Mások vagyunk.

Azokban az amúgy csodálatos hószakadásos időkben, amelyek a videódban láthatóak én speciel a pályák közelébe nem mentem. Élveztem a havazást, jöttem-mentem, túráztam, de az élvezetes síelés nekem a jól előkészített, kitűnőre ratrakolt, keményre fagyott pályákat jelentette. Gyenge szél, mérsékelt fagy, lehetőség szerint napsütés. Ha esett is hó, legfeljebb néhány centi jöjjön frissítésnek és lehetőleg éjszaka. 
Na de ilyenkor: elsőként toporogtam a felvonónál reggel és a bezárás előtt még utolsónak felültem a felvonóra, úgy jöttem le (a pályafelügyelők legnagyobb örömére....kacsint). Hátizsákban kaja, pia, aztán hadd szóljon. Szájtátva nézni a hegytetőről körbe a havas hegycsúcsok végtelen sorát, döngetni lefelé, élvezni a napsütötte tájat és este hálát adni a sorsnak, hogy ott lehetek, ahol éppen voltam.
Sajnos a bal virgácsom miatt immáron hosszú évek óta mindez múlt időben íródik....szomoru

Szóval mások vagyunk, de ez nem baj.