Nem csak érdekes, hasznos is, és nem pusztán agrometeorológiai szempontból. Utolsó mondatod elsõ felével tudok nagyon egyetérteni, messze nem tudunk még eleget a tökéletes megértéshez. Viszont nagy munka az egész, rengeteg mérés, gyûjtõ- és elemzõmunka szükséges az elõrelépéshez, amiben sokat segítenének az építõ jellegû viták, eszmecserék. Még fontosabb, hogy leegyszerûsítés helyett inkább feltárjuk a problémák apró, eddig nem- vagy félreértett részleteit.

Továbblépve most már egy picit, a példádból azt emelném ki, mennyire lényeges az átlagos minimum és az eseti, adott esetben extrém minimum fogalmának elkülönítése, magyarán az események megfelelõ súllyal való kezelése az agroklimatológiában, amennyiben bármilyen objektív következtetést le szeretnénk vonni adott terület értékelése kapcsán. Aztán ott van az ezer meg egy helyi tényezõ, amelyek mindegyikét a lehetõségekhez mérten, kínos precizitással fel kell mérni az állomások pontos helyétõl a szélviszonyokig, és sorolhatnánk még. A találgatás nem biztos, hogy jó felé visz.

Csak hogy én is hozzak példát, a tõlem 2,5 km-re lévõ reptéri állomás és köztem a mindössze 10 m-nyi szintkülönbséggel együtt elõfordult már nem egyszer 2 fokos eltérés is és nem csak szélsõ értékben, ráadásul hol itt volt a hidegebb, hol pedig ott. Mint annyi más esetben, és igen sokszor a kései-korai fagyos szituációkban is (klasszikus példa 2007 májusa), itt is a szélviszonyok állnak a háttérben. Nem mellesleg az emlegetett avasi extrém minimum kialakulásában is ennek a tényezõnek volt kulcsszerepe, ahogy yuki írja is. Érdemes visszakeresni az akkori hõtérképeket, szépen látszik az alföldi eredetû hideg légtömeg mozgása a DK-i széllel. Ahogy egyébként a miskolci T-adatok szinkronja is a széladatokkal. (Jósvafõ esetében a domborzat eleve nem engedett volna meg ilyen mértékû szélhatást hasonló szélviszonyoknál.) A hideg légtömeg advekcióján kívül bennem felmerült még az is, hogy Miskolcnál a DK-i szél egyébként is épp a fagylefolyás ellen dolgozik.