Agrometeorológia

Kedves Bubu, én is megértem az érveket, a fülem nem zöld , bár nyugdíjig van még jó két évtizedem. Mégis, a talán kicsit erősnek ható reakciómat az a (számomra ma már) meghökkentő ambivalencia váltotta ki, amit a permetszerek kontra emberi komfortérzet kapcsán olvastam. Igen, ez egy életstílus, nem kell nekem sem messzire mennem, hisz' nagybátyámnak 25 éven át ebben a felfogásban segítettem a kertjében és a földeken. Agrár végzettségem van, próbálták belém oltani a nagybetűs mezőgazdálkodás modernkori csínját-bínját -  nem sikerült, de legalább visszafelé sült el. Mi tagadás, a belső késztetés mellett kellett hozzá egy olyan kor, amiben már hozzá lehetett jutni a "követendő" technológiát sulykoló könyvek mellett az ún. "alternatív", nem a nagygazdasági érdekeket kiszolgáló módszereket ismertető anyagokhoz. Nem azt, amit a 60-as évektől fogva kizárólagosan elénk oltottak. Szerintem mindenkiben ott bujkál a hajlam a motorzúgás-, vegyszer- , és műanyagmentes kertművelésre, csak letompítja a megszokás. Bizonyítja ezt a csatolt kép a kíméletlenül letérkövezett majsai térről, és a nem tetsző fölöslegként kínált úszéli gyomról. A két kőbányai, na, abban viszont egyezik a két stílus.
Lujó: sűrű az élet, van nap hogy nem ülök gép elé. A hozott példák biztos így vannak, de sosem próbáltam ellenük tenni, az akut kezelést nem szeretem.  Az Amanita által következetesen képviselt gyümölcstermesztési módszerekben hiszek én is, bár nekem csak pár fám van, amik sosem kaptak semmi kezelést, meg metszőollót sem láttak.