Bioszféra

Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#243818 - 2014-09-14 13:11:37)

Áspiskígyó: Link

Tegnap délután a Bakonyban túráztunk. Elõször a Csesznek melletti Kõ árkot jártuk végig. Ez meredek falú szurdokvölgy, a fenekén idõszakos kis patakkal. Az ilyen helyek gombászat szempontjából nem a legjobbak, most mégis sok, különféle gombát lehetett itt találni.
Csak az érdekesebbekrõl teszek említést: láttam közepes termetû, sárgásbarna kalapú lemezes gombát, melynek kalapját a roppant vékony, szinte spárga vagy drótszál-szerû, szívós, feketésbarna tönkje magasra emelte. Faanyagon, letört ágakon találtam elég sokat a fõleg bükkös-gyertyános szurdokerdõben. A Krébecz-féle Gombaatlaszban nincs hasonló gomba -tudja valaki, mi ez?
A lila pereszke is megjelent, de a Kõ árokban csak két példányt sikerült találni. Viszont rábukkantam néhány nagyra nõtt sárga korallgombára. Errõl azt írja Dr. Krébecz, hogy ehetõ, de az ágvégeit le kell vágni és eldobni, különben hasmenést okoz. Elég sok sárga gereben is nõtt a gyalogút mellett. Ez egyébként ritka errefelé, de a rengeteg esõ megfigyelésem szerint olyan fajokat is elõhoz, melyeket más idõszakokban nem látni. A sárga gerebengombát a legtöbb gombászkönyv jónak, ehetõnek minõsíti. Dr. Krébecz szerint viszont kissé rágós, kissé fanyar, és az idõsebb példányok meg is árthatnak. Ahol sok terem és rendszeresen szedik, csak forrázva szokták fogyasztani, mivel az csökkenti a fanyar ízét.
Így hát sem a gyönyörû korallgombákat, sem a sárga gerebeneket nem tettem a szatyromba.
Megemlítem, hogy egy elhalt fatörzsön, magasan a föld felett szintén láttam valami ágas-bogas, fehéres-sárga, korallgombához hasonló képzõdményt. Fán növõ korallgombáról a könyveim nem tudnak. Vajon, mi lehetett ez a gomba?
Ráleltem aztán néhány párducgalócára, ami hallucinogén méreganyagot tartalmaz, azonban az általa kiváltott hallucinációk -ellentétben pl. a légyölõ galócáéval- kellemetlenek, ijesztõek Dr. Krébecz szerint.
Végül "szembejött", aminek igazán megörültem: nagy foltban sötét trombitagomba bújt elõ az avar közül. Ez a környezetébe beleolvadó, feketés színû, barátságtalan, gyanús kinézésû gombácska az egyik legértékesebb az ehetõ gombáink között. Szárítva egyedülálló, kitûnõ aromája van. Jó fél szatyornyit leszedtem azzal, hogy "ennyi elég is lesz"
De tévedtem: lett még egy találkozásom a sötét trombitával tegnap délután.
A Kõ árokból átmentünk Vinye vasúti megállóhoz. Ez nagyjából félúton van Csesznek és Fenyõfõ között, az erdõ mélyén. A környéke híresen jó gombászhely, és éppen ez a baj. Ugyanis boldog-boldogtalan szedi ott a gombát, nemcsak a helyiek, hanem nagyon sok gyõri is. Mikor megérkeztünk, egy család már szatyrokkal a kézben járta járta a tölgyes szálerdõt. Ebben az erdõben vannak mohás, feltehetõen savanyú talajú foltok, "vargányás" helyként van számon tartva. Vargányát ugyan egyet se találtam (rég leszedték már elõlem), viszont iszonyú sok volt trombitagomba. Tehát, újra elkezdtem "trombitálni", és abba se hagytam addig, míg tele nem szedtem a másik szatyromat is. Lépten-nyomon galambicákba is lehetett botlani -ez a nemzetség mindenfelé nagyon gyakori, és tömegesen terem. Tapasztalatom szerint ha semmi más jelentõsebb gomba nem található, galambgombákat akkor is nagy számban láthatunk. Sajnos, a sok szép, pirosas kalapú gomba mind hánytató galambgomba (Russula emetica) volt. Csak egyetlen kékhátút sikerült "kicsikarni" Leszedtem egy érdekes, fehéres színû, vaskos kalapú, robusztus tönkû tejelõgombát is. Tejnedve égetõen csípõs volt -ez a gomba bizonyára nem ennivaló.
Viszont a tejelõk közül sok kenyérgomba fordult elõ a tölgyesben. "Mesterem" szerint ez az ehetõ gomba nem a legjobb ízû. Mivel úgyis sok volt már a gombám, a "kenyérkéket" a helyükön hagytam.
Érdekes módon õzlábakat nem láttam itt, holott már szezonja van, a gönyûi erdõben kosárszám lehet "aratni" a kalapokat. Cserébe ebben az erdõben is sok volt a gyilkos galóca -remélhetõleg nincs õrült, aki leszedi ezeket. Találtam még fakólila pókhálósgombákat, megvizsgálás után természetesen eldobásra kerültek.
Sötét trombitáim most tálcákon a cserépkályha tetején száradnak. Õszintén örülök nekik!

Gratulálok, fõleg az ízletesekhez!

Bükkösben történt az eset

Persze Bükkösben esélyes az ízletes - király páros.

Jó felétek, több, és gyakoribb, kiadósabb esõ is volt mostanában térségedben. Viszont az elmúlt napok csapadéka, és a jövõ hét második felének, kissé szeles, napos, mérsékelten meleg idõjárása szinte hihetetlenül ideális az újabb vargánya hullámra itt keleten is. Ízletes vargánya? Hol szedted bükk, vagy fenyõ? ( Az északi középhegységben nem igazán van tölgyesekben, sõt gyakorlatilag tölgyesekben jelentõsebb számban csak a Zala - Somogyi, nyírségi savanyú talajú homokon fordul elõ. Nem kötekedni akarok, de nem nyári, és bronzos vargányákat szedtél? Fõleg a Királytinórukat is felvonultató helyen, ami egyértelmûen a ligetes, melegebb tölgyesek gombája. Az egy óra nem lehet elég több , ízletes, és királytinórut is felvonultató régió bejárására.)

Tegnap 4-5 kg-ot szedtem ízletes vargánya-királyvargánya, rókagomba összetételben
Volt egy órás esõszünet kiugrottam a Pilisbe.
Rengeteg csemete ízletes volt, pár nap múlva visszanézek

Hát az esõ majd kb. keddre áll el, a hétvége sajnos a legtöbb helyen már bukta. De az alapozás jó

Gombászok, készüljetek! Eláll az esõ, eláll a szél, kaszálni lehet pár napon belül a gombát!

Erdõn - mezõn.

Cb rovarus arnyekus

A kidõlt fákon késõbb majd laskát keress, akkor már úgysem lesz vargánya.

A rovarfelhõk nekem is feltûntek, vajon milyen fajról lehet szó?

Sok jó szálerdõ van, kerülöm a dzsumbujt ha lehet én is. Komoly széltörés károk voltak az utóbbi idõben, pl. a hírhedt májusi ciklonnál. A zergés helyeket kedvelem, mert azt kevesebben látogatják, viszont jó helyeken sok a gomba. Az utóbbi jó egy hétben már erõsen csökkent mindenütt a vargányák száma az alacsonyabb régióban , a Bükkben. Keress utána konkrétan a bükki vulkanikus elõfordulásoknak, fél siker lehet, és persze ozd majd meg velem is a tapasztalataidat, koordináták nélkül! Az elõttünk álló iszonyatosnak kinézõ esõ fog még hozni vargányákat, meleg a talaj, és elég enyhe idõ várható utána.

Nagyon jók ezek a kommentek, rengeteget tanulok, köszi
Szóval riolittufa... na legközelebb így indulok el, bár picit messzebb kell majd mennem, és másfelé - alighanem
Igen, Répáshuta mellett elég vegyes a táj, a minap rátévedtem egy olyan pöpec meredek mészkõszirtre, hogy majdnem leszédültem róla. Oda kell figyelni nagyon
Na persze gomba, az ott nem nagyon volt, de alig 50 méterrel feljebb állt hegyekben a trombita, csak sajnos szederindák kezdték már talaj felett behálózni.

Amúgy is keresni akarok teljesen más helyet, mert errefelé rengeteg a letört és otthagyott faág, néhol alig lehet haladni köztük... de több éve kivágott, kidõlt fák is egy az egyben vannak sokfelé. Fura.

A gyilkos galócás kommentedre: így igaz, mindenhol volt belõle rengeteg, bükkösben és fenyvesben is!

A gyilkos galóca (sajnos!!!!) nem válogat a talajban! Elég fura tulajdonság a galócák között . A légyölõ csak erõsen savanyú, a császár is savanyú talajon, de még pl. a piruló is elég válogatós. Gyilkos galócát én is találtam már tölgy közelében mezõn(!!) füves , meglehetõsen tápanyagdús helyen, de rábukkantam olyan erdõben is, ahol gyökérkapcsolt gomba alig volt, õkelmének az is megfelelt. (tipikus tápanyagdús talajú erdõk, ahol szinte csak avarbontó gombafajok vannak. A gyilkos galóca számos fafajtához kapcsolódhat a tölgyön kívül.

Tapasztalatom szerint ahol sötét trombita gomba van, ott vargánya és rókagomba is szokott lenni. Persze nem mindig egyszerre tobzódnak. A Bükkösökben kisebb számban vannak vargányák, mint a gyertyános tölgyesekben (általában). A Bükkösök nyári vargányára igazán csak hõségnapokban, és kora õsszel jók, ugyanakkor a mészkerülõ ( csak vulkanikus kõzeten elõforduló , ritkább formáció)) bükkösökben õsszel ízletes , és vörösbarna vargányák vannak, ez a tölgyesekben nincs... Répáshuta igen érdekes hely! Hatalmas mészkõtömbök lábánál, ugyanakkor nem kis területen található ott (is) riolittufa (extra gombás, vulkanikus alapkõzet!) , és más formációk (lökvölgyi formáció) Ezek is több helyen kellõen kisavanyodott, jó gombás erdõket nevelnek. De még a mészkõ alapon sem mindig meszes a talaj. Az erdõtalaj ph- ja sok dolog összetevõjébõl alakul ki. Képes mészkõ alapon is a felszín felõl kisavanyodni a talaj. Ez a terepadottságoknak, tarvágásoknak, fafajtáknak, és még jópár dolognak köszönhetõ. Tapasztalatom szerint ilyen helyeken a mozaikos talaj a jellemzõ. Ezt a különbözõ növénytársulások változásából, és a gombafajokból állapítható meg. Kis távolságon belül egyik részen csak változékony, cékla, sátán...stb tinóru van, kicsit odébb már trombita, vargánya, róka a jellemzõ. Mindenesetre tény, hogy erõsen savanyú talajok (légyölõ galóca, ízletes vargánya) csak vulkanikus talajon alakulnak , hazánkban szinte kizárólag bükkösökben, de leginkább fenyvesekben. A földtan témát csak a felszínen kapargattam, inkább csak a gombáink szempontjából kellõen kisavanyodott talajú erdõk szempontjából. Érdemes utána olvasni, nagyon sokrétû téma, külön témakör lehetne a növénytársulások , amik szintén a jó gombás élõhelyek ismérvei. Érdemes belemélyedni a témába... Az Õrség, vagy a Zemplén bizonyosan még több kellõen savanyú talajú erdõvel rendelkezik , de van a Bükkben, bükkalján is éppen elég. Külön témakör lehetne a bronzos vargányás, császár galócás savanyú talajú bükkaljai tölgy régió, ami szintén tufa háton tanyázik.

Afrikai sáska raj. Marad valami?

Itt múlt héten volt ilyen, komplett bogárfelhõt figyeltem bentrõl az irodából

Irgalmatlan bogárrajzás zajlik, helyenként szabályos rovarfelhõkbe lehet belefutni, több méteres felhõkben szinte árnyékot vetnek a talajra.

"A meszes talaj éppen a legértékesebb gombáknak nem jó : Vargánya, róka, sötét trombita."

Hát nem tudom, de Répáshuta mellett annyi volt a trombitagomba a hétvégén, hogy kasználni lehetett volna A vargánya tényleg ritka, rókát pedig még egyet sem láttam, de ez a trombi idén jól elszaporodott

Ha lenne idõ meg pénz, kinéznénk egyszer már a Zempléni-hegységbe is... az is vulkanikus.

Felénk ez is elõfordul a mérgezõ piruló õzlábak közül (Macrolepiota rhacodes):

Link

A talajok kilúgozódására: A gyilkosgalóca a savanyú talajt kedveli, mégis találtam néhányat felénk az Alföldön, gyakorlatilag vaksziken, tölgyfák alatt. Ha a mésztartalom lecsökken egy kis területen (pl. a fa által "begyûjtött" és a törzsön lefolyó víz hatására, a talajra általában nem jellemzõ fajok is belakhatják - be is lakják - a területet.

Szívélyes üdvözletem! Hát, a reneszánsz elmék tényleg hiánycikkek korunkban -pedig elkelnének.

A behurcolás, illetõleg egyes fajok természetes térnyerése érdekes kérdés. Elvileg elõfordulhat, hogy addig nem látott, gombászok által nem ismert, de valamelyik õshonos fajhoz nagymértékben hasonló mérgezõ gombaféleség kerül be hazánkba. Bár én ilyen esetrõl nem tudok, de észnél kell lenni.
Azok a francia gombaszedõk elég buták lehettek, mert a rozsdasárga tölcsérgomba rossz ízû, illetve gyanús faj a szakkönyvek szerint.
A begöngyölt szélû cölöpgomba ellenben roppant érdekes eset. Ezt a gombát valamikor ehetõnek tartották. A késõbbi könyvek (az én könyveim is) kivétel nélkül súlyosan mérgezõként tartják számon.
Dr. Krébecz nagyon érthetõen leírja, mirõl van itt szó. Ebben a gombában szó szoros értelemben vett méreganyag nincs. Elsõ fogyasztáskor soha semmiféle panaszt sem okoz. Viszont olyan fehérjét tartalamaz, melyre az emberek nagy része erõsen allergiás, mégpedig anafilaxiás formában. Olyasmi ez, mint a penicillin (mely szintén gombafehérje!) allergia. Az elsõ adag nem vált ki reakciót, csak allergizál. A második evésre (injekció beadásra) viszont anafilaxiás reakció (sokk) támadhat, ami nagyon súlyos, halálos is lehet.

Igen , egyetértek a módszereddel, kellõ alapossággal, gyakorlattal biztonságos, én sem vagyok vizsgázott, és nem járok gomba vizsgálóhoz sem. Közöttük is nagy különbségek lehetnek. Azért ne feledjük több ezer nagygomba faj van hazánkban, mi pedig az adott gomba csoportokon túl néhány tucatot, és a mérgezõ hasonszõrûeket ismerjük, egy felkészült szakember pedig nagyon sokat, és napi szinten tisztában van az esetleges újdonságokkal. Nem árt megpróbálni követni ezeket a dolgokat, fõleg a mérgezõ témakörben, hiszen pl. a begöngyölt szélû cölöpgombát is fogyasztották sokáig, pedig igen veszedelmes mint késõbb kiderült. Szerencsére koromnál fogva véletlenül sem tartozhattam e körbe... Aztán elõfordulhatnak behurcolt fajok, hiszen egy más kontinensrõl behozott, és aztán kivaduló fa, bokor gyökérkapcsolt gombája is megélhet , honosodhat. Távolkeleti vendégmunkások fogyasztottak gyilkos galócát, mert hasonlított valami ottani ehetõre. Az atlasz hegységben honos gomba megtalálta a számítását az Alpokban, ez valami ehetõ tölcsérgombára hasonlít. Ezt a facebookon találtam, egy gombaszakértõ írta:

" 1998-ban egy társaság (amatõr gombaszedõk) tagjai betegedtek meg, miután egy általuk rozsdasárga tölcsérgombának (Lepista inversa) tartott fajt szedtek és ettek a francia Alpokban. A tünetek különbözõek voltak a migréntõl a végtagzsibbadásig, bénulásig. A 7 mérgezettbõl aztán 2 meg is halt, 3 hosszú idõ és gyógykezelés után, 2 viszont gond nélkül épült fel. Végül a mikológusok meglelték a bûnöst, a Marokkóban, a Magas-Atlasz fenyveseiben honos Clitocybe amoenolens nevû tölcsérgomba személyében, melynek mérgezõ mivoltára semmilyen korábbi adat nem utalt. Azóta Franciaország után Olaszország fenyveseiben is észlelték már, terjedõben van..."

Ezért (sem) túlzás a nagy óvatosság, és kell a gombát a helyén hagyni a legkisebb kétség esetén is! Illetve ismerni minden határozó bélyegét. Igazán kosárba való néhány tucat faj van, számos ehetõvel nem foglalkozom, mert kitûnõ ehetõeket tudok szedni helyettük.
Kóspallag egy híres gombászhely, vulkanikus alapkõzet lehet ott, a legjobb gombás helyek ezek. Felénk riolittufa (is) van, ez talán a legjobb gombalelõ alapkõzet, jó savanyú talajú erdõk talaja. Ugye milyen furcsa a mészkõhegységnek kikiáltott Bükkben? (A meszes talaj éppen a legértékesebb gombáknak nem jó : Vargánya, róka, sötét trombita). A mészkõ alapon is van kisavanyodott erdõtalaj, tehát elég jó gombás erdõ, a mész nem jön ki a felszínre, kilúgozódik, illetve mozaikos jellegû erdõtalajt is képezhet, ahol kis területen belül megtalálod egyik folton a sátán, gyökeres, változékony tinórut (meszesebb talaj), következõ folton már a trombita gombát, vagy nyári vargányát. Igen, helytálló a megállapításod, az ilyen vulkanikus hegyek hegylábai, de jó nedvességtartó oldalai , sõt még a hegyhátai is jó gombás helyek lehetnek, természetesen nem mindegy a tájolása sem. (Délies oldalak csak ritkább idõszakban jók.)

Szia.
Én a télálló kaktuszokkal vagyok úgy, miszerint egy ÉLET nem elég ezen növények teljes megértéséhez...
Folyamatos a tudásszomjam. Egyszerûen még mindig azt érzem, hogy nem tudok róluk eleget. Emlékszem, már általános iskolában kitûntem a többiek közül, hogy milyen jól boldogulok a térképek világában. Egyszerûen szerettem tanulmányozni õket. Elvarázsoltak. Mindig arra gondoltam, hogy ott vagyok, amit éppen nézek. Valahogy így rögzült belém rengeteg információ. Ösztönösen cselekedtem. (Talán ez a legjobb határozószó rá)
A görcsös, megfeszülõ tanulásnak sohasem voltam a híve. Mindig a lassú, elmélyedõ elemzésben hittem. A gyorsan növõ dolgok sohasem érnek be.

Ja, csak most vettem észre ezt az írásodat. Ezek szerint a Chlorophyllum molybdites nem azonos a piruló õzlábgomba varians hortensis-ével. Ennek persze gyakorlati jelentõsége úgysincs -errefelé még nem találtam pirulót se, nemhogy ezt a Chlorophyllum-ot. A nagy õzlábgomba viszont a szomszédos középhegységekben: a Bakonyban, a Balaton-felvidéken, sõt, a már említett gönyûi homoki vegyes erdõben is tömeges.
Az amatoxint tartalmazó vörhenyes õzlábgomba igen komoly fenyegetés volna, ha óriási méretbeli különbség nem lenne közte, és a nagy õzlábgomba között. Emiatt viszont az összetévesztés kizárt, hiszen a vörhenyes õzláb szegfûgomba méretû gombácska. Szerencsére egyébként se gyakori errefelé: én csak párszor láttam sok-sok gombász-túrám során.
A magam számára szabályként fogadtam el, hogy apró termetû gombákat nem szedünk és nem fogyasztunk. Ez alól csak a szegfûgomba lehet kivétel, mert annak külleme, illata, nemkülönben termõhelye annyira jellemzõ, hogy ez a gomba összetéveszthetetlen (normális gombaszedõ számára)
Ha kerüljük az apró gombákat, eleve kizárunk több erõsen mérgezõ, ill. gyanús fajt -um. az említett vörhenyes õzlábat, aztán az összes susulykát, a parlagi tölcsérgombát, a gyanús és mérgezõ kígyógomba féléket.
A nagy termetûek között igazán súlyosan mérgezõ aránylag kevés van, és ezek jól felismerhetõk: a galóca nemzetség gombái, a redõs papsapka (nagyon jellegzetes, összetéveszthetetlen), a viaszfehér tölcsérgomba, a nagy döggomba. És több talán nincs is. Illetve ott van még a sárga kénvirággomba, de az erõsen keserû.

Természetesen én se úgy gondoltam, hogy valaki éveken át a könyvtárban ül, majd utána megpróbálja a "terepen" alkalmazni az olvasottakat. A gombászásnál a könyv és a gyakorlat kéz a kézben jár.
Csupán azt akartam kifejezni, hogy szerintem nem feltétlenül kell szervezett tanfolyamon részt vennie annak, aki kedvtelésbõl szeretne gombát szedni, biztonságosan.
Gombaügyben senkiben se bízok, csak magamban. Nagyon aggályos vagyok, ezt tudom is. Egyszer a feleségem öreg nagynénje beállított hozzánk egy szatyor gombával, amit õ lila pereszkének mondott.
Udvariasságból elfogadtam, megköszöntem a néninek, de aztán az egészet a szemétbe dobtam. Mert az a gomba nem lila pereszke volt, hanem valami tölcséres kalapú, agyagszürke gomba, a tönk alján lila színezettel. Késõbb olvastam, hogy ez a lila tönkû pereszke, jó, ehetõ gomba. Utólag kicsit sajnáltam a nénit, de nekem kemény gombaszedési és fogyasztási elveim vannak. Bemondásra talán még a szakértõnek se hinném, hogy jó az a gomba.
Az ehetõ gombák többsége egyébként nagyon jól felismerhetõ, és rossz szemû, felületes, vagy szélkelep az az ember, aki az egyik gombafajt összecseréli a másikkal. De ha a legkisebb kétségem felmerül még a jól ismertnek vélt gomba azonosságát illetõen is, meg nem eszem.
Utána néztem az általad említett Chlorophyllum molybdites-nek. A Dr. Krébecz féle gombaatlasz nem tud róla, bár azt megemlíti, hogy a piruló õzlábgombának több változata van, melyek közül az un. varians hortensis, azaz a kerti változat okozott már súlyos tünetekkel járó mérgezést. A Wiki-n egy angol nyelvû szócikket találtam, mely szerint a Chlorophyllum molibdites az USA keleti részein, ill. Kaliforniában fordul elõ. Feltûnõ, nagyra növõ, a képek tanúsága szerint teljesen õzlábgomba-szerû:

Link

Tipikusan kultivált területeken, gyepes helyeken, parkokban terem. Elég heves, de csupán gyomor-béltünetes mérgezést okoz -tehát mérgezése inkább csak kellemetlenség, nem pedig tragédia.
Azon gondolkodtam, hogy a Chlorophyllum molybdites vajon nem azonos-e a Dr. Krébecz-féle piruló õzlábgomba változattal, a szintén kertek környékén elõforduló varians hortensis-el.
Egy a lényeg: a mi közönséges, sokszor tömegesen elõjövõ, és rántva kitûnõen finom nagy õzlábgombánkkal (Macrolepiota procera) már csak termõhelye miatt sem téveszthetõ össze.Igazad van egyébként abban, hogy a termõhely roppant fontos a meghatározásnál. Nagyon nem mindegy, hogy a gomba erdõn, vagy réten-legelõn található. Erdõben mindig meg kell nézni, milyen fák vannak a környéken, mert ez a gyökérkapcsolt fajok meghatározásánál döntõ momentum. Vegyes erdõben megtévesztõ lehet, hogy pl. a kéttûs fenyõkkel gyökérkapcsolt fenyõtinóru tölgyfa tövében nõ, vagy lombos fákkal gyökérkapcsolt gomba fenyõ alatt. De a közelben ilyenkor is mindig megtaláljuk a szimbiotikus partnert. Egyébként a gyökérkapcsoltság érdekes kérdés. Úgy tûnik, mintha lennének olyan fajok, melyek váltogatni képesek fa-partnereiket. Például a Balatonalmádi-Káptalanfüreden emelkedõ Kõ orra oldalában tölgyerdõben találtam vörös érdestinórut, holott se közel, se távol nem volt egyetlen nyárfa se látható. A gombák között nem ritka az óriásnövés sem. Sok évvel ezelõtt a csopaki Kopasz-tetõn (mely nevével ellentétben szép, telepített feketefenyvest hordoz) tányérnyi kalapú, 20-30 deka súlyú fenyõtinórukra bukkantam. Pedig minden szakkönyv azt írja, hogy ez a gomba csupán kis, közepes termetû.
Végül, ha már ilyen jól "begombásztunk", mondok egy rendkívül jó gombatermõ helyet. Néhány hete a Börzsönyben kirándultunk, Kóspallagról mentünk fel a Nagy-hideg-hegyre. A jelzett út a kis-inóci turistaháztól indul, erõsen emelkedik, és mindvégig többé-kevésbé sûrû erdõben halad. Azokban az erdõkben annyi volt a gomba, amennyit életemben sehol se láttam. Szó szerint zsákszám volt ott mindenféle galambgomba (közte sok kékhátú és varas), elég sok ízletes vargánya, barna érdestinóru meg még a fene tudja, mi nem. Talán a vizet el nem nyelõ vulkanikus kõzet az oka, mely a sok csapadék- vizet egyenesen a hegy lábához vezeti le?

Chlorophyllum molybdites - rõl : A cikk már elavult, már találtak vadon hazánkban azóta.

"...fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló õzlábgombától (Chlorophyllum rhacodes). Sajnos tényleg mérgezõ, erõs hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetõen egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színû. Emiatt lesznek az érett termõtestek fehér lemezei zöldes színûek ...."
Link
Kis termetû õzlábakról: (gyilkos galóca tipusú mérgezõ anyagok)
...." A kis termetû õzlábgombák között számos (kb. 10) amatoxin-tartalmú fajt írtak le. Ilyenek például a húsbarnás ( Lepiota brunneoincarnata ), a vörhenyes ( L. helveola ) vagy a rózsás ( L. subincarnata ) õzlábgombák. Ezek az apró õzlábgombák nehezen határozhatók, ajánlatos ezért valamennyit, de különösen a vöröses, barnás vagy lilás képviselõiket elkerülni!....
Link

Csak mert õzlábgomba szezon van....

A gombászatot gyakorlat nélkül, kellõ terepen töltött idõ nélkül nem lehet megtanulni, a könyvek alapvetõ segítségek természetesen. Osztom az általad leírtakat, nagyon fontos még sok esetben az élõhelyre is figyelni.
Vigyázni kell az õzlábgombákkal, a nagy õzláb biztonsággal fogyasztható. Az elmozdítható gallér, peremes gumós tönkbázis, kígyóbõrszerû tönk mintázat az ismertetõ jele többek között. A piruló õzlábra nagyon figyelni kell!! Hasonló fajok vannak , amik között mérgezõ is akad, illetve a "megárthat " kategória. Ilyen a kerti õzláb is, de van ám sokkal veszélyesebb fajta : Chlorophyllum molybdites
A kis, szegfûgomba méretû õzlábak között amatoxint tartalmazó is van, kerülni kell. Szintén kerülni kell a pókhálós gombákat, hatalmas fajcsoport, jónéhány mérgezõ, és bizonytalan, ismeretlen hatású faj található közöttük.
A vöröses nyálkásgombát kedvelem, csakúgy mint a rizike féléket, bátran ajánlom, nagyon felületes aki bármivel is képes összetéveszteni.
Donnie! OK, de kifejezetten magasabb régiók miatt írtam, (5 - 600 m felett), jellemzõ hogy a szezon alacsonyabb régiókban indul, majd egyre magasabb, hûvösebb területekre terjed át, miközben az alacsonyabb részek már kiszáradnak, a magasabb területeken akkor van elég hõösszeg, és ott még van nedvesség.(Persze sokat számít a szélnek kitettség, tájolás is.)

Nem voltak ilyen hangsúlyos körök, és fenyves részen volt sok belõlük.
"Folyásban", azaz hosszanti elnyúlt sávokban viszont volt itt-ott
Szerintem is ez lehetett. Nem messze onnan volt, ahol te is találtad, Répáshuta és B.kereszt között kb.
Iszonyat sok van belõle.

Meg ahogy nézem, lesz itt gomba õsszel is dögivel, ha ez bejön: Link

Idõpont: tényleg, lol... hogy mikre nem figyelnek emberek

Ilyen boszorkánykörökben nõtt? Link
Ez piruló õzláb, Galuzsnyán fotóztam (telóval, így nem túl jó minõségû kép), Bükkszentkereszttõl délre, találtam kb. tíz hatalmas, 20-30 m átmérõjû folyást, szerintem mázsányi tömegût össze lehetett volna szedni belõle... nem annyira finom, mint a nagy õzláb, de kirántva még ez is élvezetes. Mégsem igazán szedik a népek.
Szerk.: nem rossz a hozzászólásod idõpontja

bükkösben, kicsi "b"-vel.

Ja és a Thermometer által leírt elvet követem: egyszerre kizárólag 1 gombafajt ismerek ki alaposan, és csak egyesével, nagyon lassacskán mindig újakat. Eddig a nagy õzláb és a vargánya után a trombita a harmadik.
Szerencsére Miskolcon minden nap van ellenõr, ma is megmutattam a trombitákat szépen neki.

Ilyen is volt közte szerintem, de lehet hogy galóca is. Legközelebb viszek fotógépet
Thermometer: lemezes volt, nem csöves, és galléros is (na persze ettõl megint lehet galóca és õzláb is...)
Mindenesetre dögivel volt, de úgy tûnt, senki nem szedte le (a fejlõdés minden szakaszából volt belõle), így én sem kísérleteztem.

A trombita már szárad, jó illatos

Thermometer: én is iszonyú sok gyilkos galócát láttam, remélem nem lesz gond.

Rossmann: én eleve Bükkösben szedtem eddig is a vargányáimat

Cafrangos galócára is gondolhatunk:

Link

Persze, így sose fogjuk kitalálni, kép kellene róla.

Piruló õzláb? ( Link )
Vagy még erdei csiperke is lehet (bár az kisebb, és sötét spórás). Sajnálatos, hogy nincs fotó, enélkül nehezebb...

Csöves termõrétegû volt az a gomba? Ha igen, valószínûleg pikkelyes tinóruról van szó, ami általában fenyvesben terem. Nem mérges, de nem is jóízû.
Így néz ki:

Link

A gombász "mesterséget" igenis meg lehet tanulni jó könyvekbõl, csak nagy odafigyelés és óvatosság szükséges hozzá. Minderre én magam vagyok a példa: 13 éves korom óta nagy élvezettel elolvastam minden gombahatározót, nagyközönségnek szánt gombászkönyvet. A jellegzetes, nehezen összecserélhetõ, jó ehetõ fajok közül egyiket a másik után próbáltam ki -sok hezitálás után, "icirit-picirit" félve. Soha nem kaptam gombamérgezést.
Szerintem a hobbi-gombaszedésnek két aranyszabálya van: elõször is, csak az általunk kipróbált, biztosan ismert fajokat keressük és gyûjtsük. Szigorúan tilos mindenféle ismeretlen gombát összeszedni, és aztán azon agyalni, vajon melyik jó, melyik nem.
Ha nem találunk a biztosan ismert fajokból, gomba nélkül megyünk haza akkor is, ha utunk során több mázsa különféle gomba mellett haladtunk el.
A természet szeret játszani, mindig vannak furcsa, atípusos egyedek. A gomba nem mindig úgy néz ki, ahogy az a "nagykönyvben" meg van írva. Ezért, ha csak a legkisebb kétség is felmerül, hogy a talált gomba az, aminek véljük, akkor bizony el kell dobnunk!
A vizsgázott gombaszakértõkrõl annyit, hogy én ilyen szakemberrel még nem találkoztam. Régebben állítólag piacokon elõfordultak. Ha "magyar módra" még szórakoznak is a hatóságok (lásd elmeorvosi vizsgálat) azzal a kevés elhivatott emberrel, aki nyilván kevés pénzért ilyen óriási felelõsséget vállal, akkor nincs min csodálkozni... De megmondom õszintén ha elérhetõ lenne is, én az általam nem ismert, de a szakértõtõl jónak mondott gombát se merném megenni.
A gyilkos galócát pedig mindenkinek ismernie kellene, aki kijárta az általános iskolát! Hiszen olyan egyszerû... Zöldesbarnás kalapú, vékony húsú, fehér lemezû és tönkû, karcsú, nem túl nagy gomba gallérral, bocskorral (A bocskor nem mindig látható jól, gyanú esetén direkt "rá kell keresni")
Tölgyesekben terem a nyári és kora õszi idõszakokban, egyesével, de leggyakrabban több példány is egymás mellett.
Tegnapi gombász túrámon különösen sokat láttam a gönyûi erdõben. Isten az atyám, összeborzadtam...

Tegnap délután megtörtént az elsõ igazán sikeres gombász-portyázásom ebben a szezonban. Az eredmény: csaknem kilónyi õzláb kalap és kb. ugyanannyi rizike. Találtam még egy barna érdestinóru példányt, elég sok fenyõtinórut, és felszedtem néhány gombát, melyeket én vöröses nyálkásgombaként azonosítottam.
Mindezt itt Gönyûn, barátságos vegyes erdõben, amit telepített erdeifenyõ és õshonos tölgyes alkot sovány, meszes homoktalajon.
Nagyon nagynak találtam a gombabõséget -ennek valószínû oka az, hogy ebben a községben nemigen szedik az erdei gombát. A gönyûihez hasonló vegyes erdõ a Kisalföldön nem gyakori, az itteni nép ezért inkább legelõn, réten gombászik. Nagy szerencse ez, mert például a Bakonyban, az amúgy elsõrangú gombászhelynek számító Fenyõfõ-Vinye-Sándormajor környékén a múltkor több levágott tönköt találtam, mint ép gombát. Sajnos, a fél Gyõr ide jár gombát szedni...
A gönyûi erdeifenyõ-tölgy erdõben a legtöbb gomba a vaddisznótúrásos helyek körül található, ahol vagy nincs fû, vagy kevés és alacsony, és moha is tenyészik. A sûrû, nagyra nõtt aljnövényzet egyébként se kedvezõ. Az ilyen helyeken nem nagyon érdemes keresgélni. A disznókra kezdetben haragudtam, mert helyenként valósággal felszántották az erdõ talaját. Feltételeztem, hogy õk is "gombásztak", felzabálták elõlem a gombát. Késõbb, a sok gomba láttán rájöttem, hogy nem ez a helyzet. Ha esznek is gombát a vaddisznók, nyilván csak keveset. Van valami csípõs tejnedvû tejelõgomba faj is a túrásos helyeken, méghozzá iszonyú tömegben. Ha ehetõ lenne, zsákszám lehetne szedni. Fehéres, vagy barnás kalapú, vaskos, zömök -van közte kistányér nagyságú is.
Nem tudom, gombász kollégáimnak is szöget ütött-e már a fejébe, nekem igen: érdekes, hogy a rizike színezete, naracs és répavörös, meg zöldes színei teljesen megegyeznek az erdeifenyõ "színvilágával", mellyel ez a gomba szimbiózisban él. Vajon a vak véletlen mûve ez? Talán valamiféle "mimikrirõl" van szó, hogy a gomba nehezen észrevehetõ legyen a hasonló színû lehullt kéregdarabok mellett?
A vörös nyálkásgomba külön téma, és ebben szeretném is a kollégák segítségét kérni. A gombászkönyv szerint igen jó, ehetõ gomba. Én sajnos még nem próbáltam ki, és most már aktuális a kipróbálás, annál inkább, mert elég sok van ebbõl a gombából az elõbb említett erdõben. A szakkönyv szerint ez a faj összetéveszthetetlen. A súlyosan mérgezõk között egy van szerintem, ami kissé emlékeztet rá: a mérges pókhálósgomba (másképpen mérges bõrgomba)
Igaz, ez utóbbinak nem mélyen lefutók a lemezei, és a termõhelye is más: tölgyfák alatt terem, míg a nyálkásgomba fenyõvel gyökérkapcsolt.
Mégis aggódok egy kicsit. Van valaki a kollégák között, aki találkozott már a mérges pókhálósgombával? Én még sohasem láttam. A szakirodalom szerint ritka, magasabb hegyvidéki faj. Másrészrõl azt írják, melegkedvelõ. Nekem ez nem áll össze.
Még annyit, hogy a rizikébõl pörkölt, az õzlábból rántott gomba lett. Bár "mesterem", Dr. Krébecz Jenõ azt írja Gombaatlaszában, hogy a rántott rizikénél különb ízû gombásétel nemigen van.
Biztos igaz, bár én rántva még nem fogyasztottam rizikét. A rántott õzláb kalapról azonban bátran kijelentem, hogy KIRÁLY. Maximálisan finom csemege.

Jó kis cikk: " Nagyon száraz volt a nyár, így most egyszerre nõ mindenféle gomba."

Pedig idén írták... nem is értem.

Sajnos véget ért a gyertyán - tölgy régióban a kb. egy, Miskolc térségében 1,5 hónapja tartó gombaszezon (egyelõre?) Bükkös, magasabban fekvõ régiót nézd meg, ott még szerintem most is van vargánya, és még lesz is, hiszen az ízletes vargánya a hûvösebb idõben is elõjön. Sajnos ez a gomba csak foltszerûen, helyenként fordul elõ nagyobb számban a Bükk hegységben. Nyári vargánya is lehet még ha az idõjárás kegyes lesz hozzánk, még októberben is van, ha nem is minden évben. (Ez egy sokkal gyakoribb, sokkal több helyen nagyobb számban elõforduló vargánya.Bronzos vargányára szeptember második felétõl már általában hûvös az idõ...) Tavaly november 20 .- a körül voltak napok, amikor melegebb délies tölgyesekben találtak, (nyári vargányát) pl. Kisgyõrnél egy furikkal szedett valaki. Persze ezek igazi ritka elõfordulások felénk ilyen késõi idõszakban. Aztán jönnek az õszi fajok, az igazi fajgazdagság csak most kezdõdne, ha esõ lenne.

Ebben az esõs idõben tényleg sok gomba terem. Vigyázatok a megevésével, mert erre délen is sok gomba "üti fel a fejét" és sajnos vannak balesetek.
Link

Sziasztok,

Tegnap felugrottam a Bükkbe, de sajnos a régebbi szerencsés helyeimen sajnos nem volt se vargánya, se varashátú galambgomba. Végül szedtem egy jó adag trombitagombát, már száradnak.

Rengeteg gyilkos galóca volt viszont, a fenyves részen pedig valami nagyra növõ, pikkelyes hátú gomba, ami hasonlított kicsit a piruló galócára és az õzlábra is, valahogy mintha a kettõ között lett volna kinézetben. Ez mi lehetett? Sajnos nem volt nálam gép.
Volt még pár elöregedett óriáspöfeteg, sok kicsi tüskés, meg egy helyen sok sárga korallgomba. Ja és egy pár hatalmas döggomba is

A telekrõl hazaindulás elõtt 37 nagy kócsag egerészett a szomszéd maglucerna táblán. A szürke gémeket km-es távolságról nem tudom számolni: nem látszanak. A rágcsáló invázió olyan mértékû, hogy a madarak beállnak a tábla embertõl legzavartalanabb közepébe, majd szinte lépniük sem kell és jóllaknak. A tábla széle felé nem is láttam õket.

Útszéli bokrokon látok rengeteg pókhálót. Legutóbb barátnõmet vártam a suli elõtt elsõ nap. Tele volt a bokor hálóval. Tiszta nat geo. Simán el lehetne nézelõdni rajtuk órákig. Míg ott vártam épp fogott is az egyik pók egy legyet. Mamáméknál a szõlõben telepedtek meg páran. Ott el is szórakoztam az etetésükkel

Nagyon szép együttélés, a növényekkel. Nagyon hasznosak, sok szúnyogot,rovart esznek meg. A hálóban elfoglalt helyzetük általában fejjel lefelé. Ha menekülni kell, akkor a fõfonál felé általában felfelé pozicionálnak.

Van a kertünkben egy nagy buxus bokor. Link Minden évben pókok tucatjai lelnek itt élõhelyet. Idén kb 60-80 pókháló lehet. Link Link Többen borzonganak a látványtól, mi is mindig körültekintõen közelítjük meg a bokrot. Vannak köztük akik vízszintesen Link ,mások inkább függõlegesen szeretik élni az életüket. Link Kedvenc foglalatosságunk, amikor elkapott legyekkel etetjük õket, a gyerekeim tátott szájjal szokták bámulni a pókok mozdulatgyorsaságát.
Õ pedig ma reggelre szõtte össze a hinta kötelét a tartó oszloppal... Link

Köszi a választ, így már érthetõbb. Tudok a kaszói viperáról, idén sajnos csak átutazóban jártam arra, ezért nem találkoztam velük. A zalai és az országos sajtó is tele volt azzal, hogy "elszaporodtak" a kígyók, mindenféle ökörséget összehordtak. Vannak (vagyunk) néhányan, akik sokat dolgoznak azért, hogy megõrizzék a viperákat, és eloszlassák a rossz hírüket. A marásuk sem olyan vészes, mint hiszik, persze azért nem kell kipróbálni. Sokszor az ellenszérumnak károsabb hatása van. Nekem ma egy gyönyörû fiatal rézsiklóhoz volt szerencsém.

Elterjedést az ország többi részéhez viszonyítva gondoltam. Nem tudom mennyire vagy jártas a környéken, látom a viszonylag közeli Letenyérõl írsz. Itt a Baláta-tónál (természetvédelmi terület) és környékén elõfordul keresztes vipera, és igazából különösebben nagy szerencse sem kell ahhoz, hogy találkozz vele.
Szóval én sosem nyúlok kaszói erdõben olyan helyre amit nem látok rendesen, épp ezért a gombát sem vágom ki a talajból. Véletlen sem szeretnék vipera marást az erdõ közepén.
És mint már mondtam, szerintem nincs jelentõsége, hogy a tönk alja talajban marad e vagy sem.