Agrometeorológia
Volna még egy kérdésem; a diófát most kell ritkítani,elhalt ágakat lefûrészelni? Tudom,jobb lett volna október-novemberben,de elmaradt. 
Adatokat látva bízok egy szép évi gyömölcs-gabona termésben, csak ne legyenek kiugró met.eltérések.
Még a nyár is hozhat akár egyik óráról a másikra meglepetést; az a jégesõ.
Ha nem lesz annyira elhatárolt helyi klíma-jelenség, talán megússzuk ezt is.Tavaly volt erre felénk is példa.Ez ellen már védekeznek itt ott kémiai-fizikai módszerekkel, a fagyok ellen is lehetne kitalálni hasonlót. Tudom ezt, a több ezer hektáros szabolcsi-alföldi táblákra nehéz elképzelni, a szlovén-olasz szépen eltervezett ültetvényeknél mûködik az esõztetõ rendszer.
A másik idõszerû téma lesz talán a mostan vizsgált rügy-állapot, virág differenciálódás.
A szõlõknél már ugye bevitték a hegybírók a vesszõ mintákat,hogyan hajtanak ki. A csonthéjasoknál is érdemes ilyet tenni, de szerintem nem szenvedtek téli fagykárt ezek.
A másik kérdés, a metszés erõssége a közeli hónapokban. Ha látszik, az a õszibarackon jobban, a termõrügy berakottság mértéke.
Kíváncsi leszek a szatymazi ültetvények rügy-differenciájára, gondolom most a tavalyi kihagyós év után túlsúlyban leszek a virágrügyek. Na most; messük le,2-4 rügyre,vagy hagyjuk meg hosszúra? Ha tudnánk a virágzáskori, azt az egy hét idõjárását, elõbb lennénk.
De sajnos ez csak 1 -2 hétre elõre jósolható meg,de a metszést márc.20-25 ig be kell fejezni,és ezért a totál virágzás ideje kb.pont Április eleje,5-20 ig, ami az ország területenkénti elosztásában is látszik.Sokan inkább kivárnak,ha fagy lesz, akkor az alsó állású virág rügyek még hozhatnak szép termést.Ha jó idõ marad, akkor pedig a rövidre metszés indokolt,mert az alsó rügyek nagyobb,szebb gyümölcsöt nevelnek, és nem söprûsödik, öregszik el a termõ alap.
Én most csak az õszibarack metszés technológiáját hoztam fel, a kajszi,és a meggy-cseresznye és az alma metszése külön téma lesz.
Még a nyár is hozhat akár egyik óráról a másikra meglepetést; az a jégesõ.
Ha nem lesz annyira elhatárolt helyi klíma-jelenség, talán megússzuk ezt is.Tavaly volt erre felénk is példa.Ez ellen már védekeznek itt ott kémiai-fizikai módszerekkel, a fagyok ellen is lehetne kitalálni hasonlót. Tudom ezt, a több ezer hektáros szabolcsi-alföldi táblákra nehéz elképzelni, a szlovén-olasz szépen eltervezett ültetvényeknél mûködik az esõztetõ rendszer.
A másik idõszerû téma lesz talán a mostan vizsgált rügy-állapot, virág differenciálódás.
A szõlõknél már ugye bevitték a hegybírók a vesszõ mintákat,hogyan hajtanak ki. A csonthéjasoknál is érdemes ilyet tenni, de szerintem nem szenvedtek téli fagykárt ezek.
A másik kérdés, a metszés erõssége a közeli hónapokban. Ha látszik, az a õszibarackon jobban, a termõrügy berakottság mértéke.
Kíváncsi leszek a szatymazi ültetvények rügy-differenciájára, gondolom most a tavalyi kihagyós év után túlsúlyban leszek a virágrügyek. Na most; messük le,2-4 rügyre,vagy hagyjuk meg hosszúra? Ha tudnánk a virágzáskori, azt az egy hét idõjárását, elõbb lennénk.
De sajnos ez csak 1 -2 hétre elõre jósolható meg,de a metszést márc.20-25 ig be kell fejezni,és ezért a totál virágzás ideje kb.pont Április eleje,5-20 ig, ami az ország területenkénti elosztásában is látszik.Sokan inkább kivárnak,ha fagy lesz, akkor az alsó állású virág rügyek még hozhatnak szép termést.Ha jó idõ marad, akkor pedig a rövidre metszés indokolt,mert az alsó rügyek nagyobb,szebb gyümölcsöt nevelnek, és nem söprûsödik, öregszik el a termõ alap.
Én most csak az õszibarack metszés technológiáját hoztam fel, a kajszi,és a meggy-cseresznye és az alma metszése külön téma lesz.
Végig olvastam a hozzászólásotokat, akkor más nem maradt, mint a remény arra, hogy az idei esztendõ nem fog szélsõségeket produkálni.
Kigyûjtöttem a majsai adataimat: 2012.jan.közép hõmérséklet: 1,9 átl.min: -1,5
2012.febr. közép: -4 átl.min: -8,3 (!)
2012.márc. közép: 8,7 átl.min: 1,6
2013. jan.közép: 1,8 átl.min: -0,6 fok.
Most nem volt az a februári 15-25 centis hófödte kisugárzás.Hó sem volt nagyon erre, most inkább felétek áll a víz.
Valami módszert majd csak kitalál az ember,a fagykárok kivédéséhez. Én már készülök valamivel.
Télrõl meg maradt pár liter "síkosság mentesítõ" vegyszer, valami újdonság a sózás,kloridozás helyett.
Egy jakabszállási kisüzem gyártmánya: 36%-os kálcium-magnézium-kálium acetát.Nem klorid,nincs káros hatása se talajra,se növényre. jég-fagyás mentesítõ -15 fokig, 20%-os kipermetezés a jegesedés ellen,40%-os a jégoldásra -15 felett.
Persze nem ezt használnám a virágzó meggy-cseresznyére, de kisérlet gyanánt egy két ágon ki fogom próbálni,ha jön a hajnali -3-5 és társai.
Szakmailag persze hozzászólhatna egy vegyész Béla ehhez, vagy növény-biológus. Annyit tudok,hogy a legérzékenyebb virág részeken a nedv-szállító edények ne roncsolódjanak el,és bírnák ki a kritikus 4-8 órát.
Szép lassú tavaszodást kívánok!
2013. febr.közép: +3,7 átl.min: +1,2
Kigyûjtöttem a majsai adataimat: 2012.jan.közép hõmérséklet: 1,9 átl.min: -1,5
2012.febr. közép: -4 átl.min: -8,3 (!)
2012.márc. közép: 8,7 átl.min: 1,6
2013. jan.közép: 1,8 átl.min: -0,6 fok.
Most nem volt az a februári 15-25 centis hófödte kisugárzás.Hó sem volt nagyon erre, most inkább felétek áll a víz.
Valami módszert majd csak kitalál az ember,a fagykárok kivédéséhez. Én már készülök valamivel.
Télrõl meg maradt pár liter "síkosság mentesítõ" vegyszer, valami újdonság a sózás,kloridozás helyett.
Egy jakabszállási kisüzem gyártmánya: 36%-os kálcium-magnézium-kálium acetát.Nem klorid,nincs káros hatása se talajra,se növényre. jég-fagyás mentesítõ -15 fokig, 20%-os kipermetezés a jegesedés ellen,40%-os a jégoldásra -15 felett.
Persze nem ezt használnám a virágzó meggy-cseresznyére, de kisérlet gyanánt egy két ágon ki fogom próbálni,ha jön a hajnali -3-5 és társai.
Szakmailag persze hozzászólhatna egy vegyész Béla ehhez, vagy növény-biológus. Annyit tudok,hogy a legérzékenyebb virág részeken a nedv-szállító edények ne roncsolódjanak el,és bírnák ki a kritikus 4-8 órát.
Szép lassú tavaszodást kívánok!
2013. febr.közép: +3,7 átl.min: +1,2
Így van!
Ez nagykanizsai napfényátlagot tudnál mondani az 1961-1990 közötti, vagy bármelyik hosszabb idõszakból?
Meg mellé egy pécsit vagy szegedit?
Köszönöm!
A kékestetõi adat a nyári ködös-hidegpárnás helyzetek miatt lehet ilyen magas, mert akkor ott fent napos idõ van.
Egyébként persze fontos a napfény, de valóban túl sokat foglalkoztak vele, ennél sokkal fontosabb paraméterek is vannak a gyümölcstermesztésben.
Az, hogy a napfényt ennyire fontosnak tartották, ami szinte felülír mindent, mutatja, mennyire rosszul ítélnek az emberek a dolgok fontosságát illetõen, mennyire nem tudják megragadni a kritikus pontokat.
Ez nagykanizsai napfényátlagot tudnál mondani az 1961-1990 közötti, vagy bármelyik hosszabb idõszakból?
Meg mellé egy pécsit vagy szegedit?
Köszönöm!
A kékestetõi adat a nyári ködös-hidegpárnás helyzetek miatt lehet ilyen magas, mert akkor ott fent napos idõ van.
Egyébként persze fontos a napfény, de valóban túl sokat foglalkoztak vele, ennél sokkal fontosabb paraméterek is vannak a gyümölcstermesztésben.
Az, hogy a napfényt ennyire fontosnak tartották, ami szinte felülír mindent, mutatja, mennyire rosszul ítélnek az emberek a dolgok fontosságát illetõen, mennyire nem tudják megragadni a kritikus pontokat.
A homoktalajra telepített gyümölcsültetvényeken valóban megvalósítható öntözés, azonban ez elsõdlegesen csak a tartósabb csapadékhiány okozta károk enyhítésére képes - általában mikroszórófejes vagy csepegtetõ technológiával. Ez jóformán semmit nem véd a tavaszi fagyok ellen, a termõrügyeket letaroló -25 fokos téli lehûlések ellen pláne nem. Ráadásul mind a szükséges vízmennyiség kitermelése, mind a megfelelõ helyre való eljuttatása komoly technikai és pénzügyi problémát jelent, költségesebb tehát a dombvidéki gyümölcstermesztésnél.
A napfényes órák számáról: ez szerintem egy olyan éghajlati elem, aminek hazánkon belüli jelentõségét sokan túldimenzionálják. Szeged környékén 2050 óra körüli a napfényes órák sokéves átlaga. Megdöbbentõ, de az ország legmagasabb pontján, Kékestetõn alig kevesebb, mintegy 2000 óra napfényre számíthatunk. Mindezt úgy, hogy a Mátra felett nyáron nagyon erõs a gomolyfelhõképzõdés - ez nyilvánvalóan a napos órák számát is csökkenti.
Az ország nyugati és északkeleti részei egyáltalán nem napfényhiányosak, egyszerûen csak nem megfelelõ elhelyezéssel mérték a napfényes órák számát. Ha az állomásokat völgyek mélyére telepítjük (pl. régi miskolci repülõtéri állomás, Jósvafõ, Szécsény, Nagykanizsa, Iklód, stb.) ezek két okból is alacsonyabb napfényes óraszámot mérnek a térségre jellemzõ átlagos viszonyoknál:
1. A reggeli órákban völgyi állomásokon gyakran jelentkezik néhány 10m vastag ködtakaró, amely csökkenti a napfényes órák számát a dombtetõn vagy hegyen lévõ mérõhelyhez képest.
2. Az állomást körülvevõ magaslatok alacsony napállásnál árnyékolják a közvetlen napfényt.
Az északkeleti határhoz közel fekvõ Kassa napfényátlaga évi 1950 óra körüli, ami alig kevesebb mint a Debrecenben, vagy akár Szegeden tapasztalható érték. Ehhez képest az OMSZ Jósvafõn, egy fekvése következtében árnyékolt állomáson 1750 órát hozott 1971-2000 között: Link Térségi átlagként a jósvafõi adatokat azonban nem lenne szabad értelmezni.
A kajszi Mátraalmáson például ugyanolyan biztonsággal és minõségben beérik mint Szeged környékén, ráadásul terméskiesés 10 évbõl 9-ben gyakorlatilag nincs
A napfényes órák számáról: ez szerintem egy olyan éghajlati elem, aminek hazánkon belüli jelentõségét sokan túldimenzionálják. Szeged környékén 2050 óra körüli a napfényes órák sokéves átlaga. Megdöbbentõ, de az ország legmagasabb pontján, Kékestetõn alig kevesebb, mintegy 2000 óra napfényre számíthatunk. Mindezt úgy, hogy a Mátra felett nyáron nagyon erõs a gomolyfelhõképzõdés - ez nyilvánvalóan a napos órák számát is csökkenti.
Az ország nyugati és északkeleti részei egyáltalán nem napfényhiányosak, egyszerûen csak nem megfelelõ elhelyezéssel mérték a napfényes órák számát. Ha az állomásokat völgyek mélyére telepítjük (pl. régi miskolci repülõtéri állomás, Jósvafõ, Szécsény, Nagykanizsa, Iklód, stb.) ezek két okból is alacsonyabb napfényes óraszámot mérnek a térségre jellemzõ átlagos viszonyoknál:
1. A reggeli órákban völgyi állomásokon gyakran jelentkezik néhány 10m vastag ködtakaró, amely csökkenti a napfényes órák számát a dombtetõn vagy hegyen lévõ mérõhelyhez képest.
2. Az állomást körülvevõ magaslatok alacsony napállásnál árnyékolják a közvetlen napfényt.
Az északkeleti határhoz közel fekvõ Kassa napfényátlaga évi 1950 óra körüli, ami alig kevesebb mint a Debrecenben, vagy akár Szegeden tapasztalható érték. Ehhez képest az OMSZ Jósvafõn, egy fekvése következtében árnyékolt állomáson 1750 órát hozott 1971-2000 között: Link Térségi átlagként a jósvafõi adatokat azonban nem lenne szabad értelmezni.
A kajszi Mátraalmáson például ugyanolyan biztonsággal és minõségben beérik mint Szeged környékén, ráadásul terméskiesés 10 évbõl 9-ben gyakorlatilag nincs
A napfény vegetációs maximuma annyiban érdekes, hogy az ország legnaposabbnak tartott(?) vidékén, Szeged mellett a szatymazi õszibarackosban a múlt éven a téli fagy levitte a termés egy részét, az április eleji fagy a második részét, a maradékot meg lerendezte az április 10-i fagy.
A végén csak mutatóban maradt a többszáz hektáros ültetvényekben.
Úgyhogy süthetett a nap ahogy csak akart 2012-ben, meg is dõlt a napfényrekord, 150 órát vert a 2003-as rekordra, csak épp a gyümölcs nélküli ágakat sütötte.
2001 nyarán a belvíz nyírt ki egy csomó fát ott, 2001 decemberében -25 fok volt a szegedi állomásom, 2002. április 8-án volt egy -5 fok a szegedi állomáson, tehát 2002-ben megint a semmit sütötte a nap.
Errõl ez a cikk is beszámol Link
Aztán 2003-ban megint -25 fok télen, április 9-én -7 fok, az megint lehetett akármennyi napsütés 2003-ban, nem igen ért semmit.
Ráadásul 2003-ban dõlt meg a napfényrekord, úgyhogy jó napos év volt, nagyon finomak lehettek a barack levelek.
2004. március végén volt egy -2 fok, az nem okozott kárt, úgyhogy 2004-ben volt termés.
2005. februárjában a téli fagy megint darált, úgyhogy a 2005-ös év sem a szatymazi barack éve volt, akármennyit sütött is a nap.
2006-ban, 2007-ben nem volt gond, 2008. március 21-én a -5 fok már azért rendet vághatott a virágrügyek között, bár biztos maradt elég.
2009, 2010 és 2011 rendben volt, aztán jött a 2012, ahol megint süthette a nap a semmit.
Tehát volt jópár év az elmúlt 10-12 évbõl, amikor a napsütéssel nem mentek semmire.
Ez egy dombvidék jó fekvésû dombján nem fordulhatott volna elõ.
Még ha feltételezzük is, hogy egy másik országrészben a dombon kevesebbet süt a nap, mint Szatymazon, akkor is biztosan aláírná minden gazda, hogy inkább a 2100 órás napfényátlagnál süssön kevesebbet a nap, mondjuk csak 2045 órát, csak minden évben legyen termés.
Az extrém kivételektõl eltekintve Magyarország 70-80 %-án elegendõ napfény van ahhoz, hogy finom, zamatos barackok teremjenek.
Nézd meg a 2011-es nyár globálsugárzás térképét Link , meg a 2012-es nyárét is Link
Itt a lényeg Link Link Link Link Link Link Link
A végén csak mutatóban maradt a többszáz hektáros ültetvényekben.
Úgyhogy süthetett a nap ahogy csak akart 2012-ben, meg is dõlt a napfényrekord, 150 órát vert a 2003-as rekordra, csak épp a gyümölcs nélküli ágakat sütötte.
2001 nyarán a belvíz nyírt ki egy csomó fát ott, 2001 decemberében -25 fok volt a szegedi állomásom, 2002. április 8-án volt egy -5 fok a szegedi állomáson, tehát 2002-ben megint a semmit sütötte a nap.
Errõl ez a cikk is beszámol Link
Aztán 2003-ban megint -25 fok télen, április 9-én -7 fok, az megint lehetett akármennyi napsütés 2003-ban, nem igen ért semmit.
Ráadásul 2003-ban dõlt meg a napfényrekord, úgyhogy jó napos év volt, nagyon finomak lehettek a barack levelek.
2004. március végén volt egy -2 fok, az nem okozott kárt, úgyhogy 2004-ben volt termés.
2005. februárjában a téli fagy megint darált, úgyhogy a 2005-ös év sem a szatymazi barack éve volt, akármennyit sütött is a nap.
2006-ban, 2007-ben nem volt gond, 2008. március 21-én a -5 fok már azért rendet vághatott a virágrügyek között, bár biztos maradt elég.
2009, 2010 és 2011 rendben volt, aztán jött a 2012, ahol megint süthette a nap a semmit.
Tehát volt jópár év az elmúlt 10-12 évbõl, amikor a napsütéssel nem mentek semmire.
Ez egy dombvidék jó fekvésû dombján nem fordulhatott volna elõ.
Még ha feltételezzük is, hogy egy másik országrészben a dombon kevesebbet süt a nap, mint Szatymazon, akkor is biztosan aláírná minden gazda, hogy inkább a 2100 órás napfényátlagnál süssön kevesebbet a nap, mondjuk csak 2045 órát, csak minden évben legyen termés.
Az extrém kivételektõl eltekintve Magyarország 70-80 %-án elegendõ napfény van ahhoz, hogy finom, zamatos barackok teremjenek.
Nézd meg a 2011-es nyár globálsugárzás térképét Link , meg a 2012-es nyárét is Link
Itt a lényeg Link Link Link Link Link Link Link
Hidegség;
azért a kiskunsági-csongrádi homoktalajokat ma már kezdik módszeresen védeni a kisugárzás ellen, öntözéssel víztartó fel talaj mûveléssel. Nem a fóliázókra gondolok,azoknak már több évtizedes tapasztalatuk van a zöldség termesztésben (Csólyospálos-Sándorfalva) hanem a csillagos ég alatt több hektáron levõ õszibarackosokra,gyümisekre.( Szatymaz-Üllés-Mórahalom).
"Hazánk gyümölcstermesztésének nagy része egyszerûen nem oda koncentrálódik, ahová kellene neki. A régi rendszer vezetõi szinte csodálatra méltó érzékkel választották ki hazánk legszárazabb (pl. Kiskunság), a termõrügyeket is károsító erõs téli lehûlésre leginkább hajlamos, síkvidéken belül kisugárzási lehûlésre leginkább hajlamos homoktalajú területeket..."
Ez már nem igaz. És még ott van a napfénytartam vegetációs maximuma is, nemhiába olyan zamatos az itteni frissen szedett, és érésben lévõ- nem féléretten,zölden - szedett gyümölcs.
Pár kép a tavalyi áprilisi fagyokról:
Csacsaki szilvám a -3 fok reggelén:
Link
Szomolyai cseresznyém úgy szintén. A vascsövön kb.1 mm.jég, mert permeteztem:
Link
Ha már szomolyai fekete, ilyen amikor szedhetõ.Nem pirosan,mert akkor savas-keserû;
Link
A zamatok festõ levû bogyójai,s.bordón szinte feketén,akkor a legédessebb;
Link
azért a kiskunsági-csongrádi homoktalajokat ma már kezdik módszeresen védeni a kisugárzás ellen, öntözéssel víztartó fel talaj mûveléssel. Nem a fóliázókra gondolok,azoknak már több évtizedes tapasztalatuk van a zöldség termesztésben (Csólyospálos-Sándorfalva) hanem a csillagos ég alatt több hektáron levõ õszibarackosokra,gyümisekre.( Szatymaz-Üllés-Mórahalom).
"Hazánk gyümölcstermesztésének nagy része egyszerûen nem oda koncentrálódik, ahová kellene neki. A régi rendszer vezetõi szinte csodálatra méltó érzékkel választották ki hazánk legszárazabb (pl. Kiskunság), a termõrügyeket is károsító erõs téli lehûlésre leginkább hajlamos, síkvidéken belül kisugárzási lehûlésre leginkább hajlamos homoktalajú területeket..."
Ez már nem igaz. És még ott van a napfénytartam vegetációs maximuma is, nemhiába olyan zamatos az itteni frissen szedett, és érésben lévõ- nem féléretten,zölden - szedett gyümölcs.
Pár kép a tavalyi áprilisi fagyokról:
Csacsaki szilvám a -3 fok reggelén:
Link
Szomolyai cseresznyém úgy szintén. A vascsövön kb.1 mm.jég, mert permeteztem:
Link
Ha már szomolyai fekete, ilyen amikor szedhetõ.Nem pirosan,mert akkor savas-keserû;
Link
A zamatok festõ levû bogyójai,s.bordón szinte feketén,akkor a legédessebb;
Link
A Bükkben is van olyan almás - ahol midig roskadoznak a fák a gyümölcstõl(mikor máshol elfagy). Õsi zamatos fajták tucatjai vannak ott, most is azt eszegetem. Vastag viaszos héjjal. Ha jártok a Bükk déli fekvésû dombjain no az ott termõ gyümölcsök íze kiváló. (pl: Szomolyán a szomolyai cseresznye amitõl a nyelved is lila órákon át, vagy Kaló Imre szomolyai borai felejthetetlenek páratlanok ) Egy a baj az ott élõ emberek mára már nem foglalkoznak ezzel az örökséggel adottsággal. ( Nemhiábaszületettek... )
Idén a füge tökéletesen áttelelt !! Remélem idén fõzök én is fügelekvárt! 4 éve fõztem utoljára.
Idén a füge tökéletesen áttelelt !! Remélem idén fõzök én is fügelekvárt! 4 éve fõztem utoljára.
Így van!
Az ország gyümölcsöseinek döntõ része rosszul mûvelt, rossz helyen van, rossz fekvésben és rossz országrészben.
Szeged mellett például 1000 vagy 2000 hektár nem emlékszem pontosan, de mindegyik melyik mert mindkettõ óriási szám, szóval rengeteg barackot termesztenek....
.....illetve termesztenének, mert az elmúlt 13 évbõl 4 évben a téli fagykár elvitte a termés döntõ részét, 1-2 évben a belvíztõl rohadtak ki a fák, volt még tavaszi fagykár és aszály, szóval 13 év alatt alig volt normális termésû év.
Legalábbis ahhoz képest, ami az ország bármely dombvidékének dombján lehetett volna.
A tavaszi fagyokról jutott eszembe: hozzáértés és a szakemberek Link
És még hosszasan lehetne sorolni!
Az ország gyümölcsöseinek döntõ része rosszul mûvelt, rossz helyen van, rossz fekvésben és rossz országrészben.
Szeged mellett például 1000 vagy 2000 hektár nem emlékszem pontosan, de mindegyik melyik mert mindkettõ óriási szám, szóval rengeteg barackot termesztenek....
.....illetve termesztenének, mert az elmúlt 13 évbõl 4 évben a téli fagykár elvitte a termés döntõ részét, 1-2 évben a belvíztõl rohadtak ki a fák, volt még tavaszi fagykár és aszály, szóval 13 év alatt alig volt normális termésû év.
Legalábbis ahhoz képest, ami az ország bármely dombvidékének dombján lehetett volna.
A tavaszi fagyokról jutott eszembe: hozzáértés és a szakemberek Link
És még hosszasan lehetne sorolni!
Ritkán írok ide, de a meteorológiai társalgóban egy új téma jelent meg, ami szó szerint "szöget ütött a fejembe": a tavaszi fagykárok valószínûségének latolgatása. Olyan gondolatok kaptak szárnyra, melyek szerint elkerülhetetlen, hogy a tavaszi lehûlések következtében évrõl évre más és más gyümölcsfáink különbözõ mértékben, néha akár totálisan károsodjanak. Ezzel kapcsolatban szeretném megosztani az elmúlt években összegyûjtött gondolataimat.
A fagykárokért véleményem szerint nem hibáztathatóak az évi rendszerességgel bekövetkezõ hõmérsékleti kilengések, a gond ott van, hogy az elmúlt évtizedekben, vagy inkább fél évszázadban a körültekintõ gondolkodásmód teljes mellõzésével sikerült kijelölni hazánk gyümölcstermõ körzeteit. Példának okán kezdjük az almatermesztéssel (ha már hozzám ez áll a legközelebb) - ennek helyzete nem tér el jelentõs mértékben kis hazánk többi régóta termesztett gyümölcsétõl.
Az 1960-as évektõl, de még inkább a 70-es évtizedben elõtérbe került a számunkra lényegében kimeríthetetlen szovjet felvevõpiac kiszolgálása hazai friss és feldolgozott élelmiszerekkel. Természetesen a kor szellemének megfelelõen a fejlesztések inkább mennyiségi, mintsem a minõségi növekedést célozták meg. A megtermelt alma esetében minden egyes ötéves terv egyre magasabbra és magasabbra tette a lécet, a cél hamar az évi egymillió tonnás termésmennyiség elérése lett - a fajtahasználat elavultságával, a (gyakran csapnivaló) gyümölcsmérettel, a gyenge színezõdéssel, cukor/sav aránnyal nem igazán foglalkozott senki. Meg kell hagyni, utóbbi tényezõk azért sem kerülhettek elõtérbe, mert a szovjet félnek nem voltak olyan "magasröptû" elvárásai az almáinkkal szemben, mint mondjuk egy német vagy skandináv nagykereskedelmi hálózatnak.
A mennyiségorientált szemléletmód kívánta meg, hogy az almaültetvényeket az ország északkeleti térségébe, nagyrészt Szabolcs megyébe telepítsék - hiszen a határhoz közel lévõ, erõsen koncentrált termõtáj megkönnyítette az áru gyors exportját a vigyázó szemével ránk tekintõ "Nagy Testvér" irányába.
Akármelyik gyümölcstermesztési könyvet nyitom ki, mindenütt azt látom, hogy a Nyírség döntõ részére jellemzõ évi 520-580mm-nyi csapadék vízháztartás szempontjából átlagos talajviszonyok mellett is édeskevés a megfelelõ gyümölcsméret, hektáronkénti termésátlag, stb. eléréséhez, hiszen ehhez optimális esetben 750-800mm közötti csapadékhozam szükséges. A problémát csak tetézi a szabolcsi almaültetvények homoktalaja, amelynek "víztartási" képességei messze elmaradnak a vályog vagy agyagtalajokétól.
A homoktalaj további nagy hátulütõje, hogy az éjszakai lehûlés lényegesen erõteljesebbnek mutatkozik ilyen talajtípus esetén. Ebbõl adódóan Szabolcsban - mint amúgy az országos összehasonlításban mélyen fekvõ, alföldi gyümölcsösök esetében - rendszeresek a komoly terméskieséssel járó tavaszi fagykárok.
Hazánk gyümölcstermesztésének nagy része egyszerûen nem oda koncentrálódik, ahová kellene neki. A régi rendszer vezetõi szinte csodálatra méltó érzékkel választották ki hazánk legszárazabb (pl. Kiskunság), a termõrügyeket is károsító erõs téli lehûlésre leginkább hajlamos, síkvidéken belül kisugárzási lehûlésre leginkább hajlamos homoktalajú területeket...
A "hideg, fagyzugos" Nógrádban, 560 méteres tengerszint feletti magasságban van egy apró falu, Mátraalmásnak hívják. A csapadékmennyiség sokéves átlaga közelíti a 800 millimétert, magas fekvése miatt a fagylefolyás tökéletes, a kiskertekben 20-25 éve nem fordult elõ egyetlen komolyabb fagykár sem. Utóbbi mondjuk annak is köszönhetõ, hogy a tengerszint feletti magasság kb. 3 héttel eltolja a virágzás idejét - így például a kajszi átlagos évben április 15-20. körül, az alma május elsõ hetében nyílik. Tavaly húsvétkor a leghidegebb éjszakán Mátraalmáson -1.5 foknál nem csökkent alacsonyabbra a hõmérséklet, a fagyra érzékeny gyümölcsfákat ráadásul csak a rügyduzzadási állapotban érte a hideg, így kár nem keletkezhetett. A környezõ völgyekben -6 és -7°c körüli értékek röpködtek... Mire eljött a virágzás ideje, már túl voltunk a fagyveszélyes idõszakon.
Szabolcsban nem csak tavaly, hanem pl. 2011 májusában is volt számottevõ fagykár, mikor a már elvirágzott almát érte -2, -3 fokos éjszakai lehûlés. Mátraalmáson +1°c-ig hûlt a levegõ a leghidegebb éjszakán, az alma éppen virágzásának csúcsán volt... hetekkel késõbb nézelõdve fagykár nyomait nem lehetett felfedezni.
Kinek mi a véleménye? Hazánkon belül az Alföldön, vagy a kedvezõ fagylefolyású és csapadékellátottságú, korábban "kedvezõtlennek" kikiáltott dombvidékeken találjuk meg a gazdaságos, évrõl-évre nyereséget hozó gyümölcstermesztés jövõjét?
Amit Endre kollégánk Dél-Zalában megtalált, az bizony a "hideg, fagyos" Nógrádban is jelen van: néhol, 300-400m feletti magasságban az adottságok egyszerûen kivételesek. Részben budapesti származású, ámde a természetet gyermekkora óta kedvelõ egyénként én abban a kis apró faluban próbálok szerencsét, amire rátaláltam az elmúlt években. A lehetõség azonban még számtalan helyen adja magát, csak észre kell venni
A fagykárokért véleményem szerint nem hibáztathatóak az évi rendszerességgel bekövetkezõ hõmérsékleti kilengések, a gond ott van, hogy az elmúlt évtizedekben, vagy inkább fél évszázadban a körültekintõ gondolkodásmód teljes mellõzésével sikerült kijelölni hazánk gyümölcstermõ körzeteit. Példának okán kezdjük az almatermesztéssel (ha már hozzám ez áll a legközelebb) - ennek helyzete nem tér el jelentõs mértékben kis hazánk többi régóta termesztett gyümölcsétõl.
Az 1960-as évektõl, de még inkább a 70-es évtizedben elõtérbe került a számunkra lényegében kimeríthetetlen szovjet felvevõpiac kiszolgálása hazai friss és feldolgozott élelmiszerekkel. Természetesen a kor szellemének megfelelõen a fejlesztések inkább mennyiségi, mintsem a minõségi növekedést célozták meg. A megtermelt alma esetében minden egyes ötéves terv egyre magasabbra és magasabbra tette a lécet, a cél hamar az évi egymillió tonnás termésmennyiség elérése lett - a fajtahasználat elavultságával, a (gyakran csapnivaló) gyümölcsmérettel, a gyenge színezõdéssel, cukor/sav aránnyal nem igazán foglalkozott senki. Meg kell hagyni, utóbbi tényezõk azért sem kerülhettek elõtérbe, mert a szovjet félnek nem voltak olyan "magasröptû" elvárásai az almáinkkal szemben, mint mondjuk egy német vagy skandináv nagykereskedelmi hálózatnak.
A mennyiségorientált szemléletmód kívánta meg, hogy az almaültetvényeket az ország északkeleti térségébe, nagyrészt Szabolcs megyébe telepítsék - hiszen a határhoz közel lévõ, erõsen koncentrált termõtáj megkönnyítette az áru gyors exportját a vigyázó szemével ránk tekintõ "Nagy Testvér" irányába.
Akármelyik gyümölcstermesztési könyvet nyitom ki, mindenütt azt látom, hogy a Nyírség döntõ részére jellemzõ évi 520-580mm-nyi csapadék vízháztartás szempontjából átlagos talajviszonyok mellett is édeskevés a megfelelõ gyümölcsméret, hektáronkénti termésátlag, stb. eléréséhez, hiszen ehhez optimális esetben 750-800mm közötti csapadékhozam szükséges. A problémát csak tetézi a szabolcsi almaültetvények homoktalaja, amelynek "víztartási" képességei messze elmaradnak a vályog vagy agyagtalajokétól.
A homoktalaj további nagy hátulütõje, hogy az éjszakai lehûlés lényegesen erõteljesebbnek mutatkozik ilyen talajtípus esetén. Ebbõl adódóan Szabolcsban - mint amúgy az országos összehasonlításban mélyen fekvõ, alföldi gyümölcsösök esetében - rendszeresek a komoly terméskieséssel járó tavaszi fagykárok.
Hazánk gyümölcstermesztésének nagy része egyszerûen nem oda koncentrálódik, ahová kellene neki. A régi rendszer vezetõi szinte csodálatra méltó érzékkel választották ki hazánk legszárazabb (pl. Kiskunság), a termõrügyeket is károsító erõs téli lehûlésre leginkább hajlamos, síkvidéken belül kisugárzási lehûlésre leginkább hajlamos homoktalajú területeket...
A "hideg, fagyzugos" Nógrádban, 560 méteres tengerszint feletti magasságban van egy apró falu, Mátraalmásnak hívják. A csapadékmennyiség sokéves átlaga közelíti a 800 millimétert, magas fekvése miatt a fagylefolyás tökéletes, a kiskertekben 20-25 éve nem fordult elõ egyetlen komolyabb fagykár sem. Utóbbi mondjuk annak is köszönhetõ, hogy a tengerszint feletti magasság kb. 3 héttel eltolja a virágzás idejét - így például a kajszi átlagos évben április 15-20. körül, az alma május elsõ hetében nyílik. Tavaly húsvétkor a leghidegebb éjszakán Mátraalmáson -1.5 foknál nem csökkent alacsonyabbra a hõmérséklet, a fagyra érzékeny gyümölcsfákat ráadásul csak a rügyduzzadási állapotban érte a hideg, így kár nem keletkezhetett. A környezõ völgyekben -6 és -7°c körüli értékek röpködtek... Mire eljött a virágzás ideje, már túl voltunk a fagyveszélyes idõszakon.
Szabolcsban nem csak tavaly, hanem pl. 2011 májusában is volt számottevõ fagykár, mikor a már elvirágzott almát érte -2, -3 fokos éjszakai lehûlés. Mátraalmáson +1°c-ig hûlt a levegõ a leghidegebb éjszakán, az alma éppen virágzásának csúcsán volt... hetekkel késõbb nézelõdve fagykár nyomait nem lehetett felfedezni.
Kinek mi a véleménye? Hazánkon belül az Alföldön, vagy a kedvezõ fagylefolyású és csapadékellátottságú, korábban "kedvezõtlennek" kikiáltott dombvidékeken találjuk meg a gazdaságos, évrõl-évre nyereséget hozó gyümölcstermesztés jövõjét?
Amit Endre kollégánk Dél-Zalában megtalált, az bizony a "hideg, fagyos" Nógrádban is jelen van: néhol, 300-400m feletti magasságban az adottságok egyszerûen kivételesek. Részben budapesti származású, ámde a természetet gyermekkora óta kedvelõ egyénként én abban a kis apró faluban próbálok szerencsét, amire rátaláltam az elmúlt években. A lehetõség azonban még számtalan helyen adja magát, csak észre kell venni
és állatkáinkról 
Nem akarok "offolni", de már elég sok gyártónak van defektálló külsõ gumija. Én a CST SALVO HIGH PROTECTION-t használom. Link Egyszer megveszed és elfelejtheted a ragasztást.
Tavaly nagyon kedvezett az idõjárás emme növénynek, rengeteg gumiragasztót adtunk el.
Nekem a királydinnye tüskéje a "kedvencem" biciklizéskor... 
Tavaly volt olyan hét, mikor 3-szor is gumit kellett ragasztanom, és mindháromszor királydinnye-tüske volt a bûnös... 
Link
Tavaly volt olyan hét, mikor 3-szor is gumit kellett ragasztanom, és mindháromszor királydinnye-tüske volt a bûnös... Link
És ha 3 méterenként kaktusz tüske ereszti le a biciklit. Jó hosszú kert.
Jó hosszú kert.
Hello Floo.
Bevallom, hogy a kert leghátsó felébe nem mentem el. Most már csak valamikor márciusban nézek ki legközelebb. Pedig biciklivel csak 15 perc.
Hello Vikarel.
A mamám vetette, õ is valamikor novemberben. Sajnos fel kellett volna jegyeznem a pontos dátumot.
Bevallom, hogy a kert leghátsó felébe nem mentem el. Most már csak valamikor márciusban nézek ki legközelebb. Pedig biciklivel csak 15 perc.
Hello Vikarel.
A mamám vetette, õ is valamikor novemberben. Sajnos fel kellett volna jegyeznem a pontos dátumot.
Szép!
Én is épp ma néztem a miénket: éppenhogy, de még a talajfelszín alatt van. Te mikor vetetted? Én november végén, és karácsony elõtt már a gyököcske megjelent.
Én is épp ma néztem a miénket: éppenhogy, de még a talajfelszín alatt van. Te mikor vetetted? Én november végén, és karácsony elõtt már a gyököcske megjelent.
Az igen!
Felétek sokkal melegebb most a talaj Link
Bár Szombathelyen is olyan, pedig ott is volt hó bõven.
A fügéd hogy áll?
Látszik rajta fagykár?
Felétek sokkal melegebb most a talaj Link
Bár Szombathelyen is olyan, pedig ott is volt hó bõven.
A fügéd hogy áll?
Látszik rajta fagykár?
Köszönöm szépen, Sanyi! Majd tavasszal szép száraz, napos idõben, amikor majd éled a természet, én is nekiállok majd a zuzmókat lekefélni a törzsekrõl meg a vastagabb ágakról.
Szerintem nem igazán nagy még a baj. A kérgen az extenzíven mûvelt kertek gyümölcsösök elõforduló fajai láthatóak. Melanelia subaurifera (Mf), Parmelia sulcata (Ps), Hypogymnia physodes (Hp), Physcia adscendens vagy tenella (Pa v. Pt), no meg némi algabevonat, ami még nem lichenizálódott (A). Usnea fajok szemmel láthatóan nincsenek a mellékelt képen, de azt Te is észrevenned, mivel szõrcsomóhoz hasonlító, 3-4-5-10 cm hosszú képletek. Szóval ha zavar, akkor erõs szõrû kefével le lehet tisztítani a kérget. Egy ideig jó lesz, de aztán az algák újra lichenizálódnak, vagy új szaporítóképletek érkeznek. A képet küldöm vissza privátban az azonosítókkal.
Szia Miso.
Pedig a borsót is nyugodtan vetheted. (Az a baj, hogy az emberek nem eléggé tájékozottak.)
Mostani állapotról sajnos nincs képem, de van tavalyról egy olyan, hogy menyit ér az õszi vetés.
2012.04.04. Link
2012.05.04. Link
Tavaly direkt megfigyeltem, hogy akik tavasszal vetették, azoknak csak épp akkor kelt ki vagy még ki sem kelt, mikor az enyémek már ekkorák voltak. A kertnek a másik felébe vetettünk tavasszal ugyanabból(!) a vetõmagból és meg sem közelíti az õszi vetésnek a terméshozamát.
Pedig a borsót is nyugodtan vetheted. (Az a baj, hogy az emberek nem eléggé tájékozottak.)
Mostani állapotról sajnos nincs képem, de van tavalyról egy olyan, hogy menyit ér az õszi vetés.
2012.04.04. Link
2012.05.04. Link
Tavaly direkt megfigyeltem, hogy akik tavasszal vetették, azoknak csak épp akkor kelt ki vagy még ki sem kelt, mikor az enyémek már ekkorák voltak. A kertnek a másik felébe vetettünk tavasszal ugyanabból(!) a vetõmagból és meg sem közelíti az õszi vetésnek a terméshozamát.
Saláta, spenót, bimbóskel, hagyma, fokhagyma gond nélkül áttelel, ezeket õsszel a fagyok elõtt is lehet vetni, de borsóról nemigen hallottam. Úgy tudom, hogy a tavaszi fagyokat elviseli (max. -4,-5°C-ig), kizárt, hogy télen ne károsodjon. Ha van képed tedd be. Érdeklõdve várom, hogy a fagytûrõ yukkák és kaktuszok mellett milyen fagyálló borsóid vannak!
2013-ban -ha a tél így folytatódik - nem fagy el a fügénk, ismét lehet bõ termés, lehet lekvárt is fõzni vagy pálinkát !
! 
Igen volt 3 necces nap én is ezt néztem végig. Szentmártonkáta van a legközelebb, onnan van is egy megbízható metnetes észlelõ. Sülysápon nincs, de domboldalban van, így a Szentmáronkátaiból 1-2 fokot levonva reális lehet.
Én is reménykedek benne hogy nem fagyott le, jövõre a kivik már szépen megerõsödhetnek. azaz nem lesznek annyira fagyveszélyesek.
Én is reménykedek benne hogy nem fagyott le, jövõre a kivik már szépen megerõsödhetnek. azaz nem lesznek annyira fagyveszélyesek.
A kivi biztosan nem, a füge meg elvileg nem.
Ez a két éjszaka volt a legneccesebb Link Link arrafelé, ha jól emlékszem.
A nem rendesen befásodott hajtásvégek lefagyhattak, de ennél jobban biztosan nem károsodtak.
Még egy hónap, és túlélték a telet.
Sokfelé egyébként, egyedül a déli(!!) és az északnyugati országrészben a síkon és a völgyekben lehetett bajuk.
Ez a két éjszaka volt a legneccesebb Link Link arrafelé, ha jól emlékszem.
A nem rendesen befásodott hajtásvégek lefagyhattak, de ennél jobban biztosan nem károsodtak.
Még egy hónap, és túlélték a telet.
Sokfelé egyébként, egyedül a déli(!!) és az északnyugati országrészben a síkon és a völgyekben lehetett bajuk.
Floo: Ugyen edig nem volt olyan hideg hogy a füge és a kivi lefagyjon. A talajon olyan -11 folt a Tmin.
Nálam már lassan vége a télnek, már a 2013-as év a kert szempontjából nagyvonalakban meg van tervezve. Elsõ ízben beáztattam langyos vízbe 15-15 magot a következõ paprikafajtákból: kaliforniai, pritamin, fehérözön (ez utóbbi a kedvencem, tavaly nyári kép róla: Link ). Holnap reggel elültetem õket az elõkészített edénykébe. Mindig február elején-közepén szoktam az étkezésre szánt példányokat, mert a márciusi ültetés augusztusnál hamarabb nemigen terem és a paprikamag lassan csírázik (10-14 nap). Tavaly szakaszosan vetettem (febr eleje - márc. közepe). Persze a paradicsomnál más a helyzet, hiszen az néhány nap alatt kicsírázik, gyorsan nõ és hamar virágzik, így márciusnál hamarabb nem szoktam.
Az egyik fórumban írtam, hogy külön metnetesek részére a szabadegyetemre magammal vittem kb. 100-150db paradicsommagot (fölösleg), mert kicsit elszámoltam magam a nyár folyamán és a szomszédoknak is adtam. Akinek kell dob egy PÜ-t db számmal (pl. 30db) és megy is. Egy kép tavalyról: Link
Tavaly az aszályos idõ ellenére rendkívül jól sikerültek a paprikák (http://people.inf.elte.hu/dempaat/agro_2012/fuszerpapr.jpg Link )és a paradicsomok, gyakorlatilag a szeptember végi-októberi esõk hatására az októberi kötés a paprikáknál gyakorlatilag november végéig beért, ilyenre nemigen volt példa. December elején szedtem le az utolsó pritaminpaprikákat, amelyet mikulásnapkor vígan elfogyasztottunk, hiszen az még dec. 2-án még nem volt megfagyva.
Az egyik fórumban írtam, hogy külön metnetesek részére a szabadegyetemre magammal vittem kb. 100-150db paradicsommagot (fölösleg), mert kicsit elszámoltam magam a nyár folyamán és a szomszédoknak is adtam. Akinek kell dob egy PÜ-t db számmal (pl. 30db) és megy is.
Egy kép tavalyról: LinkTavaly az aszályos idõ ellenére rendkívül jól sikerültek a paprikák (http://people.inf.elte.hu/dempaat/agro_2012/fuszerpapr.jpg Link )és a paradicsomok, gyakorlatilag a szeptember végi-októberi esõk hatására az októberi kötés a paprikáknál gyakorlatilag november végéig beért, ilyenre nemigen volt példa. December elején szedtem le az utolsó pritaminpaprikákat, amelyet mikulásnapkor vígan elfogyasztottunk, hiszen az még dec. 2-án még nem volt megfagyva.
Köszönöm szépen a válaszodat, Sanyi! Majd fogok képet küldeni. Annyit még elmondanék, hogy a szürkészöld színû zuzmóknak elég volt egy-két enyhe, ködös, csöpögõs éjszaka és már karácsonykor beborították a szilvafáinkat. Amúgy van egy olyan gyanúm, hogy madarak, vagy valamik azért eszik ezeket a zuzmókat.
A kérdés érdekes: Azért, mert hosszú évek óta azt tapasztalom, hogy a felhagyott gyümölcsösökben, ahol a környezeti feltételek megfelelõek és jó lichenizálódtak a fák igazából nem okoznak problémát. Az is tény, hogy az elszáradt koronarészeken jelentõsebb a borításuk. A szegélyeken lévõ kökénybokrokon, galagonyákon is azt látom, hogy csak az alászorult elszáradt idõs ágrészeken a legnagyobb a borítás. A zuzmók igazából a hozzájuk jutó nedvességbõl veszik fel tápanyagaikat, nem parazita, vagy félparazita módon élnek. A fát csak alzatnak használják. Hogy robbanásszerûen szaporodtak el, az azt jelenti, hogy a környezeti feltételeikkel elégedettek, szaporítóképleteket nagy mennyiségben tudtak produkálni. A zuzmósavak ráadásul elég jó gombaölõk a telepeken nem engedik elszaporodni a mikroszkopikus gombákat. Ez az elpusztult telepre is igaz, emiatt nem kell a zuzmópreparátumokat semmivel védeni, mert a zuzmósavak elvégzik a védelmet.
Tehát a zuzmótelep a gyümölcsfákat közvetlenül nem támadja, de a szálas, bodros, gyepes
bevonat között sok élõsködõ rovar és zuzmósavakra nem érzékeny kórokozók találnak menedékre, illetve a papirosszerû féllombos telepek beboríthatják a lélegzõ nyílásokat, így a gallyak és ágvégek elszáradását is okozhatják. A korona ritkítása, szellõssé tétele már önmagában szûkíti a zuzmók életlehetõségeit. A terület tisztítása, ritkítása, kaszálása ugyancsak a zuzmók megtelepedése ellen hatnak. A gyümölcsfákon már megtelepedett zuzmótelepeket kaparással, keféléssel el lehet távolítani, ahogy azt már írtad is. Érdemes néhány levakart kolóniát a szegélyben lévõ fákra áttelepíteni, így ezek a fajok továbbra is
gazdagítják az élõhelyet, és a védettséget élvezõ zuzmókat (szakállzuzmók – Usnea sp.) sem pusztítjuk ki. Ha tennél fel róluk esetleg fényképet, akkor ha érdekel közelíteni is tudnánk a faji hovatartozásra.
Tehát a zuzmótelep a gyümölcsfákat közvetlenül nem támadja, de a szálas, bodros, gyepes
bevonat között sok élõsködõ rovar és zuzmósavakra nem érzékeny kórokozók találnak menedékre, illetve a papirosszerû féllombos telepek beboríthatják a lélegzõ nyílásokat, így a gallyak és ágvégek elszáradását is okozhatják. A korona ritkítása, szellõssé tétele már önmagában szûkíti a zuzmók életlehetõségeit. A terület tisztítása, ritkítása, kaszálása ugyancsak a zuzmók megtelepedése ellen hatnak. A gyümölcsfákon már megtelepedett zuzmótelepeket kaparással, keféléssel el lehet távolítani, ahogy azt már írtad is. Érdemes néhány levakart kolóniát a szegélyben lévõ fákra áttelepíteni, így ezek a fajok továbbra is
gazdagítják az élõhelyet, és a védettséget élvezõ zuzmókat (szakállzuzmók – Usnea sp.) sem pusztítjuk ki. Ha tennél fel róluk esetleg fényképet, akkor ha érdekel közelíteni is tudnánk a faji hovatartozásra.
Sziasztok.
A segítségeteket szeretném kérni, egy burgonya beazonosításához.
Mamám két éve a piacon ültetni való krumplit keresett, majd egy hölgy az alábbi sárga héjút kezdte el neki nagyon dicsérni. Link Mamám úgy volt vele, hogy egy próbát megér. Vett is belõle egy 5 kg-ot.
2011-ben tehát elültettük és olyannyira megnyerte a tetszésünket, ha én nem gondolok a jövõre, akkor már lehet nem is írnám ezt a hozzászólást. 2012-re elraktam egy 10 kilóval, majd ismét gondolva a jövõre, nagyjából most 20 kiló van. Krumplipürének olyan jó, hogy még ízesítésnek sem kell bele tejföl, vaj. Ha nem kóstolom meg, el sem hiszem, hogy létezik ilyen.
Teljesen olyan az íze, mint a többi fajta megízesítve, de ahogy mondom ezt nem kell.
Sült krumplinak is valami eszméletlen. Én most annyira nagy becsben tartom ezt a fajtát, hogy jövõre már 40 kg-ot szeretnék belõle vetni, majd idõvel csak ebbõl ültetni. Gondolom így kép alapján képtelenség beazonosítani, de talán lehetne szûkíteni a lehetõségeket.
Csak nehogy úgy járjak mint Floo-ék, hogy egy fantázianevet kelljen neki adnom.
A segítségeteket szeretném kérni, egy burgonya beazonosításához.
Mamám két éve a piacon ültetni való krumplit keresett, majd egy hölgy az alábbi sárga héjút kezdte el neki nagyon dicsérni. Link Mamám úgy volt vele, hogy egy próbát megér. Vett is belõle egy 5 kg-ot.
2011-ben tehát elültettük és olyannyira megnyerte a tetszésünket, ha én nem gondolok a jövõre, akkor már lehet nem is írnám ezt a hozzászólást. 2012-re elraktam egy 10 kilóval, majd ismét gondolva a jövõre, nagyjából most 20 kiló van. Krumplipürének olyan jó, hogy még ízesítésnek sem kell bele tejföl, vaj. Ha nem kóstolom meg, el sem hiszem, hogy létezik ilyen.
Teljesen olyan az íze, mint a többi fajta megízesítve, de ahogy mondom ezt nem kell.
Sült krumplinak is valami eszméletlen. Én most annyira nagy becsben tartom ezt a fajtát, hogy jövõre már 40 kg-ot szeretnék belõle vetni, majd idõvel csak ebbõl ültetni. Gondolom így kép alapján képtelenség beazonosítani, de talán lehetne szûkíteni a lehetõségeket.
Csak nehogy úgy járjak mint Floo-ék, hogy egy fantázianevet kelljen neki adnom.
Az enyhe és csapadékos tél miatt gyümölcsfáinkon (teljesen elburjánzottak a szürkészöld zuzmók. Kora tavasszal tervezem lekefélésüket a törzsekrõl. Az ágakról viszont nem lehet ledörzsölni, édesapám ezért majd gomba ellen lepermetezné. Én azt mondtam neki, hogy ez a szürkészöld zuzmó nem sokat árt a fának, a kevesebb helyen megjelenõ sárga zuzmóról viszont rosszak a tapasztalataim (a sárga zuzmó vagy ártalmas lehet, vagy tünetként jelenik meg). Persze mivel esõs idõ idézte elõ a zuzmósodást, valószínûleg szükség lesz a permetezésre, de azt szerintem nem a szürkészöld zuzmók mennyiségétõl, hanem az idõjárástól kell majd függõvé tenni. Mi a véleményetek errõl? Mit tanácsoltok?
És mi a teendõ a sárga zuzmókkal kapcsolatban?
És mi a teendõ a sárga zuzmókkal kapcsolatban?
A jegenyetölgy a kocsányos tölgy egyik díszváltozata (Quercus robur 'Fastigiata'), nekem is úgy rémlik, mintha ez olykor idõsebb korában is magán tartaná a lombját télen.
Egyébként a kocsányos tölgy 20 éves kora körül még igencsak fiatalnak számít, mivel minimum 200 évig él, ha hagyják!
A lombtartás-lombhullás témáról jutott még eszembe, hogy még az õsszel olvastam a társalgó fórumban valamelyik tél, hideg, fagy imádó fórumtárs beírását, ami valahogy úgy szólt, hogy már alig várja, hogy a fákról "eltakarodjon" a lomb és jöjjön már a hideg, jeges, fagyos tél.
Én fordítva vagyok vele, annak örülök, hogyha minél tovább tart a vegetációs idõszak, minél tovább él a növényzet, minél rövidebb a tél.
Idén nem lehetett panasz az õszre, szinte teljesen fagymentes, hosszú, enyhe, nagyon kellemes volt.
Az idei tél is eddig még jónak mondható, mert a sok hótakaros nap ellenére még sikerült elkerülni a derült szélcsendes éjszakák fenyegetõ veszélyét az erõsebb lehûlést. Jó lenne, ha - 10 fok alá nem nagyon mennénk le továbbra sem, pláne nem -15 fok alá! Ezt a hétvégét még megúsztuk, remélem a következõ hétvégét is és az egész telet is.
Kicsit aggasztónak tartom, hogy a hótakaró a következõ héten egyre csak vastagodni fog és ha utána ránk húzódik a sarkvidéki levegõ, akkor elég lehet akár csak egy derült szélcsendes éjszaka is, hogy a vastag hótakaró felett nagyon erõsen lehûljön a levegõ és megint beleszaladjunk egy nagyon csúnya súlyos fagykáros lehûlésbe.
Pedig igazán ránk férne már egy nem túl hideg tél, azok után, hogy milyen erõs lehûlések voltak az elmúlt években!
Egyébként a kocsányos tölgy 20 éves kora körül még igencsak fiatalnak számít, mivel minimum 200 évig él, ha hagyják
!A lombtartás-lombhullás témáról jutott még eszembe, hogy még az õsszel olvastam a társalgó fórumban valamelyik tél, hideg, fagy imádó fórumtárs beírását, ami valahogy úgy szólt, hogy már alig várja, hogy a fákról "eltakarodjon" a lomb és jöjjön már a hideg, jeges, fagyos tél.
Én fordítva vagyok vele, annak örülök, hogyha minél tovább tart a vegetációs idõszak, minél tovább él a növényzet, minél rövidebb a tél.
Idén nem lehetett panasz az õszre, szinte teljesen fagymentes, hosszú, enyhe, nagyon kellemes volt.
Az idei tél is eddig még jónak mondható, mert a sok hótakaros nap ellenére még sikerült elkerülni a derült szélcsendes éjszakák fenyegetõ veszélyét az erõsebb lehûlést. Jó lenne, ha - 10 fok alá nem nagyon mennénk le továbbra sem, pláne nem -15 fok alá! Ezt a hétvégét még megúsztuk, remélem a következõ hétvégét is és az egész telet is.
Kicsit aggasztónak tartom, hogy a hótakaró a következõ héten egyre csak vastagodni fog és ha utána ránk húzódik a sarkvidéki levegõ, akkor elég lehet akár csak egy derült szélcsendes éjszaka is, hogy a vastag hótakaró felett nagyon erõsen lehûljön a levegõ és megint beleszaladjunk egy nagyon csúnya súlyos fagykáros lehûlésbe.
Pedig igazán ránk férne már egy nem túl hideg tél, azok után, hogy milyen erõs lehûlések voltak az elmúlt években!
Köszi az infókat. Csak kertkozmetikai szempontból írtam, hogy "utálatos levélmegtartó". A levélmegtartás egyéb következményei: A környékbeli cinkék a reggelit elõszõr a jegenyetölgy megtartott száraz leveleien keresgélik, utána átmennek a monilia által károsított meggyfákra, ahol a mézga által felragasztott elhalt levélmaradványok között bogarásznak. Nyilván találnak rajta, benne elég petét, bábot, különben nem keresgélnének. Az említett tölgyek 20 év felettiek, nem igazán fiatalok. A törzsátmérõ nagyobb 25 cm-nél.
"jegenyetölgy a legutálatosabnb levélmegtartó"
Ha egy fa sokáig megtartja leveleit az nem negatív, hanem pozitív tulajdonság, hiszen tovább díszít, tovább asszimilál, jobban kihasználja a tenyészidõszakot. Ilyen például a mediterránból származó platán.
Korai lombhullató viszont az Észak-Amerikából származó szivarfa, ami ráadásul késõn is hajt ki, tenyészidõszaka és így dekorációs ideje nálunk rövid.
A legértékesebb fák, cserjék díszkertészeti szempontból természetesen az örökzöldek, amelyek egész évben díszítenek.
A hosszú ideig megtartott zöld lombot külön kell választani a téli száraz lomb megtartástól.
A tölgyeknél és még néhány más fajnál (bükk, gyertyán) jellegzetes tulajdonság az elszáradt lomb megtartása a tél folyamán. Bár inkább csak fiatal egyedeknél. Ezeknél a tavaszi nedvkeringés megindulásával vizzel telítõdnek a szövetek és ekkor esnek le a levelek.
A tölgyek téli szárazlomb megtartására kézenfekvõ magyarázat lenne, hogy mivel délen sok örökzöld tölgy faj él és valószínüleg valamikor minden tölgy örökzöld volt, a mi mérsékeltövi fajaink csak késõbb a klíma lehûlésével a törzsfejlõdés során váltak lombhullatóvá. Tudvalevõ. hogy minden élõlény egyedfejlõdése során mintegy végigjárja a törzsfejlõdést a fiatal tölgyek lombtartását tarthatnánk a korábbi örökzöld életmódra "visszaemlékesésnek" is. Például a szubmediterrán lombhullató Molyhos tögyek (Quercus pubescens) magoncai néhány éves korukig zöld levelekkel telelnek át (illetve a magoncok között vannak ilyenek is.)
Ezt az elméletet viszont nem támasztja alá az, hogy a fiatalon szintén téli száraz lombtartó Gyertyánnak (Carpinus) nincsenek örökzöld rokonai.
A bükknek is csak nagyon távol és távoli rokonai élnek Dél-Amerika déli részén és Új-Zélandon, a Déli bükk(Nothofagus), mely nemzetségnek örökzöld és lombhullató fajai is vannak.
Érdekes lenne tudni, hogy a déli bükk lombhullató fajai megtartják-e télen az elszáradt lombot.
De mint már írtam a gyertyán rokonsági körében nincs örökzöld faj, tehát valószínûleg nem törzsfeljlõdési eredetû a száraz lomb megtartása, hanem valami más, talán fiziológiai oka van.
Ha egy fa sokáig megtartja leveleit az nem negatív, hanem pozitív tulajdonság, hiszen tovább díszít, tovább asszimilál, jobban kihasználja a tenyészidõszakot. Ilyen például a mediterránból származó platán.
Korai lombhullató viszont az Észak-Amerikából származó szivarfa, ami ráadásul késõn is hajt ki, tenyészidõszaka és így dekorációs ideje nálunk rövid.
A legértékesebb fák, cserjék díszkertészeti szempontból természetesen az örökzöldek, amelyek egész évben díszítenek.
A hosszú ideig megtartott zöld lombot külön kell választani a téli száraz lomb megtartástól.
A tölgyeknél és még néhány más fajnál (bükk, gyertyán) jellegzetes tulajdonság az elszáradt lomb megtartása a tél folyamán. Bár inkább csak fiatal egyedeknél. Ezeknél a tavaszi nedvkeringés megindulásával vizzel telítõdnek a szövetek és ekkor esnek le a levelek.
A tölgyek téli szárazlomb megtartására kézenfekvõ magyarázat lenne, hogy mivel délen sok örökzöld tölgy faj él és valószínüleg valamikor minden tölgy örökzöld volt, a mi mérsékeltövi fajaink csak késõbb a klíma lehûlésével a törzsfejlõdés során váltak lombhullatóvá. Tudvalevõ. hogy minden élõlény egyedfejlõdése során mintegy végigjárja a törzsfejlõdést a fiatal tölgyek lombtartását tarthatnánk a korábbi örökzöld életmódra "visszaemlékesésnek" is. Például a szubmediterrán lombhullató Molyhos tögyek (Quercus pubescens) magoncai néhány éves korukig zöld levelekkel telelnek át (illetve a magoncok között vannak ilyenek is.)
Ezt az elméletet viszont nem támasztja alá az, hogy a fiatalon szintén téli száraz lombtartó Gyertyánnak (Carpinus) nincsenek örökzöld rokonai.
A bükknek is csak nagyon távol és távoli rokonai élnek Dél-Amerika déli részén és Új-Zélandon, a Déli bükk(Nothofagus), mely nemzetségnek örökzöld és lombhullató fajai is vannak.
Érdekes lenne tudni, hogy a déli bükk lombhullató fajai megtartják-e télen az elszáradt lombot.
De mint már írtam a gyertyán rokonsági körében nincs örökzöld faj, tehát valószínûleg nem törzsfeljlõdési eredetû a száraz lomb megtartása, hanem valami más, talán fiziológiai oka van.
Újból megnézve a képet, lehet hogy mégsem a Ráncoslevelû bangitáról, hanem ennek egy másik Kelet-Ázsiai fajjal a Kislevelû bangitával (Viburnum utile) alkotott hibridjérõl van szó. Tehát: Ráncoslevelû bangita (Viburnum rhytidophyllum) X Kislevelû bangita (Viburnum utile) keresztezve a két fajt a létrejött hibrid a Prágai bangita (Viburnum x Pragense), ennek fényesebbek és kisebbek a levelei és nem lógnak annyira valamint a cserje kisebb termetû. A két szülõ faj között egyébként több átmeneti alak van, melyek között van amelyik a ráncoslevelûhez, van amelyik a másikhoz áll közelebb. Ez egy kultúrában létrejött hibrid, amit vegetatív úton szaporítanak. Tudomásom szerint magról nem szaporodik, így magától nem is nõhetett oda, ahol találtad. Így már majdnem biztosnak tûnik, hogy ültetett növény.
Igen, valóban bangita! A közeli képen jól beazonosítható a faj. A cserje teljes neve Ráncoslevelû bangita (Viburnum rhytidophyllum), mely egyike az örökzöld bangita fajoknak! Kelet-Ázsiából származik és termetes cserjévé is megnõhet.
Kertekben, parkokban gyakran ültetik, mert lomblevelû örökzöld létére nagyon jól bírja az erõsebb fagyokat is, akár a -20 fokot is. Fagyos idõben leveleit lelógatja.
Az viszont érdekes, hogy amint írod erdõben találkoztál vele, mert ezt fajt kivadulva kultúrszökevényként, még sosem láttam, eltérõen egyéb dísznövényektõl. Hol van ez pontosan? Nem lehet ez valamiféle parkerdõ? Valószínûnek tartom, hogy ültetett növény.
Egyébként, az hogy egy növény örökzöld, az nem rendellenesség, mert minden növény örökzöld lenne ha tehetné, csak vannak amelyekre a kedvezõtlen éghajlat élõhelyükön lombhullást kényszerít ez általában a szárazság vagy a fagyos hideg.
A lomblevelû örökzöldek a nálunknál enyhébb telû atlantikus, mediterrán illetve szubtrópusi területekre jellemzõek, sok fajuk azonban behatol a mérsékelt övbe is, így jó télálló fajok is vannak köztük, amelyek nálunk is nevelhetõek a szabadban. Különösen jók a feltételek erre a Dél-Nyugat Dunántúlon, a dombokon és a városi hõszigetekben. Leggyakoribb ültetett nemzetségek nálunk a Puszpáng (Buxus), Babérmeggy (Laurocerasus) és a Magyal (Ilex), de ezeken kívül még számos más értékes és szép kevésbé ismert is van.
Kertekben, parkokban gyakran ültetik, mert lomblevelû örökzöld létére nagyon jól bírja az erõsebb fagyokat is, akár a -20 fokot is. Fagyos idõben leveleit lelógatja.
Az viszont érdekes, hogy amint írod erdõben találkoztál vele, mert ezt fajt kivadulva kultúrszökevényként, még sosem láttam, eltérõen egyéb dísznövényektõl. Hol van ez pontosan? Nem lehet ez valamiféle parkerdõ? Valószínûnek tartom, hogy ültetett növény.
Egyébként, az hogy egy növény örökzöld, az nem rendellenesség, mert minden növény örökzöld lenne ha tehetné, csak vannak amelyekre a kedvezõtlen éghajlat élõhelyükön lombhullást kényszerít ez általában a szárazság vagy a fagyos hideg.
A lomblevelû örökzöldek a nálunknál enyhébb telû atlantikus, mediterrán illetve szubtrópusi területekre jellemzõek, sok fajuk azonban behatol a mérsékelt övbe is, így jó télálló fajok is vannak köztük, amelyek nálunk is nevelhetõek a szabadban. Különösen jók a feltételek erre a Dél-Nyugat Dunántúlon, a dombokon és a városi hõszigetekben. Leggyakoribb ültetett nemzetségek nálunk a Puszpáng (Buxus), Babérmeggy (Laurocerasus) és a Magyal (Ilex), de ezeken kívül még számos más értékes és szép kevésbé ismert is van.
A nevét nem ismerem, de dísznövényként régen sok felé ültették az örökzöld volta miatt. Szerintem nem õ, hanem jegenyetölgy a legutálatosabnb levélmegtartó: az májusig õrzi az elszáradt elõzõ évi leveleit.
Üdv! Jártam ma egyet a közeli erdõben, és egy (számomra) meglepõ dolgot találtam. Egy olyan fát, amin minden levél még rajta volt! Nincs védve fagytól, mert a körülötte lévõ fákról teljesen hiányzott a levél. Milyen fa lehet ez? (sajnos csak mobil volt nálam, így a képek olyanok- amilyenek.) Link Közelebbrõl Link
Hello. Köszi.
Nagyságrendileg -20 °C-ot szoktam mondani, de ez erõsen változik a nemzetségek, fajok és élõhelyi formák miatt. Valamelyik lehet elvisel -30 °C-ot is, de ha a hó befedi, akkor ez csalóka. A gyökerek eddig nem fagytak át, pedig évek óta benne vannak.
Nagyságrendileg -20 °C-ot szoktam mondani, de ez erõsen változik a nemzetségek, fajok és élõhelyi formák miatt. Valamelyik lehet elvisel -30 °C-ot is, de ha a hó befedi, akkor ez csalóka. A gyökerek eddig nem fagytak át, pedig évek óta benne vannak.
Nagyon "jól néznek ki". A mûanyag edényben lévõ kaktuszok gyökerei ha télen átfagynak nem pusztulnak el? Hány fok mínuszig télállóak a kaktuszok?
Havazás előrejelzés
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 41. sorozata
MetNet | 2024-11-02 11:38
Szabályzat