A gazdák csak azt teszik, ami megéri nekik. Élni kell valamiből. Komoly dolog az, hogy enni kell adni a gyereknek. A hibuci valahol ott van, hogy van egy szükséges mezőgazdasági terület, amit egy ország a saját ellátására használ, beleértve azt is, hogy mg. exportból is él. Ezek általában az általánosan hasznosítható, könnyen erdősíthető területek, de országosan szükséges, hogy mg termelés folyjon rajtuk. Ha beerdősítünk belőle valamit, valahol erdőt kell irtani, sztyeppet feltörni, stb. A lepusztult területek erdősítése sokkal több pénzbe és folyamatos munkába kerül(ne). 

Egyébként számomra az sem igazán érthető, hogy Mexikónak, nem tartozva a világ leggazdagabb országai közé, hogyan lehet egy évben 3,4 milliárd dollár ellenőrizetlen céltámogatásra pénze? Ami a klímacélok egy töredékére fordítható? Tökön bököm magam, ha nem a szokásos amcsi / ajrópa, millió / milliárd anomáliáról van szó. 
Ha valós a milliárd dolláros nagyságrend, mint érték, nagy valószínűséggel drogpénzek tisztára mosásáról van szó.


A zunijós céltámogatások felhasználásának anomáliájáról  az aktuális politikát elkerülve egy példa:

Eredeti cél: a gazdaságosan nem művelhető, megfelelő minőséget nem adó szőlőterületek felváltására volt két különálló támogatás, a kivágásra és a telepítésre. Ezt néhány évente lehetett akár ugyanarra a területre kérni. A frissen telepített, épp hogy termőre forduló területre is kapható volt kivágási támogatás. Most nem tudom, mi a helyzet, de a zuniós elmebaj nehezen gyógyítható.

Összességében egy Markos kabaré (Vasorrú bába) utolsó mondatai jutnak eszembe: 
- Hány éves vagy, fiam?
- ...
- És még hiszel a mesékben?