LAM: nagyon jó a cikk. Régebben hallottam már hasonlóan elképesztõ ötleteket, többek között az ûrbéli "napernyõ" gondolatát is. Sajnos jellemzõ mai gondolkodásunkra a nagyfokú tüneti kezelésre való hajlandóság. Kedvenc fordulatom: "nincs idõ a fájdalomra" Nyomjunk el mindent, söpörjünk a szõnyeg alá minden jelet, betegség tünetét (és itt most a Föld betegségeire is gondolok) aztán jöhet a meglepetés, amikor elképesztõ energiák szabadulnak fel egy addig mesterségesen eltorzított rendszerbõl. Van egy orvos barátom, aki azt szokta mondogatni, hogy a szervezet figyelmeztetése a fájdalom és nem elnyomni kell hanem odafigyelni rá, mert bajt jelez. Itt ugyanaz a helyzet, csak nagyban. Valahol valami kibillent, vagy legalábbis nagyon közel áll hozzá, és nem a tüneteket kéne kezelni.
Azt hiszem, éppen egy amerikai tudós nyilatkozta egyszer, hogy olyan ez az éghajlatváltozás, hogy sokáig nem történik semmi komoly, semmi "látványos". Aztán jön egy küszöb, egy plató, amit ha átlép a rendszer, akkor irreverzibilissé válnak a folyamatok és nagyon durva dolgok történnek. A riporter megkérdezte, honnan fogjuk tudni, hogy ez bekövetkezett-e. Azt mondta, efelõl nyugodt lehet, tudni fogjuk. Azt is hozzátette: ne akarja tudni, mi lesz akkor. Addig jó mindenkinek, amíg nem tudjuk pontosan, mi fog történni.
Gondolom nem véletlenül osztogatták a Holnapután-ra szóló jegyek mellé azokat a brossúrákat.