Légköroptika

godazoli azt gondolom, csak a legelsõ impulzus késik, amennyi idõ alatt eljut az ingerület az agyba (távoli hasonlattal, mint amikor a vízcsapot kinyitod, folyik a víz) utána folyamatosan, analóg jelek ingadozásait értelmezi az agy, (a látás némileg ingadozik a szemfenék vérállátása szerint és a szívverés ütemében, de folyamatos, nem digikamerás "frame-kiolvasás" digitális elv) elõször "sablont" húz rá az elraktározott emlékekbõl, ha ráillik ráismerünk vagy összetévesztjük valamivel, ha ismeretlen, ellentmondó, megpróbálja részleteiben felismerni, elemezni. Azt vélem bármi történik mire a látóidegek impulzusai eljutnak az agy "feldolgozó részlegébe", majd az agy értelmezi akár régi, akár új képként, közben még "elmenti a háttérmemóriába is (többnyire vissza tudunk idézni egy képet vagy egy esményt folyamatában "lelki mozival") ezek az átlagos emberi reakcióidõvel vethetõk egybe, melyek század és tizedmásodperc között ingadoznak, de minden érzékelt jel a szenzorok küszöbértékét átlépve mindenképpen eljut az agyba, csak a feldolgozási idõ tizedmásodperces késésével. Minden részlet eljut, mert nincs kiesés, megszakítás nélkül folyamatosan áramló analóg jelek vannak. Ettõl csodálatos az emberi agy. Éppen ezért kísérleteznek a Neumann-elv feladásával az analóg számítógépekkel, ott nincs megszakításból eredõ információvesztés, csak a jeltovábbításból eredõ minimális késés. Az emberi szem mindent lát és analóg jelek formájában küldi az agyba. Ezért a legjobb a természeti jelenségek szabadszemes megfigyelése, persze ha jó a "mûszer" - éles és szinhibamentes a az emberi szemlencse leképezése, jó a vizuális mmemõria. Az agy minden, a szenzorokról beérkezõ analóg jelet(látás, hallás, szaglás, hõérzet, tapintás) folyamatosan bár némi késéssel feldolgoz, eltárol legfeljebb a gazdája nem vesz tudomást róla. Annyira igaz ez, mint az írástudatlan, tanulásra képtelen szolgáló latin prédikációja. Magas lázba esett és félrebeszélt, latin prédikációkat, bibliai idézeteket mondott. Amikor a gazdája a konyhában fel-alá sétálva készült a szentbeszédre a szolgáló ott dolgozott. Elmeállapota alapján semmiképpen nem tanulhatta meg hallás után. Kiderült az ember minden információt eltárol, ami egész életében érte. Állítólag ennek köszönhetõ ha valaki "leperegni látja az életét" krízishelyzetben(bár ez elég ritka, az irodalom "fújta fel") A szolgáló mellett több hasonló esetet figyeltek meg. No mindegy, ha kell elõszedem a könyveimet, lényeg az ember mindent lát, kiesés nincs, csak ha "túlterhelik" a szenzorokat, pld. káprázik a szemünk, idõlegesen megsüketülünk erõs hanghatástól. Én régen véletlen az arcomba lobbantottam egy erõs vakut(60m-ig vakuzott éjjel), két teljes napig vak voltam, a vaku beégett mintázata "eltakart" mindent, napok múlva is "elõttem lebegett". Csak arról "maradunk" le, melynek jelei alulmaradnak a emberi szenzorok küszöbingeréhez képest vagy nagyságrendekkel meghaladja azt. Ez a csodálatos és jelentõs részben ismeretlen az emberi agy jelfeldolgozásában. Ami a "pislogó szemüveget" illeti, hasonló elven internetezünk, telefonálunk, kábeltévézünk egyszál optikai kábelen mások ezreivel egyidõben, de ez "digitális", az emberi érzékelés analóg, folyamatos Az emberi érzékelés függ az adrenalin szinttõl, akinek magas, képes gyors eseményeket "lassított filmként" látni. Én egy frontális ütközés képeit (a mai napig fel tudom idézni) éltem át lassított filmként, minden részletében, de valami érdekes "puha" csöndben. Az ütközés után "jött vissza a hang" és a "normál filmsebesség" Volt alkalmam kipróbálni egy észlelési idõt mérõ készüléket. A gép alsó határértékéig, a legrövidebb idõértékig is eljutottam, még akkor is biztonsággal megneveztem a felvillanó betût. Lentebb már írtan, ez nem született képesség, a magas adrenalin szint okozza a felgyorsult érzékelést. Mindenkinek "lelassul az idõ" a magas adrenalinszint okozta felgyorsult érzékelés miatt, melyet emocionális, krízishelyzeti érzések még felfokoznak. Ennek alapján amikor egy közeli villámcsapást a legapróbb részleteiben (elõkisülésektõl a kihúnyásig) megfigyeltem, tulajdonképpen akaratlanul is megijedhettem (bár nem éreztem semmi ilyesmit, csak a "lélegzetem állt el"). A vegetatív idegrendszernek az ember nem ura önfegyelemmel, az ijedtségtõl a pupillám is beszûkülhetett, ezért nem vakított el a villám, láttam minden részletét. Vélhetõen apróbb részleteket is érzékeltem, de nem "tudatosult" bennem. Bocs, nem a személyemet akartam kiemelni amikor saját példámat hoztam fel