A kisvízkör egyensúlya  valóban komplicírt kérdés, de talán megér egy - két szót...

az Aral-tó,   az Amazonas-medence,  a Kalahári és a Kárpát-medence azért is érdekes helyek,  mivel jól  körülírt  beáramlással + lefolyással, és  jól  körülírt területen,  bizonyos időszakokban,  jelentős helyi  konvektív csapadékkal  rendelkez(né)nek. 

Ha figyelembe  vesszük,  hogy  a párolgást  a jelenlévő növényzet milyen  karakteresen befolyásolja, érdemes elgondolkodni mégis az Aral-tó történetén.  Százéves távlatban  élő tó volt,  60 ezer tonna éves halkonzerv exporttal.   Most hajók ezrei hevernek a homokban, nincsenek körülötte ültetvények, és a felhők is eltűntek fölötte...  pedig a két folyó megvan,  a városokból a víz - miután megforgatták - valahová eltávozik, lefolyása tudtommal nincs;  a vízre is igaz a megmaradás elve...

Ellenpélda az Amazonas-medence, komoly lefolyással, élő galéria - erdőkkel, komoly felhő - borítással. Azt olvastam róla, hogy a területen kívülre/ről 2% a víz-anyagcsere, 98%  odabent pörög...

Jó kérdés az időszakos  Kalahári.   - és hogy  a mi helyünk (Kárpát-medence) hol van:  a biogén vízforgatás,  az emberi vízforgatás, és az időszakosság vektor - rendszerében...
Szlovákiai  szerzők,  díjnyertes könyvet írtak a kisvízkörökről. Kravčík M, Kohutiar J, et al.,  The New Water Paradigm - WATER FOR THE RECOVERY
OF THE CLIMATE. (szlovákul Nova Vodna Paradigma).
Link
Nem  az a furcsa, ha valahol sivatag van.  A csodálatos az,  hogyha NINCS valahol sivatag...  (kínai bölcselet: a bögre attól lesz értékessé, hogy tér van benne.  Ne csak azt lásd, ami van - az is fontos, ami nincs.)