Anno, unokatesóm a cukorborsó levelét ette két marokkal.  Keresztanyám fölnéz a gyomlálásból:  Hagydabba,  odaadlak a drótosnak!  -beköszön a drótos zivatar  a kerítésen!  Kezit csókolom,  de jó kisinas lesz belőle!  - bejött,  egész délelőtt nálunk dolgozott.
Ezalatt unokatesóm az ágy alatt dekkolt. zavarbanzavarbanzavarban  mi vittük neki a híreket,  hogy kijöhet-e már...

a meszes meg felborult a kisbolt előtt  (lógott az eső lába, sietett...)  -Féláron adom a meszet!  -vödörrel szaladt mindenki,  mire a zivi odaért, a szekérrakományból tíz kiló ha maradt...  no az ott árválkodott még egy hét múlva is az út közepén.
"Hajt mint a meszes" - nem volt ok nélkül...