Éppen tegnap gondolkodtam rajta egy másik cikk kapcsán, hogy mennyire belekényszerültünk ebbe az utcába. Annyira átalakult az egész életünk már csak az utolsó ötven-hatvan évben, hogy szinte lehetetlen kilépni ebből a verkliből. Az, hogy a falvakban nemhogy csirke-disznó nincs, hanem már a zöldséget is a Lidl-ben veszik meg? Az, hogy teljesen természetes lett, hogy a lakosság egy jelentős része másik kontinensre jár nyaralni? Az, hogy annyit fizetnek egy focistáért, amennyiért többszázezer gyereket évekig lehetne etetni? Az, hogy az Egyesült Arab Emirátusok gyakorlatilag megvásárolta (koncesszió révén) Tanzánia egy részét luxusvadászatok tartása céljából és emiatt elüldözik, megkínozzák és bebörtönzik a masszájokat, ha ellenállnak és nem akarnak költözni? 
És még hosszasan lehetne sorolni, és igen, a mi kezünk is rajta van, mert gondoskodtak róla, hogy piszok nehéz legyen alternatívát találni. Az átlagnak  szinte képtelenség internet, telefon, autó nélkül működni, ha valakinek vannak gyerekei, akkor meg végképp közelít a lehetetlenhez kilépni a mátrixból. 
Amúgy én is rühellem a reklámokat. Vagy húsz éve jelent meg egy könyv egy volt reklámszakember tollából, az volt a címe, hogy "Reklám, te mosolygó hulla" Mennyire igaza volt....