Bioszféra
Friss képek, elképesztõ Link Link Link
Úgy néz ki, ez a párás, éjjel-nappal 8-10 fokos idõ szél és hõmérséklet ingadozás nélkül jó a vargányának.
Bár szerintem csak abban az esetben, ha elõtte is volt, és a szezon így folytatódni tud.
Ha elõtte nem lett volna, akkor nem jöttek volna elõ.
Vannak még kicsik is Link
Farönk emelõ verseny volt éppen Link Link
A csúcskép Link
Úgy néz ki, ez a párás, éjjel-nappal 8-10 fokos idõ szél és hõmérséklet ingadozás nélkül jó a vargányának.
Bár szerintem csak abban az esetben, ha elõtte is volt, és a szezon így folytatódni tud.
Ha elõtte nem lett volna, akkor nem jöttek volna elõ.
Vannak még kicsik is Link
Farönk emelõ verseny volt éppen Link Link
A csúcskép Link
Ma is túráztam egy jót Esztácz-kõ környékén. Nem is ez a lényeg hanem hogy belebotlottam pár tõ ösztörûs veronikába.
Ma délelõtt "légicsata" zajlott errefele 
Erõs vijjogásra figyeltem fel ma délelõtt. Kimentem a kertbe és a vijjogás felé nézve láttam amint az északi égrészben egy galamb és egy hasonló testméretû ragadozó cikázik. Talán nem humánus gyönyörködni két élõlény halálos viadalában de fantasztikus látvány volt "égi keringõjük haláltánca" melyben mindkét madár bevetette minden ügyességét. Elég magasan voltak, a galamb nem tudott lombok közé menekülni de minden támadásnál hirtelen kitérõkkel "leborítva" csökkentette magasságát és igyekezett fa közelébe kerülni, így próbálta lerázni üldözõjét. A ragadozó fajtáját nem ismertem fel a magasság miatt, így tollazata színét/mintázatát sem tudtam kivenni (mentségemre dolgomat tettem a házban és csak hirtelenjében "kinéztem" az erõs vijjogás hallatán, sajnos nem kaptam fel se távcsövet se fotomasinát). A taktika a galamb esetében csak arra szorítkozott hogy lehetõleg egy fa lombjainak védelmébe meneküljön, míg üldözõje kettõs taktikát "alkalmazott". Rézsút felülrõl ereszkedve hátulról próbált rácsapni a galambra. A galamb olykor kilencven fokos szögben fordulózva kitért és süllyedve igyekezett valami fa közelébe. Ilyenkor a támadó alulról közelítve emelkedésre kényszerítette. "Szárnyhasználatuk" volt még érdekes, a ragadozó testközelbe szorított szárnyakkal szinte csak a szárnyvégeivel csapott egyet-egyet (gondolom a kisebb légellenállás/sebességnövelés miatt) másrészt látszott hogy gyors zuhanórepülésben felülrõl szeretne rácsapni a galambra de az nem hagyta hogy kedvezõ pozícióba kerüljön. Ha süllyedt, a ragadozó alulról kényszerítette a galambot emelkedésre, eközben néha a hátára perdülve lábaival próbálta elkapni. A harc végkimenetelét már nem láttam mert a nyílt, fák nélküli kiterjedt szántóföldek felé kergette áldozatát a ragadozó és takarásba kerültek, csak a támadó "eget betöltõ" vijjogását hallottam még. Elgondolkodtató hogy egy ragadozómadár miért vijjog hiszen hangjára minden zsákmánynak számító madár azonnal leszáll bokorba, külsõ ágról behúzódik mélyen a lombozatba. Folyamatos vijjogásán filóztam el - "lélektani hatás" lenne vagy riválisainak jelzi hogy ez a zsákmány csak az övé, esetleg mindkettõ. Talán még izgatottság is felmerülhet persze. Emberi észjárással hangtalanul kellene a zsákmány elérhetõ közelségébe jutni és váratlanul rácsapni hogy esélye se legyen menekülésre. Olyan gyorsan zajlott minden hogy esélyem sem volt fotózni 
Szerencse kell hozzá mint pld. ezekhez a sorozatokhoz Link Link Link
(Bocs az ismétlésekért ha sikerül újabb madár-légicsata sorozat, azonnal hozom...
)
Erõs vijjogásra figyeltem fel ma délelõtt. Kimentem a kertbe és a vijjogás felé nézve láttam amint az északi égrészben egy galamb és egy hasonló testméretû ragadozó cikázik. Talán nem humánus gyönyörködni két élõlény halálos viadalában de fantasztikus látvány volt "égi keringõjük haláltánca" melyben mindkét madár bevetette minden ügyességét. Elég magasan voltak, a galamb nem tudott lombok közé menekülni de minden támadásnál hirtelen kitérõkkel "leborítva" csökkentette magasságát és igyekezett fa közelébe kerülni, így próbálta lerázni üldözõjét. A ragadozó fajtáját nem ismertem fel a magasság miatt, így tollazata színét/mintázatát sem tudtam kivenni (mentségemre dolgomat tettem a házban és csak hirtelenjében "kinéztem" az erõs vijjogás hallatán, sajnos nem kaptam fel se távcsövet se fotomasinát). A taktika a galamb esetében csak arra szorítkozott hogy lehetõleg egy fa lombjainak védelmébe meneküljön, míg üldözõje kettõs taktikát "alkalmazott". Rézsút felülrõl ereszkedve hátulról próbált rácsapni a galambra. A galamb olykor kilencven fokos szögben fordulózva kitért és süllyedve igyekezett valami fa közelébe. Ilyenkor a támadó alulról közelítve emelkedésre kényszerítette. "Szárnyhasználatuk" volt még érdekes, a ragadozó testközelbe szorított szárnyakkal szinte csak a szárnyvégeivel csapott egyet-egyet (gondolom a kisebb légellenállás/sebességnövelés miatt) másrészt látszott hogy gyors zuhanórepülésben felülrõl szeretne rácsapni a galambra de az nem hagyta hogy kedvezõ pozícióba kerüljön. Ha süllyedt, a ragadozó alulról kényszerítette a galambot emelkedésre, eközben néha a hátára perdülve lábaival próbálta elkapni. A harc végkimenetelét már nem láttam mert a nyílt, fák nélküli kiterjedt szántóföldek felé kergette áldozatát a ragadozó és takarásba kerültek, csak a támadó "eget betöltõ" vijjogását hallottam még. Elgondolkodtató hogy egy ragadozómadár miért vijjog hiszen hangjára minden zsákmánynak számító madár azonnal leszáll bokorba, külsõ ágról behúzódik mélyen a lombozatba. Folyamatos vijjogásán filóztam el - "lélektani hatás" lenne vagy riválisainak jelzi hogy ez a zsákmány csak az övé, esetleg mindkettõ. Talán még izgatottság is felmerülhet persze. Emberi észjárással hangtalanul kellene a zsákmány elérhetõ közelségébe jutni és váratlanul rácsapni hogy esélye se legyen menekülésre. Olyan gyorsan zajlott minden hogy esélyem sem volt fotózni Szerencse kell hozzá mint pld. ezekhez a sorozatokhoz Link Link Link (Bocs az ismétlésekért ha sikerül újabb madár-légicsata sorozat, azonnal hozom...
) 
Ha avar alatt volt, akkor nem valószínû, hogy lilatönkû pereszke volt. Lehetett talán szürke tölcsérgomba a leírás alapján.
Ma jártam Bujdosó-kõ felé. Pontosabban Felsõtárkány - Barát rét - Bujdosó-kõ - Egeres-völgy - Felsõtárkány. Bujdosó-kõ környékén rengeteg gombával talákoztam. Most azt nem tudom milyen fajta. Fotózni nem fotóztam azt le, viszont tölcsérszerû volt a kalapja, vastag volt a tönkje. Viszonylag nagy darabok (egyik másik nagyobb volt mint a kézfejem). ha voltak akkor nagyobb kupacban voltak az avar alatt. Olvasva a netet meg Felhõcske képét látván, lehet hogy lilatönkû pereszkékkel futottam össze. vastag avar alatt nehezen szúrtam ki de utána jól lehetett látni ahogy vonalban vannak.
Egy jóó nagy õzláb gombával futottam össze a másik oldalon ahogy ereszkedtem le a völgybe. vagy 20-25cm magasan biztos volt a kalapja, illetve egy már folyósodó harkály tintagombával találkoztam. Mindezt a piros + turista úton.
Egy jóó nagy õzláb gombával futottam össze a másik oldalon ahogy ereszkedtem le a völgybe. vagy 20-25cm magasan biztos volt a kalapja, illetve egy már folyósodó harkály tintagombával találkoztam. Mindezt a piros + turista úton.
Kicsit félreérthetõ voltam. Természetesen ízletes vargánya van máshol is (ott a Bükkben meredek oldalú, nyugati fekvésû bükkösökben keresném), de a fenyõk közül csak a lucot szereti.
Jó, de csak a lucfenyvesekben keresd a vargányát, ha szerencséd van ilyet Link is találsz, bár ez terem bükkösben is.
Tegnap egyébként nagy szerencsém volt, jöttem haza a sok laskával és belebotlottam egy hatalmas "csiperkésbe". Örülök neki, mert itt már régen találtam ennyit, és nagy teret hódítottak a rossz szagú fajok.
Tegnap egyébként nagy szerencsém volt, jöttem haza a sok laskával és belebotlottam egy hatalmas "csiperkésbe". Örülök neki, mert itt már régen találtam ennyit, és nagy teret hódítottak a rossz szagú fajok.
Valószínû tényleg keverem a nyárival, az fõleg lombhullató erdõkben nõ, Floo képein meg mind fenyõ alatt terem, és sötétebb is a kalapja. Ettõl függetlenül vargányát, akármilyet, még nem találtam szeptembertõl késõbb, de ez betudható a tapasztalat hiányának. Ezentúl a fenyvesekben jobban szét fogok nézni
Felénk sokkal kékebb a tönk, vagy a fotó/ monitorom nem adja hûen a színeket?
Biztos, hogy az b. edulisról beszélsz, és nem a nyári vargányáról? Mert a Börzsönyben is találtak már decemberben ízletes vargányát, Endre pedig az egyik évben náluk dokumentálta is. Szóval ilyenkor azért nem ritkaság, igaz nem minden év ilyen.
Ami a hírlapi kacsát illeti, itt minden télen meglehetõsen sok, nem hírlapi hanem valóságos kacsa telel a Dunán a jég pereme és a folyóvíz résénél Ludakat általában a levegõben látok, érdekes módon ezekben a napokban kelet felé repülnek a csapatok. Hozzáteszem a "klasszikus" délrõl északra vonulás (természetesen helyi) észleléseim szerint eléggé esetleges mert vonulásukat az idõjárási térképekkel egybevetve szemlátomást a hõmérsékletváltozás és a széljárás függvényében mozognak, az idõjárás alakulása szerint a szélrózsa minden irányában látom (éjjel hallom) õket repülni. Gyakran észleltem hogy nemegyszer nincs felismerhetõ összetartó közös irány a különbözõ csapatok mozgásában mert a vonuló különféle kisebb csapatok egyidõben olykor nagyon eltérõ "ahány vezérlúd annyiféle irány" szerint haladnak. Ami a "pihenõlétszámot" illeti elképzelhetõ hogy a ludaknak nem tetszõ helyi adottságok vagy vízhõmérséklet miatt, de ittlétem nyolc éve alatt én még nem láttam együtt az említett, feltûnõen nagy számban összeverõdött lúdcsapatokat ahogy most sem.
Más: tegnap megint fotóztam halálra gázolt vizisiklót. Ami érdekes benne hogy nem kifejlett hanem még "gyerek" volt, alig tenyérnyi hosszú. A siklók tavasz végén-nyár elején párzanak, de a nõstény csak július-augusztusban rakja le tojásait melyek 4-6 hét alatt, tudtommal legkésõbb októberben kelnek ki. Most november közepe van, a kis kölyöksikló teteme friss volt, nemrégiben kelhett ki. Ebbõl és a rovarok-madarak, általában az élõvilág mostanában megfigyelhetõ viselkedésébõl úgy vélem megint enyhe tél várható esetleg Ha belegondolunk, a vadon élõ lények számára élet-halál kérdés hogy jó ösztönnel ráérezzenek mikor és hol alkalmas áttelelniük, ezért érdemes lehet megfigyelni mozgásukat. Még annyit: a gázolási helyszínekbõl ítélve a siklók szaporodási helye valahol a közeli szántóföld peremén lehet. Szemlátomást innen igyekeznek (más útjuk nem lévén a mûutat is keresztezve) a párszáz méterre lévõ Duna felé melynek partján -természetesen emberi szemmel megítélve- lehet szaporodásra alkalmas hely. Mégis, áttételesen a katadrom és anadrom vonuló halfajokra emlékeztetve a siklók vállalják a hosszú és veszélyekkel teli szárazföldi utat a víztõl szaporodási helyükre és vissza
Ludakat általában a levegõben látok, érdekes módon ezekben a napokban kelet felé repülnek a csapatok. Hozzáteszem a "klasszikus" délrõl északra vonulás (természetesen helyi) észleléseim szerint eléggé esetleges mert vonulásukat az idõjárási térképekkel egybevetve szemlátomást a hõmérsékletváltozás és a széljárás függvényében mozognak, az idõjárás alakulása szerint a szélrózsa minden irányában látom (éjjel hallom) õket repülni. Gyakran észleltem hogy nemegyszer nincs felismerhetõ összetartó közös irány a különbözõ csapatok mozgásában mert a vonuló különféle kisebb csapatok egyidõben olykor nagyon eltérõ "ahány vezérlúd annyiféle irány" szerint haladnak. Ami a "pihenõlétszámot" illeti elképzelhetõ hogy a ludaknak nem tetszõ helyi adottságok vagy vízhõmérséklet miatt, de ittlétem nyolc éve alatt én még nem láttam együtt az említett, feltûnõen nagy számban összeverõdött lúdcsapatokat ahogy most sem.Más: tegnap megint fotóztam halálra gázolt vizisiklót. Ami érdekes benne hogy nem kifejlett hanem még "gyerek" volt, alig tenyérnyi hosszú. A siklók tavasz végén-nyár elején párzanak, de a nõstény csak július-augusztusban rakja le tojásait melyek 4-6 hét alatt, tudtommal legkésõbb októberben kelnek ki. Most november közepe van, a kis kölyöksikló teteme friss volt, nemrégiben kelhett ki. Ebbõl és a rovarok-madarak, általában az élõvilág mostanában megfigyelhetõ viselkedésébõl úgy vélem megint enyhe tél várható esetleg
Ha belegondolunk, a vadon élõ lények számára élet-halál kérdés hogy jó ösztönnel ráérezzenek mikor és hol alkalmas áttelelniük, ezért érdemes lehet megfigyelni mozgásukat. Még annyit: a gázolási helyszínekbõl ítélve a siklók szaporodási helye valahol a közeli szántóföld peremén lehet. Szemlátomást innen igyekeznek (más útjuk nem lévén a mûutat is keresztezve) a párszáz méterre lévõ Duna felé melynek partján -természetesen emberi szemmel megítélve- lehet szaporodásra alkalmas hely. Mégis, áttételesen a katadrom és anadrom vonuló halfajokra emlékeztetve a siklók vállalják a hosszú és veszélyekkel teli szárazföldi utat a víztõl szaporodási helyükre és vissza 
A suszter maradjon csak a kaptafájánál! Ha meg nem marad ott, akkor megérdemli, hogy megcsípkedjék.
Jobb lett volna, ha a csudába hagyom azokat a libákat. Tulajdonképp azt akartam közölni a közzel, hogy ellentmondást érzek az újság által írtak és a saját tapasztalataim között.
Hogy ennek mi az oka, azon lehetne gondolkodni, ha megérné egyáltalán.
Jobb lett volna, ha a csudába hagyom azokat a libákat. Tulajdonképp azt akartam közölni a közzel, hogy ellentmondást érzek az újság által írtak és a saját tapasztalataim között.
Hogy ennek mi az oka, azon lehetne gondolkodni, ha megérné egyáltalán.
Gyönyörûek
Elképesztõ, hogy feléd még most is nõnek, itt északkeleten csak jóval korábbi idõpontokban találtam eddig, szeptember végén például.
Elképesztõ, hogy feléd még most is nõnek, itt északkeleten csak jóval korábbi idõpontokban találtam eddig, szeptember végén például.
Lilatönkû pereszkék, a tárkányi határban szedtem õket:
Errefelé vargánya sajnos nincsen...
Errefelé vargánya sajnos nincsen...
Gyakran járok Stájerországba, minden évszakban. 2009-ben 6 millió fenyõpinty telelt át egy kis völgyben. Nem láttam õket, azaz nem igaz, meg amúgy is jobban tudom.
Forrás: naturfotoforum.at - Michl G.
Forrás: naturfotoforum.at - Michl G.
"Lehetséges, hogy bizonyos idõszakokban, napokon tényleg ellepik a tavat a vadludak."
Tényleg ellepik..
Tényleg ellepik..
Ez nem kinyilatkoztatás, hanem megfigyelés. Bár látom, a cikk nemcsak a tatai Öreg-tóról, hanem tágabb környezetérõl is ír. Nem merészkedek odáig, hogy vitába szálljak az ornitológus szakemberekkel, akik nyilván helyesen becsülték meg a ludak számát, mely eszerint nem kizárólag az említett tóra vonatkozik.
Az a kollégánk, akinek az írására reagáltam, láthatóan valami szenzációs látványt, rendkívüli madársokaságot tételezett fel az Öreg-tónál -hisz azt kívánta, hogy küldjön valaki fényképet a sok vadlúdról.
Erre muszáj volt megírnom, hogy szenzációs madársokadalomról nincs szó a tatai Öreg-tavon.
Lehetséges, hogy bizonyos idõszakokban, napokon tényleg ellepik a tavat a vadludak. Minthogy nem Tatán lakom, nem fordulok meg minden nap a tónál. Nagyjából heti rendszerességgel látogatok oda, s még sosem láttam feltûnõen sok madarat ott se késõ õsszel, se télen (és máskor sem)
Az a kollégánk, akinek az írására reagáltam, láthatóan valami szenzációs látványt, rendkívüli madársokaságot tételezett fel az Öreg-tónál -hisz azt kívánta, hogy küldjön valaki fényképet a sok vadlúdról.
Erre muszáj volt megírnom, hogy szenzációs madársokadalomról nincs szó a tatai Öreg-tavon.
Lehetséges, hogy bizonyos idõszakokban, napokon tényleg ellepik a tavat a vadludak. Minthogy nem Tatán lakom, nem fordulok meg minden nap a tónál. Nagyjából heti rendszerességgel látogatok oda, s még sosem láttam feltûnõen sok madarat ott se késõ õsszel, se télen (és máskor sem)
Köszönöm szépen! Itt a városban még nem láttunk, feltûnt a hiánya. Nahát, akkor az itteni gyerekek nem készítenek gesztenyelovacskát... Furcsa...
Dávid: Neked is köszönöm. Azt sejtettem, hogy nem õshonos itt, de hogy díszfának sem igen ültetik, pedig ez nem egy túl fagyos környék. Nagyon szép fa, hiányozni fog...
Itt a városban még nem láttunk, feltûnt a hiánya. Nahát, akkor az itteni gyerekek nem készítenek gesztenyelovacskát... Furcsa...Dávid: Neked is köszönöm. Azt sejtettem, hogy nem õshonos itt, de hogy díszfának sem igen ültetik, pedig ez nem egy túl fagyos környék. Nagyon szép fa, hiányozni fog...
A rolettás szúnyoghálóknak köszönhetõen szerencsére ritka vendég a házban bármilyen szárnyas rovar, azért néha betévednek olykor ajtónyitással (még háziméh is repült be alkonyattájt, jobb híján konzervesüvegben éjszakázott némi cukorral, reggel a kertben elengedtem) melyek általában "kísérleti pókjaim" hálójában végzik.
Két érdekesség miatt tettem fel, egyrészt november közepén szúnyogot látok a házban amikor kint se látok már csak legyeket ("gyalogrovarok" még szép számmal mozognak a kertben de egyre több elhullott tetemet látok) Másrészt fura volt a testhelyzete, magasan a plafon sarkában volt, de az messzirõl is feltûnt hogy "csukott szárnnyal lebeg a fal elõtt". Rátelézve, a vaku vetett árnyéka igazolta a sejtést hogy vékony, lentrõl nézve láthatatlan pókfonálon akadt fenn a vérszívó. (A pókfonál vakuzva is alig látható csak vetett árnyéka jelzi egyértelmûen)
Bár a vaku vetett árnyékából felismerhetõ a fonal és testhelyzete, mégis a kép jobb alsó sarkában lévõ montázzsal próbáltam érzékelteni "csukott szárnyas levitációját" a fal elõtt. Elnézést kissé gyenge lett mert létrázni mégsem akartam ezért magasra tartott tükörbõl próbáltam oldalról fotózni, így sikerült
(tudom, erre mondják- kevesebb több lett volna - de már mindegy, eldobtam az alapképet...)
OFF jelleggel: C.Szilvi25 Szilvia névnap lévén, amennyiben ma tartod névnapod sok boldogságot kívánok Neked és egyben minden fórumtársunknak aki ugyanezt a nevet viseli és ma ünnepli
Két érdekesség miatt tettem fel, egyrészt november közepén szúnyogot látok a házban amikor kint se látok már csak legyeket ("gyalogrovarok" még szép számmal mozognak a kertben de egyre több elhullott tetemet látok) Másrészt fura volt a testhelyzete, magasan a plafon sarkában volt, de az messzirõl is feltûnt hogy "csukott szárnnyal lebeg a fal elõtt". Rátelézve, a vaku vetett árnyéka igazolta a sejtést hogy vékony, lentrõl nézve láthatatlan pókfonálon akadt fenn a vérszívó. (A pókfonál vakuzva is alig látható csak vetett árnyéka jelzi egyértelmûen)
Bár a vaku vetett árnyékából felismerhetõ a fonal és testhelyzete, mégis a kép jobb alsó sarkában lévõ montázzsal próbáltam érzékelteni "csukott szárnyas levitációját" a fal elõtt. Elnézést kissé gyenge lett mert létrázni mégsem akartam ezért magasra tartott tükörbõl próbáltam oldalról fotózni, így sikerült
(tudom, erre mondják- kevesebb több lett volna - de már mindegy, eldobtam az alapképet...) OFF jelleggel: C.Szilvi25 Szilvia névnap lévén, amennyiben ma tartod névnapod sok boldogságot kívánok Neked és egyben minden fórumtársunknak aki ugyanezt a nevet viseli és ma ünnepli
Ez pontosan így van. És ma a szakemberek is (nemcsak érdeklõdõ amatõrök, mint én) az indexfungorum.org-ot tekintik mérvadónak, ahol az elfogadott /current/ név is ott van. Nem egy gombakönyv forrásjegyzékében találtam hivatkozást rájuk.
Milyen újabbak, ha szabad megkérdeznem? Nagyon csodálkoznék, ha ebben az évezredben jelent volna meg olyan színvonalas gombakönyv, amelyben ne Macrolepioták lennének.
Egyes magyar gombászok már a magyar névben is elkezdték önállósítani a "nagyõzlábgombákat" (így egybeírva, pl. gyakori nagyõzlábgomba), ami sztem elég bénán hangzik.
Egyes magyar gombászok már a magyar névben is elkezdték önállósítani a "nagyõzlábgombákat" (így egybeírva, pl. gyakori nagyõzlábgomba), ami sztem elég bénán hangzik.
Néha nem árt tájékozódni, mielõtt kinyilatkoztat az ember.. Link
Ha az Aesculus hippocastanum-ról van szó: kizárólag a Balkán-félszigeten õshonos (Észak-Görögország hegyvidékei, Bulgária) egyébként pedig díszfaként szerte a nagyvilágban ültetik.
Azért van az, hogy igényesebb könyvek és honlapok feltüntetik a szinonímákat is.
A skandináv elterjedése (talán) elég jól rögzített ezen a térképen. Elvileg a közeledben is van 2 megjelölt élõhely.
Link
Link
Régebbi gombász-könyveim még macrolepiota procerá-nak ismerik a nagy õzlábat. Az újabbak már csak lepiota procera néven nevezik.
Szerintem ez nem vadlúd, még csak nem is lúd, hanem (hírlapi) kacsa.
Gyakran járok a tatai Öreg-tónál, õsszel is és télen is. Soha nem láttam még csak megközelítõleg ekkora madártömeget sem ott.
Mégis érdemes hideg téli idõben meglátogatni az Öreg-tavat: remek korcsolyapálya, és a befagyott tó a várkastéllyal, a partot övezõ régi épületekkel nagyon hangulatos.
Gyakran járok a tatai Öreg-tónál, õsszel is és télen is. Soha nem láttam még csak megközelítõleg ekkora madártömeget sem ott.
Mégis érdemes hideg téli idõben meglátogatni az Öreg-tavat: remek korcsolyapálya, és a befagyott tó a várkastéllyal, a partot övezõ régi épületekkel nagyon hangulatos.
A nagy õzlábat és társait már a 60-70-es évek óta Macrolepiotának fogadják el az európai szakemberek. A brit tudósok némi késéssel vették át az új nemzetséget, de a Macrolepiota nemzetség azóta stabil lábakon áll. Szóval, amelyik honlap Lepiotaként hivatkozik az egyes fajokra (és nem tágabb értelemben az õzlábakra, ha ennek van értelme), nem biztos, hogy up-to-date.
némi késéssel vették át az új nemzetséget, de a Macrolepiota nemzetség azóta stabil lábakon áll. Szóval, amelyik honlap Lepiotaként hivatkozik az egyes fajokra (és nem tágabb értelemben az õzlábakra, ha ennek van értelme), nem biztos, hogy up-to-date.
Sziasztok!
Lenne egy kérdésem...
A vadgesztenyének hol van Európában a legészakibb élõhelye? Próbáltam térképet találni a neten, de nem sikerült.
Lenne egy kérdésem...
A vadgesztenyének hol van Európában a legészakibb élõhelye? Próbáltam térképet találni a neten, de nem sikerült.
Ezután már semmit sem merek leírni.
Egészen friss és nem bulvárszintû oldalak hivatkoztak a macrolepiotákra lepiotaként. Mondanám, hogy megvárom a félidõ végét a részeredményért, de az ide-oda toszigatások túl gyakoriak és a laikusok számára meglehetõsen váratlanok.
Egészen friss és nem bulvárszintû oldalak hivatkoztak a macrolepiotákra lepiotaként. Mondanám, hogy megvárom a félidõ végét a részeredményért, de az ide-oda toszigatások túl gyakoriak és a laikusok számára meglehetõsen váratlanok.
Nem olvasztották be a Macrolepiotákat sehova, "jelenleg" önállóak az Index Fungorum Link alapján. Azért írtam idézõjelben a jelenleget, mert az utóbbi évek genetikai vizsgálatai alapján elképesztõ változások vannak a gombataxonómiában. Pl. a Macrolepioták közül kiszedték a piruló õzlábat, ami "jelenleg" a Chlorophyllum nemzetségbe tartozik a ránézésre egészen más habitusú lemezespöfeteggel együtt.
Másrészrõl viszont a szürke tölcsérgomba ma épp Clitocybe-fajnak számít. A Lepiotából elkülönítették az Echinodermákat, nem beszélve a tintagombákról, akiket 4 külön nemzetségbe robbantottak szét... Fogyasztásuk szempontjából persze ez édesmindegy.
Másrészrõl viszont a szürke tölcsérgomba ma épp Clitocybe-fajnak számít. A Lepiotából elkülönítették az Echinodermákat, nem beszélve a tintagombákról, akiket 4 külön nemzetségbe robbantottak szét... Fogyasztásuk szempontjából persze ez édesmindegy.
Szarvas: A darvak légifolyosói telítettek. Felettem van a körözõ várakozó pálya: bevárják a lemaradó alacsonyabban repülõ ifjúságot. Azért nem lágyul el a szívük nagyon, alacsonyabbra nem ereszkednek miattuk. Nem tudom, a biológiai órájuk, vagy a hosszútávú elõrejelzõ képességük hajtja most õket? Vadludak: még mindig kelet-nyugati napi ingajárat.
A szomszédom vilmos körtéje megbolondult: néhány friss hajtás és egy virág van rajta.
A komposztdombom beérett, legalább is számomra: megjelent rajta a kétspórás csiperke.
A szomszédom vilmos körtéje megbolondult: néhány friss hajtás és egy virág van rajta.
A komposztdombom beérett, legalább is számomra: megjelent rajta a kétspórás csiperke.
Vannak olyan légy-egyedek, melyek a kinti alacsony hõmérséklet ellenére megérik a tavaszt. Védett helyen, szûk résekbe bújva (pl.felhasogatott tûzifa között), szinte ledermedve van erre esélyük.
Egyébként a kifejlett egyedek 2-3 hétig élnek, ezalatt többször lerakják petéiket. A fejlõdési stádiumok - áttelelés szempontjából - legszerencsésebbike az imágó állapot.
Télen, fûtött helyeken és ahol van szaporodásra való szerves anyag (pl. istállókban), ott szaporodásra is képes.
Egyébként a kifejlett egyedek 2-3 hétig élnek, ezalatt többször lerakják petéiket. A fejlõdési stádiumok - áttelelés szempontjából - legszerencsésebbike az imágó állapot.
Télen, fûtött helyeken és ahol van szaporodásra való szerves anyag (pl. istállókban), ott szaporodásra is képes.
Havazás előrejelzés
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 41. sorozata
MetNet | 2024-11-02 11:38
Szabályzat