Béláim, alaposan behúztak minket a csőbe. Elképesztő túlfogyasztást generáltak mesterségesen, a marketingesek megetették az emberek jó részét, hogy nem élet az élet okoskütyük, menő cuccok, ide-oda utazgatás nélkül, jó alaposan feltornázták a népek igényét, és mi mindeközben elfelejtettünk takarékoskodni, mert teljesen természetes volt, hogy minden van. Ott, rögtön, instant. Most, hogy beütni látszik a krach, most jön a kétségbeesés. Megszoktuk, hogy x összeg áll rendelkezésünkre különféle dolgokra, mindenhol ég a villany, minden konnektorból három töltő lóg ki, az okostelefonnak, a tabletnek, a mittudoménminek, a retyóra is autóval megyünk, a bótról nem is beszélve. Teletömjük a bevásárlókocsit mindenféle élelmiszerrel, aminek a harmada a kukában köt ki anélkül, hogy felhasználódott volna. A panelházakban télen ablakot kell nyitni, hogy aludni lehessen, annyira meleget csinál pl. a pécsi hőerőmű a földekről behordott szalmából, ami önmagában is egy agyrém, mert eközben agyonműtrágyázzuk a földeket, amivel teljesen tönkremegy a talaj szerkezete, mivel alig van benne szerves anyag és szép lassan elsavanyodik, ami viszont jelentősen rontja a tápanyagok felszívódását a növényekben. Száz szónak is egy a vége, igencsak alaposan át kell gondolni a közeljövőt, mert ez, ami eddig folyt, egész egyszerűen nem tartható tovább.  Újratervezés van, de kutya keményen.