Az elmúlt hetek fórumhozzászólásait rendszeresen olvasva, néhány gondolat jutott eszembe, melyeket szeretnék veletek megosztani.
A meteorológiai állomások hatótávolságát illetõen nem szabad szentírásnak venni, amit egy egy gyártó a termékérõl ír. Ezek a mûszerek szinte kivétel nélkül elemrõl mûködnek. Minden gyártó arra törekszik, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló energiaforrással a lehetõ legtovább üzemeljen az eszköz. Ebbõl következik, hogy a kisugárzott teljesítmény nagyon kicsi (néhány tized mW). Sajnos nem rendelkeznek megfelelõen méretezett antennával, és ezeket is megpróbálják a szenzoron belül elhelyezni. Az elõbbiek miatt a ténylegesen kisugárzott teljesítmény így még kisebb lesz. Szinte minden típusra igaz a következõ: elméletileg a szabad térben elhelyezett kül- és beltéri egység között 100 m a hatótávolság. Nyilván senki sem helyezi el a beltéri egységét kint a szabadban, hanem a lakásban. Így már minimum egy fallal kell számolni. Tovább rontja a helyzetet, hogy néha nem is egy falon keresztül lehet elérni a beltérit. Meg kell még említeni a néhány olyan zavaró tényezõt, melyek tovább rontják a vételi lehetõséget. Ilyenek többutas terjedés, interferencia, elektromágneses zavarok. Esetleg ugyanezen a frekvencián mûködõ más eszköz. Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor láthatjuk, hogy az elméleti 100 m-es hatótávolság inkább csak 20-30 m stabil összeköttetési távolságra igaz.
Ezek figyelembe vételével, teljesen mindegy hogy mint írnak az egyes mûszerrõl, szinte biztos, hogy stabil vétel 20-30 m felett nem nagyon lesz. Ezzel a gyártók is tisztában vannak, de ennek ellenére csak az elméleti 100 m-es hatótávolságot adják meg. Tisztelet a kivételnek, akik ennél rövidebb hatótávot adnak meg. Ott nem azért kisebb a hatótávolság, mert rosszabb az eszköz, hanem reálisabban adják meg az összeköttetés távolságát.