Ahhoz, hogy a fent látható hullámzó felhõ kialakuljon, kell egy már meglévõ felhõ, ami kivételes körülmények közé kerül. Szükség van a légrétegek hõmérsékletének különbözésére, a légrétegek páratartalmának (telítettségének) erõteljes különbözésére, valamint arra, hogy a két egymás feletti légréteg eltérõ sebességgel mozogjon. Könnyen észrevehetjük, hogy a felhõk hullámszerû mintája nagyon hasonlít a tavakon, tengereken erõsebb szélben kialakuló tarajos hullámokra - nem véletlen, hiszen ott is ugyanezek a fizikai körülmények állnak elõ, lévén e szempontból a légkör folyadékként viselkedik.
Az alsó réteg egy sûrû, párában gazdag réteg. Felette a száraz, kevésbé sûrû réteg, a határfelületük pedig elkezd érdekesen viselkedni. A hullámok kialakulását a felhajtóerõ, a gravitáció, a mozgás és a sûrûségkülönbözet okozza: amikor a határfelületen lévõ anyagban elkezdene kiegyenlítõdni a két réteg sûrûsége, ahogy a természet rendje követelné, a mozgás (szél) közbeszól. A felsõ, szárazabb, kevésbé sûrû réteg "elcsúszik" az alsó rétegen, vagyis fellép az ún. szélnyírás. A lassabb rétegben - ami a gyorsabb mellett lemarad - örvények jönnek létre, az örvényekben azonban már nagyobb felületen érintkezik a két eltérõ sûrûségû réteg, így hamarabb kiegyenlítõdik a különbség. A Kelvin-Helmholtz felhõk tehát nagyon rövid életûek, mindössze percekben mérhetõ az élettartamuk. Épp a ritkaság és a rövid élettartam miatt minden Kelvin-Helmholtz felhõ fényképe valódi kincs!

Kérdés tehát, hogy az adott esetben fennáltak-e az adott körülmények? Emiatt nagyon nehéz pusztán egy fotóból megállapítani, hogy valóban KH volt-e, avagy valami ahhoz hasonló rokon állat. :-)
Abban a 3 esetben, amikor én biztosan KH-t láttam, két esetben végig figyeltem a kialakulását és összeesését, a harmadik esetben a kész KH felbomlásának voltam tanúja. Pozitív jel lehet, ha a KHnak vélt képzõdmény esetén ismertek a légköri adatok, melyek alátámaszthatják a KH-voltát. Ha nem ismertek, akkor célszerû a szélnyírás látható jeleit keresni, miszerint erõsen undulatus fellegek vannak az égen; illetve a rétegek sûrûségkülönbsége megjelenhet hirtelen végzõdõ felhõtetõkben (pl. Ac len), több egymás feletti felhõrétegben. A KH leginkább Ci és Ac esetében szeret kialakulni, a nyilvánvaló fizikai okok miatt. KH felett nem lehet másik felhõ, vagy felhõrész, mivel akkor nincs jelen a szükséges sûrûségkülönbség. Magyarul a KH olyan környezetben fordulhat elõ, ahol a felhõtetõnél éles határú váltás van mind RH, mind szél szempontjából.
Az undulatus felhõk nagyban hasonló körülmények közt születnek, azonban hiányzik belõlük az az aprócska „fûszer”, amitõl valóban KH-vá lehetnek. Vagy a szélnyírás nem elég nagy, vagy a páratartalom nem elég éles határral válik el a felhõ feletti légrétegben, stb. Olyan különbség, mint a lágyan hullámzó Balaton és a tarajos, átbukón hullámzó Balaton közt van, kivéve azt az alapvetõ körülményt, hogy a Balaton és a felette lévõ levegõ sûrûségkülönbsége minden esetben megfelelõen nagy.