A Batul almáról olvastam már, egy erdélyi ismerősöm megígérte, hogy hoz majd, ott elég gyakori.
A Penyigei "nemtudom" szilváról is hallottam már, a leírás és a képek alapján nézegettem a környéken, hátha találok olyat. Majdnem biztos, hogy amibe Magyarpolányban belefutottam egy összeomlófélben lévő ház kertjének a szélén, az árokparton, az az volt. Nem magvaváló, kerek, ringlószerű, édes-savas. Úgy rémlik, hogy szeptember elején érett. Ránézésre lehettek vagy 40 évesek a gondozás nélküli fák, de teremtek szépen. Ez tavalyelőtt volt, amikor tavaly mentem csekkolni a helyzetet, addigra elkelt a telek, épült rajta az új ház. Nézegettem a fákat, erre odajött az újdonsült tulaj és kicsit mérgesen kérdezte, hogy mi járatban vagyok...? (Amúgy mondom, nem is a kertben voltak, hanem kerítésen kívül, az árokparton). Aztán legutóbb, amikor arra jártam, már sehol nem voltak a fák, kivágta őket a jóember, elejét véve annak, hogy "lopják a szilváját".
Amúgy az íze miatt nem ültetnék penyigeit. Nem rossz, de ha ettél már beszterceit...Persze tudom, hogy hiába álmodozik az ember arról az ízről, ha nem lehet a fajtával hosszútávon számolni, mert sarka vírus érzékeny. A Stanley-mmel is úgy vagyok, hogy nagyon édesre be tud érni, mutatós, nagy, de csak egy nagy cukoríz az egész, nincsenek zamatai. A Penyigei ilyen szempontból még jobb is, mert ott azért vannak némi savak is, még ha a szilvát nem is főleg a savai miatt szereti az ember, de legalább van valamilyen íze.