handre1 Budapest IV. (Budapest)
2006-08-21 11:25:21

Ezt írtam éjszaka:"

CSak egy szót: halálfélelem

nem kívánom senkinek, amit ma átéltünk. a vihar is durva volt, meg az a pár 100 ezer ember, aki visítva menekült át mindenen. ilyen a filmekben sincs. aki nem volt itt, vagy itt volt és épségben hazatért, tegye össze a kezét. az volt a szerencsénk, hogy 2 perccel elõbb elindultunk, mit a tömeg, de így is elkaptak minket... többit holnap, megyek lefeküdni, aludni nem fogok..."

Sokat nem is aludtunk, iszonyat volt, imádoma viharokat, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire félni fogok. Amit a tv-ben mutogatnak, azon nem jön át az a pánik, ami ott volt. Még nem volt vihar, csak villogott 9 körül, amikor gondolkoztunk, mi legyen, eldöntöttük, hogy a villamossaíneknél maradunk és lesz ami lesz, megkapaszkodunk, nem megyünk semerre. Igazából akkor még nem is a vihartól, hanem a várható pániktól féltünk. Aztán egy perc múlva egymásra néztünk (4en voltunk), és azonnal elindultunk ki a tömegbõl, a Marriotnál voltunk, leugrottunk a járdára, döbbenetes volt, hogy sokan meg sem mozdultak még. Ekkor kezdõdött a pánik, a tûzijáték be fölénk, néhányan elkezdek kiabálni, sikítani és megindult... Én nem tudtam eddig, hogy ilyen van... akkor volt, hogynégyen megfogtuk egymás kezét, én üvöltöttem, hogy mindegy merre megyünk, csak ne a tömegeb, majdnem körbe körbe rohangáltunk, eszetlenül pánikban, aztán jött az esõ, felnézem, annyit láttam, hogy méteres törmelékek öpködnek mindenfelé... ekkor fostunk be igazán, elkezdtünk menekülni, szégyen nem szégyen, aki megállt elõttünk, az vagy elindult azonnal, vagy borult... egy casinoba mentünk be, remegtünk, mint a nyárfalevél, az esõ úgy esett, hogy nem láttam az elõttem futó barátnõmet. Mekkora mákunk volt, hogy 1 perccel elõbb kijöttünk a tömegbõl. úristen mi volt ott, aki nem volt ott, el se hiszi...

bocs a hosszért