Kicsit "barkács-OFF": van egy régi (sokfelé kallódhat) ruszki táskanagyítóm (szidhatjuk, de jó volt az a maga idejében) fából vidám készült, de saját kora szintjén igényesnek is mondható mûbõrbevonat teszi "elfogadhatóvá" a fadobozt ("emberek közé lehet menni" vele "kiröhögés" veszélye nélkül, mûszerdobozra emlékeztet); kofferszerû "csimodan", mérete leginkább a mai táska-kazettákkal vethetõ egybe. Az egész apróra szétszedhetõ és bepakolható a "kufferbe". Ha nem teszem bele a nagyítófejet csak az állványt, simán belefér a 45 centis (ezüstözött óraüveg) tükör és a fényképezõmasina. TÁgasabb, szabad térségben az ember ráteszi fatönkre, kocsitetõre, sima talajra (csak egyenesen, rezgésmentesen álljon, a szél se billegesse) rászereli az élesítést szolgáló tengelyt (amin a nagyítófej mozogna); a nagyítófej helyére vakucsavarral felfogatja a gépet, aláteszi a tükröt, a csillagokra élesít, kinyitja tábori székét vagy beül a kocsiba és indulhat a meteorvadászat távkioldóval pld. vagy sorozatlövéssel. Az éles pontot célszerû már elõzetesen bekalibrálni, de egy-két "helyszini" próbafelvétel sem árt (no ezért is nagyszerû a digifotózás, rögtön látod hogy "mi van") laza