Illusion a perdue... Szent Iván éjszakáján születtem, hajlamos vagyok most filózni.. "Nem semmi azért,hogy hogy el tud az ember ájulni egy párás/poros levegõben látszódó árnyéktól" Egész életedben mérlegelsz, itélsz, megfontolsz, a múlttá vált jelen emlékeit elemzed... néha add át magad az érzéseidnek is nevet Az EMBER? Köd és árnyék, sejtautomata, véres húscsomó, 75%-ban víz nevet Közelebbrõl sejtek kusza halmaza, egy szupernóva robbanás elemi részecskéibõl felépülve... azok is oly távol egymástól, csoda hogy az ujjunkat alkotó atomok és elektronfelhõk képesek lenyomni a fényképezõgép ugyanazon atomjaiból és elektronfelhõibõl álló nyomógombot... kimondott és leírt gondolataink agyunk sejtjei között cikázó elektromos impulzusok... az atomok és elektronok önálló életre keltek, szüntelen táncuk kimeneti jele a boldogág, öröm, bánat, gyönyör formájában jelenik meg arcunk monitorán mely érzéseinket? (mi az érzés? mennyi elektron kell hozzá?) tükrözi kimeneti jelként laza akidobos, tényleg érdekes hogy agyunk elektonjainak zilált tánca szelíd keringõre vált, ha az eletromágneses hullámok receptora szemünkben, vöröstõl kékig szétváló spektrumot érzékel a N, O, nemesgázok, környezetszennyezõ anyagok molekulái között diszpergált H2O molekulákon szóródva nevet Bocs a filóért laza