Batul: finom, ropogós, de mégsem az a nagyon kemény fajta és van egy nagyon jó zamata is. Megéri laza
Illetve lehet csak nálam, de nagyon jól nő a nem túl jó talajunkon, messze lehagyva a többi almafát (persze ez nem biztos, hogy a fajta miatt van, de lehet).

Gyümölcsfák by Gyulai: ez igazából lehet a talaj "hibája" is (nála JÓ köves, némi talajjal). Nekem úgy tűnt, hogy nála a lényeg a gyümölcsfákkal kapcsolatban nem a termésmaximalizálás, hanem az elején kis segítség a fának, majd önellátó fák nevelése (gyümölcsfa-erdő, vagy régi "szak"szóval: erdőkert). Azaz legyen annyi fa (mai fogalmainkkal mérve nem kicsattanóan egészségesek), ami fedezi az ő szükségleteit, de nem kell vele dolgozni, mellékhatásként meg élőhelyet biztosítanak a levéltetvektől kezdve az azokat csemegéző élőlényeknek és még sokminden más hasznos szervezetnek -> komplex ökológiai rendszer.
Más szavakkal: az ő fái nincsenek trágyázva (sem), ezért nem is fognak úgy kinézni, mint a mostanában divatosan pétisózott/trágyázott/lombtrágyázott gyümölcsfák (viszont jóval tovább fognak élni, teremni).
Megint más szavakkal: azért mert mostanában a felfújt testépítő testkép(zavar) a trendi, attól még nem biztos, hogy hosszú távon minden szempontból az az egészséges.
Bocs, nem akartam túl kemény lenni, csak van egy természetes rendszerünk, ami "szinte" önmagában egész jól elműködgethet és ezt akarjuk mi emberek folyton-folyvást átalakítani/"javítani"/felügyelni/sterilizálni miközben alig értjük a működését (ezt nem rád értem, de hétvégén volt egy jó kis élményem ezzel kapcsolatbannevet).