Légköroptika

Jó estét!

Lord Akela: egyetértek, szerintem is lényegesen más a helyzet fotózásnál és vizuális észlelésnél. A fényképen ugyebár akkor marad könnyebben nyoma egy adott fényességû meteornak, ha az látszólag rövidebb pályát fut be (ui. így hosszabb ideig tud egy adott pixelt vagy a film egy adott szemcséjét megvilágítani --> erõsebb jelet idéz elõ). A radiáns közelében csupa ilyen meteor jelenik meg, hiszen azok velünk "szemben" jönnek. A szem (+ az agy) viszont az azonos erõsségû fényforrások közül a látszólag gyorsabban mozgó, hosszabb pályán futót, vagyis a radiánstól távolabbi meteort veszi észre könnyebben. Ill. ha az észrevétel nem kérdés, akkor is látványosabb egy ilyen, "fél eget átszelõ" példány...

A Távcsõ világából származó tipp pedig nyilván a sporadikus (rajhoz nem tartozó) meteorokra igaz, amik véletlenszerû irányból találják el a légkört. Ilyenbõl természetes, hogy többet látunk akkor, ha a Föld haladási irányába nézünk, azaz hajnalban észlelünk. (Analógia: havazásban autózva a hópelyhek nagy többsége az elsõ szélvédõt találja el, nem a hátsót.) Az egy irányból, egy radiánsból érkezõ meteorrajoknál ezt az "apex-antapex" hatást bõven felülírja a radiáns égi helyzete: ha az épp este van a legmagasabban, akkor este fog a legtöbb meteor "szembejönni". (Igaz, a legnagyobb rajok, a Geminidák, Perseidák radiánsa tényleg az éjszaka második felében delel az aktivitási idõszakban, de ez nem törvényszerû jelenség minden rajnál!)

Floo: gratula a halo-képekhez!