Akidobos hasonló gondolatok járnak a fejemben nevet Hsz-ed zárósora lehangoló, ilyen a mai helyzet. Én most szerencsésnek mondhatom magam (el ne kiabáljam), bár nagy csapások (a család "szétrobbanása" exnejem anyagi csõdje miatt, évtizedek alatt szerzett és örökölt értékeinket el kellett adni, szerencse hogy négy fiúnk "idejében felnõtt" a maguk lábán állnak; nomeg súlyos szívmûtétem) révén "keményen megfizettem" jelenlegi "nyugalmamért" DE önállóan élve tervszerûen takarékoskodom (tudom, család és gyerek mellett ez igen nehéz) és õszinte örömmel mondhatom hogy fiaim is segítenek amiben tudnak nevet Átéltem a teljes elszegényedés lassú lélekölõ folyamatát is (talán ettõl "fogtam padlót") de a remény sose hal meg. Kedvenc (Tom Hanks) filmembõl idézve: "holnap is felkel a Nap és valamit mindíg hoz a dagály". Nem okoskodás, élettapasztalat: tudni kell "tûrni és várni" (bár nem mindegy meddig...) Nem sajnáltatásnak szánom: tökbizonytalan "mindenperces" várható élettartamom miatt letargiába eshetnék, de inkább lefoglalom magam mindazzal ami érdekel és átlagembernek elérhetõ, némelyikrõl kamaszkoromban csak álmodoztam nevet
Nyuli újfent megbillentetted azt a bizonyos mérleget nevet
Köszönöm a véleményeteket, a döntõ elemeket illetõen más kollega se nagyon tudna hozzátenni se pro se kontra nevet Bocs a személyes hangvételû filóért, remélem nem ért bilibe a kezem (a politika dili-bilijébe) nevet