Bioszféra

A dali láma ateista, de 8 éves korában felismeri személyes tárgyait elõzõ életébõl, és hogy hová tette szekrényének kulcsát. " A modern tudomány legújabb felfedezései (fõként a kvantumfizikában) azonban egyre több területen állnak összhangban a buddhizmus 2500 éves tanításaival, így e két szemlélet egyre inkább alátámasztani látszik egymást. A buddhizmusról - melynek semmi köze bármilyen isteni kultuszhoz - számos Nobel-díjas tudós is elismerõen nyilatkozott, mint például a világhírû fizikus Niels Bohr, a DNS szerkezetét felfedezõ Francis Crick, vagy éppen a zsidó származású Albert Einstein. Link

A víz azért fontos, mert az esõs évszak idején a talajból az endospórákat a környezõ talajból összegyûjti a pangókba, pocsolyákba, így ott sokkal koncentráltabban van jelen. A fõ forrás akkor is a kiszáradt iszap, sár.

Hamvas Béláról és a Dalai Lámáról kérdezd a többi mesemondót. Személy szerint nekem Benedek Elek meséi jobban tetszettek.

Nem az ujjamból szoptam. Nem tudom melyik évben volt utoljára, az volt lefilmezve. Ennyi felfúvódott döglött vízilovat nem lehet megrendezni. Valóban baktérium a kórokozó, melyek endospórái - a film szerint - az iszapban évekig ártatlanul tanyázik. A vízilovak felkavarják az iszapot, és a számukra kedvezõ helyzet esetén beindul a folyamat. A Vízilovak voltak az elsõ áldozatok, õk megfertõzték a vizet. Amely állat ivott a vízbõl, az megbetegedett. Tüdõn át is terjed, iszonyúan szörnyû pusztítást végez ez a kór. Nem hiszem, hogy ez olyan nagy marhaság. A Jesszusatyaúristenrõl meg kérdezd meg Hamvas Bélát vagy a Dalai Lámát!

Jesszusatyaúristen!!! [esõ]



A lépfene kórokozója baktérium, nem vírus! Azt, hogy a dögevõk és a ragadozók nem betegednek meg, nem a gyomorsavuknak köszönhetik, hanem annak, hogy a lépfene endospórái a talajból közvetlenül a tüdõbe jutva fertõznek, így a növényevõ, legelészõ állatok a betegség elsõdleges elszenvedõi. A tetemekben nincsenek (vagy ritka esetben vannak csak) endospórák, így nem is fertõz.
Természetesen a túlélést sem "magasabb erõk" intézik, de ehhez már a hozzászólás elsõ mondatát hozzáfûztem.

Köszönöm a választ.

Afrikában idõnként felüti a fejét egy igen komoly járvány, a lépfene. Elõször a vízilovakat pusztítja, aztán sorra a többi fajt. A krokodilok, keselyûk jókat lakmároznak a tetemekbõl, mert olyan erõs a gyomorsavuk, hogy elpusztítja a vírust. (Valakinek el kell takarítani), mégis mindig életben marad néhány példány, hogy ne haljon ki a teljes afrikai állat állomány. Szerintem ezt a magasabb erõk intézik. Szepes Mária szerint semmi igazságtalanság nem történik velünk, mert nem egy életben kell gondolkozni. Olvasd el a Vörös Oroszlánt tõle. Nagy marhaság? Minden ázsiai vallás erre épül. Van aki lekési a repülõgépet, aztán amivel ment volna, lezuhan. Van aki lekési a repülõt, és az zuhan le amelyiken rajta ült. Van õrangyalunk, de nem azt jelenti, hogy mindenki 100 évig egészségben fog élni. Mivel ilyen témájú fórum nincs, elnézést a többiektõl.

Nem blogot akarok írni itt egymagamban, de ma reggel is láttam egy érdekességet
Farkaspók akaszkodott össsze egy közönséges házipókkal. A házipók kisebb volt, meg sem kísérelt szembeszállni hanem hátrált. Hátrálás közben nem vette észre hogy a farkaspók egy rés felé "tereli" (kb. olyan jelleggel ahogy az õsemberek kergethették mély szakadékba a mammutot), szinte "tolta" maga elõtt. Lehet hogy a házipók is alkalmas menedéket keresett mert jóval lassabb, elfutni nem tud. Végül a farkaspók valósággal betuszkolta egy a házipóknak is szûk résbe és utánanyomakodott. A többit már nem láttam se egyik se másik nem jött ki még onnan. Egy szerencséje lehet csak a házipóknak ha kisebb termete révén a rés valamely elérhetetlen szûk zugába tudott húzódni és a farkaspók csak "elõtte csattogtatja rágóit" (vagy elérte de õ is beszorult, hiszen alig tudott benyomakodni). Kicsit elfilózva, ez egy eset amit véletlen láttam (mint tegnap a "pókcserkész" sáskát vagy korábban az álkaszás vs. "üvegházi törpepók" küzdelmét Link ), de a nap minden egyes percében észrevétlenül lejátszódhat ilyen "minidráma" a rovarok életében (pld. tolvajpoloska "ledöfi" gyanútlan áldozatát Link vagy a nagyobb szárnyas hátulról lecsap a kisebbre Link ), ahogy átvitt értelemben az emberek között is. Vallásos síkon, nem irigylem a Mindenhatót, iszonyúan sok lehet a dolga ha valóban minden életsorsra odafigyel a sokmilliárdnyi közül. Persze segítségül ott vannak az "õrangyalok", kérdés van-e annyi õrangyal ahány ember, így is szinte percenként halnak erõszakos halált ártatlan emberek szerte a világban...

Tegnap csináltam a "pókcserkész" sáskáról egy sorozatot, pár kivágatolt/lekicsinyített kép:

Kísérleti sorozat még (Jocó fiam lecserélte S~G_G~Y tipusra az elõzõ H~Y érintkõképernyõs mobilomat aminek fotocamja sokkal fakóbb volt; az új kütyü gyorsabb jobb és többet tud mindenben, így a fotózásban is)
ki kell tapasztalnom kezelését
Látom gyengéit de úgy vélem ki lehet küszöbölni, meg kell ismerni képességeinek határait. Egybevetésnek a Médiatárból egy korábbi (este vakuzott) még fiatalka sáska az "öreg" géppel: Link (+) jel nagyít
A tegnapi sorozatból néhány jobb kép eredeti méretben, bár kivágatolva:
1. Lopakodó (pókvadászat után ki akart jutni) Link
2. "Mint a bagoly nappal" (kivittem a terasz-asztalra) Link
3. Kis ájtatoskodás a szabadulás örömére Link
4. "Csúnyán néz rám" (idegesíthettem szegényt) Link
5. Megunta a fotózkodást, elfordult Link
6. "Okos enged" elven útnak indult Link
Ez a kütyü már tud annyit mint egy kis kompakt automata. Meglepõen sok beállítási lehetõséget kínál, elõnye (és egyben hátránya a befolyásolhatatlan) autofókusz. Választható keretfeltételek (napfénytõl lumineszcens fényforrásig hatféle) között kiválóan mûködik de az F2,6 és ISO50 befolyásolhatatlan, az expoziciós idõt állítja hozzájuk. Most próbálgatom kitapogatni meddig terjednek képességei. Ahhoz képest hogy "csak" mobiltelefon, elismerésre méltóan sokat tud. Bár parányi lencséje nem vethetõ össze egy profi gép Zeiss objektívjével, de hétköznapi igényeket bõven kiszolgál mert "csak kattintani kell" a többit elvégzi magától a kütyü meglepõen jó minõségben Aki ennél többet akar, kísérleteznie kell a gép kínálta variációs lehetõségekkel de úgy tûnik nem értem el még még képességei határait. Ilyenkor mindig eszembe jut, hová fejlõdtünk a relés/csöves/tranzisztoros logikai áramköröktõl hiszen a szemem láttára "nõttek fel" az asztali kalkulátoroktól, programozható mágnescsíkos/mágnesszalagos kézikalkulátoroktól, a két termet elfoglaló montsrumok asztali/személyi számítógéppé zsugorodását mivel az egymást felgyorsulva váltó gépek nemzedékei mindegyikén dolgoztam (minden -akkoriban- új tipusból a teremnyit kivéve, porosodik nálam egy-egy, lassan számítógépmúzeumot nyithatnék) tudom értékelni mekkora a változás... Ez a kütyü maga a csoda, hiszen egymagában a kiválasztott szoftver szerint tetszõlegesen lehet nemcsak mobil-videotelefon- fotomasina vagy rádió-tévé-mozi-hifi, hanem akár szeizmográf, thermo- és barográf (TEMP, METAR-TAF, Synop adatok, mûholdképek elérése bárhonnan), primitív kardiográf, zajszint- és mágnesességmérõ, GPS nyomkövetõ térkép, kiváló asztronómiai segédeszköz (SkyMap és Stellarium), iránytû, speedometer (ma pipatakarmányért menet 4 km-t bringáztam 17 km/h átlagsebességgel), mûholdkövetõ, ISS keresõ, differenciálszámításra is alkalmas tudományos kéziszámítógép, internetböngészõ, számítógépterminál (ez a tenyérnyi kütyü még router és szerver feladatokra is alkalmas) nem sorolom, a lehetõségek szinte végtelenek. Engem lelkesít és csak sajnálni tudom azokat akik nem értékelik hanem pusztán játékra-fecsegésre használják ezeket a "komoly emberek" kezébe való szupereszközöket...

Kis színes: érdekes látványban volt részem az imént. Épp a kutyakaját készítgettem össze, amikor egy közeli homályos zugban megpillantottam egy féltenyérnyi imádkozó sáskát amint épp egy pókot "cserkészett be". Lassan közelített hozzá "dülöngélõ-rogyadozó" járásával majd lecsapott rá, de az eliszkoló póknak csak egy lábát tudta letépni. A pók elrohant "esze nélkül" a sáska még majszolgatja a póklábat, apró darabokat harap le belõle mintha mondjuk répát enne
Remélem sikerül lefotóznom a sáskát, bár a cserkészés-lecsapás pillanata érdekesebb lett volna. Nem tudom hogy került a házba ekkora rovar mint ez a felnõtt imádkozó sáska dehát régebben a "kapitális méretû" szongáriai cselõpók szintén beosont valahogy az elvileg mindenfajta rovar elõl lezárt házba. A rolettás szunyoghálókat mindig lehúzva tartom, a bejárati ajtó alatt jönnek be hangyák a macskaetetõre de ha lespriccelem ecettel (a hangyasavval kémialiag rokon) az útvonalukat, amig az ecet szagnyoma ott van õk se jönnek. Jutott már be méhecske és jókora barlangi pók is. Valahol "biztonsági rés" lehet, a konyhai lamellás szellõztetõt gyanítom. Bár magasan van, kívülrõl csak létráról érem el, de egyszer elképesztett amikor a házfalon kívül megláttam egy "fekete vonalat", hangyák vonultak a szellõztetõ felé szorosan követve egymást libasorban Belépés, ajtónyitás rövid ideig tart de megfigyeltem, a legyek "taktikusan" a lábam mellett surrannak be, szúnyogok lassúak ehhez de "trükkösen" a hátam mögé kerülve a mozgásom nyomán keletkezõ légörvénnyel "szippantódnak" be, bejutásuk ilyenkor kivédhetetlen szinte. Jó napot, jó kedvet Bioszféra/Metnet

A termékenységhez kapcsolódva, a fügék szépen érnek, a szilváim alatt "majd leszakad a fa" de egy "vadcseresznye-bokor" meglepett. Van több "nemes" cseresznyefám, jó termõk, nagyszemû édes cseresznyéket hoznak bõven hogy az "önkéntes gyümölcsszedõk" nem gyõzik elhordani (nekem is marad több mint ami kell) de már letermettek. Pár éve egyik, látogatóba érkezett fiam a terasz nyílt részén cseresznyézett és "lazán" eldobálta a magokat. Ezekbõl hajtások indultak amiket meghagytam egyfajta árnyékvetõnek a déli napsütés szûrésére mert délelõtt-déltájt már nem lehet megmaradni a napon. Meglepetésemre pár hete gyümölcsök jelentek meg a vadhajtásokon és most kezdenek beérni:

Sokáig sárgák voltak, csak gyarapodtak, roskadoznak a cserjék. Nagyméretûek akár "az anyafáé", most kezdenek pirosodni. Megkóstoltam többet, nem sokat vártam tõlük de meglepetésemre édes és nedvdús mindegyik. Idén kétszer lesz cseresznyém
Megemlítek egy kissé szomorúbb esetet, a darazsakét. Általában hagyom õket hogy rakjanak fészket ott ahol akarnak amig csak kisebb telepeket hoznak létre a ház legkülönbözõbb felületein. Jó egy hónapja azonban a terasz fedett részén, bejárati ajtóm elõtt hoztak létre egy férfitenyérnél nagyobb telepet. Ezzel elérték a "kritikus tömeget" egyrészt, másrészt a ki-be járásnál "darázsfelhõk" között mozogtam és a kutyát is féltettem (habár soha nem támadtak rám, kis nagyzolással- tõlem valamiért nem riad meg semmilyen állat se rovar. Mintha "vonzanám" õket, odajönnek hozzám ami érdekes mert az emberek elsõ találkozásnál tartanak tõlem pedig nincs vadember külsõm, csak a nézésem "különös" állítólag). Tartottam a darazsak támadásától és szépen gondozott fészküket levertem. A "szívszorító" része ezután következett és tart azóta is, már sajnálom õket. A darazsak kezdeti tanácstalan repdesés után leszálltak a fészek helyére és a mai napig ott gubbasztanak, pontosan a levert fészek mértani körvonalai mentén. Tudom csak mechanikusan cselekednek, az éhség-támadás reflexein kívül érzelmeik és "logikus tetteik" nincsenek mégis, emberi beleérzéssel van valami szomorú látványukban ahogy "õrzik" a fészek kevéske maradványát, lényegileg a "kezdõcsonkot" amin a kiterjedt fészket kiépítétték. Amennyire fel tudom becsülni az eredeti létszámban vannak, mert elrepülnek enni de mindig visszatérnek és "összebújva gubbasztanak" mivel nincs mit gondozniuk. Csípésüktõl nem félek, erdõjáró koromban egy fészekalja darázsra léptem, össze is csipkedtek ahol értek (elfutottam, több száz méteren át üldöztek) de nem lett semmi bajom, nyomaik is szúnyogcsípésnyiek lettek. Egyetlen darázzsal jártam meg sok éve, ami fürdés közben mart meg a combomon. Vélhetõen elõtte dögöt evett mert a szúrás helye nem gyógyult. Hisztaminkenõcsöt adtak de csak rosszabb lett tõle, feldagadt az egész lábam combtõig, paralel le is bénult és végül majdnem amputálták miatta a bal lábam. A hangyákra ugyanez áll, marhatnak ahol értek de egyszer magas fû kaszálása közben hangyabolyba léptem (papucsban voltam). Marásaik helye kipirosodott kissé majd gyorsan elmúlt, de egy a lábfejemen keletkezett marás helye feldagadt és gondos kezelés ellenére egy fekete dudor van ott évtizedek óta (ahogy az 1975-ös pókmarásom helye kézfejemen, csak az piros). Az ember bízhat immunrendszerében, én is bízom a sajátomban de mégis óvatosnak kell lenni "nem játék" mert mindent szemetet megesznek, dögöt is és fertõzést okozhatnak. Ezért, még ha nem is allergiás valaki a rovarcsípésekre akkor sem árt óvatosnak lenni és jobb elkerülni. (Egy tapasztalt régi erdõjáró ismerõsöm észrevétlen kullancscsípés miatt vesztette el kis híján jobb kézfejét)

Vannak egyenlõtlenül érõ szõlõfajták, pl. a hamburgi muskotály.

Brenya: Az általad mutatott fürtök annyira eltérõ fejlettséget mutatnak, valószínû, hogy az éretlen fürt másodtermés, vagy a tõke vegetációs idõszakban történt erõteljes csonkolása miatt kihajtott alvó rügy termése.

Horitazi: Ahogy Floo írta, a virágzáskori idõjárás befolyásolja a megtermékenyülést. "Madárkás" lesz a fürt. Az apró bogyók nem tartalmaznak magokat.

Ugyanez. Most voltam mamáméknál Zsolcán. A Concordi érik illetve a fehér szõlõ is de elég látványos egyikMásik fürt ahol a java borsónyi méretû még de 4-5 szem meg akkora mint a hüvelyk ujjam.
Füge sajnos nem érik be. Mamámnak akkor tört el a keze mikor ezt metszeni kellett volna utána meg már elfelejtette. Viszont a koktélparadicsom nagyon jól érzi magát. 4-5 fürtöt szedtem le úgy hogy az összes szem beérett rajta és szép egészséges volt mind. Persze nem ennyi az összes csak idõm híján voltam.

Nálunk egyik fürtön olyan volt,hogy a fürt felsõ harmada érett,nagy méretû bogyók, az alsó 2harmadon pedig aprók,sûrûn,de éretlenek. Érdekes dolgokat produkál a természet..
+ Ugyanúgy meg van,hogy 1 tõkén érett és éretlen fürtök vannak.

Én is tapasztalok hasonlót, nagyon érdekes.

Sõt, itt egy fürtön van a teljesen éretlentõl a teljesen érettig minden: Link :-)

Köszönöm, ez elképzelhetõ.

Most jó, tényleg érdekes és szembetûnõ!
Ha jól emlékszem, a szõlõ virágzásakor voltak azok a hûvös idõk, elképzelhetõ, hogy az elhúzódó virágzás miatt lettek ezek a különbségek.
Ami már érett, elõbb virágzott, mint az éretlen fejek.
Az elmúlt évek nagyon érdekes dolgokat produkálnak a növényeknél.

Köszönöm. Eddig mindig be tudtam linkelni a Gallery-rõl - nem tudom mi van, Picasa-hoz meg férek, mert az öcsémnél vagyok, és automatikusan az õ email címe jelenik meg, õ meg nincs itt, szóval hosszú Egy tõke, egymás mellett lévõ hasonló méretû fürtök
Link

Lehet a zöld késõbb virágzott, lehet másodvirágzás is.

Sajnos ugyanaz a helyzet.
Látatlanban a szõlõtõkének a "nanoklímájára" gondolnék, hogy az északi oldalra esõ tõke kevesebb napsugárzást kap, mint a déli oldali, ezért késõbb érik be (a fák északi oldala a mohás analógiájára). Bár nem vagyok borász, pusztán a "józan ész" mondatja ezt velem.
A témában talán Justyák János nevére érdemes keresni, kess nevû felhasználó pedig rendszeresen mér a Nagy-Kopaszon inverziós hõmérsékleteket, gondolom õ jártasabb a témában, mint én, és még vannak néhányan, akik szõlõvel foglalkoznak.
Szerk.: most olvasom csak, hogy lugasról van szó.

Talán: Link

Amint nyilvánossá teszed a fotót, mindjárt adhat rá valaki választ. Egyelõre (nálam) ennyi látszik: Link

Az egyik fürt majdnem érett, a másik teljesen zöld egy lugason. Ilyennel még nem találkoztam. Tud erre valaki magyarázatot. Link

Köszönöm a tájékoztatást Floo Nem kutakodtam utána mert "bottá száradásáig" nem volt vele semmilyen probléma, termést is szépen hozott mindenkor (mutattam fotóját).
Most az lelkesített hogy kihajtott, ahogy a másik fajtájú bokor is több év tetszhalál után után "feltámadt"

A fügét kiirtani nagyon nehéz.
Gyökérmaradványról bármikor képes elõjönni.

Amanita, Cira cicám a közönséges házimacska és egy perzsamacska érdekes keveréke (honnan szerezték nem tudom, "szobamacska" volt, vendégként került hozzám öt éve ittragadt) amennyiben meglehetõsen durva alapszõrzete közönséges házimacskát mutat de felearányban keveredik hosszú fehér szõrökkel. Elég kellemetlen mert ezt folyamatosan növeszti és elhullajtja, szállong vagy ottmarad ahol leheveredik a cica aztán mindenre rátapad hogy csak kézikefével lehet eltávolítani, a porszívó hatástalan.
A lényeg és kérdésedre az én tapasztalatom: Cira cica "közönséges szõrzete" most is megszokott normál tempójában növekszik-változik, jelenleg a "nyári bundáját" viseli.
A "perzsa bundája" szõrszálait is télen-nyáron egyforma ciklusokban hosszal és sûrûséggel dobta-pótolta de ezek épp ebben az idényben megritkultak, szinte eltûntek amin viszont én gondolkodtam el idõjárás-táplálkozás okozza vajon (kezd "visszavadulni" egyre több idõt tölt a szabadban, csak enni és aludni kérdezkedik be a házba) A bekéredzkedése komikus "rituálé": utálja Tomi kutyát bár az nem bántja (csak feldönti és megdögönyözi kicsit) ezért rászokott hogy a kertkapu elõtt állva (zárt ablakok mellett az emeleten is hallható) messzeható nyávogással jelzi menjek ki érte. Ha kimegyek, "kéreti magát" hosszan nyekeregve "magyaráz" valamit és csak akkor surran be a lécek között ha leguggolok hozzá majd azonnal felkapom mielõtt a "lesben várakozó" Tomi odaér hozzánk. Kifele általában egyetlen iramodással kijut mielõtt Tomi észbekap de ha ott lebzsel véletlen, akkor jön a másik "szertartás" - behívom Tomit aki ügyet se vetve rá bejön, a cica kisurran mellette Tomi pedig látszólag "jól megkergeti". Ebben az az érdekes hogy a kutya tudja, Cira a "falkatársunk" és szemlátomást jót mulat azon ahogy a macsek igyekszik elkerülni õt, megzargatja de láthatóan nem komoly a "megkergetés", inkább "szórakozik" vele

Fogadd be, és megtudod

Tudom, hogy sokan nem szeretik ezt a témát, DE az utcánkban van egy eléggé girhes (vörös-fekete) macska. Tavaly télen sem volt túl nagy a bundája, de nyáron nagyon soványnak nézett ki.

Aztán a legutolsó 40 fok elõtt egy héttel kitalálta, hogy megnöveszti a bundáját és most úgy néz ki mint egy perzsa macska, alig ismertem meg!

Remélem ez nem azt jelenti, hogy a tél olyan kemény lesz, mint a nyár volt/lesz. Látott valaki hasonlót mostanában?

Floo-ról és fügéirõl jut eszembe - a kiszáradt, ezért teljesen lecsonkolt fügebokrom "feltámadt halottaiból", kihajtott szépen kilombosodott ami még "hagyján" de most meglepõen nagymennyiségû gyümölcsöt is hozott (annak is örültem hogy egyáltalán kihajtott a "bottá száradt" fügebokor ahogy egy másik, évek óta "tetszhalott" lecsonkolt-betemetett tönkû bokrom is váratlanul hajtásokat hozott HÁROM ÉV után, azóta is növekszik-gyarapszik mintha húznák)
Viszont, most olvastam egy eléggé lehangoló hírt ami sajnos igaz lehet: "Keddtõl már a jövõnket fogyasztjuk" Link
Teljesen analóg módon éljük fel nyersanyagkészleteinket ahogy a meggondolatlan "egyes" ember esztelenül túlköltekezik magánéletében, éléskamrájára is addig jár amig az végleg ki nem ürül...

Múlt éven is és az idén is jellemzõ, hogy a vízhiány miatt az állatok gyümölcsevésre fanyalodtak, abból próbálnak nedvességhez jutni.

Eddig azt gondoltam a fürge gyík rovarevõ, de ami nálunk él az udvaron az eszi a málnát, ma pedig a szõlõt dézsmálta meg.

Többszöri glialka permetezés véglegesen megoldja a problémát. Az a gyökérzetet pusztítja el.

Úgy van. Viszont, ha sok kicsi is van a fa alatt és körül, azok nagy része a sekélyen szétterülõ gyökérzetrõl hajtanak ki. Kiírthatatlan.

Érdemes ezt a fát a kertbõl már csemete korában kiszedni...

Olyan hülye ágrendszere van, hogy még fészkelni sem tudnak rá a madarak.
Az a baj, hogy nem lehet kordában tartani, nincs természetes ellensége. Invazív faj.
Pl. A jukkák itt azért sem fognak maguktól szaporodni, mert nincs, ami beporozná, így csak a vegetatív szaporítás marad. Az ilyet nevezzük dísznövénynek. De amit ez a bálványfa mûvelt/mûvel, az már aggasztó.

Valóban kiváló mézelõ a büdös bálvány, de sajnos alatta alig él meg más fajta növény, míg pl. a tölgy alatt több mint 100 faj is vígan megél.

Kóstold meg egyszer pl. a mézét..

A szomszédom találta még valamikor a nyár elején Link Link , akkor még bõven volt csapadék

Ha jót akarsz magadnak, még most ÁSD ki.

Igen, tavasszal még csak 30-40 centi körüli volt, nyúlik mint a fene.

Az a bálványfa egy alattomos dög. Mikor meglátom hánynom kell. Kiírthatatlan és nem õshonos. Úgy szaporodik, mint a gomba. Semmire sem jó.

Ha már véreb :-), néhány kép a kertbõl: Link Link Link Voltak vagy ötvenen! :-)

Óvatos duhajként én megkockáztatom a családot is, ami talán a verébfélék...

Tollasok talán a verébalakúak rendjébõl.....

Link

Na és ezek milyen madarak?

Köszi

Egy fiatal ezüstsirály (két teles).

Link
Ez miféle madár?

Tegnap életemben elõször találkoztam eleven ürgével, meglehetõsen bizarr helyszínen: a 25. út M3 autópálya feletti felüljáróján az úttesten nyújtogatta a nyakát. Mozdulatlan maradt, amíg elmentem felette.

Erdész ismerõsöm mondta megtörtént, hogy vargányától kaptak súlyos mérgezést , mert ahol szedték ott rókaméreg volt kiszórva, amit a gombafonalak átszõttek és a méreg így átkerült a gombába is.
Nekem a sült vargánya a kedvencem, tejföllel kenyérrel nagyon finom.

Gondolom világító tölcsérgomba volt, ami kifogott rajtad...
Ettem már mérges gombát, de nem lett tõle mérgezésem (keveset, és más gombákkal együtt elkészítve), szóval egyelõre nincs miért visszafognom magam
Az idei szezon jól indult, aztán mostanra az a helyzet, hogy gyökeres fülõkén meg némely taplógombán kívül nem sok mindent lehet szedni. :/