Bioszféra

Noli, bocs átsiklottam rajta Véleményed (és a Kollegáké) jól esik, köszönöm, ámbár tudjátok nem az ambíció hajt. Én nagyon amatõr képeknek tartom ezeket, mert lehetnének sokkal igényesebbek is kellõ eszközökkel. A masina adott, tulajdonságai szerencsére pozitív irányba változtak, jobb elõkészületekkel, segédeszközökkel kellene fotóznom. Mivel sosem készülök rá, mindíg a pillanat (vagy pillanatnyi szeszély) szüli a képeket, kézbõl vagy ahogy jön, letámasztva oda ami kézreesik, nagyon "amatõr" körülmények között, olyan is némelyik kép, tudom. Talán emelnem kellene a szintet és nemcsak a "látványra", hanem a "látványosságra" is törekedni Mára kialakult bennem egy meglehetõsen egyszerû lépésekbõl áll "makro-gyorslövész menetrend", melyet tán lustaságból, kényelemszeretetbõl nem bonyolítok el, "lövöm ahogy jön". Spéci állvánnyal, jól elhelyezett, kontúrokat kiemelõ segédfényekkel jobb lenne, de a "téma" ritkán vár, elszalad, elröpül. Egy sikerélménynek örülök: még fiaim se tanulták meg a gép testét mozgató manuális élesítést. Az automata fókusz használhatatlan; "szemre" lövöm be az LCD-n, szinte vakon, mert kevés a pixelszáma. Fizikailag "gyûrûvel" lehetne élesíteni, de ilyen rövid távokon, ahol alig 0,5-0,6 mm sávban éles a kép, könnyû elrontani, egyetlen sóhajtástól megmozdul a gép, életlen lesz vagy köhintéstõl akár az alaptéma is eltûnhet a képrõl. Örömet okoz, amióta "ráugrasztottatok" a makrózásra már igen apró, ezredmilliméteres "képélesítõ csusszanásokat" komoly mozdulatként jeleznek vissza ujjaim. Ennek a "szerzett" képességnek örülök. Ez se az én személyes érdemem, hanem a Természeté, mely "kiélesíthetõ" érzékekkel látta el az embert. Példa rá, amikor méretarányítás miatt ujjbeggyel véletlen hozzáértem a pici vízparti pók (Noli határozta meg) parányi lábához, pontosan éreztem "állagát" és méretét, mintha igen vékony, hûvös, száraz gallyat érintettem volna meg, pedig egy futó, mikroszekundummal mérhetõ tartamú érintésbõl (a pók rögtön maga mellé húzta megérintett lábát) úgy vélem keveset lehetne érzékelni. Valamilyen tapintó-impulzus mégis keletkezett, melyet fantáziám összekapcsolt egy száraz gally megérintésének emlékképével. Gondolom a mikronos felületegységre esõ nyomás-, hõ-, fájdalomérzékelõ sejtek száma korlátozott; bár lehet hogy a Természet tartós igénybevételnél a növeli a "szenzorok" számát (pedig a kerti munkától még kérges a tenyerem, ujjaim is durvák) amikor valamelyik érzék "élesedik". Kérlek Benneteket, ezt senki ne tekintse öndícséretnek, inkább egy folyamat némileg szubjektív megfigyelésének Maga az EMBER a csoda, egy önszervezõ, önfejlesztõ, mûködésében jól összehangolt sejtcsoportosulás, mely képes alkalmazkodni a változó igénybevételekhez, körülményekhez, ám értelme, elõrelátása, logikája révén nemcsak a fizikai ingerekre ad választ, "állati módon, reflexbõl" reagálva, hanem tudatosan tervez és alkot. Többször jeleztem hogy nem "villogni" akarok, de bíztató véleményetek jól esik, köszönöm; arra késztet hogy igyekezzek "jobbat, többet" adni Nektek; már amennyi tõlem telik (még) Köszi a türelmet, bocs filóért és a személyes elemekért, szerencsétekre elfogyott a kávém, fõzni kell

Ezt én sem láttam még, de azt tudtam, hogy a szerzõ nem veti meg a természettudományok népszerûsítését. Becsülendõ dolog. Nini, még a billérrõl és annak különös eredetérõl is olvashatunk benne.

Errõl most egy napilap hétvégi rovatában tegnap megjelent, szintén tudománynépszerûsítõ cikk jut eszembe, mely az ízléses "Féreghorror a zombicsigában" címet kapta, és a fonálféreglárvák köztigazdát kizsigerelõ életmódját (és "finom" részleteit) mutatja be.
A legyek is végeznek hasonló borzongató tevékenységet, az élen a fürkészlegyek járnak benne. Mily' szép az élõvilág.

Micsoda légyológia , gratula mindkettõtöknek ( Noli , Lord Akela )!

Ajjaj, ha 48 lehetne... :-)

Noli GRAT mert gördülékeny, közvetlen stilusú szép cikk, melyben "jól adagolt" csendes humor élénkíti és látványos képek dobják fel a száraz tudományos részeket Nomeg erre is jut idõd, Neked 48 órából áll egy nap? (Csak az illusztrációk összeszedése is eléggé idõrabló)

Nanotechnológia a természetben "gekko-ragasztó" magyarul Link
Egy szép ábra,hogy finomodnak és sûrûsödnek a tapadószálak a testömeg növekedésével

Forrás: Link (angolul) A bekarikázott felületeket vizsgálták, valahol részletesen olvastam errõl, azt a közleményt keresem Mára befejeztem a keresést, ha késõbb megtalálom a publikációt, mely a ki-be kapcsolható mesterséges "légytapadás" kisérleteirõl és az ehhez szükséges,laboratóriumi úton létrehozott anyagokról ír, csatolom a forrást

Ne máááá, minek ehhez gratulálni???

Anyám... A SEM fotó csak annyiban különbözik a Tiedtõl, hogy azt élõ légy lábáról képtelenség megcsinálni... Nagyon szuper!!!

Rákerestem a "légytapadás" laborkutatására és mit találtam
Noli GRAT Link Ebben a cikkben nagyon szép rajz van a légy "papucsairól" is
Ui: van aki nem ismeri az Ediacara nevet? Sok nagyon szép természetképet láthattunk már az Ediacara galériában

Csináltam még kettõt, remélem nem átkoztok ki, bocs

A montázs kivágatképeit elforgattam. A jobboldali kivágaton kivehetõ hogy nem egybefüggõ, hanem "réselt" felületû a "légypapucs". Eredeti, nyers 3264 pixeles képek bal: Link jobb: Link

Lõttem még párat különbözõ fényvetüléssel, különbözõ szögekben. A papucs minden képen ott van Sikerült "szembõl", a karmok felõl is meglõni

Gondolom elég ez a kivágat, nem kell a többi (bár azokon jobban érvényesül az "U" papucs mint a "karmos" kivágaton, de egy már van lentebb. Csatolom a 3264 pixeles eredeti nyersképet is Link A kivágatot elforgattam hogy hasonló helyzetben legyen Noli csatolt képével. No, eleget legyeskedtem köröttetek, ideje a dérkristályokat kiválogatnom, feltéve hogy még érdekel Benneteket

Próbálok még párat lõni, direkt fénnyel megvilágítva (Bár nekem itt a határ, elértem a gép képességeinek határát, nem jön elõ több vagy finomabb részlet legfeljebb picit javul a kép a fény-árnyék kontraszt révén)

Na megvan a fotó ha nem is olyan mint az elektronmikroszkópos kép; szabadkézbõl és csak az íróasztallámpám (120/21W energiatakarékos, a mennyezetet világítom vele magam fölött szórt fénynek) volt a fényforrás, DE - ellenõrizzétek - talán sikerült elkapnom a "fülecskéket"

A 450 pixelre kicsinyített alapképre az összehasonlítás érdekében rámontíroztam Noli csatolásáról a képet és az eredeti kép "karomkivágatát". Mintha ott lenne a két karom között a két lifegõ fülecske lefelé forduló "U" alakban Jól bele is kontrasztoztam. A pontosabb ellenõrzés kedvéért csatolom az eredeti 3264 pixeles kezeletlen nyersképet is Link Jól látom hogy ott látom ?
Ui: ha jól látom, az elektronmikroszkópos kép a karmok felõl van fotózva, mögé került a "papucs"; az enyém a papucs felõl van fotózva, mögé kerültek a karmok

Noli Wan der Waals oké, de mintha más is lett volna, melyet laborban állítottak elõ, és azt "kapcsolgatták".
Ami a lábát illeti, újra lefotózom ha az én képemen látható két kis fehér nyúlvány a két "fülecske" lenne, akkor hová tettem a két karmot?

Egyszer láttam egy filmecskét,amiben a légy elképesztõ tulajdonságait feszegették.A legjobb az volt,mikor lassítva mutatták,ahogy egy "halálugrással" landol a plafonon

De szeretem!A kedvenceim közé tartoznak még a Michael Palin-féle útifilmek

Link
Egyébként a legyet - a gekkóhoz hasonlóan - a Van der Waals erõk teszik képessé a falmászásra. A lábacskáinak a linken lévõ képen látható kis "fülei" mikroszõrökkel ékesek, s ez biztosít nagy felületû tapadást. A gekkó esetében ugyanez a helyzet, kiszámolták, ha a gekkóláb összes mikroszõre a plafonra tapadna egyszerre, ami persze képtelenség, 8 kilót képes lenne megtartani pusztán a Van der Waals erõ segítségével!

Lordom, az agyam eldobom!

Évek óta megvan... Sõt a "Magyarország nemzeti parkjai" is megvan DVD-n!

Hazajöttem, itt hevert egy döglött légy az asztalon, nosza lefotóztam

Ezeket eddig "nem hagyta" fényképezni A felsõ két kép nem nagyítható tovább, mert csak leromlik. Érdekelt az állítólag elektromos elven mûködõ lábvége, lefotóztam (ha jól emléxem, valami enzimféle anyag van rajta, mely ráadott elektromos töltésre bárhová odatapad, polarizációváltásnál mikroszekundum alatt "elenged", még valami kisfilmet is láttam a laboratóriumi változatáról; ilyennel bevont tárgy gombnyomásra "odaragad" a falra, újabb gombnyomásra leesik; az ûrhajózásban akarják alkalmazni) Érdekelt a fején lévõ "antenna" is, mi célt szolgál, nem tudom; a szaglószervét is sikerült végre meglõnöm (nem csatoltam). Az alsó két kép 1024 pixelen: a szája nyitva Link úgy vélemennek másféle szája van mint a "kerti" legyeknek. Ezen a képen mintha kificamodott volna a szárnya Link látni vélem a "forgót" és bemélyedését.

Egy kis ötlet, ha valaki szeretne levelet írni a Jézuskának:
Link
Mindösszesen 900 Ft / db árban meg lehet venni a Másfélmillió... és a Még egymillió lépés összes részét DVD-n, összesen 8 db-on.

A fagyálló virágaid százszorszépek. :-) A képeid is, csak külön írva. :-)))

Érdekes mostanában nemigen látok és hallok madarakat, csak "fentrõl" a vonulók lármázását; megkapóvolt egy hattyúfalka méltóságteljes repülése. Ha a szél nem fúj, olyan valószerûtlen csend van hogy a kertben az öngyújtóm csattanásának a házak falairól visszaverõdõ (lehulltak a falevelek, nem tompítják a hangot) visszhangjait meghallom ha pipára gyújtok. Pucolhatom a medencét, a fûzfa ledobta leveleit

Ezek a kis virágok "fagyállók" vagy mi, mindenfelé látni õket.

A fák, bokrok szinte összes levelüket ledobták. Gomba nincs, "gyalogos" rovarok sincsenek, de néhány repülõ még van; levideóztam egy félig dermedt legyet ahogy "tollászkodik" (dermedtsége ellenére makro-videóhoz túl gyors volt a mozgása, "táncolt" is közben, emiatt a felvétel gyenge mert sok helyen életlen) a medence peremén egy szúnyogra emlékeztetõ jószágot, de rögtön elrepült ahogy felé indultam két méterrõl fotózni. Még valami Nolinak: voltam Pesten, útközben megint a korábban említett szántóföldi légvezeték közepén láttam ülni egy szép ragadozómadarat (ahol akkor hárman lesték a földet), persze a gép újfent nem volt velem
Ui: a medencét csak félig engedtem le, a keringetõ beömlõnyílása alatt van a vízszint, eddig nem fagyott be, nagy a víztömeg hõkapacitása vagy a föld még nem hûlt át, jéghártya sincs rajta. Ha befagy akkor is kevésbé van kitéve hõingadozásnak a fala. A szivattyút leszereltem, a keringetõ-szûrõ csöveit légtelenítettem, bár azok is mélyen a földben futnak. Elvileg tán legjobb lenne csak a csöveket légteleníteni, a ki-és beömlõ nyílásokat lezárni, a vizet medencében hagyni a szokásos magasságig (akkor is talajszint alatt maradna); a jeget beledobált "jétörõkkel" (földdel félig megtöltött, úszóképesen maradt müa. palackokkal) nem hagyom "jégmezõvé" nõni, ami tavaly télen 20 cm vastagra hízott, de nem okozott semmilyen fagyáskárt. A vízóra ("vízálló" és széles, vastag mûanyag csõ újabban a vízóra-akna) csövét is mindig feltöltöm vízzel, nem fagy el, a keletkezett "jégdugó" megvédi a vízet a teljes megfagyástól, a víz pedig a vízórát; tavaszig se szivárog el a talajba)

Budán már a társasház lakói begerjesztették õket, majd' minden lakásban etetik õket.

Nekem még nem voltak itt a csuszkáim, vagyis még nem láttam õket eddig. Remélem, nem felejtették el, hol az etetõnk. :-)

Nálunk is már aktívak, mióta kb egy hete kiraktuk az etetõt. Láttunk már cinkéket és csuszkát is.

Rendesen veszekdtek rajta

Ugye mondtam, hogy buknak a mogyoróra! :-)))

Na végre nálad is megjöttek a kis szépségek! Nálam mindennapos vendégek hetek óta (ma már 2X raktam meg az etetõt szotyival), mogyorót csak este kapnak, nem gyõzöm venni!

Megtört a jég!
Link Link
Egy hete raktam ki.

Mondja valaki,hogy nem csodálatos a hólepte táj!
Gyönyörû képek! Gratulálok!

Gratulálok a csodás képekért!

Noli, neked meg a madárhoz!

Meseszépek!

Hihetetlen gyönyörûek! Köszönöm, hogy megmutattad, nagyon jólesett a lelkemnek!

Dobogókõ, hó, zúzmara: Link
Párat kiemelek: Link Link Link
Bucka: Link
Szõnyeg: Link
Faárnyék: Link
Õszöregek:Link
Rojtok: Link
Hattyú: Link
Link

Mozog a sötét fában, sok öröm nem volna benne, ha lefényképezném, csõrön vakuzni meg nem fogom. :-)

A fürdõszobai PÓK reggelizik Link az obi mozgása miatt eldobta a legyet és ingerült mozgással felém fordult. (1024p két képben)

Valójában a menyasszonyom ismeri (volt kollégák). Csihar Lacinak hívják és õ is a Darányitól kapta a felvételt.

Én kiszúrtam elsõre, nyilván nem azért, mert az "enyém", hanem mert Nola már körbefotózta a tavat néhányszor.

A pécsi kertekben virágzik a bõrlevél, újabban még hó sem kell neki?! Virágzása nálunk bármilyen télen általános, hiszen a mi éghajlatunk negatív szélsõségei labdába sem rúgnak az Altaj-Szaján vidékén elõforduló február-márciusi idõjáráshoz képest, ahol a nemzetség õshonos.

Köszönjük a képeket!
Ezt a kérdést egyébként az 5:58-as bejegyzés láttán vica versa én is feltehetném. Már csíkban volt a szemem, azért nem láttam.

Noli:Örülök, hogy meglett a kis dalnok! Talán legközelebb kép is lesz?

Lelepleztem a Hajnali Énekest!
Ökörszem. :-))
Ma reggel melóba jövet sikerült úgy beülni egy hárs levelei közé, hogy pont átvilágított egy lámpa rajta, s közelrõl láttam, amint énekel (hallottam is...), így megoldódott a rejtély. Viszont nem azt a nótát fújta, amit tavasszal, azért nem jöttem rá. :-)

Micsoda memória. Hogy képes valaki éjfél elõtt fél órával bármit is elõkotorászni a fejébõl?
Remélem nem unalmas, csak egy fenyõ van: Link Link Link Link
"Nem látok képet róla" Hmm...ezen a képen látszik a háttérben a havas zöld között... Link

És mi újság Dávidunk kínai fenyõivel ott a tónál?Nem látok képet róla.

Én is.

Bölke:ki a kontaktod a DINP-nél, ha lehet kérdezni?
Bükkirõl nincs infóm,de ott kérdéses a használható ökológiai folyosók léte, nem léte miatt.

Hari:Link
A hajnal Badányban mellett legszebb regényeinek egyike.

Nekem is volt 2 éve gyöngyös tyúkom, sajnos csak 3 napig . Szép fehér színû volt. Azért csak három napig volt, mert elvitte valami menyétféle. Eltûnése utáni nap találtuk meg az ereszcsatornában kb 3 méter magasan, fej nélkül.

Bubu azt hallottam a gyöngy-kakas nagyon vad, jobban kell tõle félni, mint a "harapós" kakastól. Nem ölik egymást?
Két kakastörténet is felötlik Nagyapámék kakasa hatalmas egy darab, díszes és szines volt, mintha mesekönyvbõl lépett volna ki. Jobb volt mint a házõrzõ kutya, nekiugrott embernek állatnak. Levágták, amikor a postás arcába ugrott, nem maradt egy ép vonás a postás arcán, szeme is megsérült A másik: vidéken nyaraltam szép emlék, sok dolgot megtanultam a vidéki gazda 1975-ös haláláig a "ráhatások" ellenére egyéni gazda maradt munkáiból, többek között szénát-búzát kaszálni (kaszát kalapálni), lóval/tehénnel szántani, boronálás, aratás, cséplés, szüret, felfúvódott tehén "megbicskázása", borjú, csikó életre segítése, "gálickeverés"-permetezés, növény- és állatgondozás. A magvetõgépre (1936 óta volt neki) felülhettem, de a búzavetést csak nézhettem, az igen ünnepélyes dolog volt, kézzel vetette, soha senkire nem bízta, egyenletesen lépegetett és közben valamilyen imát mormolt) A gazda fia nem érezte jól magát és kifeküdt a napra, el is aludt. Arra téblábolt a házi kakas; megállt mellette, félrehajtott fejjel pislogott rá majd hirtelen az arcába ugrott. A legény felriadva azt se tudta hol lakik a jóisten Aztán felugrott, elrohant az istállóba, lekapta az ostort és a kakast folyamatosan csépelve zavarta körbe az udvaron, az meg rohant elõtte esze nélkül A kakast le kellett vágni, mert "meghibbant", nem kukorékolt többet, nem kergette a tyúkokat, csak félrehajtott fejjel szélütötten kotyogva lõdörgött a tanyaudvaron Azok a nyaralások felértek egy "Tüskevári" kalanddal Bár mindennap sötétben keltünk, sötét késõ estig dolgoztunk, nem is kellett volna csinálnom, szivesen segítettem, szép emlék maradt. Egyetlen negatívum, a gombamérgezésem is ott éltem túl (orvos, kórház több óra járásra volt) kérdéses volt hogy életben maradok; az ellenségemnek se kívánom azt a kínlódást, azóta nem szeretem a gombát Bocs a személyes emlékekért

Derengõ hajnal.. Azt nem olvastam, nem is rémlik a címe.

Délelõtt nálunk a tónál: Link Link Link

Errefelé nagy eseménytelenség. Se rovar, se meteo, se csillagok. Egyetlen falon tévelygõ házipókról lõttem sorozatot pár perce (fel se teszem), nomeg a "szokásos" álkaszást, ezúttal "új arculatában". Eddig többnyire a fejét, testét lõttem, most hátat fordított, így a "hátsójába lõttem" Link Érdekes mennyi szõr van kisebb makrónagyításban tükörsimának látszó potrohán. Érdekesek pigmentjei is. Nemrég költözött hálójával az egyik házipók közelébe, békében elvannak.

De jó ezt látni!
Megint odadugta a fülét a képbe a film végén, mint azt az elõzõ felvételen is láthattuk.
Én is ma kaptam meg a felvételt egy NP-ostól, meg is akartam kérdezni, hogy felrakhatom-e ide, de így már szükségtelen
Apropó, a Bükkben is megtalálható még a hiúz?