Nekem ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy hányszor hallottam már azt a szólamot, hogy "micsoda technikai fejlődésnek vagyunk szemtanúi és haszonélvezői", meg így a tudomány, meg úgy a tudomány, sőt, olyan is volt, hogy "legyőzzük a természetet". Hát persze. Nem arról van szó, hogy nem történt fejlődés, óriási dolgok lettek itt az elmúlt pár évszázadban, az utolsó pár évtizedről nem beszélve. Nekem nem is ez a bajom, mindössze annyi, hogy elfelejtettük, hogy a Természet részei vagyunk, nem az urai és parancsolói. Elfelejtettük, hogy hol van a mi helyünk ebben az egyenletben. Sok emberben a minimális alázat sincs meg ezzel a törékeny rendszerrel szemben és mellesleg azt hisszük, ingyen van a kényelem és a biztonság. Rohadtul nincs ingyen és ez az élet minden területére igaz, lásd pl. civilizációs betegségek. A pszichológusok ma még meg sem merik tippelni, milyen hatással lesz a gyerekekre az okos eszközök ész nélküli használata, mert nem telt el még annyi idő. Jelek már vannak, de akivel csak beszéltem erről, egyik sem volt feldobva a folyamatoktól. Száz szónak is egy a vége, sokkal több tudatosságra lenne szükség, ha meg akarjuk őrizni a környezetünket a jövő generációinak.