arcba".
21. Egész jó! Legközelebb egy kicsit magasabbról fotózd. Nem szerencsés, ha a toka látszik.
22. Zavaró a levél.
23. Ez jó is és nem is. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi nem tetszik, de azt igen, hogy miért tetszik!
24. vágnék a kép tetejébõl.
25. Zavar a becsillanás.
26. Egész jó.
27, 28. 29. Már megint kötelek. :

Egyetértek Seth-el, viszont annyiban korrigálnék, hogy régen szinte minden második ember fényképezett és nem volt (sokkal) kevesebb fényképezõgép.
Anno, aki fényképezésre adta a fejét, nem volt könnyû dolga, hiszen technikailag sokkal nehezebb dolguk volt, mint manapság a fotósoknak és nem volt média, aki terjeszthetné a képeket. Így általában, aki elõrukkolt egy jónak gondolt képpel, annak elõször a fotós társadalom bírálatán kellett átmenni. Akinek ez sikerült, annak a képe valószínûleg bejárta a világot és közismert lett, mint pl. amiket belinkeltél.
Manapság a média nagyon megkönnyíti a fotós dolgát; annyi lehetõség van ismertté tenni egy képet, ezzel valamelyest kikerülve a fotós társadalmat. Hiszen csak annyi a dolgunk, hogy feltöltjük a netre és máris több ezren látják. Természetesen ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy bele is ég az emberek emlékezetébe egy kép, de elindulásnak nagyon nagy segítség.
Abban is teljes mértékben egyetértek, hogy igen magas lett az ingerküszöbünk. Csak arra gondolok, hogy nézem/látom/csinálom az online galériák (természet)fotóit (ahol lehet véleményezni, szavazni, hét,- és hónap fotója lehetõség, stb) és egy olyan képtõl, amire néhány évvel ezelõtt elalélt volna nagyon sok ember, most még a kommenteket is spórolják tõle!


Visszaolvastam a szöveget: remélem nem írtam zagyvaságokat és ki tudjátok szûrni a mondandómat. Mindegy, most már elküldöm.

Sziasztok! Pár új képpel bõvültem! Link jöhet a hideg meleg

Szerintem le is írtad a választ, egyszerûen az ingerküszöb a magas, másrészt a média jóval sokrétûbb mint anno , amikor egy-egy újság hasábjain vagy éppen mozgókép formájában adták le mozikban a híreket.Ma már ezernyi újság, tv csatorna közül választhatsz, megismertük szinte az egész bolygónkat és minden szenzációra jóval több fotós jut mint anno.
Ha annak idején valaki átússza a La Manche csatornát, az minimum hõs és címoldalakon hozzák le, mint az emberi teljesítõképesség végtelenségének bizonyítékát, ma pedig már egy lenne a sok közül aki átúszta és kapna egy két sorost cikket , a fotók pedig max a családi albumban lennének idõtállóak.
Régen nem volt ennyi fényképezõgép és egy-egy fotó megmutatott nekünk valamit amirõl el sem tudtuk képzelni ,hogy létezik, ma már szinte mindenki képes fotózni és a televízió jóvoltából már a bolygó korlátai sem szabnak határt.

Kiváncsi lennék a véleményetekre.
Alább belinkelek néhány fotót (a teljesség igénye és idõrendi sorrend nélkül)
A közös bennük, hogy kivétel nélkül ismeritek õket, nagyon híresek, bejárták a világot és millió példányban jelentek meg. A "híresség" okát most nem elemzem, de általában valamilyen fontos pillanatot örökítenek meg, vagy éppen egy társadalom, vagy kor rajzát sikerült egy képben megalkotni:
Link
Link
Link
Link
Link
Link

Ma is találkozhatunk nagyon jó fotókkal, idõnként itt a metnet.hu hasábjain is láthatunk olyan képeket, amelyek egyértelmûen POD-ok (picture of the day)
A kérdésem a következõ:
Ma, a digitális fotózás fénykorában, amikor mindenki fotózik, amikor a fotó-ingerküszöbünk nagyon magasan van, születhet e a fentiekhez hasonló híres fotó, amely "beleég" az emberiség tudatába?