Légköroptika

Tehát akkor láthatom a TLE-jelenségeket, ha jó a szemem. És a hallucináció? Hiba a mátrixban?
Maradjunk a TLE-jelenségeknél. Elméletileg lefényképezhetõ egy RSP, hiszen a fényképezõ érzékelõje folyamatosan érzékel, ha akarom, egyedüli kritérium a megfelelõ érzékenység. (ami mekkora is?)
Viszont lefilmezni egy RSP-t már sokkal nehezebb a jelenség rövid élete miatt. Jól gondolkodom?

"És tényleg!"

Noli, OK megtisztelsz ha idõt szakítasz a "vitára" Megvitatjuk mi a különbség a Homousion és a Homoiusion között? Persze nagyon nem mindegy, veréb vagy véreb közelít felénk, fõkábelt vagy fókabélt húzok ki tápvezetéknek

Még valami a digitális képalkotáshoz kacsolódva. A korai képátviteli kísérletekben egyetlen szelénlemezt alkalmaztak, annak a változó fény generálta feszülségingadozásait felhasználva. A lencsérõl beérkezõ képet a a lencse által vetített képméretnek megfelõ méretû szelénlemez elõtt forgó átlyuggatott koronggal, a "Nipkow tárcsával" bontották pontokra, mindig más és más ponton érte fény a szelénlemezt, mely a pontra beesõ fénysugár energiáját feszültségváltozásokká alakította. Ezeket a jeleket dróton továbbították, és a "vevõben" a jelnek megfelõen vetítõlámpa villogott, szinkronban forgó Nipkow tárcsával hogy a pontok a megfelelõ helyre "kerüljenek. Nem mellesleg Link Mihály Dénes már az 1910-es évektõl folytatott hasonló kísérleteket, 1919-bõl származó "Telehor"-ja szeléncellával és húros oszcillográffal, késõbb forgótükrös rendszerrel mûködött, korát messze megelõzve, "ívfény-lámpával" mozivászon méretû mozgóképet megjelenítve De ezek a képek még fekete-fehérek és elmosódottak voltak. A szeléncella és az izzólámpa túl lassú, a jelek követésére. Hogy fel lehessen ismerni a képet, legalább 30 sorra kell felbontani, egy sorban legalább 30 képpontnak kell lenni. Ez 30 x 30 = 900 pontot jelent. Hogy folyamatos, mozgó képet lássunk, másodpercenként legalább tízszer kell felvillantani a képet, 9000X kellene változni a lámpa fényerejének. Viszont 1929. március 8-án a világon elõször neki sikerült (175,4 m-s hullámhosszon) mozgó televíziós közvetítést adnia. Ezek részben feledésbe merültek, mert a harmincas években megjelent az "ikonoszkóp" mely már a maihoz hasonló elven, az elektromos töltésraktározás elvén dolgozott. Itt az optikai képet egy vákuumcsõben levõ mozaikkatódra vetítik, amely mozaikszerûen elhelyezkedõ, nagyszámú apró fotocellákból áll; ezek a cellák- a rájuk esõ fénnyel arányos mennyiségû elektront emittálnak, s így rajtuk az optikai képnek megfelelõ töltéskép alakul ki. A feltöltõdött mozaikelemeket az elektronágyú által Iétrehozott, fókuszolt elektronsugár a képfelbontás elvének megfelelõen végigsöpri, aminek hatására az egyes cellák kisülnek. A kisülõ áram a közös elektródon és a munkaellenálláson átfolyva a képpontot jellemzõ elektromos jelet állít elõ. Bocs hogy lefoglalom a fórumot, eldugulok

otthon olvasom s majd válaszolok!

Remélem olvasható így is. Az istennek sem találom honnan hiányzik a lezáró jel valamelyik dõlt sorokkal kiemelt idézet végérõl és kiestem a szerkesztési idõbõl Bocs

Leghosszabb hsz. ever! Na mindjárt elolvasom!

Noli, az elõzõ hsz-t "fejbõl" írtam, de mivel "huzakodunk", most utánanéztem a neten, sehol nem találtam "képkocka-látás" vagy arra utaló kifejezést. Elnézést mindenkitõl, "szét fogom offolni" az oldalt
Bizonnyal hallottál a szelénrõl. Tudod, megvilágítva, töltésáramlás indul meg benne(általában a félvezetõ anyagokban) , a tranzisztorok elõtt a szelént használták "fénykapcsolónak", a régebbi fénymérõk szelénje a megvilágítás változását követõ áramfolyamot küld a mérõmûszer felé. A szem hasonlóan, a beérkezõ fény szerint változó elektromos jeleket küld az agy felé, nem képkockákat olvas ki az agy, bár gyakorlatilag "egyre megy"
"Ennek a bonyolult idegi folyamatnak az elsõ lépése a fényenergia idegi jelekké történõ átalakítása. Az átalakítást a szem fényérzékelõ sejtjei, a pálcikák és a csapok végzik, amelyek a retina hátulsó felszínén alkotnak hálózatot. A pálcikák gyenge fényben mûködnek, de annyira érzékenyek, hogy normális, nappali megvilágításnál túlterhelõdnek és mûködésképtelenné válnak. A nappali fényben a látást a csapok biztosítják, amelyek éppen intenzív fényben mûködnek megfelelõen. A csapsejtek által szolgáltatott kép tér- és idõbeli részletekben is gazdagabb, sõt a színek érzékelését is lehetõvé teszi. A pálcikákban és csapokban a jel átalakítását és továbbítását az e feladatra specializálódott sejtszervek végzik. A fényt a sejtek szemlencsétõl távolabb esõ része, az úgynevezett külsõ szegmens nyeli el, amely azután bonyolult biokémiai folyamatok során elektromos jeleket állít elõ. A jelek a sejt másik pólusán, a szinaptikus végzõdésen keresztül adódnak át a retina egyéb idegsejtjei (a bipoláris és horizontális) sejtek felé; a jeltovábbítást bizonyos átvivõanyagok (kémiai transzmitterek) teszik lehetõvé."
"A pálcikák és csapok elektromos jelei a szinapszisokon keresztül elõször a bipoláris sejtekre, onnan a ganglionsejtekre kerülnek, ezek axonjai pedig a látókéregbe juttatják a jeleket. A horizontális és az amakrin sejtek az eredetileg párhuzamos idegpályákon futó jeleket összekapcsolják és szétválasztják, ezzel lehetõvé téve olyan bonyolult jel-elemzést, mint például a mozgás érzékelése. A retina – mint a központi idegrendszer kihelyezett része – tehát már egyfajta képelemzést is végez. A még “nyers” vizuális jelekbõl az agy számára elõkészített, komplex információkat tartalmazó jelet állít elõ, amelybõl aztán az agy megalkotja azt a képet, amit voltaképpen észlelünk."
A mozgás érzékelése a szemben történik specializált sejteken, melyek az agy felé már megfelelõen "elõszelektált" képet küldenek. Idézem:
"A látás képességével rendelkezõ élõlények legtöbbje egyben a vizuális inger mozgását is képes érzékelni. A retina azon sejtjeit, amelyek felismerik a mozgás irányát, irányszelektív sejteknek nevezzük. E sejtek mindegyike egyetlen, meghatározott irányú mozgás felismerésére specializálódott. A "kitüntetett" irányú mozgás igen élénk választ vált ki a sejtekbõl, míg az ezzel ellentétes irányú mozgásokra egyáltalán nem reagálnak."
A csatolt cikk animált ábrája félreérthetõ, nem "kiolvasást", hanem a fényfolt sejtek feletti elmozdulását érzékelteti.
"Ennek a bonyolult idegi folyamatnak az elsõ lépése a fényenergia idegi jelekké történõ átalakítása. Az átalakítást a szem fényérzékelõ sejtjei, a pálcikák és a csapok végzik, amelyek a retina hátulsó felszínén alkotnak hálózatot. A pálcikák gyenge fényben mûködnek, de annyira érzékenyek, hogy normális, nappali megvilágításnál túlterhelõdnek és mûködésképtelenné válnak. A nappali fényben a látást a csapok biztosítják, amelyek éppen intenzív fényben mûködnek megfelelõen. A csapsejtek által szolgáltatott kép tér- és idõbeli részletekben is gazdagabb, sõt a színek érzékelését is lehetõvé teszi. A pálcikákban és csapokban a jel átalakítását és továbbítását az e feladatra specializálódott sejtszervek végzik. A fényt a sejtek szemlencsétõl távolabb esõ része, az úgynevezett külsõ szegmens nyeli el, amely azután bonyolult biokémiai folyamatok során elektromos jeleket állít elõ. A jelek a sejt másik pólusán, a szinaptikus végzõdésen keresztül adódnak át a retina egyéb idegsejtjei (a bipoláris és horizontális) sejtek felé; a jeltovábbítást bizonyos átvivõanyagok (kémiai transzmitterek) teszik lehetõvé."
No, jön a félreérthetõ lényeg:
"a mozgást illetõen idõbeli feloldóképessége azonban sokkal jobb. A rovarok szeme másodpercenként 250 képkockát különít el, míg az emberi szem feloldóképessége másodpercenként mindössze 24 kép."
Ez így félreérthetõ bár nem vagyok orvos, biológus, csak harminc éve számítógépes, szivesen elfogadnám a digitális kamerához hasonló elvet, az agy számítógéphez közelítését, de a netes leírások csak megerõsítenek abban hogy az emberi látás nem szaggatott "képkocka", hanem a szelénhez hasonlóan a fényenergiát elektromos jelekké alakítva, folyamatos "áramfolyam" rendszerben mûködik. Az "elkülönítés" szó nem képkocka-látást jelent sztem, hanem azt hogy a gyors mozgás az agyban zajló elemzési folyamatok viszonylagos lassúsága miatt elmosódik, a beérkezett jelek "egymásra rakódnak" mint lassú exponálásnál a filmen látható kép vagy az említett a "parázsló ág" fénykörré olvad a szemünkben. Ha lassan mozgatod a parázsló ágat, nem mosódik el fénykörré. A mozgófilm esetében is az agy jelfeldolgozásának sebessége lassú a gyorsan váltakozó filmkockák képváltásához képest. Léteznek emberek akik mozgófilmet vetitett diafilmként érzékelik, gyorsan váltakozó állóképekkel. Nyilván a magas adrenalin-szint miatt. Gyakorlatilag persze ki lehet használni az agy késlekedését, a beérkezõ folyamatos fényjelek feldolgozási idejét "mozgóképek" elõállításásra, de ez sztem nem jelenti azt hogy képkockákat látunk A digitális kamera esetében leegyszerûsítve frame-kat, képkockákat olvas ki a PC a mátrix elemeibõl pontonként, soronként haladva, mely pontok nem folyamatosan küldenek a fényerõt követõen változó feszültségjeleket, hanem kondenzátor-szerûen a rájuk esõ fény hullámhosszának, energiájának megfelõen töltõdnek fel, ezeket a töltésértékeket olvassa ki, értéküket egy etalonsorhoz rendelve képpontnak értelmezi, a képpontokat képpé állítja össze, majd a mátrixelemeket "kisüti, lenullázza", a következõ "feltöltés" számára. Ezzel szemben az emberi látásnál a szem folyamatosan küldi a jeleket az agynak, nem az agy olvassa ki a szemet, a kép aztán kinél-hogyan, az agy feldolgozási sebessége szerint elkülönítve értékelhetõ vagy elmosódott képként tudatosul. Mindíg látunk , legfeljebb gyors mozgásokat folyamataiban egybemosódva látunk. Egy erõs emocionális érzéseket keltõ eseménysort már valszeg a vizuális memóriában eltárolt "képkockákról" tudunk felidézni, de ezek már "elmentett képek", melyeket tetszés szerint idézünk fel állóképként vagy GIF animáció-szerûen felidézni, de ez nem feltétlen jelenti azt hogy így is látunk. Ezt a "feldolgozási késlekedést" használja ki a mozgókép elv. Az elmosódást elkerülendõ használják a "máltai keresztet," mellyel a képváltás idejére "letakarják" a fényérzékelõ felületet, vetítésnél a fényforrást. Ha tényleg "képkocka látásunk" lenne, elég lenne az emberi szem "holtidejére" szinkronizálni a következõ képkocka rögzítését vagy vetítését.
Ennek ellentmondani látszanak a régi idõkben használt "mozgóképes" stroboszkópok, rajzos "lapozott" animációk, ám a lapok vagy strobószkópkerék mozgását mindig lehet érzékelni ha nem a rajza figyelsz, tehát nem "kapcsol ki a szem", az folyamatosan küldi a jeleket. Az agy jelfeldolgozási késlekedésébõl eredõ 24 képkockás csak az idegi impulzusok késési idejének meghatározása, csak határérték a mozgókép-eszközök létrehozásához, de nem jelenti az hogy "képkocka-látásunk van, nem sötétül el a világ elõttünk "képváltás közben". Nem véletlen alkalmazták filmfelvevõkben, vetítõkben a képváltást elfedõ máltai keresztet. A GIFanim vagy egyéb digitális mozgõképeket a "lapozásos rajz-animálással" analóg módon fejlesztették ki, az agy jelfeldolgozási késlekedésére alapozva, mellyel a feldolgozott képek "utolérik egymást" mozgóképként tudatosulva. A szem analóg "múszer" melynek folyamatos jeleit a beérkezõ változásokhoz képest lassan dolgoz fel az agy, ezt persze fel lehet használni a mozgókép megjelenítésnél.
Persze "felszinesen" lehet modellezni, a jelenséget kihasználni de a "mélyben" más folyamatok zajlanak Még egy apró dolog: sokakat fáraszt a film, tévé, monitor képváltási "vibrálása". Sztem ez is folyamatos látásra utal, nem "képkocka látásra"
Sok más forrás is található, csak az idézetekét csatolom Link Link Link

Azok a képek, anyám!
Az este én is fotóztam NLC-t, de aztán bebizonyította magáról, hogy nem az.

CCA OffLine: "négy óra körül", a "között" szó nem kell, félrevezetõ, bocs
galervin93, szerintem ez inkább egy elszabadult helikopter-rotor

És tényleg... Fantáziában nincs hiány. Nekem pl eszembe sem jutott volna, viszont így hogy mondod tényleg...

Ez egy nyuszi, be van kötve a szeme, az orra világít, a fülei meg a görbe kondenzek :-))

Noli, képkocka-látás? Nem addig a" Bizonyos szempontból igaz, DE ez így túl sommás leegyszerûsítés. Olvastam egy bécsi eredetû tréfás közmondást: "miért csináljuk egyszerûen ha bonyolultan is lehet", de nem ezért bonyolódok bele Megiszom a kávém, pipára gyújtok és megírom errõl véleményem Elõre is bocs a hosszuságért mindenkitõl
No és Jó reggelt jó kedvet, szép napot Bioszféra OffLine: Tán a front miatt, én csak most ébredtem, este óta aludtam mint a mormota. Normál esetben négy óra körül között felébredek, ma is elég 3-4 óra alvás, ez mi volt nem tudom, megyek vissza gyerekkorba No lefõtt a kávé, nekifogok a replikának

Unalmas estékre olvasnivaló NLC ügyben:
Link

Tegnapi naplemente: Link Kár hogy kicsit vastag volt a Ci réteg a Napnál...

De jó, hogy Neked lett!

Ma reggeli szivárvány: Link

Pótoltam a júniusi lemaradás egy részét: Link

Elnézést, de meg kell cáfoljam, hogy folyamatos a látásunk.Ugyanúgy "képkockákat" látunk, ahogy a film is, csak sokkal gyorsabban és sokkal többet. Pazarlás volna, ha folyamatos lenne, és az agy se volna képes a változásokat elemezve létrehozni az ingerületválaszt a látott képekre. Az egész úgy néz ki, hogy már a szemben elkezdõdik egy bizonyos válogatás, ami alapján például egy adott mozgást a szem sarkából meglátsz, ez csak úgy lehetséges, hogy az agy figyeli, az elõzõ pillanatban látott képhez képesti minimális elmozdulást és már direkt figyel oda, hogy a mozgás helyén mi történik. Ha a retináról már direkt azok a jelek mennek át az agyba, amelyek a változásokról szólnak, sokkal kevesebbet kell számolnia az agynak, hogy mire figyeljen.

Mai naplemente:

Kicsit késõbb!

(a második állóképekbõl lett összetéve)

Lehet felhõtípusokat keresni!

godazoli azt gondolom, csak a legelsõ impulzus késik, amennyi idõ alatt eljut az ingerület az agyba (távoli hasonlattal, mint amikor a vízcsapot kinyitod, folyik a víz) utána folyamatosan, analóg jelek ingadozásait értelmezi az agy, (a látás némileg ingadozik a szemfenék vérállátása szerint és a szívverés ütemében, de folyamatos, nem digikamerás "frame-kiolvasás" digitális elv) elõször "sablont" húz rá az elraktározott emlékekbõl, ha ráillik ráismerünk vagy összetévesztjük valamivel, ha ismeretlen, ellentmondó, megpróbálja részleteiben felismerni, elemezni. Azt vélem bármi történik mire a látóidegek impulzusai eljutnak az agy "feldolgozó részlegébe", majd az agy értelmezi akár régi, akár új képként, közben még "elmenti a háttérmemóriába is (többnyire vissza tudunk idézni egy képet vagy egy esményt folyamatában "lelki mozival") ezek az átlagos emberi reakcióidõvel vethetõk egybe, melyek század és tizedmásodperc között ingadoznak, de minden érzékelt jel a szenzorok küszöbértékét átlépve mindenképpen eljut az agyba, csak a feldolgozási idõ tizedmásodperces késésével. Minden részlet eljut, mert nincs kiesés, megszakítás nélkül folyamatosan áramló analóg jelek vannak. Ettõl csodálatos az emberi agy. Éppen ezért kísérleteznek a Neumann-elv feladásával az analóg számítógépekkel, ott nincs megszakításból eredõ információvesztés, csak a jeltovábbításból eredõ minimális késés. Az emberi szem mindent lát és analóg jelek formájában küldi az agyba. Ezért a legjobb a természeti jelenségek szabadszemes megfigyelése, persze ha jó a "mûszer" - éles és szinhibamentes a az emberi szemlencse leképezése, jó a vizuális mmemõria. Az agy minden, a szenzorokról beérkezõ analóg jelet(látás, hallás, szaglás, hõérzet, tapintás) folyamatosan bár némi késéssel feldolgoz, eltárol legfeljebb a gazdája nem vesz tudomást róla. Annyira igaz ez, mint az írástudatlan, tanulásra képtelen szolgáló latin prédikációja. Magas lázba esett és félrebeszélt, latin prédikációkat, bibliai idézeteket mondott. Amikor a gazdája a konyhában fel-alá sétálva készült a szentbeszédre a szolgáló ott dolgozott. Elmeállapota alapján semmiképpen nem tanulhatta meg hallás után. Kiderült az ember minden információt eltárol, ami egész életében érte. Állítólag ennek köszönhetõ ha valaki "leperegni látja az életét" krízishelyzetben(bár ez elég ritka, az irodalom "fújta fel") A szolgáló mellett több hasonló esetet figyeltek meg. No mindegy, ha kell elõszedem a könyveimet, lényeg az ember mindent lát, kiesés nincs, csak ha "túlterhelik" a szenzorokat, pld. káprázik a szemünk, idõlegesen megsüketülünk erõs hanghatástól. Én régen véletlen az arcomba lobbantottam egy erõs vakut(60m-ig vakuzott éjjel), két teljes napig vak voltam, a vaku beégett mintázata "eltakart" mindent, napok múlva is "elõttem lebegett". Csak arról "maradunk" le, melynek jelei alulmaradnak a emberi szenzorok küszöbingeréhez képest vagy nagyságrendekkel meghaladja azt. Ez a csodálatos és jelentõs részben ismeretlen az emberi agy jelfeldolgozásában. Ami a "pislogó szemüveget" illeti, hasonló elven internetezünk, telefonálunk, kábeltévézünk egyszál optikai kábelen mások ezreivel egyidõben, de ez "digitális", az emberi érzékelés analóg, folyamatos Az emberi érzékelés függ az adrenalin szinttõl, akinek magas, képes gyors eseményeket "lassított filmként" látni. Én egy frontális ütközés képeit (a mai napig fel tudom idézni) éltem át lassított filmként, minden részletében, de valami érdekes "puha" csöndben. Az ütközés után "jött vissza a hang" és a "normál filmsebesség" Volt alkalmam kipróbálni egy észlelési idõt mérõ készüléket. A gép alsó határértékéig, a legrövidebb idõértékig is eljutottam, még akkor is biztonsággal megneveztem a felvillanó betût. Lentebb már írtan, ez nem született képesség, a magas adrenalin szint okozza a felgyorsult érzékelést. Mindenkinek "lelassul az idõ" a magas adrenalinszint okozta felgyorsult érzékelés miatt, melyet emocionális, krízishelyzeti érzések még felfokoznak. Ennek alapján amikor egy közeli villámcsapást a legapróbb részleteiben (elõkisülésektõl a kihúnyásig) megfigyeltem, tulajdonképpen akaratlanul is megijedhettem (bár nem éreztem semmi ilyesmit, csak a "lélegzetem állt el"). A vegetatív idegrendszernek az ember nem ura önfegyelemmel, az ijedtségtõl a pupillám is beszûkülhetett, ezért nem vakított el a villám, láttam minden részletét. Vélhetõen apróbb részleteket is érzékeltem, de nem "tudatosult" bennem. Bocs, nem a személyemet akartam kiemelni amikor saját példámat hoztam fel

A nyugati országrészben érdemes kitekinteni a lenyugvó Nap irányába, a front elõtti felvonuló, vastagodó Cs és As translucidus felhõzeten szép melléknap-jelenség látható.

Köszönöm!
A Balaton meg a naplementék meg ha van idõ akkor a viharok is panorámaképeket érdemelnek. Sajnos állvány nélkül ezt elég nehéz megcsinálni. A Balatonnál fõleg mikor a hullámok alapján akar korrigálni a program aztán nemjön össze neki!

Hú, ezt valóban lehet élvezni.

Háááát, a napba nézésnek is megvan ám a trükkje! A nagy baj akkor van, ha felkészületlenül, hirtelen jut rengeteg fény (+IR, +UV).

És mivan akkor,mikor azt mondják:"A Napra lehet nézni"..

Nos, a retinán csap- és pálcikasejtek vannak, amelyek felelõsek a fény érzékeléséért. A pálcikák éjjel (sötétben), a csapok nappal (erõsebb fényben) mûködnek, mivel eltérõ az érzékenységi küszöbük.
Ha éjjel egy ziviben hirtelen villámot látsz, akkor az a nagyon alacsony fényszintre érzékeny pálcikákat "kiblokkolja", és ekkor egy idõre (pár sec.) elveszti az ember a látását, káprázik a szeme, stb. Szóval emiatt van, hogy "tovább látszik", illetve "beleég" a retinádba. Súlyos esetben a beleégés lehet valóságos is, de ahhoz általában a napba kell bámulni, ekkor az éleslátásért felelõs sárgafolti retinaterület sejtjei sérülhetnek a nagy HÕVEL (IR fény) és UV-vel járó napfény miatt. Ez utóbbi esetben akár végleges vakság is lehet, de az ideiglenes (pár nap vagy pár hét alatt javuló) látásromlás eléggé általános dolog.
Nem mindegy tehát, hogy csak túlgerjesztett állapotba kerülnek a retina sejtjei, vagy valódi károsodás éri õket.

Valahol azt olvastam,hogy a villámlás ugye a mp ezred,vagy mégkevesebb része alatt zajlik le.Gyakorlatilag bele ég a retinádba a fénye és azért látjuk hosszabbnak,vagy bírja az agyunk feldolgozni.Lehet,hogy igaziból is tovább látszik,de nem a villám,hanem az izzó részecskék miatt,amit felhevített a villám és a villám csatorna még egy picit a csapás után mutatja a villám útját,vagy mi...
Másrészt a villámok többsége nem egy kisülés,hanem több,ugyanabban,vagy közel abban a csatornában.
ööö...lehet,hogy irdatlan nagy baromságokat írkálok,a szakértõk biztos ledõlnek a székrõl a röhögéstõl...

Jó reggelt! Vannak melléknapok sokfelé

Frankó képeket hoztatok!
Ma sikerült agyonpanoráznom magamat!


Balaton a vonuló felhõkkel:

Egyre felhõsebb:

Magasból:

Balatoni naplemente:

Enjoy!

Na valami hasonlón gondolkodtam én is, csak az emberi szem kapcsán. A kérdésem az volt, hogy hogyan láthatunk század/ezredmásodpecekig létezõ jelenségeket (RSP, BJ), ha a szemünk 16 képet készít percenként. Gondoltam ezt egy kicsit jobban körbejárom, de még nem jártam.
Ha az emberi szemet egy fényképezõ géphez hasonlítjuk, akkor világos a rekesz és a pupilla közötti összefüggés. De mi van az expozíciós idõvel? Mennyi idõ alatt készít el a szemünk egy képet? 1/16 másodperc? Vagy 1/32 másodpercig fényképez, majd ugyanennyi ideig feldolgoz?
Valószínû, hogy is/is lesz a megoldás.
Mert: Ha valaki az éjszakában pörget elõtted egy parázsló faágat, akkor elmosódott csíkokat látsz, azaz az exp. idõ nem végtelenül kicsi. De a mozgókép 25 kocka/mp-es, mert ennél kevesebbet már szaggatottnak látsz, azaz van valamekkora feldolgozási idõ.
Felveszek egy másik fonalat: Ha a felhõk keletkezésérõl nézel egy gyorsított felvételt, akkor látod, hogy jönnek-mennek a zivatarok, de villámot nem látsz egy darabot sem. Miért? Mert abban a gyorsított világban a villám túl rövid életû ahhoz, hogy észlelhetõ legyen. Vajon mi, a mi "normál sebességû" világunkban mirõl maradunk le? Mennyi jelenség lehet amit mi képtelenek vagyunk érzékelni? Mit látnánk egy zivatarból, ha szemünk másodpercenként 100, vagy 1000 képet készítene? Amennyiben egyszer korlátlan anyagi lehetõségekkel rendelkezem majd, akkor ezt fogom kutatni. Addig pedig megy az elmélkedés.
Arról amit Akela írt:
Megoldást jelenthetnek a nagy sebességû, nagy érzékenységû kamerák, de szerintem a jelenlegi (elérhetõ) technológia még nem tart ott. Hiába érzékel az érzékelõ 1 fotont, ha a következõ pillanatban belesül egy villám...
Egyébként amit Akela írt az egymást váltó kamerákról, annak a fordítottját már kitalálták, azaz az "egy mozi-két film". Elmész a moziba, ahol kapsz egy szemüveget, amelyik másodpercenként 16-szor kinyílik és becsukódik. A melletted ülõé is, csak 1/16 mp eltéréssel. A két film kockái felváltva vannak a tekercsen, te minden másodikat látod. A melletted ülõ pedig egy tök másik filmet néz...

Nagyon szép képek! Bizony még ha halo nem mutatkozott. A látvány , ahogy ezek a felhõk vonulnak - lenyûgözõ!

Az NGC-n egyszer néztem egy dokumentumfilmet, hogy mibõl alakulhat ki gömbvillám. Nos akkor néztem nagyot és borsózott a bõröm mikor egy kísérletben - villámot generáltak és oldalt kirepült az izzó fénygömb - kb akkora lehetett mint egy teniszlabda, kicsit nagyobb is... Szép ívben elindult a talaj felé. Az eszméletlenül nézett ki - csak néztem!

Egy biztos hogy nem szeretném hogy megjelenjen a házamban egy mert ha nekem ott szétrobban akkor leshetek!

Huhh,ez mélyenszántó volt,de értem a lényeget.a Mátrix c. filmecske ugrik be,a sorba kötött kameráival....Persze,itt nem kellenne körbe rakni,vagy ha igen,akkor több km átmérõjû körrõl lenne szó.Az milyen lenne!!!"Mátrixosan" lefotózni egy kisülést és itt most nem egy kicsike székre gondolok
Szerintem minden csak pénz kérdés...sebaj,az a legkevesebb!!

Mindenki gyönyörû képeket hozott!
Hamarosan én is mutatok majd, de a csillagos fórumban.

Mai képek: Link

Én ma csak ennyit tudok felmutatni... Link Szokásos: baromi szép, majd mira kiérek a géppel szinte eltûnik.

Köszi!

Jó estét mindenkinek!

15 perccel ezelõtt készült fotó, mielõtt megérkezett a mai záporunk. Jelenleg szivárvány is látható, errõl kép késõbb.

Link

Nagyon szépek lettek! Számomra a favorítok: Link Link Link Link

Sziasztok! Ma hajnali képek Damaszkusz felõl, Tyndall, halvány melléknapok, napfelkelte, nagyon szép színek voltak: Link
Párat kiemelnék: Link Link Link Link Link Link

akidobos ritka szerencséd volt akkor, mind az észlelést, mind az életbiztonságodat illetõen. Az elõkisülési folyamat, a villámcsatorna kialakításával egyidõben a földfelületrõl megindul az ellenkezõ elõjelû töltések áramlása is felfelé. Ezt a kezdeményt láthattad, mivel közben ionizálja a levegõt és az világítani kezd jelen esetben az általad megfigyelt szinekben. Szerencséd volt hogy nem pattant Rád egy ága Ami az ilyen jellegû talajképzõdményeken megjelenõ szineket illeti, leírások szerint változik, vélhetõen függ a töltésmennyiségtõl és a levegõ állapotától (kékeslilától a narancsig változva). Amit eddig láttam, szineiben jól egybevethetõ volt a fázisceruzákban, régebbi hálózati kapcsolótáblákon látható feszültségjelzõ ködfénylámpa(Glimm-lámpa) narancsos derengésével.
Kicsit elfilóztam, a detektoros indítású kamerák mire inravörös vagy rádiójelet kapnak, már "zajlanak a kisülési események", az eredmény "csak" a már "kész" ágasbogas villám lesz, mely nem maga a teljes kisülés, csak egy idõben kiragadott, kimerevített szelete. Azt látjuk hogy "néz ki" a villám egy adott idõszeletben, nem a teljes folyamatot. Ez sajnos a videókra is igaz, azok is csak egy idõszelet kimerevített képeit rögzítik kockánként. Azon filóztam, megoldható e vajon két vagy több folyamatos üzemû kamera vezérlése oly módon, hogy az egyik "árnyalatnyi késéssel" mindíg a másik holtidejében mûködjön, tehát az egyik kamera képváltási ideje alatt a másik vegye a képet. Ezredmásodperces feladatok, de a PC-k alkalmasak ilyen vezérlésre. Nem melleseleg sztem még szupergyors kamerának is van is van "képváltási, kiolvasási holtideje", amiben mikrofolyamatok képei veszhetnek el. Az "analóg" filmfelvevõk számára is elvesznek események, amig az exponált filmkocka helyére ugrik a következõ nyers filmkocka. Addig a "máltai kereszt" eltakarja az optikát nehogy "bemozduljon" a kép. Bármennyire is gyorsítjuk a sebességet, a jelenlegi mûködési elvek mindig csak "idõszeletek" történéseit együttesen rögzítik. Több kamerával, azok kiolvasási-mentési "holtidejének" pontos átfedésével rögzíthetjük a "köztes eseményeket". Még így is elveszhetnek, összemosódhatnak olyan mikrofolyamatok, melyek rövidebbek a választott expoziciós idõnél. Az "egy kocka mentés alatt, a másik exponálás alatt" folyamatosabbá tehetõ a gyors események rögzítése, de ennek a lehetséges expozicós idõ szab határt. Minél hosszabb egy kocka expoziciós ideje, annál több részfolyamat "rakódhat egymásra" egyetlen képen. Ez persze az én laikus vélekedésem a kamerákról, nem feltétlen szentírás Az a fõ gond, minden, gépekre alapozott információgyûjtésben "szeletekre" osztjuk az idõt. Ami az "idõszeletek" közé esik, elvész számunkra. Távolabbi analógiával, olyan ahogy BlueJet eseménynél történt velem. A gép pontosan akkor kezdett a mentéssel szuttyogni, amikor kipattant (jól láttam) és akkor "vak volt a gép" a mentés miatt, elveszett a legfontosabb esemény melyre "vadásztam". Emiatt gondolkodom még egy gépen, amig az egyik menti a képet, a másik "dolgozzon". Ugyanezt az elvet terjeszteném ki PC vezérelt kamerákkal, gyors folyamatokra. Ha az egyik leáll, mert megkezdi a frame kiolvasást, a másik azonnal mûködésbe lépne némi idõbeli "átfedéssel" mielõtt a másik befejezné a kép felvételét. Még így is lehetnek olyan mikrofolyamatok, melyek az exponálás alatt lévõ képre felkerülnek, de az exponálási idõ alatt összemosódnak a már rögzítésre került elemekkel. Aki fotózott már gyors folyamatokat, a folyamathoz mérve lassú expoval, tudja milyen az ha éles kép helyett összemosódott mozgások foltját látja Nagyképûen mondva, a probléma némileg rokonságot mutat a Heisenberg határozatlansági reláció problémáival Bocs a filóért, "nem az észt osztom"

Igen,egy amolyan high speed camera,amivel pl.a puskagolyót is lehet látni,nem lenne rossz dolog...Nem is a honnan a gond,hanem a mibõl..
[esõ]

akidobos, nemcsak az elõkisülést látni a vidódon, kisülés után még "jó darabig" felismerhetõen ott halványlik a létrehozott villámcsatorna is Jó felvétel, a YouTube rontott rajta, de nem "annyira" Ami az 1/25 képváltást illeti, két kép között elveszhetnek részlet, jelenségek, de sztem a videó jobb mint a véletlen szerencsére vagy mégoly minimális tehetlenségi idõvel kapcsoló cuccra alapozott villámfotó. De ezek is csak a kisülési folyamat "kiragadott, kimerevített idõszeletei", a többi esemény élvész, "csak" esztétikai látványt nyújtanak, a folyamatot teljes egészében nem követi. Ezért villámvideózom, persze jobb lenne egy szupergyors kamera hozzá, de honnan/mibõl

Nem szoktam lassított felvételként látni a dolgokat,sajna,de ezeket az elõkisüléseket mindig csak video felvételnél lehet látni.Egyszer elkaptam egy olyat,hogy elõttünk az utcán indult el a kisülés,rózsaszín/narancssárga színben,majd úgy jó egy km-re volt az igazi villámcsapás.A kettõ közt a felvételen egy képkocka az idõ különbség,ami 1/25mp,de lehet a valóságban még kevesebb.Hm,a fene tudja miez pontosan...

Link
Nos, a képeken némi elszórt Ac mellett csudaszép cirruszok undulatus, meg lacunosus formában vannak, ráadásul legalább két rétegben, ez meg nem a szélcsendes idõ jele. Szóval ha odafenn rendesen fúj a szél, akkor bizony nem tudnak a jégkristályok beállni, s nem tud halo kialakulni, legfeljebb valami irgalmatlan halvány vacak...

djrafy átnéztem a videót, engedelmeddel kockákra bontom. Felfénylõ pontokat szinte minden villámon látok, én a nézõ látótere felé irányuló kisülési oldalágnak, véltem eddig. Mivel "pont szembejön" perspektivikus, "vonalas" hatása nincs, a fény szóródása miatt gömbszerûnek látszik. A másik kisülést amin szintén gömbszerû cuccot látni, de "eltakarja" a huzal, sztem a drót körötti pára lencseként szórja a villám fényét, nagyobbnak, gömbszerûnek érzékeltetve. Ezeket a fénylõ pontokat a légköri pára soxor nagyobbnak tünteti fel valódi méreténél. Több talajvillámot láttam, minden esetben képzõdik a lecsapás helyén narancsvörös félgömb, néha gömb is, póklábakra emlékeztetõ mellékkisülésekkel a talajra "horgonyozva". Ezek "addig élnek" míg a kisülés lezajlik, utána összeomlanak. A villámcsapás után "álldogáló"(nem mozgó), percekig megmaradó gömböt negyven év alatt kétszer láttam. Villámcsapás után a semmibõl elõttem megjelenõ gömbvillámot egyszer láttam még tizenkét évesen (fali konnektorból "bújt ki" hozzányúltam, földhöz is vágott alaposan, semmi bajom nem lett, csak némi eszméletvesztés után vakrémületben kirohantam a világból, nagy kaland ) Nem igazolt, gömbvillámszerû jelenséget többször is, nem egyet több szemtanúval, negyven év alatt, mindent egybevetve nyolcat. Legutóbb, pár éve a Tass környéki tornádó özönvize elõtt, az erõs szélben saját útját olykor az erõs széllel szemben járó pirosas pöttyöt, utólag fényképen fedeztem fel a hihetetlen zöldes színû felhõk alatt(azokról csináltam sorozatot, ilyen zöld felhõket addig még nem láttam, a pötty minden képen ott van, változatva helyzetét). No nem beszélek zöldeket A mostanság divatos elméletek szerint az erõsen(konkrétan derékszöget megközelítõ) megtörõ villámok "könyökében" illetve "megfelelõ szögben" lecsapó talajvillámoknál a talaj megolvasztott, levegõbe került örvénylõ szemcséi "zárják be" szappanbuborékszerû alakzatba a töltéseket. Ez sem lehetetlen. Ragnellnak jó régen ígértem már képeket a "az önjáró piros pöttyrõl", elõkeresem. Nem feltétlen gömbvillám, tanult kollegáim véleménye is megoszlott fele-fele arányban. Volt aki strandlabdának minõsítette és tán valami erõs helyi örvénynek köszönhetõen repült látszólag széllel szemben. Mindenesetre, amikor megállapodott a "piros pötty", egy nyílegyenesnek ható kegyetlen nagy közeli "eget-földet megrengetõ" lecsapó kisülés jelent meg a helyén. Hasonlót érzékeltett Jókai, amikor leírta egy novellájában, nyári délután verõfényes napfényben "szivárványszinû rezgõ csillagot, Isten ajándékát" látta a földön sétája közben, melyhez közelebb lépve "Isten haragja" lett, távoli völgybe elõreszökõ villámmá változott. Lám, megtörténhet, hogy a gömbvillám "robban fel" villámként és nem fordítva, persze egyik nem zárja ki a másikat Bocs a hosszért
Ui: "vadászom" a gömbvillámokat, de óvatosságra int a legutóbbi netes leleményem, melyet gömbvillámként adtak közre. "Szenzációs" videofelvételen mutattak be a közeledõ vihar óriás felhõtömbje elõtt egy "saját útját járó" fénypöttyöt. "Szétszedtem", "megkezelve", digizoommal felnagyítva egyre jobban egy helikopter körvonalai bontakoztak ki. A képet akkoriban fel is tettem az Égrenézõbe példának, mibõl lesz a cserebogár Sok sok észlelés és fénykép kell az eredményes vadászathoz Persze a kivételes szerencse sosem zárható ki

Hm, majd rakok fel képeket hamarosan, hogy miért _nem_ volt halo. Vagyi itt volt, de alig lehetett látni.

Hiányoltam a halot, melléknapot pedig cs is volt! Éjjel sikerült hatalmas ci virgákkal álmodnom!

Ha jobban megnézed akkor ugyanaz a görbület a villámon is látható.

A plazmagömkisülés akkor keletkezik mikor egy igen erõs villám egy helyre koncentrálódik és a levegõ is megfelelõ hozzá. A nyaláb másodpercekig is látható és sok kis gömbre szakad szét.
Természetesen ez lehet az egyik melegágya a gömbvillámoknak.
Videó: Link Az utolsó villám lassítva.