Bioszféra

Folytattam volna, ha a idõ limit engedte volna.
Újból: Azok a "tavarisok" esetleg nem kaparásznak a csernobili szarkofág körül? Arról olvastam, hogy meg kell erõsíteni a beton árnyékolást, mert 25 év múltán eléggé repedezik. Meg aztán ezek a felezési idõk se pár évekbe telnek.
Mellesleg utalok a Brúsz Willisz legutóbbi filmjére, a dúsított sugárzó dolgokra Csernobil környékérõl..
A légköri folyamatok gyanúsan hasonlítanak 1986 áprilisára.

Érdekes jelenségek ezek, a madarak balesete. Pár napja, nem tegnap lefekvés után szoktam tornásztatni a szem golyóimat, lecsukott szemhéjjal. Bevillant egy mélykék gyûrû, sztereotipikusan minkét szemembe.Érdekes volt, mert máskor csak olyan fehér villanások szoktak lenni ,de ez színes, kék gyûrû volt, fehér szegéllyel.
Remélem a Nap kitörését, és a háttér sugárzás idejét, vagy erõsségét nem 72 óra után teszik közzé a tudományos lapok, mint Csernobilét anno.

A lehûlésnek és az irtásnak megvolt a hatása, erõsen megcsappant az idegen és hazai szúnyogok száma
Viszont úgy tûnik, a madarak tájékozódását valami megzavarta. Kilencedik éve élek itt, eddig nem történt meg hogy madár fejest repül az ablaknak. Tegnap délután kettõ; ma reggel egy csapódott földszinti ablakoknak hogy csak úgy durrant. Tegnap egy galamb D-i irányból, egy rigó É-i irányból érkezve "fejelte le az ablakot"; a ma reggel egy galamb É felõl. Kilenc év alatt nem, most 12 órán belül három madár is ablaknak repült É ill D felõl. Hogy aztán ennek van-e köze a napmágneses viharokhoz sejtelmem nincs. Rádión több hullámhosszon figyelem a Nap "hangját", külön mûszerrel követem a mágneses tér változásait és egy iránytûvel is. Eddig csak lassan hullámzó ingadozást rögzítettem néhol csúcsokkal, de az "elvárt" jelentõs kiugrás nélkül. Viszont akadt egy "vizuális" észlelés amin elgondolkodtam. A mai napkelte után, néhány LÁTSZÓLAG kelet felõl érkezõ élénk kék felvillanást láttam a "szememben". Nem szokott káprázni a szemem, szódásüveg is tört már szét fejemen akkor se láttam csillagokat Utoljára 1986. április 26-át követõ hétfõn láttam ilyen meteorszerû élénk kék csíkokat (a világûrben gyakran látnak hasonló felvillanásokat az erõsebb kozmikus sugárzás miatt, a szemükbe csapódó részecske a csarnokvíz közegének fénysebességénél gyorsabban haladva elektromágneses hullámot, látványában kék színû Cserenkov sugárzást gerjeszt). A pár nappal korábbi katasztrófáról még hétfõn sem volt információ, konkrétan senki nem tudott semmit, a sejtés nem bizonyosság. Munkahelyemre autóztam, csendes szemerkélõ esõben. Váratlanul több éles kék meteorszerû csík villant fel látóteremben de az is érzékelhetõ volt hogy nem "térben elõttem" hanem a szememben keletkezett. Ott és akkor földfelszínig eljutó kozmikus részecskére gondoltam (többségét lefékezi a légkör de akad ami "lejön hozzánk"). Munkahelyemre beérve felhívtam a BME atomreaktorában dolgozó anyósom (akinek rend- és tisztaságszeretete enyhén szólva jelentõsen meghaladja az átlagost) tréfásan megkérdeztem "Kék villanásokat látok, szellõztettek a reaktorban?". Ráfeleli- rádioaktív esõ esik, õk se tudják még honnan származik, de gyors utasítást kaptak, készüljenek fel hús és tejminták hosszabb távú folyamatos ellenõrzésére. Ezután kollegája azonnal kiment kocsijához, vattával letörölte az esõvizes szélvédõt. Visszamenet az ellenõrzõ kaput azonnal beriasztotta a megengedett érték többszörösét sugárzó esõvizes vatta. Feleségem édesanyja még lelkemre kötötte- véletlen se együnk semmilyen leveles zöldséget, spenótot sóskát stb. Ergo nem kozmikus sugárzás hanem "rádioaktív esõ" miatt láttam akkor felvillanásokat... Elnézést az anekdotázásért csak "illusztráltam" hogy ma reggel napkelte után az emeleti, keletre nézõ ablaknak háttal állva az 1986-oshoz hasonló "cserno-bilikék" villanásokat érzékeltem szememben. A szem csarnokvizébe bármilyen irányból érkezhet nagy energiájú részecske Cserenkov sugárzást generálva de nem azonosítható egyértelmûen sem forrása sem beérkezési iránya. Hogy aztán a Napból származtak vagy földi eredetûek voltak azt nem tudom megítélni, csak piszkálom a köröm mint a kisnyuszi...
Jó napot jó kedvet Bioszféra

Nagyon jó képek!
Hozzád hasonlóan, én is fixált fókusszal csinálom a képeket, a gépet közelítve a témához. Ami nálam még trükk lehet, az az, hogy sorozatot lövök. Nem is akármilyent, 11kép/mp-es sorozatot. Így biztos lesz közte olyan, ami jól sikerül, és a megfelelõ helyen lesz éles. Nyilván ez sem minden esetben segít...
Én vakut csak nagyon ritkán használok. Bár vakupapucs van a gépen, de vakum nincs. A gép saját vakuja meg nem nyílik fel annyira, hogy a kitolt objektív ne legyen neki útban makrózásnál. Így marad az a kevés természetes fény, ami marad. Így vagy az ISO-t tolom feljebb (eredmény zajos kép), vagy "rábeszélem" a fotóalanyt, hogy ne mozogjon (mint lentebb a hangyákat egy darabka cukor kristállyal) de ez lassan már fotóiskolás téma...
A légynyelven meg nem tudom túltenni magam! Zseniális

Hozzáfûzöm még az elõzõekhez, a képsík parányi elmozdulásának fontosságáról ilyen közeli "mikro-makrózásnál" fogalmat adhat az hogy jól sikerült képen akár 5 mikronos (1 mikron a milliméter ezredrésze) részlet is kontrasztosan kiválhat hátterébõl. Kimértem etalonnal, az én gyakorlatomban 500 mikron azaz fél milliméter "mély" a képsík melyen belül élesnek hat a kép. Akaratlan testmozgás vagy a téma mozgása miatt ilyen méreteknél (megkockáztatom hogy akár századmillimétert közeledve vagy távolodva) homályosak lesznek egyes részletek. Lehetõleg merõlegesen makrózok oldalról vagy felülrõl~alulról, mert pld. Link más irányszögekbõl makrózva szögfüggõen lecsökken az éles képsík mélysége ahogy itt Link a kuka felületének anyagán jól látszik az "éles csík-síkon". Ezért ha lehet igyekszem letámasztani a gépet, mert csináltam kísérleti sorozatot mennyire jelentõs ilyen méretekben a sajátmozgás ill. "izomrezgés" ami szinuszod jellegû elmozdulásokban jelentkezik akkor is ha az ember úgy véli, kimerevítette minden izmát - de ez csak látszólagos mert az izmok nem merevednek ki sosem hanem folyamatosan megfeszülnek-elernyednek a fizikai képesség szabta határok között ingadozva és látszólagos mozdulatlanság érzetét keltve az emberben (Ez nagyon jól érzékelhetõ ha pld. erõs nagyítású távcsõvel állvány nélkül szabad kézbõl nézelõdsz az égen. Noli csinált errõl sorozatot, bár õ a szcintillációt mutatta be ily módon Link Forrás: Origo 2012.03.20. (és Spaceweather.com ill. Hírek.csillagászat.hu közlés)

Palui köszönöm szépen Makrózásnál vakuzni nem próbáltál? Tapasztalatom szerint nappal is vakuzva a színek is élénkebbek lesznek bár az is igaz zártabb környezetben a környezet domináns színe erõsen visszaverõdik és olykor bosszantóan mindent "átfest"
A légy nyelve sajnos az abszolút VÉLETLEN érdeme. Talán sejthetõ hogy maga a kép lényegében el van rontva. Ugyanis a légy fejét akartam fotózni de parányit megrántottam a gépet. Bizonyára tudod ilyen méretben az éles képsík elmozdulásánál már századmilliméter változások számítanak. Lentebb írtam, az automata örökké élesítget ezért fix távolságra állítom a fókuszt és a gépet csúsztatgatom az "áldozat" felé míg a kép éles lesz. Mivel "in situ" a rovar életterében általában nem használható állvány (a felvételek is többnyire "ad hoc" hirtelenjében készülnek olykor rejtett zugokban) sokat számít a szilárd testtartás, a fixen kimerevített izmok és expo alatt visszafojtott lélegzet mint a céllövészetnél (nekem sokat segít sport- és mesterlövész tapasztalatom) két lélegzetvétel között lazán "elpettyentve". Te is tudhatod saját tapasztalatodból, ha ezekbõl egy nincs meg, eldobható a fotó. DE viszont- véletlen szerencse folytán esetleg olyan részleteket fotózhatsz ami nem is állt szándékodban mégis látványos Az én esetemben a VAKSZERENCSE folytán -bár a légy feje homályos lett mert picit "hátrahúztam" a gépet exponáláskor- a légy teljesen váratlanul épp abban a pillanatban nyújtotta ki nyelvét és a hátramozdulásom nyelvére "húzta" az éles képsíkot. Több ilyen, csupán véletlen szerencsével sikerült képem van mint pld. a lenti Médiatárba feltett kivágat Link eredeti képe Link avagy ez a darázs melynek eredetileg a fejebúbján lévõ "pótszemeit" akartam fotózni. Nyugodtan állt, a lábait tisztogatta rágói között és épp az expo pillanatában "tátotta ki a száját" mint az elõbbi legyek. Szerencsére ugyanúgy "hátrarántottam" parányit a gépet véletlenül, épp annyira hogy "belefotózhattam a szájába" Link (nem lehet nagy élmény odakerülni...)

A csodás nagyítások és háttérmosások mind a Raynox makro elõtétlencsém eredménye. Nyilván van így a rendszernek hátulütõje, amit te is említesz, a mélységélesség. Ez, attól függõen, hogy milyen fókusztávval használom az objektívet, lehet akár tized mm is. Sajnos így nagyon szûk blendével (f8-f11) vagyok kénytelen fotózni, ahhoz, hogy legalább pár mm-re feltoljam a mélységélességet. Ekkor viszont a záridõvel akadnak gondok...
Köszi az elismerést és a segítõ szándékot!
A légy"nyelvtõl" elállt a lélegzetem, gratulálok hozzá!!!

Hihetetlen szúnyog-invázió van. Szinte "Hitchcocki mennyiségben" lebegnek fényes nappal is az ablakok elõtt bejutást keresve. Ha a kertben dolgozom, felhõkben rajzanak köröttem. A repülõgépes szúnyogirtást tisztességesen megsûrítették (a szokásosnál többször és szinte a háztetõket súrolva "mûrepül") Látszólag nincs sok hatása bár lehet hogy tízszer ennyi lenne nélküle. Szerencse hogy a szúnyogriasztót minden szúnyogfaj utálja, ha dolgozom kb. 30-40 cm-es "burok" van köröttem. Szegény Tomit sajnálom, próbáltam lekenni riasztóval de tiltakozik ellene pedig ha kimegyek, azonnal követ mindenhová viszont ritkásabb szõrzetû testrészeit azonnal megszállják. Azt egyszerûen nem tudom megakadályozni hogy ajtónyitáskor mellettem-köröttem ne zúduljanak a házba. Érdekesség hogy a "sajátjaink" megõrizték szokásaikat leginkább "elsunnyognak" függönyhajlatokba, bútor mögé és éjszaka jönnek elõ. A jövevény faj követ mindenhová a nap bármely szakában. Pihenni általában nyílt világos felületeken telepednek le ahol könnyebb agyonütni de szinte egy légy gyorsaságával és manõverezõ képességével térnek ki a csapás elõl. Vélhetõen kisebb testméretük miatt gyorsabbak és úgy tûnik jobban látnak mint a "sajátjaink", már attól felrebbennek ha árnyék vetül rájuk. A "mieink" ezzel nemigen törõdnek (az elsõ elvétett agyonütési kísérletig). Pozitívum hogy úgy tûnik, az agresszív jövevények mintha ritkulnának - vagy a "mieink" szaporodnak gyorsabban.
Még valami: sikerült lefotóznom a pár napja megfigyelt "buborékos" álkaszást egy rejtett sötét zugban. Nehezen ment, a védett zugból nem próbált menekülni, viszont folyvást "hátat fordított" ahogy a rovarok többsége teszi makrózásnál. Tapasztalom hogy minden fajnál van egy jellegzetes "támadási sebesség" aminél lassabban közelítve nem riadnak meg, csupán hátat fordítanak. A makrózás egyfajta "vadászat"- "becserkészés és pontlövés" közben nem remeghet az ember keze, lehetõleg két lélegzetvétel között kell exponálni. Ha nem elérhetetlen zugba menekülnek, minden fajnak vannak kedvenc területei ahol szivesen elidõznek kis ideig (tán az illatnyom miatt). Ha makrózni indulok elsõsorban ezeket a területeket nézem meg. Vannak akik lefújják a rovart széndioxiddal amitõl "megáll" néhány másodpercre, én "sportból" nem teszem
Paluinak: elismerésre méltó felvételeid mellé pár gyakorlati tapasztalat ha nem sértelek vele. Makrózásánál minimum F8,0 blendét használok mert jelentõsen javul a mélységélesség. Nappal is fényterelõs vakuval ISO64 1/3200 fotózok lehetõleg oldalról vagy felülrõl (így nem érzékelhetõ az önkéntelen sajátmozgás vagy a rovar elmozdulása). A 1/3200 persze csak a függõleges kitéréseket kompenzálja, a távolodó-közelítõ elmozdulásokat nem. Magam részérõl szabad kézzel fotózok mert nem lehet mindenhová állvánnyal vonulni viszont emiatt gyakran a véletlen dönti el milyen lesz a kép (a rovar se mindig várja be hogy kihozzam az állványt). Fotóztam nemegyszer fél lábon egyensúlyozva, kinyújtott karral fejem fölé tartott vagy más nyakatekert helyzetben a 95 dekás géppel. Az LCD kijelzõre applikáltam egy külön nagyítót is, azt figyelem lélegzetvisszafojtva és a beélesedés pillanatában exponálok, aztán vagy sikerül vagy se.

A négylábú rovar a falon egy Gerris thoracicus Link hazai nevén "molnárka" volt. Az imádkozó sáska is négy lábon jár de neki feltûnõ fogólábai vannak "kölyökméretben" is Link Hogy hová tettem a szemem nem tudom, öregszem (a 63. évem tapos már, dementia senilitas). Sokat fotóztam videóztam kint a medence vizén szaladgáló négylábú rovarokat (az meglep hogy a házba is bejön) csinálok egy GIF animot valamelyik videóról
A kaszáspók "prekoncepció" lehet mert régóta várom hogy elõkerüljenek. Évekkel ezelõtt eltûntek, egyet se látok pedig "hálás fototémák" sok fotót gyártottam róluk pld. kaszáspók-szúnyog "szemezést" egymáson nyugtatva lábaikat.

Ma reggel megint láttam egy "buborékos" és egy "csomagot cipelõ" álkaszást. Sajnos nem várták be a fotót, folyvást elcsámpázott mindkettõ az obi elõl ha közelítettem. Ezért csak "ilyen volt" bemutatásra régebbi hasonló képek- Buborék Link Csomag Link (most is hasonló méretû de majdnem szabályos kockaalakú csomagot cipelt.)
Mivel sok álkaszás képet mutattam már, jobb híján egy növendék (~1 mm testméretû) muslicát fotóztam le.

Láttam még eliszkolni a falon egy kaszáspókra emlékeztetõ külsejû és méretû valamit, amin akárhogy számoltam csak NÉGY lábat láttam (utánanézek mi lehetett) sajnos az se állt meg egy közelfotóra
Ráadásnak: "Elcsöppen az orrom, nincs egy papírzsepid véletlen?" Link
Jó napot jó kedvet Metnet/Bioszféra

Ma virágzott a Tisza Naménynál

Palui GRAT
Hogy felélesszük kicsit a "versenyszellemet" - mert úgy érzem, csökkent a fórum lelkesedése bioszféra-makrózás iránt egy ideje (már én is ritkábban közlök egy-egy képet) - néhány korábbi képem a Médiatárból
Hangya: Nagytakarítás Link Kis "kõkupacokat" cipeltek ki a bolyból egyesével (illetve párban egymással szembefordulva- az egyik hátrált, fotójukat csak a fórumban mutattam régebben)
Légy nyelvet ölt I. és II.: Link Link
Mielõtt esetleg újra azzal illet valaki hogy "biztos picit belenagyítottam a képekbe" közlöm hogy ezek a képek az eredeti képméretrõl 33%-ra vannak LE-zoomolva. Mentségemre nem mindegyik "huha" éles, mert mindenkor természetes környezetükben "élõben" fotózom (mint pld. a "Behálózva" Link a rovarokat fix fókuszra állítva, kézzel parányi elmozdulásokkal közelítve a rovarra ami nem mindig sikerül mert vagy expo-kor megrántom a gépet ami ilyen méretekben nagyon sokat számít vagy a téma mozdul el mert csak pillanatokra "bámulnak rám" mint ez a tolvajpoloska zsákmányával a "csõrén" Link "aki" fotózás után nyomban eliramodott. A (+) jel még nagyít
"Kis színes": második napja hadakozom egy, a "megszokott" hazai szúnyogoknál kisebb testméretû errefelé eddig ismeretlen fajjal mely átférhet a szúnyoghálókon másként nem juthattak be a házba. Ráadásul a mi szúnyogjaink "törékenyebbek" nekik olykor elég egy sikerült hessentés és bénultan lezuhannak. Ezek a picik sokkal kellemetlenebbül csípnek, szívósak és nagyon gyorsak, falon rácsapva is gyakran kirepülnek tenyerem alól. "Kemények" mert szinte "ropognak" amikor egyet-egyet elkapva összemorzsolom õket Eszembe jutott néhai Nagy Sándor ezredes olaszországi története. Neki jó pár évvel ezelõtt volt szerencséje megismerni õket bár elõtte szállásadói felhívták a figyelmet a kis bestiákra amit õk "tigrisszúnyognak" neveznek, minden apró résen bebúvik, a normális szúnyogháló hatástalan és ezt most én is megtapasztaltam Tartok tõle hogy úgy járunk ezekkel a "vendégszúnyogokkal" mint az elszaporodó jövevény harlekin-katicákkal ugyanis "normális hazai" szúnyogot alig látok mostanában kint a kertben is. Szerencsére a szúnyogriasztót ez a pici szívós agresszív faj se kedveli.

Köszi Kornél, így utólag is. Itt az egyenesedõ legyecském tesója is: Link talán itt még jobban kiemelõdött a szeme. 2-3mm-es apró légyrõl van szó... (nagyban az igazi)

Aztamindenit! Kivételesen jó felvételek ezek, grat, Peti A légy szeme és a hangya "rágcsálója" állati!

Köszönöm!

A legyes fotók valóban nagyon szuperek lettek, gratula!

Egy kicsit más "szögbõl" néhány rovar. Megosztom veletek az eddigi talán legjobb makró fotóimat. Tudom a legyek gusztustalanok, de nem sokszor adatik meg õket ennyire részletességében látni Sõt az egyik még egy kis minievolúciót is produkált, megpróbált felegyenesedni
A hangyákról mg csak annyit, hogy annyira izgágák, hogy ddig még normális képet nem sikerült róluk csinálni. Most pár cukor kristállyal bírtam rá õket pár mp-nyi egyhelyben maradásra.
Link Link Link Link Link

Lujó köszönöm az eligazítást Elkezdtem kutakodni a neten hogy eredetileg milyen állatfaj ellen védekezhetett ekkora tövisekkel. Nehéz lesz, mert igen széles körben ismeretik magyar és idegen nyelven egyaránt. Magyarul általában "lepényfa" néven emlegetik. Viszont a Terra alapítvány honlapján olvasom - "kerülendõ nevei: ~ " sorban elkerülésre ajánlja elterjedt neveit (amivel szemlátomást senki nem törõdik mert minden ismertetõ megszokott és közismert nevein említi a növényt). Forrás: Link
A pálinkát illetõen, MINDENBÕL lehet alkoholos italt készíteni ami erjeszthetõ (az egyes afrikai törzsekben szûzlányok köpetével erjesztett "pombe" is állítólag finom, ha nem gondol rá az európai ha issza). Mivel a maghüvelye édes és ehetõ, talán nem lehetetlen belõle "akácpálinkát" kotyvasztani aki ilyesmivel kísérletezik
Soraid olvasva most villant be, errefelé õsszel lovaskocsik hordanak/kínálnak fát eladásra a környéken. Nem tartom lehetetlennek hogy esetleg azzal is kerülhetett ide egy mag mert nálam is megállnak és megkérdeznek (villannyal fûtök, de egyébként sem vennék tõlük mert olcsóságát tekintve a felkínált tüzifa eredete sztem erõsen bizonytalan).

Gleditsia triacanthos, Lepényfa, Krisztusfa, Koronaakác. Ha arról van szó, jobb védelmi sövényként, mint a szögesdrót, csak sok nyûg van vele. Folyamatosan nyírni kell, különben fává alakul, mint a zsiráf rágta akácia. A fák törzsérõl hiába távolítjuk el a töviseket, újra kifejlõdnek. Magról szaporítani érdemben az akáchoz hasonlóan csak a magok forrázásával lehet. Valószínû, hogy a természetes élõhelyén a magoncok megmaradásához csak az erdõtüzek aljnövényzet takarítása után van esély. Ez óriási szerencse, mert az azonos termõterületre vetített magtömege többszöröse a búzáénak. Egy gyerekkorban olvasott emlékem szerinti történet: Egy ausztrál fafajnak csak 150 év körüli példányai voltak. Az életterületén akkoriban halt ki az emu. Mint néhány pulyka kényszertáplása után kiderült, hogy a fa gyümölcseit az emuk elfogyasztották, a magjuk az emuk emésztõ rendszerében történõ koptatás, enzimbehatás után váltak csíraképessé. A fafaj így megmenekült a kihalástól. Szerintem a nálad megjelenõ gleditsia magonc is valahogy így kelt életre, csak a közvetítõ magevõ madárfaj nem azonosított. Amit még a hsz-od után találtam valahol a neten: Az éretlen maghüvely cukortartalma 30 %-os. Nem tudom, milyen aromavilága lehet a belõle fõzött pálinkának? Mivel a növény a tövisekkel védekezik mérgek helyett, nem lehet nagyon rossz. Extra kuriózumként megpróbálkoznék vele, ha a gyûjtés nem volna a bõrfolytonosságra ennyire veszélyes
Leginkább meg arra lennék kíváncsi, milyen állatfaj ellen fejlesztette ki a növény a töviseit?
Nagyon hiányzik Noli a fórumon.

Megteszi azt a "krisztustövise-akác" is
A minap ástam ki egyet az elõkertembõl. Azt hittem elhullajtott cseresznyemag hajtása, a kerten belül is van pár, afféle "sövényként" meghagytam õket. Mivel az elõkerti kezdett kihuzakodni, úgy gondoltam kivágom mielõtt túl nagy lesz hozzá és zavart a fûnyírásban is. Kimentem a karos nagy gallymetszõvel hogy gyökeréig lecsonkolom aztán majd elhal. Akkor láttam meg méretes tüskéit ami a vastag munkavédelmi bõrkesztyût is simán átdöfi ha nem ügyelsz rá. Szentségeltem, de lecsonkolás után kiástam minden gyökerét is mert ha ott marad olyan szapora hogy senki nem bír majd vele, kártérítési perekbe meg nem akarok bonyolódni ha ember-állat-ruházat esetleg kerékgumi sérül hihetetlen hosszú és erõs tüskéi miatt. Hogy honnan került ide kilenc év "nemlét" után, rejtély mert messzi körzetben nincs ez az akácfaj. Vigyázok vele mert a vadkomlót is évek óta irtom de mindig felüti a fejét valahol. (Rusztikusan: "rosseb aki kitalálta" meg a szelet vagy madarat hogy épp idepottyantotta magjaikat)

Link

Köszi. Már csak meg kell keresnem, hogy a környéken hol szoktam belemenni.

Mint mûszaki boltos Jani vagyok, sok vásárló fordul hozzánk gumiragasztóért, a tettes pedig a király dinnye termése,magja. Áttelelõ,akár most is lekösssszönti a kerékpár gumit.
Link
Nehéz ellene védekezni, mert hosszú, csontos a tüskéje, kerülni kell a termõhelyét.

Segítségetek kérném, hogy be tudjam azonosítani azt a növényt, ami ezt a tüskét produkálja:
Link

A háttérben egy vonalzó van, a tüske kb. fél centi nagy, 2 ágú. Évente 6-8 db-ot is összeszed a kerékpárom, be kéne azonosítani, hogy hol szerzem, mert már nem gyõzõm javítani a gumit. Volt már nagyobb tüske is.

Szép bevágott video, remélem nem lesz nagy veszteség, jön a meleg, nem olyan csúnya ez, mint a jeges árvíz.

Gemenci erdõ Link

galócával már én is találkoztam párral. Múlt héten még Esztáz-kõ felett párducgalócát fotóztam egészen picurka volt, de fentebb láttam citromgalócát? is. zöldes volt a kalapja, de a kalapja nem volt nagyobb még egy golflabdánál.

A gyilkos galóca is mutatkozik már, piruló bõven volt, illetve meglepõen sok párduc galóca.

A hétvégén egy kb. 20 m átmérõjû piruló õzláb boszorkánykörbe futottam bele (szószerint, mert edzésem volt ), amiben egymás hegyén-hátán nõttek a kalapok, jó 30 kg gombát biztosan össze lehetett volna szedni, a legnagyobbak 30+ centisek voltak! Eddig ez a legkorábbi és legnagyobb õzlábgomba találatom
Rókagomba is van már, és gyilkos galóca is.

A vargánya most lefutóban volt a héten, múlt pénteken voltam
a Bükkben kifejezetten gombász túrán. Vargánya nyolc db., kék, varashátú
galambgombák, némi tinóru, galócák bõven, és érdekes módon
avarbontó õszi gombafélék is. Utóbbiakat nem gyûjtöttem, a galóca
félékbõl az ehetõ pirulót sem. Rókagombával nem találkoztam, állítólag
már indulgat az is. Az utóbbi napokban még szerényebb a gombász
felhozatal az általam látogatott környéken, több infó is ezt támasztja
alá. A vargányára meleg kéne, és száradó erdõ, akkor talán egy tömegesebb
hullámra is számíthatnánk.

Óriással nem de bimbóssal rengeteggel találkoztam már a tegnapi túra során. Nagyon jó idõ van most a gombákra. fülledt, párás kellemesen meleg, jó nedves talajjal.

Megjelent az óriás pöfeteg, ajándékbe kaptam egy kézilabda méretû bébit. A tinórufélékre még várni kell felénk egy kicsit, de a hét vége felé már elõ fognak jönni.

Bubu köszönöm az aggódásod, a kedvedért lefotóztam a Duna szintjét (helyi idõ szerint 20:14)

Látható hogy a víz szintje lejjebb van, hiszen 06.04. elõtt a ráckevei Duna-ágban "leengedték" a vizet (neten olvastam). Nem kérdeztem meg a vízügyes rokont- miért, laikusként feltételezem hogy "legyen helye" a víznek ha végszükségben választani kell melyik a "kisebb rossz" (sok település víz alá kerülhet az ágban)
Ráadásnak a #32511. hsz. (GIF anim) párja ma estérõl. A vizen látható hogy az akkor ÉNy-i szél azóta átfordult, most D-DK felõl érkezik

Yakin - Susulyka - Lujó köszönöm a gomba-szakvéleményt
Még annyi, némi késlekedés után megmozdultak a yuccák és a fáklyalilom és remélem "hozzák a formájukat" mert egyenlõre még csak két fáklya- és négy yucca-virág kezdemény látható:

A yuccákat sokáig "nem vettem semmibe" afféle zöld "kupacok" voltak. Pár éve "megbolondultak" és "ontják" a virágokat, nem is hittem milyen szépek ha kinyílnak. A fáklyaliliomok látványa természetes volt. Egyszer viszont meglepett az egyik. Akkor feltettem képeket a fórumra amint "elkülönül" társaitól ferde szögben kinõve közülük. A virágfej "gyors forgolódása" lepett meg. Nem gátolta semmi a növekedésben, mégis pár óra alatt többször állásszöget változtatott. Elõbb a szára ferdeségének irányát követte, majd lefelé fordult a föld felé, végül felegyenesedett függõleges állásba, mindezt pár óra alatt. Ennél gyorsabb növénymozgást csak a vadkomlónál láttam aminek "útkeresõ" hajtásvégei szinte szemmel követhetõ gyorsasággal változtatnak irányt. Kicsit KV+pipa elfilózva, a növények iránykeresése engem az álkaszás pókok "tapogatódzására" emlékeztetnek amikor fogódzót vagy zsákmányt keresnek. Tükrön figyeltem meg, egy álkaszás csak addig tud haladni amig korábbi fonalat vagy kapaszkodót talál, egyébként "megcsúszik" a lába (neki nincs "adhéziós papucsa" mint pld. a légynek) Zsákmányolásnál ha valami nagyobbacska rovar ragad hálójába, lassan "odaslattyog" és elvégzi a dolgát (azt viszont hihetetlen gyorsan mert videón is elmosódik ahogy még élõ áldozatait bepólyálva lábaival "motollál"). Muslicára vagy még kisebb/könnyebb rovarra általában nem reagál (kipróbáltam, látása rossz gyengébb hálórezgésre nem reagál, úgy vélem kesze-kusza hálója laza szerkezete miatt ami nem rezeg mint egy jól kifeszített háló). Amennyiben hosszabb ideje nem akadt zsákmánya, körbejárja hálóját és "tapogat", kinyújtogatva-magához húzva két hosszú lábát így néha ráakad egy korábbi zsákmányra is. A kúszónövények hajtásainak útkeresése erre emlékeztet engem, ahogy vaktában tekeregnek mindenfelé, kapaszkodót keresve. Elfilózva, az emberi életben is, általában a Földön, javarészt a vakvéletlen dönt mindenben, DE kellõ kitartással "Aki keres az talál"
Burgonya: hiányosak a haszonnövény-termesztõ ismereteim ezért nem tudtam hogy a krumpli áttelelhet szabad ég alatt. Korábban feltettem képeket a "balkonládás" krumpliról. A boltban vett krumplit zacskóstól félrelöktem egy szekrényzugba és ottfelejtettem. Elsõ pillanatban nem tudtam mik azok a "lila csápok", kiderült a zacskót is áttörve hosszú gyökereket növesztett minden gumó. Kísérletbõl balkonládákba ültettem a félig elrothadt gyökeres gumókat. Megfogantak kihajtottak, ekkor kiültettem a kertbe õket. Kb. háromszoros mennyiséget hoztak annak dacára hogy a vakond és a vakondokat megszállottan kergetõ Tomi rendszeresen kidöntött párat. Úgy véltem mindent kiástam amikor eljött az ideje. Idén fûnyíráskor fedeztem fel hat életerõs hajtást a kísérleti "krumpliültetvény" helyén, élnek virulnak és egyre szebbek. Eszerint simán átteleltek a földben
Említettem korábban a növények életerje nagyon erõs lehet hiszen a két éve kiszáradt, lecsonkolt betemetett ricinusféle illetve a vele egyidõben ugyancsak "bottá száradt" fügebokrom kihajtott idén. Egyre szebbek, mindkettõ "duzzad az erõtõl"

Lord Akela: A gombád korhadéklakó. Ha van tápanyag (pl. egy kivágott fa, bokor gyökérzete) a földben, visszatérõ vendéged lesz a gomba a kertedben addig, amíg a tápanyagforrást fel nem éli. A gombák szaporodását fõleg a termõhelyek korlátozott volta akadályozza, valamint az egymás közötti konkurencia. A gombák által termelt spóraszám azért olyan óriási, hogy a korlátozott számú, a fejlõdésükhöz megfelelõ helyen szinte telített legyen a környezet spórával, amikor annak csírázásakor megfelelõ az idõjárás.
Néhány éve láttam valamelyik természetcsatornán egy ilyen problémával foglalkozó mûsort. Amerikában, ahol egyes helyeken a kert úgy készül, hogy néhány nap alatt beültetik felnõttre nevelt konténeres növényekkel, beborítják gyeptéglákkal, egy tulaj azon nyávogott, hogy akármit csinál, esõ után elõjön a tintagomba. Van, amit pénzen nem lehet megvásárolni: pl. azt, hogy ahol a feltételek adottak, ne jelenjen meg az élet valamilyen formában. A szakértõ sem tudott mást javasolni, mint azt, hogy vagy várja meg, amíg a gomba tápanyaga elfogy, vagy fél méter mélyen szedje fel és rostálja át a kert talaját, eltávolítandó a faanyag maradványokat.

Vakond: új infót kaptam a távoltartásukhoz: Utálják az erõs szagokat. Naftalinra kaptam ötletet, vízben oldhatatlan és elég lassan párolog, ahhoz hogy tartós hatása legyen. Kevésbé mérgezõ, mint a hörcsögtabletta. A kocsibejáróm kétmázsás betonlapjai alól túrják ki az ágyazatot. Homokban könnyebb alagutat készíteniük, mint az agyagos, szikes öntéstalajban. Én vagyok a hibás: ha kavicsos ágyazatot készítettem volna, abban nem tudtak volna járatot készíteni. Így marad a rabszolgamunka: ha megbillen egy betonlap, nem kis munkával megemelem és sóderre cserélem az ágyazatot. Míg élek, lesz munkám a bejáróval saját tudatlanságom miatt.

Más, Szarvas, Arborétum sor: Tegnap két zöld küllõ támadott, üldözött hosszan egy csókát. Nem tudom, mit követett el, valószínû a harkályfiókákat vette kezelésbe.

Biztos, hogy tintagomba (Coprinellus v. Coprinopsis spp.), de biztos, hogy nem ráncos.
Elképesztõ helyeken tudnak megjelenni. Vasúti kocsiról még eddig nem hallottam, de ezentúl figyelni fogom.

Egy csapadékos nyáron (asszem 2008-ban), miután felújítás miatt megbontottuk a tetõt, alaposan beáztunk. Néhány nappal késõbb a mennyezeten, a stukatúrnádból bújtak elõ, "fejjel lefelé" a tintagombák.

Leginkább ráncos tintagombára emlékeztet engem, az meg képes bárhol megjelenni. Egyszer a rossz, felhúzhatatlan ablakú fülkés (Bp-s) 2. osztályú vasúti személykocsiban, a linóleum alól kinõve találtam rá.
Igazi "vasgyúró" szaprofita gomba

Bubu szerencsére nincs vészhelyzet a környékemen (ha lesz, jövök a képes beszámolókkal). A helyzet nem változott feltûnõen a #32511 bejegyzésem Link óta. Nyugalom honol, kicsit olyan érzés mint amikor a fél ország hó fogságába esett de errefelé jelentéktelen hóréteg keletkezett. Az ember szinte szégyenli amikor pár kilométerrel arrébb tragédiákról hall mert itt a nagy melegtõl eltekintve ritkák a természeti szélsõségek. Nem reklám: sok évtized "hétvégis" és kilenc év helyben élés tapasztalata: Kevi egy kis "mediterrán paradicsom" ami fölött "elzúgnak a nagy vészek". Ez talán reklámízû lesz: régebben egy meglehetõsen kényes kolleganõm pár napot töltött az itteni Wellnessben. Utólag bevallotta, nem gondolta hogy Kevi ilyen kellemes és hangulatos (az esti vízparti-városi fények fokozzák a hatást). Nem õ az egyetlen, régóta számos mûvész és tudós kedvence Kevi (ideértve zeneszerzõ néhai apósom is, a õ telkére járva kedveltem meg a helyet, családunk szétrobbanásakor feladva édesapám telkét Szt.Endre-Pismányban, itt vettem házat. Szívmûtémig innen jártam Pestre dolgozni mert Kevi tiszta levegõjû csendes "alvóváros" aktív dolgozónak, az üdülõövezet szinte szanatórium, karnyújtásnyira a Természet. Lakóhelyem távol esik a fényektõl, ideális meteorológiai-légköroptikai-csillagászati megfigyelésekre).
Emellett egy nagy hun-római összecsapás helyszine. Bendegúz (Attila apja Mundzuk néven is), fia Béla, kapitányai Keve és Kadosa vezérletével csaptak össze a római Macrinus seregével. Komjáthy István "Mondák könyvében" Torda táltos szavai:
"Paripák nyihogtak, csattogott a fegyver, amikor elõvágtatott Bendegúz szerecsen lován, menekült már a gót, az alán, csak a szász állt meg rendületlenül. Bendegúz vette ekkor észre a királyt, s felajzotta nyilát. Süvöltve, sziszegve röppent a vesszõ, nekicsapódott a sisakrostélynak, és felhasította Detre homlokát. Mély sebet vágott, de mintha vasból lett volna Detre csontja, a vesszõ kettétörött, és homlokából csak a csonka szárny meredt ki. Minden szem a két hõsre pillantott. Õk merevül farkasszemet néztek, aztán kiröppent kardjuk a hüvelyébõl. Megdobbant a föld, remegett az erdõ, mikor összecsapott a két legerõsebb. Dárda dárdát ölelt, kard csókolt kardot, szikrázott a jó damaszkuszi penge! Egyikök sem hátrált, jobbra-balra sem léptek, vér gyöngyözött domború homlokukon, a két hõs még verekedett volna, de paripájuk megbicsaklott. Rettenetes Bendegúz és Detre szász ekkor leeresztette a kardot."
Forrás: Link 221.oldalon (gyerekkoromban kaptam édesapámtól, ma is beleolvasok ha a kezembe akad)
Arany János "Keveháza" versében így folytatja: "És Bendegúz és Detre szász, Kezet kézben ropogva ráz." A vers címérõl: "Örökre hát a vérmezõn Bátor Kevének háza lõn; Hol õ hadával nyúgoszik, A temetõt így nevezik." Forrás: Link Keveháza c. verse A János vitéz témáját is valós alapú helyi történetbõl merítette Arany.
Tudomásom szerint az egykori Keveháza a bevándorolt szerb telepesek miatt lett Ráckeve. Egy Vujicsics Tihamér megzenésítette dalban (gondolom a rím és az énekelhetõség miatt) "szerbesen" Kevi-Rác: "Duna vizén lefele úsz a ladik, a ladik, Róla hejjehujja, szitok-átok, dávoria hallatik: Juhaj! közel már Alexinác, Knyazevác; Engem Kevi-Rác, többet ugyan sose látsz!" Forrás: Link
Nem helytörténeti ismertetõbe akartam fogni, kérlek nézzétek el de ha már leírtam itthagyom, T. Modik ha gondoljátok nyugodtan töröljétek, nincs neheztelés[off]
Amiért jöttem: sok év "tünetmentesség" után újra "gombásodik" a kert:

Utoljára akkor szaporodtak el csoportokban amikor a Tata mellett élõ exnejem meglátogatott, mivel vizsgázott lelkes gombaszedõ õ hozhatta a spórákat ruházatával de hamar kihaltak. Több év után megjelent ez az egy, tán a szél hozta spóráját

Ez jó hír,köszi!

Gemencrõl egy hír, a vadakról már napokkal ezelõtt elkezdtek gondoskodni. Link

"vigyázó szemetek elõre vessétek"
Nagyon megviseli a dunai árvíz mostan a felsõ szakaszt, megértem Lord Akela aggodalmát is, ott Ráckevén.
De mi lesz az alsó Dunai szakasszal? Nagyon aggaszt engem is az amúgy is árteres Szekszárd-Mohácsi rész. A Gemenci ártérrõl kezdik-e "elvezetni a vadakat"? Egy hét múlva ott is tetõzés áll be. Léteznek most is olyan túlélõ szigetek, de ezek megemelését jó volna elkezdeni, vagy kivezetõ gyalogutat csinálni a biztonságos magaslatokra.
Myloth kolléga mi a vélemény? Igaz, Te is elvagy most foglalva a Dunakanyar mentén.

Vakond... minden évben télen-nyáron hadakozok a vakondinvázióval kevés sikerrel. Télen is képesek akkora túrásokat csinálni hogy egy közepes "szakajtó" se fedné le õket

A méretek érzékeltetésére (piros nyil) lefektettem a hóba egy 35 cm-es vonalzót ami talajszintig lenyomva nem érte volna fel a túrás tetejét. Teljes magasságához hozzá kell adni a 15~20 cm hóvastagságot is. További arányításhoz a beton járólapok szélességét is megadtam. A jobb felsõ képen látható hogy télen is valóságos "hegyeket" túrnak. Bosszantóak, de nem mérgezem õket, riasztót se használok.
Három természetes dolog hoz átmeneti (elmenekülnek de mindig visszajönnek) eredményeket.
Alapvédekezésem az aljnövényzet gyakoribb nyírása mert idegesítheti õket a fûnyíró zaja. Eldugottabb zugokban, bokrok alatt ritkábban nyírok mint a nagy nyílt felületeken. Rendszerint ott jelennek meg elõször a túrások. Nyílt felületeken csak akkor, ha hosszabb szünetekkel csapom le a zöldet illetve télen amikor nem nyírok. Az erõsebb fûnyíróm lecsapja-elsimítja a buckákat, egyúttal be is tömi a járat száját amit eleinte letapostam vagy kapával ledöngöltem de nyomuk sokáig megmarad, vélhetõen az összetömörített föld miatt.
Második, gyakoribb védekezésem ha nagyon elszemtelenedtek hogy a kerti kút szivattyúját bekapcsolva elõbb "visszamosom" a túrás földjét a járatba amig elõbukkan a járatszáj majd a "slagot" bedugom valamelyikbe és elárasztom az egész labirintust amig mindenütt feltör a víz. Nem féltem õket mert számtalan járatukban el tudnak menekülni amit bizonyít hogy évek óta él és virul "vakondtenyészetem". Egyfajta "mozgóháborút" vívunk, ha végre kitakarodnak a kertbõl felbukkannak az elõkertben (ott békén hagyom õket) vagy a szomszédos telkek valamelyikén a ritkábban megjelenõ hivatásos kertgondozók szívbõl jövõ "fohászkodásaiból" ítélve.
Ezek "békés" megoldások, a harmadik a "vérengzés" amit Tomi kutya "sportból" végez nagy lelkesedéssel Link Ahol megmozdul a föld, odaront és kirántja a "kiskertészt" vagy hatalmas gödröt kapar hogy elérje. Mivel a vizes elárasztás után bokatörõ lyukak, Tomi kaparása után mély gödrök maradnak, betömésükre én is Meteo eljárását alkalmazom azaz a túrás földjét a levágott zölddel keverve töltöm fel. Elõnye hogy hamarabb kizöldül a vakond nyomán keletkezett kopár folt mintha letaposom. Eltávolításuk elõtt a vakondtúrások tiszta "aprószemû" részét olykor leszedem lapáttal és komposzttal keverve bolti virágföld helyett használom fel "balkonládás" zöldségtermesztéshez (a kertben elültetve tönkreteszik a vakondok a veteményt mert nem ások le vakondhálót alájuk, nagy munka már nekem). Okát nem tudom- de úgy tapasztalom a "cserepes vakondföldbõl" ritkán bukkan fel gyomnövény viszont a haszonnövények jól érzik magukat a porhanyós földben. Hasonló jelenség, ahol kísérletbõl otthagytam de a vakond is elhagyta már, oda nem települ semmi növény és egy idõ után hangyák költöznek a túrása.
Legjobb védekezésnek a gyakoribb fûnyírás tûnik, több év távlatából felmérhettem hogy nem kedvelik a fûnyíró zaját és odébbállnak (két hosszabb fûnyírás-szünet között visszajönnek). Ha mégis marad egy makacskodó, azt "kiöntöm mint az ürgét" és megy amerre jónak látja az elõkertbe vagy valamelyik szomszédhoz annak "õszinte" örömére. Elárasztásnál elképesztõ látvány hogy milyen sok helyen bugyog fel a víz olykor 8-10 m távolságban is, nyilván a "nemzedékek ásta" föld alatti labirintusok összeköttetései miatt.
Tomi erõs vadászösztöne nemcsak a vakondokat veszélyezteti. Sajnos a repülni tanuló vagy fészekbõl kiesett madarakra is rátámad. Tegnap éktelen madárribilliót hallottam, kimentem megnézni. Addigra már ott haldoklott a fûben egy rigófióka amit a minden mozgóra rátámadó (a bolond legyet és darázsat is "eszik" röptében; utóbbi miatt egyszer a feje dagadt "bucira", nemrég pedig napokig köhögött egy "félrenyelt" darázs miatt) Tomi a levegõbõl ránthatott le. Külsõ sérülések nem látszottak rajta, de megroppanthatta a madárkát. Amikor megnéztem, láttam tollazata sértetlen, pár csepp vér volt a csõrén. Még mozgolódott de hamar kiszenvedett. Korábban fotóztam hasonló sorozatot. Akkor a rigópapa elkergette Tomit, harcias elszántsággal csapongva feje körül kevés hiján kiverte a kutya szemét végül Tomi fogta menekülõre. Sajnos a fiókán nem segített. Látszólag hasonló sértetlen állapotban volt mint a tegnapi. A "rigópapa aggódása" szinte megható volt de végezetül "könyörtelenül természetes". Miután elõléptem és felvettem a kismadarat, a rigó azonnal lecsillapodott, tõlem nem messze letelepedve figyelmesen nézte mit csinálok kicsinyével Link Az semmi életjelet nem adott, apja mégis ott figyelt percekig. Nem tudom milyen jelbõl, de halálát elõbb meglátta mint ahogy én felfogtam. Ekkor, emberi beleérzéssel szinte közönyösen elrepült dolgára mint akinek "itt már nincs több dolga" és valóban akkor kezdett megdermedni/hûlni a pici teste. Hogy mibõl mérte fel a halál pillanatát a mozdulatlan testecskén, nem tudom megítélni mert én semmilyen jelét nem láttam. A tegnapi fióka végig mozgolódott, felismerhetõ volt kiszenvedése pillanata.

Nálam is megjelenik minden évben, általában többször is. Én is hadüzenetnek tekintem és teszek is ellene....

Egyik ismerõsöm igen büszke az udvarán lévõ füvére, meg arra, hogy sikerült állhatatos munkával elûzni a vakondokat. De ha a Tiszára akarok menni harcsázni, akkor az õ rovarjáratos kertjében szedem a lúférget is

Lásd a hozzászólásomat lentebb, én jól megvagyok vele, nekem több hasznom van vele mint károm.

Õõõ, védett állatról van szó. Ha van egy kis ideje az embernek, ásóval kifordíthatja, majd elviheti néhány száz méterrel arrébb, mi így szoktuk. Ha nincs... Egy kis víz a friss járatba, nem szokták jó néven venni.

Visszatömködtem a lukát, várok, hátha elmegy...

Akkor fel kell venned a kesztyût ellene. Ismerõsömnek ez bevált Link

Az még elmegy, de nekem a sziklakertet túrja, ahol ugye csak egy kis rész van a kövek között és minden növényt kitúr..

Igen nálunk sincs egy lúféreg sem Vakond van azonban, de jól megvagyunk egymással. Nekem is szokott a paprika és paradicsomágyásban dolgozni, de egy-két palántát szokott kidönteni az 50-60-ból csak. Cserébe szépen behálózzák a járatok a földet és a gyökerek jobban fel tudják venni a vizet. Ahol vakondok vannak ott mindig nagyobbak a termések. Vannak akik csak azért csöveket vezetnek le a földbe és így locsolnak hogy jobban felvegye a növény a vizet. Link A vakondtúrásokat mindig a komposztba szoktam rakni keverem a fûnyesedékkel, kiváló anyag lesz jövõre belõle.