Tudod, némileg az irigység beszél belõlem... soxor gondoltam már rá, hasonló képet itt is lehetne készíteni automa/ta/tizált kamerával, csakhogy innen elég messze van az alkalmas terep és nem õrizhetem egész nap... mert szomorú való, hogy igen hamar eltûnne az egész cuccos ahogy magára hagynám (a lezárt kertembõl, a terasznak támasztott bringámat szinte az orrom elõtt lopták el fényes délben - azóta van Tomi kutya) Ahogy elnézem e képet, arrafelé még a madár is hátizsákkal jár nevet