Csillagászat és űrkutatás

Várjuk ki a végét, a szóban forgó kép nekem nem túl meggyõzõ, és ahogy látom, ezzel nem is vagyok egyedül.

Ha a jégtakaróba csapódik, akkor az adott helyen átmenetileg megolvasztja. Ha máshová, akkor az a kérdés, hogy a felszín alatti rétegekben mennyi jég van... valószínûleg ott is van mit olvasztani, és onnan is megindulhatna a folyékony víz. Persze mindez átmeneti lenne, mert hosszabb (pár hetes vagy hónapos) távon már a légkörbe kerülõ por árnyékoló, hûtõ hatása érvényesülne.

Igen, hihetetlen mázli volna, ha pont a mi életünkben történne akkora becsapódás a Marson, amibõl több millió évente van egy... Dõlésszög: a Mars tengelyferdesége nem rendkívüli, majdnem pontosan megegyezik a Földével (arra jó, hogy ott is legyenek évszakok). Ami különlegesebb, az az ellipszispálya elnyúltsága: a Mars pályája sokkal távolabb áll a körtõl, mint mondjuk a Földé. De ez az elnyúltság is több ezer éves idõtávon ingadozik (mindegyik bolygónál), a Mars esetében pedig épp most jár a szélsõérték táján. Tehát nem igényel extra magyarázatot.

A becsapódás hatása olyan értelemben "szorzódik", hogy egy kisebb tömegû célpont mozgását jobban megváltoztatja az ütközés. Azért még a Mars sincs az üstökössel egy súlycsoportban, tehát a forgástengely- vagy pályaváltozás ezzel együtt is jelentéktelen lenne.

Nem vagyok szakértõ, így csak közbeköhögni merek: nem lehet, hogy a hatalmas füst- és portakaró miatt, ami a légkörben szétszóródna, a besugárzás csökkenne és még hidegebb lenne? Mint a Földön egy vulkánkitörés - hiába a sok hõ, lehûlést hoz. Még jó, hogy a Curiosity nem napelemmel megy, hanem atomenergiával

Nekem is lenne egy kérdésem.
Tegyük fel, hogy mégis becsapódik az üstökös a Marsba... Elméletileg ott hatalmas hõ is felszabadulhat nem? Kérdésem az lenne, hogy arra van esély, hogy esetleg megolvasztja a sarki jégtakarókat? Mert ha igen akkor sok minden történhet, sok minden megváltozhat.. esetleg még rövid idõre folyékony víz is lehetne a Marson ha kellõ hõmennyiség szabadul fel.. errõl mi a véleményed?

Most érkezett a hír az egyik levelezõlistán, hogy ma látták szabad szemmel és 10x50-es binokulárral a Panstarrs üstököst a Kab-hegyrõl!!!

Sép estét kivánok! A Pan-STARRS-üstökös napnyugta után elvileg, de csak elvileg látható lenne a NYDNY-i látóhatár közelében, természetesen a horizonthoz ennyire közel a nap szórt fénye elnyomja az égi vándor fényét. Nagyobb esélyünk 10-e után adódik. Megpillantásához a szinte csillagszerû feje nagy segitséget jelenthet. Kereséséhez - akár kisebb nagyitású - binokuláris látcsõre szükségünk lesz. Én a város határából fogom figyelni, ahol nincsenek zavaró/takaró földi tereptárgyak. Csak legyen derült egünk! Valamennyiünknek.
Ajánlom a www.mcse.hu nyitólapjának bal alsó részében fellelhetõ érdekes cikket az üstökössel kapcsolatban.

Köszi a részletes választ, de mindenesetre ha megtörténik akkor az valószínûleg a mi életünkben az uccsó ilyen esemény lesz amit meg tudunk figyelni. Egyébként a Mars Földhöz viszonyított kisebb mérete miatt nem szorzódik a 4km?? Valahol mintha azt olvastam volna, hogy a Mars dõlésszöge régen más lehetett de valami kimozdította. Létezik ez?

Az üstökös szilárd magja jóval kisebb, mint 50 km. Az üstökösben megfigyelhetõ, fotózható központi sûrûsödés látszó mérete adta az 50 km-es átmérõt - de az üstökösmagot sohasem látjuk közvetlenül, ennek a méretnek a nagy részét a körülötte már átlátszatlanul sûrû por- és gázfelhõ teszi ki. A szilárd magra a Wikipedián szereplõ 4 km lehet reális.

Ha a dinoszauruszok kihalását okozó égitesthet hasonlítjuk: a kisebb méretbõl (10 km vs. 4 km) és a kisebb sûrûségbõl (kõ vs. jég) adódóan a tömege jóval kisebb, a sebessége viszont jócskán nagyobb, úgyhogy mozgási energiában tényleg hasonló nagyságrendû. Hogy mekkora pusztítást okozhatna egy ilyen becsapódás a Marson? Valószínûleg kisebbet, mint annak idején a Földön. Nincs óceán, így nincs cunamiveszély. Nagyon ritka, ráadásul oxigénmentes a légkör, így nem törhet ki tûzvész, és az apró törmelékszemcsék (amibõl a kisebb és jeges anyagú test miatt eleve kevesebb képzõdik) gyorsabban leülepednének.

Néhány marsi eredetû meteoritot, amiket egykori becsapódás szakított ki onnan, ismerünk a Földrõl, úgyhogy a törmelék tényleg eljuthat idáig. De ez nem jelenti azt, hogy egy marsi becsapódás azonnal "megbombáz" minket, hiszen a kirepülõ darabok a lehetõ legkülönbözõbb Nap körüli pályákra tudnak ráállni, amiknek csak minimális része közelíti meg a Földet.

Szintén a Wikipedia-oldal írja, hogy a mostani állás szerint a marsi becsapódás esélye 1:1250. Én inkább abban bízom, hogy a Curiosity lefotózza a Mars egén átszaladó üstököst... el nem tudom képzelni, hogy micsoda részleteket mutathat majd annyira közelrõl, és mínusz hány magnitúdósnak fog onnan látszani.

Értem, köszi a választ. A NASA oldalon amit linkeltél az igen durva rajz. Nagyon közel van az, pici pályamódosulás és bumm lehet sajna. Viszont ha belegondolunk abba, hogy a dinók feltételezett kihalását okozó meteor 10km-es volt akkor igen durva lehet ez a 15-50km között üstökös becsapódása. A Mars jóval kisebb mint a Föld, és ha netán ez tényleg a nagyobb átmérõ felé tendál akkor ott pokoli pusztítás lehet, el sem tudom képzelni milyen. Egy ekkora becsapódás nem mozdíthatja el a Mars dõlésszögét minimálisan?

Természetesen nem zárható ki semmi, de ennek annyira minimális lehet az esélye, hogy gyakorlatilag nem kell félnünk. Vödörön is kint van pár sor róla, ami ide irányít: Link . Az angol wiki ( Link ) szerint a Hyakutake üstököshöz eléggé hasonló (méretben legalábbis mindenképp). A magyar oldalakon megjelent cikkek szerintem túlzóak, bár nem kizárt, hogy igazuk lehet, de a "megrepedhet a Mars felszíne", és hasonlók szerintem nem igazak.
Az ütközés valószínûsége egyelõre csak 0,08%, de ez tudtommal azért van, mert az üstököspálya hibatartományának átmérõje nagyságrendekkel több, mint a Marsé, és egyébként a Mars benne lesz a "csõben", ahol valószínûleg elhalad majd az üstökös.
Feltûnõ, hogy ahogy egyre több az észlelés, és pontosodik a pálya, úgy csökken az elhaladás távolságának várható értéke (ez viszont véletlen is lehet).

Bõvebben: Link Egy régi ismerõs cikke.

Köszönöm! Elég lusta vagyok manapság, meg a net és a gép is "rosszalkodik" .

Azért az esetlegesen a Marsba csapódó üstökös 2014-ben sem elhanyagolható hír Föld szempontjából sem. Egy 50km-es üstökös becsapódás teljes káoszt okozna a Marson, több 100km-es kráter lehetne állítólag és globálisan átalakíthatja a Mars állapotát! Javítsatok ki ha hülyeséget mondok, de egy ilyen ütközés miatt a Föld nem kerülhet veszélybe?? Gondolok itt a becsapódás miatt esetlegesen kilökõdõ nagy darabra ami akár a Földet is célba vehetné? Vagy ennek reális esélye ilyenkor nincs?

Értem...azt hittem, hogy lényegesen rövidebb ideig, de így legalább lesz rá esély, hogy látjuk is.
Köszönöm!

A reggeli ECM futás kedd estére felhõtlen eget vár, át fog vonulni egy derült szakasz kedd estétõl szerda hajnalig.
Persze messze még, kár hogy nem látható már most is.

Nem bulvár, tény, hogy a NASA "Van Allen Probes" szondái találtak egy harmadik sugárzási övezetet, kb. 19100-22300 km magasan. Az övezet azonban nem áll fenn tartósan, pl. egy a napszél gerjesztette lökéshullám a nemrég felfedezett övezetet "elfújta". Az övezet létezését eddig nem sikerült bizonyítani, most igen.

Flurries: kb. március 8-tól kb. április közepéig.

Pontosan mikortól meddig lesz látható az üstökös itthon?!
Csak mert nem néz ki túl sok derült éjszaka, sõt, igazából ahogy a dolgok állnak, lehet, hogy napokig zárva lesz az égbolt..

Az igaz, hogy kialakult egy harmadik Van Allen-öv? Avagy csak bulvár...

Igazad van. Ez nem lényeges különbség. Az MCSE-n csak a "Bolygók láthatóságát " néztem a Jelenségnaptárban. A 0.11.1 - es Stellariumot meg frissítem. Köszönöm.

Ha elárulom, akkor nagy bajba kerülsz.

Lényeg, a lényeg, hogy én nem látok akkora eltérést. Ha már kiragadtad a Szaturnuszt, akkor az MCSE-n 0,5m átlagos fényesség látható, a CalSky is ennyit ad, úgymint a Stellarium a mai napra 0,62m-t ad, ami közel van az elõbb jelzett értékhez. A Heavens above szerintem téves adatot ad.
Az MCSE-n is máj. 11. van.

Elárulnád nekünk is a forrásodat? Kicsit zavaró, hogy 4 helyen különbözõ Szaturnusz fényességet látok. Bár a MCSE adata gyakorlatilag megegyezik a Calsky-éval. (0.5 illetve 0.4 mag) A Heavens-above 0.9, a Stellarium 1.16 mag-t mutat. Ez azért elég nagy szórás. (Elõbbi szerint is máj 11-én lesz felsõ együttállás, az MCSE szerint 12 én.)

Link

Köszi!

A Stellarium nem hazudik.
A Merkúr május 11-én lesz felsõ együttállásban a Nappal...

Calsky szerint május 9-én átvonul a Merkúr a Nap elõtt. Stellárium szerint május 11-én, de a Nap mögött. Mind két helyen helyesek a dátum és megfigyelési helyszín beállítások. Melyik az igaz..?

Sajna.
Hasonló lesz, mint a McNaught.

Köszi!
Sikerült megcsinálni.
Elég alacsonyan lesz a Panstarrs hozzánk. Az ISON meg hajnali buli lesz.

Pont ma akartam ezt kérdezni, köszi Rafy, köszi Tomi

Link

Egy kérdéske ami ide tartozik. Van stellariumhoz PANSTARRS és ISON üstökös plugin?

Még annyi segítséget szeretnék kérni, hogy a stellariumban ,ha ki pipálom a fénysebesség szimulálást ,akkor az hogy lehet tesztelni? Mert ha bepipálom ,semmi különbséget ,semmi plusz funkciót nem tapasztaltam.

Ezer köszönet!

Link

Sziasztok! Tudnátok ajánlani holdfázist mutató progit asztalra? Nem találok sehol neten ilyesmit. Stellariumot rendszeresen használom, de olyan kéne, ami az asztalra kitehetõ ,mini alkalmazás. Elõre is köszönöm!

"minél nagyobb egy test tömege, annál nagyobb a légellenállása."
Egy test esési határsebessége (amikor a gravitáció és a közegellenállás egyensúlyt tart) négyzetes közegellenállással számolva gyök(r)-rel arányos, mivel ekkor ro_t*V*g=k*A*ro_l*v^2 , és V/A arányos az r testmérettel (mindegy, miféle méretet veszünk, csak hosszúságmérték legyen), az m tömeg pedig ro_t*r^3 -bel. Tehát az esési sebesség a test ro_t sûrûségével is és a méretével is emelkedik. A V/A=C*r-ben a C függ a test alakjától (gömb esetén 1/3, kockánál 1/6, stb. Asszem csepp alaknál a legnagyobb.)

Igen szép példány volt, nem semmi!
Az én kérdésem az lenne, hogy nem lehet, hogy ilyen "egész gyakran" elõfordul, csak néhány dokumentálatlan marad? Sok a lakatlan terület, sarkvidékek, óceánok stb.

A másik pedig egy reagálás lenne: kizárt, hogy olyan nagy veszélynek lennénk kitéve egy nagyobb becsapódó meteor miatt. Az elmúlt néhány millió évben nem volt túl sok nagyon súlyos becsapódás, ami pl. az élõvilágot veszélyeztette volna, persze egyre érzékenyebbek vagyunk mindenféle hatásra... Régebben pár hûvösebb tél csak több küzdelemmel járt, ma országok gazdasága dõlhetne válságba, emberek szegényedhetnének el, éhhalálok, stb. Ezt az érzékenységet azonban "magunknak teremtjük" azzal, hogy sok helyet belakunk, és csak az elmúlt 50-100 évet nézzük "lakhatóság" és "eltarthatóság" szempontjából. Így a 200 év feletti gyakoriságú események meglephetnek (cunami, földrengés, napfolttevékenység, globális klímaingadozás stb.). A meteor is ilyen lehet.

Igen, de az a belépési sebesség. Mire földet ért/érhetett, az egyre sûrûbb légkörben jelentõsen lelassult. És mint tudjuk, minél nagyobb egy test tömege, annál nagyobb a légellenállása.
Mivel ez a meteor, a számítások szerint viszonylag elég mélyen bejutott a légkörbe egy darabban, így sebessége a robbanás pillanatában már jelentõsen csökkenhetett.

Hát nem tudom, 64800 km/óránál szerintem egy szabályos lyuk is keletkezhet. A lökéshullám viszont akkora (mégha csak egy kis darabról van is szó), hogy a víz másutt szétrombolja a jeget, alulról.

Gagyi.
Az oroszra rögtön rá akar kontrázni.

Hulló csillag San Francisco közelében: Link
Tegnap Bruce Willisnek hirtelen nagyon sok dolga akadt.

Ezzel egyetértek.
Kicsit gyanús a lék széleinek épsége. Max. akkor nézhetne így ki a lék, ha nagy sebességgel csapódik a jégbe, de a NASA által megállapított 18 km/s szerintem kevés volt ehhez.

A NASA szerint durván családiház méretû vas-nikkel meteor lehetett kb 7000 tonnával és 18km/s-al lépett be a föld légkörébe. A magasban 25km-en robbant darabokra.

Azért eléggé beteg, hogy olyan fényes volt mint a nap. Tehát ha 50-100m-es darab érkezett volna... a vakító fény miatt nemsokat láttak volna az emberek... csak a nagy gombafelhõt meg az abból az irányból érkezõ robbanásfrontot.

Érdekes, hogy mennyire más a hang-fényeffekt. Tehát a filmekben azonnal robban, stb. A valóságban meg csak elhúz ez a hatalmas darab és utána percekig némaság, majd megjön a hangrobbanás. Látszik a felvételen ahol vaskosabb a füst, ott lehetett az elsõ nagy csattanás.

Nekem a legjobban ez a hihetetlen fényjelenség tetszik benne. Egy nyamvadt vasgolyó ilyet képes produkálni. Kõzetmeteror elõbb széthullott volna.

Az is érdekes, hogy nem jelezték elõre a becsapódását, tehát feltûnt aztán csatt. Tehát bármikor megjelenhet bárhol egy másik darab.

Sõt, ha a nap felõl érkezne egy nagyobb 50m-es meteor azt akkor vennénk észre mikor belép a Föld légkörébe. Túl kicsi, hogy detektálni lehessen mert elnyomja a nap fénye, de túl sok már, túl nagy kárt csinálna. Sunyi égitestek ezek.

Abba bele se merek gondolni, hogy mi van, ha ez az orosz meteor egy nagyobb város (ahol sok üveg van) fölött robban szét és hullik tovább.

Felrobbant, de a darabjai szétszóródtak, a környéken számtalan kisebb "kavicsot" szedtek össze belõle. Nem kizárt, hogy egy nagyobbacska törmeléknek volt annyi ereje, hogy pár méteres krátert vágjon, vagy pláne a jégen lyukat üssön.

Mondjuk az a lék nekem is furcsa... ha lehulló tárgy üti, akkor szerintem nem szép, szabályos kör lesz belõle, körülötte érintetlen jéggel, hanem a jégmezõ össze-vissza repedezik (mint egy kõvel bedobott ablaküveg).

Link

Bizony, hogy ez az igaz, a többi kamu!

Több, mint gondolnánk, és kevesebbet, mint szeretnénk.

Mennyi ilyen futkozhat a kozelunkben realisan nezve? Ja es mennyit ismerhetunk?

Több mindentõl függ. Függ az összetételétõl, a sebességétõl, illetve a becsapódás szögétõl, de utóbbi szerepe elhanyagolható.
Tekintve, hogy a Tunguz-meteor átmérõje becslések szerint 50-100 m között lehetett, így véleményem szerint egy 3-400m átmérõjû meteor már komoly gondot okozna világszerte.

Egyebkent mi az a kritikus hatar egy ilyen meteornal meretben ami mar globalis katasztrofat okozna?

Persze, bármikor becsapódhat, hiszen ekkora méretû test nem elõrejelezhetõ, de én azt sokkal szomorúbbnak látom, hogy amit az ember elkerülhetne/megelõzhetne, az ellen sem tesz semmit.
Nem az a szomorú, hogy bármikor belehalhatunk egy megjósolhatatlan eseménybe, hanem az, hogy tudjuk, hogy miben fogunk meghalni és mikor.