Csillagászat és űrkutatás

Nano korrekt és érthetõ volt dióhéjban is
Egy "blackhole-gravitációs lencsehatás" netes szimuláció Link ugyanezt a képet használja háttérképnek (a "Mass" értéket lehet változtatni)

Einstein-gyûrûknek nevezik õket és az általános relativitás-elmélet egyik bizonyítékai. Az Abell 2218 galaxisai úgy múködnek mint egy lencse (gravitációs lencsehatás Link ) így a mögötte lévõ objektum képét szétkenik de egyben fókuszálják is felénk. A filmben gondolom azért említették a sötét anyagot, mert a galaxisok tömegének nem elhanyagolható (ha nem a legnagyobb) részét a sötét anyag teszi ki(fõleg a külsõ régiók) Így igencsak "besegítenek" a fókuszálásba. A visszaverõdõs történetrõl még nem hallottam

Ne becsüld le az emberi elmét, 50 éve még azt sem tudtuk, hogy mi az a mikrohullámú háttérsugárzás, mostmeg...

Értem,jól mondod,legalábbis ugyanezt mondták a dok.filmben is.Tökjó,hogy belinkelted azt a képet(2.),mert arról a jelenségrõl is beszéltek,mint ami azon van.Azok a "csík" szerû dolgok,hogy a fényképezett ojjektum mögött lévõk fénye elgörbül a ráható gravitációs erõ által.Másik feltételezés,hogy maga a sötét anyag miatt görbül,illetve arról vetül vissza.
Ezek nagyon érdekes dolgok,csak sajnos úgy néz ki,hogy a mi életünkben ezekre a fejtörõkre nem lesz tuti válasz.

Bocsánat, ha kissé dióhéjban fogalmaztam de az imént sürgetve voltam a Kedves által

Szóval, nem úgy kell ezt elképzelni, mint valamiféle erõt ami szétszed mindent. Arról van szó, hogy annyira felgyorsul a Világegyetem tágulása, hogy már igen kis távolságokon is jelentõs távolodási sebesség lépne fel. Mondjuk az Abell 2218 galaxishalmaz ( Link Link ) 52800 km/s sebességge távolodik tõlünk és kb 700 Mpc-re van. A tágulás gyursulásával elérkezik az az idõ, amikor az Abell 2218 távolodási sebessége eléri a c-t, így szépen eltûnik a szemünk elõl, mert a fény már nem érhet el minket. Ez szépen folytatható addig amig a közelebbi objektumok is "bevörösödnek" ( "berádiósodnak" ) az eseményhorizont mögé. Persze addigra a távolságuk is nagyobb lesz, de mivel jelenlegi tudásunk szerint a c állandó így ez a horizont szintén egyre gyorsuló ütemben közeledik hozzánk.
Elérkezik egyszer az a pillanat amikor az erõs kölcsönhatás (ami - a kvakok mellett - összetartja az atommagokat is) részecskéje a glüon "nem ér át" egyik kvarktól a másikig (mivel nem haladhat c-nél gyorsabban), mert olyan gyorsan nõ a távolság köztük. Amikor ez a eseményhorizont pontszerûvé válik, akkor történik meg a Nagy Szakadás. Az elmélet szerint... ahogy én tudom...

Ú!

Még elméletileg sem láthatja, mert beszûkül az eseményhorizontja. Ha már a W és Z bozonok sem bírják tovább a strapát, akkor nem hinném, hogy az eseményhorizont nagyobb lenne egy atommag méreténél, így nem láthatnád a szomszédos atommagot sem felbomlani Ha meg a glüonok (a kvarkokat összetartó erõs kölcsönhatás részecskéi, a hidrogén atommag mindössze 3 kvarkból áll) adják fel a harcot, akkor meg fõleg.

Szép.De milyen látványos lesz,mikor felbomlanak a kötések az atomok közt.Feltéve ha a megfigyelõ (ha lesz ilyen) szem és agy atomjai bomlanak utoljára

Nagyjából 3 forgatókönyv létezik. Az egyik a Nagy Reccs, a másik a végtelen ideig táguló Világegyetem és a legfiatalabb (az utóbbi évek gyorsulást megfigyelõ kutatásai után) a Nagy Szakadás, amikoris a tágulás annyira felgyorsul, hogy a téridõ "szétszakad" miután az eseményhorizontunk (ameddig ellátunk) pontszerûvé nem zsugorodik. Szép jövõk

Igen,ezt a gyorsulást úgy szemléltették,mint amikor a zsíros vízbe belecseppentünk mosogatószert és egybõl "szétugrik" a felszínen a cucc.
Meg azon töprengtek,hogy mi lesz a vége?Önmagába vissza roskadó univerzum,vagy "szétpukkanó",vagy megszûnõ.A Nagy Reccs.Most ez az általános nézõpont.

A "szilárd anyagot" nevezzük inkább csak anyagnak Hát... a tágulás elmélete már igen szilárd alapokon nyugszik, minden megfigyelés igazoja eddig. Nem ismerem a fiatal kolléga elméletét de vszeg különcködésrõl lehet szó
Vákuumban a kvantumfluktuációk miatt valóban "születnek" részecskék. Ezek az un. virtuális részecskék.

Ajánlott olvasmány: Paul Davies - A megbundázott Viláegegyetem

Az anyag+sötét anyag, valóban csak cca negyedét teszi ki a Világegyetem tömegének és tényleg csak vakargatják a fejüket a szakemberek, hogy a fentmaradó tömeg (ami tkp a sötét energia) mi is valójában. A gyorsuló tágulást épp a sötét energia hatásának tulajdonítják. Egy-két dolgot azért tudunk ill. feltételezünk róla de még csak a felszínt kapargatjuk

Egy fiatal kanadai csillagász újabban felkapott elmélete szerint mégsem tágul az Univerzum. Tetszetõsen indokolt és többek által átvett, elfogadott elméletében feltételezi, a fény sebessége lassul Mostanában inkább a síklapra emlékeztetõ párhuzamos univerzumokon gondolkodnak, laikusoknak szánt tetszetõs ábrázolásokkal. Laikusként el tudom hinni hogy kevés a szilárd anyag, a többit energia teszi ki. Valahol olvastam egy népszerüsítõ (mint ilyen nemigen autentikus, de nem is UFO magazin fantáziálása) írásban hogy elméletileg évente és köbkilométerenként 2-3 részecske születik a vákum sötétjében az energiából, vagy igaz vagy se Nano mint szakember, többet tudhat nálunk errõl

A múltkor láttam egy filmet a Discovery Science-en a sötét anyagról...Ne is kérdezd...csak pislogtam.
Annyi maradt meg,hogy nemcsak hogy tágul kis Univerzumunk,hanem még gyorsul is.Meghogy az (ismert) összes anyag+sötét anyag összesen is csak az univerzum egy harmadát teszi ki és nagyon okos emberek nagyon vakarják a fejüket,meg a kompjúterüket...

Hevenyészett egyszerû 3D modell, sötét anyag nélkül; jobb híján a monitorról levideózva

"Kedvcsináló" bemutatónak szánom, bár ez elég gyenge minõségû Monitoron szebb, élesebb, színesebb a megjelenése, hosszú idõ után érdekes a folyamat, a szerkezet alakulása. A modell forgatható minden irányban, nagyítható. 2000 test mozog, emiatt nagyítva nem látványos, csak színes testek kavargását látni Nem tudom mennyi a tudományos értéke, én úgy vélem érdemes az ilyen szimulátorokkal játszani ha valakinek van kedve és ideje hozzá. A látvány kárpótol az elvesztegetett idõért, különösen ha elhisszük hogy realtime számításokon alapul

Hm, érdekes: Link Stellar Collisions in Young Clusters: Formation of (Very) Massive Stars?

Ezt nem tudtam, köszi szépen! Hasznos!!!!

Dehogy, kinek van arra ideje? "J" visszapörgeti, "L" elõrepörgeti annyira felgyorsítva (ahányszor leütöd) csak gyõzd figyelni az évszámot. Ajánlatos a "T" gomb leütésével a követést is beállítani (itt a Vénuszt tartotta egy helyben). Ha az évszám közelébe érsz, lelassítod és figyeled az együttállás kialakulását

Egyenként kattintgattad vissza az évet??? Nekem erre nem lenne energiám (sötét se :-))

Ja, vidd el dec. 15-ig :-)

A Stelláriumot 1226 december 09-én állítottam le (oda-vissza tilitoliztam amíg a legjobbnak tûnt az együttállás) ami lényegében lehet akár november vége is Akár november, akár december eleje, nem semmi egy ilyen freeware programtól közel nyolcszáz évre visszamenõen

Újabban komolyan veszik a sötét anyagot. Van olyan galaxis-szimulátorom, melyet futtatni lehet "hagyományos módon" és "sötét anyaggal". Nemegyszer meglepõ hasonlóság jelentkezik a realitással, "dark matter" hozzáadásával a galaxis modellezett kialakulásán érzékelhetõ lesz a sötét anyag hatása DE a reális "valamire emlékeztetõ" külsõ megjelenés hagyományos módon, sötét anyag nélkül is kialakítható a csillagok számának, tömegének, eloszlásának, sebességének paramétereit állítgatva. Persze ehhez "nyugdíjas türelem" és szabadidõ kell. A 6 GHz-es gépemen 1 Gb RAM és külön videomemória mellett is olykor több óra futásidõ kellett, sõt megesett hogy túlhevült a grafikus kártya mert saját hûtõje nem tudta eléggé hûteni, aztán a proci is visított, kis híján elfüstölt tõle a gép, pedig nagyméretû ablakventillátorral hûtöm a procit

Ááá, a képet az elõbb nem láttam
NEM SEMMI :-)

Találtam egy helyet, ahol 1226 novemberét említik

A hosszú periódusú illetve egyszer betérõ üstökösök nem akkor szakadtak csak ki az Oort-felhõbõl, amikor már volt emberiség. OK, nem túl hosszú az élete egy üstökösnek,ha egyszer bejut a belsõ Naprendszerbe, ez biztos, de ha a Föld geológiai korát nézed, már jócskán voltak ilyen lehetõségek. Egyébként a NASA oldalán is olvasható a dolog (http://solarsystem.nasa.gov/planets/profile.cfm?Object=OortCloud&Display=OverviewLong) szóval annyira nem hihetetlen elmélet szerintem, max. kis mértékû a gyakorlati bizonyítéka. A Tejútrendszerben való keringésünknek még a klímára való hatása is mérhetõ amúgy. Arról nem beszélve, hogy nem önálló hatásokban kell gondolkodni, hanem egy csomó hatás összeadódásában. Azt is vedd számításba, hogy az Oort-felhõ nem az Ekliptika síkjában van, ráadásnak majdnem egy fényévnyire a Naptól, s igencsak gyenge már a Nap (és a belsõ Naprendszer összességének) gravitációs hatása ott, az onnan bejutó égitestek pályája is szokatlan, ráadásnak elõfordul, hogy csak egyetlen egy alkalommal látogatnak be, úgyhogy valóban rémesen sok a megoldatlan kérdés még ez ügyben. S, hogy ezt méginkább növeljem, senki nem vette számításba az olyasmit, mint pl. a sötét anyag, sötét energia hatása (amelyet szintén csak elméletben bizonyítottak - Vera Rubin, Link ).
Lehet még fokozni a misztikusnak látszó dolgokat ám! :-)

Csillagászat és történelem Olvasom hogy Dzsingisz kán 1226-ban megtámadta a tangutokat, végül 1227-ben a fõváros, Ninghszia ostroma alatt az "égbe távozott". Hadjárata közben többször is látott öt csillagot egy vonalban az égen, amelyet udvari jósai intõ jelként értelmeztek.

Kiváncsiságból "visszamentem az idõben", megnéztem a Stelláriumban. Nem tudom hónapra, napra mennyire pontos, de a program szerint elõfordulhatott akkoriban "ötcsillagos" együttállás

Astroman sztem járulékos információ, a téma hozta fel Megint tanultam valamit a fórumon (gondolom mások is), köszi az infot

Most ráhibáztál! Az eredeti szakmám malom- és keveréktakarmányipari technikus, így helyesbítenélek: ha a pelyva és az ocsú közül el akarod dobni valamelyiket, akkor inkább a pelyvát dobd el! Ugyan mind a kettõ hasznosítható (hasznosítják is) állati takarmányozásra, de az ocsúnak nagyobb a takarmányozási tápértéke!
De ezzel már véglegesen (ahogy eddig is) elrugaszkodtunk az eredeti témától!

Protestálok, nem értem ezt az "egykönyvû netes" minõsítést Nagyon is jó a net, csak türelmesen ki kell válogatni "a tiszta búzát a pelyvából, ocsut eldobni" Nem mellesleg lassan fél évszázada (47 éve) amatõrcsillagászkodom, mindig elolvas/tam/om a hozzáférhetõ nyomtatott szakirodalmat. Sok elmélet meg is bukott azóta
Ui: szerintem aki "leminõsíti" a netet, annak nincs türelme vagy ideje szétválogatni a hiteles információt és a kommersz írásokat. Szerintem a netes keresés sem más, mint amikor az ember a könyvtárban böngészi a könyveket és kiválasztja az autentikus forrást. Az internet nem elsõsorban a pornó és a játékok birodalma, hanem egy óriási soknyelvû virtuális könyvtár, tudni kell benne keresni. Kissé olyan ez számomra, mintha valaki az elsõ tárolóhoz lépve csak ponyvát-krimit talál, emiatt azonnal és csalódottan távozik a könyvtárból

Értem én amit írsz a kiemelések nélkül is!
Most tulajdonképpen ugyanarról beszélünk!
Csillagászati ismereteimet idestova 20 éve - ha amatõr szinten is - szakirodalomból szerzem az információkat, nem a netrõl! - Utóbbit sokszor kicsit megbízhatatlannak tartom!

Sok feltételezés található a neten Pl. Link
(A Hipparcos mûhold adataira támaszkodik, de idézek pár sort
"A Napot körülvevõ Oort-felhõ a feltételezések szerint egy kb. 100 000 csillagászati egység sugarú, nagyjából gömb alakú része a Naprendszernek, amely rengeteg (1012 - 1013) üstökösmagot tartalmaz, tömege összesen mintegy néhányszor tíz földtömeg. A felhõ létére az óriási, elnyúlt pályán keringõ hosszú periódusú üstökösök megfigyelt nagy száma alapján következtethetünk." Kiemeltem két kulcsszót

Semmi baj, hogy leírtad és természetesen nem huzakodásnak veszem, hiszen nem lehet mindenrõl mindenkinek ugyanaz a véleménye! Többek közt azért is vagyunk itt, hogy kibeszéljük az ilyen és hasonló dolgokat!

Visszatérve az eredeti témára: elõzõ hsz-omban nem írtam oda, hogy ez egy elmélet a sok közül!
Természetesen az Oort-felhõ létezésére nincs kézzelfogható bizonyíték, de a hosszú periódusú üstökösöket onnan származtatják! Egyszóval én oda akartam kilyukadni, hogy ez az elmélet nálam megbukik, ahogy az elõzõ fejtegetésemben próbáltam leírni: tehát a Nap az üstökös-kutatás, a csillagászat tudományág, az emberiség létezése óta nem haladt el annyi közeli csillag mellett, amik hatással lehetnének az Oort-felhõre, mint amennyi üstököst ismerünk, amik az Oort-felhõbõl eredeztethetõek!

Hogy a sok elmélet közül melyik áll a legközelebb a valósághoz, lövésem sincs és valószínû, nem a mi életünkben fog kiderülni, hogy melyik az igazi!

Astroman kollega, nem védem Nolit (képes megvédni magát ha akarja) sem huzakodni nem akarok DE (idézem Nolit)
"... ha valamely gravitációs hatás kitéríti õket... ilyen gravitációs hatás (pl. a Naprendszer hosszú útján a galaxisunkban olyan csillag közelébe jut, amelynek már elég ereje van az üsti kilökéséhez) véletlenszerû, nem nagyon tudunk egyelõre olyasmit, amivel elõjelezhetõ lenne a kilökõdés, mivel magát az Oort felhõt se nagyon ismerjük, leginkább csak az onnan eredeztetett égitestek által van valami képünk róla"
Vastagítva és aláhúzva kiemeltem kulcsszóként egy jelentéktelen közismert rövidítést a "pl." azaz "például" Nos számomra ez arra utal, hogy több lehetõség is van, például a megemlített A másik "kulcssort" csak aláhúztam.
Sztem az sem mellékes hogy a csillagok, így a Naprendszer sem tökéletes ellipszispályán kering a Galaxis magja körül, pályájuk folyamatosan módosul kis mértékben, mindegyiknek saját iránya, sebességvektora van mely csillagászati léptékben elenyészõ, de akár felénk is közelíthet és idõvel akár érvényesülhet gravitációs hatása. Kozmikus léptékben, kellõ idõ után a gyenge hatások is katasztrofális eredménnyel végzõdhetnek (hasonlóan a meteorológiában emlegetett "Lorentz-féle lepke" szárnycsapásához). Azt sem hagynám ki, hogy keringési pályák nem stabil ellipszisek, mivel a centrifugális és centripetális erõk nem egyenlítik ki egymást tökéletesen, spirális pályák a torzult téridõben, így a keringõ test minden egyes keringéssel közelebb kerül központi objektumához, igaz rendkívül kicsi mértékben (a keringõ test mintha "zuhanna" központi objektuma felé, de végtelenül lassan). Egyes feltevések szerint a gravitációs állandó sem állandó. Továbbá minden számításhoz elengedhetetlen a PI értékének használata. Szoftvereimben én csak hét tizedesjegyig használom (levélcímnek se rossz [email protected]) de a PI jelenlegi ismereteink szerint végtelen szám, ergo a pályaszámítások bármilyen pontosak is, ahogy növekednek a távolságok csak közelítõ adatokat eredményeznek Astroman, nem huzakodás, egyéni vélemény

Igazából nem nagyon értek ezekhez a dolgokhoz, idõnként olvasok ilyen témákat is.
De én itt arra akartam kilyukadni, hogy pl. az általad említett Oort-ból, nem 2 év alatt jut el a földig egy üstökös.
Egyébként köszi az olvasnivalót!

"...a Naprendszer hosszú útján a galaxisunkban olyan csillag közelébe jut, amelynek már elég ereje van az üsti kilökéséhez"

Ez egy ismert, de korántsem elfogadott elmélet és a valósághoz talán ennek van a legkisebb mértékben köze!
Ugyanis a Nap kb. 250 millió év alatt kerüli meg a Tejútrendszer magját! Tehát ez azt jelenti, hogy nem sûrûn találkozik, illetve kerül közelebb szomszédos csillagokhoz, így amióta üstököskutatás létezik, azóta nem sok csillag gravitációs tere hatott az Oort-felhõre!
Inkább valami nagyobb, Naprendszeren kívüli objektum (máshonnan elszabadult kisbolygó, üstökös) okozhat perturbációt!

Noli bár nem feladatom értékelni vagy bírálni, lendületes, szépen illusztrált korrekt és kerek írás
Minden fórumkollegának ajánlom szives figyelmébe, érdemes elolvasni.

A "hollywoodi témafeldolgozásra" jól illeszkedõ szabadszemes bolidaészlelés leírása Jókai Mór tollával
Egyszerre, mintha az égboltozaton tört volna keresztül, iszonyú recsegés-ropogással támad elõ egy óriási meteor, s elkezd futni déltõl észak felé, éppen mintha Kolozsvár fölött repülne. A pompás tûzgolyó szikrákat hányva vonult végig a magasban lassúdan, méltóságosan, mint egy kialvó nap, mely nem képes az eget bevilágítani többé; hosszú tûzfarka kígyózva vonult utána, s ezernyi szikrát hányva pattogott oly robajjal, mintha ércszekerek rohannának vashidakon keresztül ott a magasban. Az égi zajra egyszerre megelevenült a környék, az emberek kifutottak házaikból a tünemény bámulatára, az utcák megnépesültek, s a közelebbi oláh falukból áthallatszott, mint verik félre a harangokat. A tûzgolyó pedig, mely nagyságára akkora volt, mint a telehold, miután a legsötétebb vörösbõl fokonként a legfényesebb ezüstfehérbe ment át, s még egynehányszor majd kékre, majd rózsaszínûre változtatta színét, s eközben a szivárvány minden színeire váló csillagsziporkákat hullatott zörgõ ropogás közt, egyszerre sebesen kezde lefelé bukni, addig vízirányosan úszó farkát maga után kapva ... mindenki azt hitte, hogy ott fog leesni. Ezen pillanatban a villámnál ezerszerte ragyogóbb lobbanással és oly mennydörgéssel, mely a földet reszketteté meg, szerteszét pattant a meteor –, és az ég ismét sötét lett, mint azelõtt. A kolozsváriak azt hitték, hogy éppen fejük fölött szakadt szét e tûzgolyó, pedig Brassóban is éppen úgy látták azt támadni és elmúlni, oly végtelen magasságban járt az; sõt Szentmiklóson le is ütött egy szétszakadt darabja, s éppen Sándor Mihályné asszonyom házára esvén, annak asszonya, fogván egy dézsa vizet, nyakon önté vele a mennykõt, s akként fogá azt meg a kötényével, de meg is égette a kezét emberül, s még másnap és harmadnap is oly forró vala az égbõl esett tömeg, hogy puszta kézzel nem lehete hozzányúlni ... nehány nap alatt úgy megnõtt annak a híre, hogy krónikákat lehetett volna róla írni. Elõbb csak tüzes ember lett belõle, aki sárkánykígyón lovagolt, s csillagokat okádott, de utóbb úgy felszaporodék, hogy még a felvilágosodott Bethlen János is kész volt naplójába[*] feljegyezni, miként az ég erõsségében két tüzes tábor csapott össze, lángoló pallosokkal viaskodva egymás között, miként hallatszott a dobok pörgése, mint követte ezt majdan három ágyúlövés, s rá iszonyú csatazaj, emberek ordítása, halottak nyögése, mint hullott az elesettek vére alá a földre véresõ képében, s mint vonult el az égen harcoló égõ tábor lassanként Brassó felé, s mint lõn vége a rémes ütközetnek egy irtóztató ágyúdördüléssel, amikor egy roppant négyszegletû tömeg, kénkõszínû lánggal égve, nemes Sándor Mihály uram portáját választá ki magának, hogy arra leessék, holott is a házi asszonyság által konfiskáltatván, elõbb annak kezét ugyan megégette, de késõbb darabokra töretett, s a lakosok között via facti felosztatott, õnagysága, a fejedelem ritkaságtárába is jutott belõle egy darab: illatja nem vala kellemetes.
__________________________________________________
*Historia rerum Transsilvanicarum autore Joanne Betlenio

Azért pont az üstökösök esetében nem egészen ez a helyzet. Vannak olyan üstükösök, amelyeket jól ismerünk, hisz rendszeresen visszatérnek a Naprendszer belsõ vidékeire, ezek rövidebb periódusúak és tényleg jól ismerjük nagy részüket. Azonban vannak egészen a Naprendszer szélén, az Oort-felhõben lévõ üstökösök, amelyek nem térnek be a Naprendszer szívébe egy-egy kirándulásra, de ha valamely gravirációs hatás kitéríti õket a külsõ pályájukról, akkor bejöhetnek, s õket elõtte nem ismertük. Az ilyen gravitációs hatás (pl. a Naprendszer hosszú útján a galaxisunkban olyan csillag közelébe jut, amelynek már elég ereje van az üsti kilökéséhez) véletlenszerû, nem nagyon tudunk egyelõre olyasmit, amivel elõjelezhetõ lenne a kilökõdés, mivel magát az Oort felhõt se nagyon ismerjük, leginkább csak az onnan eredeztetett égitestek által van valami képünk róla. Ha tudsz angolul, akkor olvasd el róla a wiki cikkét Link (a magyar finoman szólva információhiányos...)
Magyarul cikk a témában: Link
illetve: Link

Épp tegnap volt ezredik ismétlésben a Deep Impact címû film.
Hát abban is elég sok érdekesség van.
Becsapódás elött 2 évvel fedeznek fel egy üstököst, ami azért nem olyan picike darab...
Ekkora objektumok mozgását, pályáját évtizedekre elõre kitudják számítani ma már.
Na meg rászállnak ûrhajóval, az ûrhajó építését meg titokban tudják tartani...
Baromság.

És Brúsz Vilisz? :-)
Félre a tréfát: nyilvánvalóan sok függ attól, hogy mekkora az, ami felénk tarthat. Ha akkora, mint a Mars, akkor kalap, kabát.
Ha egy kis méretû aszteroida vagy üstökösmag, akkor eltéríthetõ, s el is fogják. Egy néhányszor tíz méteres objektumot már elég messzirõl látni, elég komoly hálózat figyeli az ilyesmik mozgását, szóval továbbra is tartom, hogy még mindig mi magunk vagyunk magunk legnagyobb ellenségei...

Érdekes olvasmány!

Egy áprilisi cikkem a témában: Link

"Ha a Nap hirtelen kialudna, azt is csak nyolc perc múlva vennénk észre."

Igen, és is pont ezen gondolkozom, lehet hogy "valami" tart felénk de ugye nem láthatjuk, pedig már sok millió évvel ezelõtt "elindult". Bár ez ellen úgy sem tehetnénk semmit.

Ezeket a filmeket én megnézem, de nyakatekert magyarázataikon néha betegre röhögöm magam, akkorákat "gurítanak". Bár a szándék "nemes", minden ilyen film valamilyen reális veszélyt jelez, a kasszasiker érdekében természetesen "hollywoodi módra" eltúlozva, torzítva a veszély nagyságát; és persze mindig "happy and" a vége. Pedig megeshet hogy teljesen eltûnik az élet a Földrõl, ahogy bármikor bárkinek fejére eshet egy tégla. Galaxisunk valamely "közeli" (fényéves léptékben) csillagának robbanása pedig egyfajta neutronbombához hasonlatosan kiolthat szinte minden jelenlegi életet környezetében. Lehet hogy már úton is vannak részecskéi? Ha a Nap hirtelen kialudna, azt is csak nyolc perc múlva vennénk észre.

Azt rebesgetik, a különféle kém-mûholdak miatt az amerikai (az oroszok is) "ûrvédelmi" légtérellenõrzés a pár centiméteres ûrszemeteket is kontrollálja igen nagy magasságig. Sztem nem hagyják ellenõrizhetetlenül elfajulni a dolgot, idejében ki fogják pucolni a Föld körüli térséget, ha az már az ûrhajózást fogja veszélyeztetni.

Zoli, most képzeld el, ha minden scifi/katasztrófafilm a valóságot adná, miért mennének el a moziba az emberek???
Egyébként van egy bizonyos kategória ezen filmekben, amelyeket csak azért érdemes megnézni, hogy az ember betegre röhögje magát azon, mekkora irgalmatlan hülyeségek vannak benne...

Én,mióta van internetem (3éve),nem nézek TV-t.Ja de,néha a cartúnnetvörköt a kisfiammal

Ha a jelenleg a tv2-n látható "Deep Impact" címû film irója/rendezõje csak néhány kérdés erejéig ellátogatott volna ebbe a fórumba, úgy nem szerepelnének a filmben hetedhétországra szóló baromságok.
Lássunk néhány példát:
Ha az üstökösön felkel a Nap (?) a hõmérséklet néhány perc alatt 350 fokra emelkedik.
"Az üstökös csóvája, vagy más néven a kómája..."
Inkább kimegyek a havazásba.

Ebben van valami!
Ebbõl a szempontból nem fogom irigyelni a gyerekeinket, (unokáinkat?)!

Rajzfilmet ugyan nem ismerek, de van olyan elmélet, hogy az emberiség bezárja magát a bolygóra, mivel annyi az ûrszemét, hogy nem leszünk képesek ûrhajókat indítani... Azért ez elég gáz lenne, miután a bolygót idebenn is kicsináljuk módszeresen...

Ez csak egy láncreakció ami majd porrá zúzza az ISS-t és a mûholdalakt. Neem nagy gond. Csak tonnás meteorok fognak a föld felé zuhanni. Ismerõs szitu egy rajzfilmbõl!

No, gyorsan közzé is tették a hivatalos következtetést: a jövõben a több, mint 650, mostantól kiszámíthatatlan pályán keringõ törmelék komoly veszélyt jelent a müholdakra. Szerencsére nem sokáig - úgy 10000 évig