Globális jelenségek
Nao:Általánosságba véve a fórumban olvasható sok féle érdekes vélemény kapcsán, azt hiszem valójában itt nem tévedésrõl és mentségekrõl van szó.
Inkább a Snowhunter által oly sokat zászlóra tûzött és joggal hangoztatott objektivitás megõrzésérõl!
És emelett - ahogy már sok beírással ezelõtt próbáltam felhívni rá a figyelmet - a redukcionizmus és a prekoncepciózus gondolkodás mellõzésérõl.
Azt hiszem Rovainemi írta pl. (bocs hogy pont õt ragadom ki, de ez ütötte meg a szememet), hogy nem ismerünk olyan visszacsatolási folyamatot ami lassítaná vagy megállítaná a légköri melegedést.
Ez így nem igaz.
A bioszférás Föld szén-dioxiddal (és még más légköri gázok, pl. ammónia, vízgõz, metán kombinálódásával) mûködõ üvegház modellje, negatív feedback mechanizmussal, rendszerben képes szabályozni a Föld felszín hõmérsékletét.
Ha lehül felfûti, ha melegszik lehûti.
Mélyebben nem menvén bele, és nagyon leegyszerüsítve, a fotoszintézis CO2 redukciója és elemi O felszabadítása (még ha nem is sztöchiometriai arányban) a folyamat élõ oldalát jelenti. Élettelen oldalon ott áll, a lemztektonikai szubdukciók, a szilikátos kõzetek mállása (azaz a légköri CO2-bõl képzõdõ szénsavvval történõ reakció, a talajban lévõ CO2 parciális nyomás növelkedésével), és a vulkanizmus CO2 kibocsátása.
Ez egy biogeokémiai ciklust alkot. Persze a ciklus ideje és varianciája hosszú és nagy.
És akkor még nem is kevertük bele a G2-es tíusú Napunk, azon sajátos asztrofizikai jellemzõjét, hogy a luminozitása (fényessége) fokozatosan erõsödött fel és fokozódik.
És ez csak egyetlen általunk ismert rendszer. Annak sem minden input és output oldala feltárt.
Még egy példa a bonyolutságra.
Senki nem gondolta volna, hogy az Atlanti-óceán jellegeztes óceán illata és a felhõzöttségi foka között összefüggés áll fenn.
Anélkül, hogy ebbe is mélyebben bele mennénk, itt is egy biogeokémiai rendszerrel állunk szemben.
Az ócánok felett nagy a molekuláris kondenzációs mag hiány. Ezt az algák és más zooplanktoniális élõlények dimetil-szulfid felvétele és bennük zajló bakteriális lebontása kompenzálja, mert szulfát részecskét juttatnak a levegõbe, amely segíti a felhõképzõdést. De ha ez a tevékenység fokozódik a nagyobb borultság révén a fotoszintetizáló algák kevesebb fényhez jutva, kevesebb DMS-t termelnek, és így kevesebb negatív töltésû SO4 részecske kerül, hullámzás során létre jövõ vízbeporzás útján a levegõbe.
Újabb feed-back az óceánok sajátos klímájában.
A sajátos illatot a bakteriális lebomlás kéntermelése okozza, csak épp ez meghatározza egy adott óceán feletti légkör folymatait is.
Valóban ez nem egy történelmi oldal, de e szaktudomány objektív tanulmányozása módszertanilag megtanít arra, hogy sok-sokmforrás összevetése visz el a tanulmányozott folyamatok feltételezett hátteréhez.
Ezt lenne jó ha természettudomány is megtanulná.
Egyébként az emberi akcelerációval messze egyetértek, sok féle irányultságú, nagy részt dilletáns tevékenységünkel katalizátorként gyorsítjuk a folyamatokat, de ennek iránya, sebessége, az egészleges rendszerismeret (elsõsorban bioszféra szinten) hiánya miatt nem megjósolható egyelõre.
Inkább a Snowhunter által oly sokat zászlóra tûzött és joggal hangoztatott objektivitás megõrzésérõl!
És emelett - ahogy már sok beírással ezelõtt próbáltam felhívni rá a figyelmet - a redukcionizmus és a prekoncepciózus gondolkodás mellõzésérõl.
Azt hiszem Rovainemi írta pl. (bocs hogy pont õt ragadom ki, de ez ütötte meg a szememet), hogy nem ismerünk olyan visszacsatolási folyamatot ami lassítaná vagy megállítaná a légköri melegedést.
Ez így nem igaz.
A bioszférás Föld szén-dioxiddal (és még más légköri gázok, pl. ammónia, vízgõz, metán kombinálódásával) mûködõ üvegház modellje, negatív feedback mechanizmussal, rendszerben képes szabályozni a Föld felszín hõmérsékletét.
Ha lehül felfûti, ha melegszik lehûti.
Mélyebben nem menvén bele, és nagyon leegyszerüsítve, a fotoszintézis CO2 redukciója és elemi O felszabadítása (még ha nem is sztöchiometriai arányban) a folyamat élõ oldalát jelenti. Élettelen oldalon ott áll, a lemztektonikai szubdukciók, a szilikátos kõzetek mállása (azaz a légköri CO2-bõl képzõdõ szénsavvval történõ reakció, a talajban lévõ CO2 parciális nyomás növelkedésével), és a vulkanizmus CO2 kibocsátása.
Ez egy biogeokémiai ciklust alkot. Persze a ciklus ideje és varianciája hosszú és nagy.
És akkor még nem is kevertük bele a G2-es tíusú Napunk, azon sajátos asztrofizikai jellemzõjét, hogy a luminozitása (fényessége) fokozatosan erõsödött fel és fokozódik.
És ez csak egyetlen általunk ismert rendszer. Annak sem minden input és output oldala feltárt.
Még egy példa a bonyolutságra.
Senki nem gondolta volna, hogy az Atlanti-óceán jellegeztes óceán illata és a felhõzöttségi foka között összefüggés áll fenn.
Anélkül, hogy ebbe is mélyebben bele mennénk, itt is egy biogeokémiai rendszerrel állunk szemben.
Az ócánok felett nagy a molekuláris kondenzációs mag hiány. Ezt az algák és más zooplanktoniális élõlények dimetil-szulfid felvétele és bennük zajló bakteriális lebontása kompenzálja, mert szulfát részecskét juttatnak a levegõbe, amely segíti a felhõképzõdést. De ha ez a tevékenység fokozódik a nagyobb borultság révén a fotoszintetizáló algák kevesebb fényhez jutva, kevesebb DMS-t termelnek, és így kevesebb negatív töltésû SO4 részecske kerül, hullámzás során létre jövõ vízbeporzás útján a levegõbe.
Újabb feed-back az óceánok sajátos klímájában.
A sajátos illatot a bakteriális lebomlás kéntermelése okozza, csak épp ez meghatározza egy adott óceán feletti légkör folymatait is.
Valóban ez nem egy történelmi oldal, de e szaktudomány objektív tanulmányozása módszertanilag megtanít arra, hogy sok-sokmforrás összevetése visz el a tanulmányozott folyamatok feltételezett hátteréhez.
Ezt lenne jó ha természettudomány is megtanulná.
Egyébként az emberi akcelerációval messze egyetértek, sok féle irányultságú, nagy részt dilletáns tevékenységünkel katalizátorként gyorsítjuk a folyamatokat, de ennek iránya, sebessége, az egészleges rendszerismeret (elsõsorban bioszféra szinten) hiánya miatt nem megjósolható egyelõre.