akidobos ritka szerencséd volt akkor, mind az észlelést, mind az életbiztonságodat illetõen. Az elõkisülési folyamat, a villámcsatorna kialakításával egyidõben a földfelületrõl megindul az ellenkezõ elõjelû töltések áramlása is felfelé. Ezt a kezdeményt láthattad, mivel közben ionizálja a levegõt és az világítani kezd jelen esetben az általad megfigyelt szinekben. Szerencséd volt hogy nem pattant Rád egy ága nevet Ami az ilyen jellegû talajképzõdményeken megjelenõ szineket illeti, leírások szerint változik, vélhetõen függ a töltésmennyiségtõl és a levegõ állapotától (kékeslilától a narancsig változva). Amit eddig láttam, szineiben jól egybevethetõ volt a fázisceruzákban, régebbi hálózati kapcsolótáblákon látható feszültségjelzõ ködfénylámpa(Glimm-lámpa) narancsos derengésével.
Kicsit elfilóztam, a detektoros indítású kamerák mire inravörös vagy rádiójelet kapnak, már "zajlanak a kisülési események", az eredmény "csak" a már "kész" ágasbogas villám lesz, mely nem maga a teljes kisülés, csak egy idõben kiragadott, kimerevített szelete. Azt látjuk hogy "néz ki" a villám egy adott idõszeletben, nem a teljes folyamatot. Ez sajnos a videókra is igaz, azok is csak egy idõszelet kimerevített képeit rögzítik kockánként. Azon filóztam, megoldható e vajon két vagy több folyamatos üzemû kamera vezérlése oly módon, hogy az egyik "árnyalatnyi késéssel" mindíg a másik holtidejében mûködjön, tehát az egyik kamera képváltási ideje alatt a másik vegye a képet. Ezredmásodperces feladatok, de a PC-k alkalmasak ilyen vezérlésre. Nem melleseleg sztem még szupergyors kamerának is van is van "képváltási, kiolvasási holtideje", amiben mikrofolyamatok képei veszhetnek el. Az "analóg" filmfelvevõk számára is elvesznek események, amig az exponált filmkocka helyére ugrik a következõ nyers filmkocka. Addig a "máltai kereszt" eltakarja az optikát nehogy "bemozduljon" a kép. Bármennyire is gyorsítjuk a sebességet, a jelenlegi mûködési elvek mindig csak "idõszeletek" történéseit együttesen rögzítik. Több kamerával, azok kiolvasási-mentési "holtidejének" pontos átfedésével rögzíthetjük a "köztes eseményeket". Még így is elveszhetnek, összemosódhatnak olyan mikrofolyamatok, melyek rövidebbek a választott expoziciós idõnél. Az "egy kocka mentés alatt, a másik exponálás alatt" folyamatosabbá tehetõ a gyors események rögzítése, de ennek a lehetséges expozicós idõ szab határt. Minél hosszabb egy kocka expoziciós ideje, annál több részfolyamat "rakódhat egymásra" egyetlen képen. Ez persze az én laikus vélekedésem a kamerákról, nem feltétlen szentírás nevet Az a fõ gond, minden, gépekre alapozott információgyûjtésben "szeletekre" osztjuk az idõt. Ami az "idõszeletek" közé esik, elvész számunkra. Távolabbi analógiával, olyan ahogy BlueJet eseménynél történt velem. A gép pontosan akkor kezdett a mentéssel szuttyogni, amikor kipattant (jól láttam) és akkor "vak volt a gép" a mentés miatt, elveszett a legfontosabb esemény melyre "vadásztam". Emiatt gondolkodom még egy gépen, amig az egyik menti a képet, a másik "dolgozzon". Ugyanezt az elvet terjeszteném ki PC vezérelt kamerákkal, gyors folyamatokra. Ha az egyik leáll, mert megkezdi a frame kiolvasást, a másik azonnal mûködésbe lépne némi idõbeli "átfedéssel" mielõtt a másik befejezné a kép felvételét. Még így is lehetnek olyan mikrofolyamatok, melyek az exponálás alatt lévõ képre felkerülnek, de az exponálási idõ alatt összemosódnak a már rögzítésre került elemekkel. Aki fotózott már gyors folyamatokat, a folyamathoz mérve lassú expoval, tudja milyen az ha éles kép helyett összemosódott mozgások foltját látja nevet Nagyképûen mondva, a probléma némileg rokonságot mutat a Heisenberg határozatlansági reláció problémáival nevet Bocs a filóért, "nem az észt osztom" nevet