Légköroptika

Noli, az elõzõ hsz-t "fejbõl" írtam, de mivel "huzakodunk", most utánanéztem a neten, sehol nem találtam "képkocka-látás" vagy arra utaló kifejezést. Elnézést mindenkitõl, "szét fogom offolni" az oldalt
Bizonnyal hallottál a szelénrõl. Tudod, megvilágítva, töltésáramlás indul meg benne(általában a félvezetõ anyagokban) , a tranzisztorok elõtt a szelént használták "fénykapcsolónak", a régebbi fénymérõk szelénje a megvilágítás változását követõ áramfolyamot küld a mérõmûszer felé. A szem hasonlóan, a beérkezõ fény szerint változó elektromos jeleket küld az agy felé, nem képkockákat olvas ki az agy, bár gyakorlatilag "egyre megy"
"Ennek a bonyolult idegi folyamatnak az elsõ lépése a fényenergia idegi jelekké történõ átalakítása. Az átalakítást a szem fényérzékelõ sejtjei, a pálcikák és a csapok végzik, amelyek a retina hátulsó felszínén alkotnak hálózatot. A pálcikák gyenge fényben mûködnek, de annyira érzékenyek, hogy normális, nappali megvilágításnál túlterhelõdnek és mûködésképtelenné válnak. A nappali fényben a látást a csapok biztosítják, amelyek éppen intenzív fényben mûködnek megfelelõen. A csapsejtek által szolgáltatott kép tér- és idõbeli részletekben is gazdagabb, sõt a színek érzékelését is lehetõvé teszi. A pálcikákban és csapokban a jel átalakítását és továbbítását az e feladatra specializálódott sejtszervek végzik. A fényt a sejtek szemlencsétõl távolabb esõ része, az úgynevezett külsõ szegmens nyeli el, amely azután bonyolult biokémiai folyamatok során elektromos jeleket állít elõ. A jelek a sejt másik pólusán, a szinaptikus végzõdésen keresztül adódnak át a retina egyéb idegsejtjei (a bipoláris és horizontális) sejtek felé; a jeltovábbítást bizonyos átvivõanyagok (kémiai transzmitterek) teszik lehetõvé."
"A pálcikák és csapok elektromos jelei a szinapszisokon keresztül elõször a bipoláris sejtekre, onnan a ganglionsejtekre kerülnek, ezek axonjai pedig a látókéregbe juttatják a jeleket. A horizontális és az amakrin sejtek az eredetileg párhuzamos idegpályákon futó jeleket összekapcsolják és szétválasztják, ezzel lehetõvé téve olyan bonyolult jel-elemzést, mint például a mozgás érzékelése. A retina – mint a központi idegrendszer kihelyezett része – tehát már egyfajta képelemzést is végez. A még “nyers” vizuális jelekbõl az agy számára elõkészített, komplex információkat tartalmazó jelet állít elõ, amelybõl aztán az agy megalkotja azt a képet, amit voltaképpen észlelünk."
A mozgás érzékelése a szemben történik specializált sejteken, melyek az agy felé már megfelelõen "elõszelektált" képet küldenek. Idézem:
"A látás képességével rendelkezõ élõlények legtöbbje egyben a vizuális inger mozgását is képes érzékelni. A retina azon sejtjeit, amelyek felismerik a mozgás irányát, irányszelektív sejteknek nevezzük. E sejtek mindegyike egyetlen, meghatározott irányú mozgás felismerésére specializálódott. A "kitüntetett" irányú mozgás igen élénk választ vált ki a sejtekbõl, míg az ezzel ellentétes irányú mozgásokra egyáltalán nem reagálnak."
A csatolt cikk animált ábrája félreérthetõ, nem "kiolvasást", hanem a fényfolt sejtek feletti elmozdulását érzékelteti.
"Ennek a bonyolult idegi folyamatnak az elsõ lépése a fényenergia idegi jelekké történõ átalakítása. Az átalakítást a szem fényérzékelõ sejtjei, a pálcikák és a csapok végzik, amelyek a retina hátulsó felszínén alkotnak hálózatot. A pálcikák gyenge fényben mûködnek, de annyira érzékenyek, hogy normális, nappali megvilágításnál túlterhelõdnek és mûködésképtelenné válnak. A nappali fényben a látást a csapok biztosítják, amelyek éppen intenzív fényben mûködnek megfelelõen. A csapsejtek által szolgáltatott kép tér- és idõbeli részletekben is gazdagabb, sõt a színek érzékelését is lehetõvé teszi. A pálcikákban és csapokban a jel átalakítását és továbbítását az e feladatra specializálódott sejtszervek végzik. A fényt a sejtek szemlencsétõl távolabb esõ része, az úgynevezett külsõ szegmens nyeli el, amely azután bonyolult biokémiai folyamatok során elektromos jeleket állít elõ. A jelek a sejt másik pólusán, a szinaptikus végzõdésen keresztül adódnak át a retina egyéb idegsejtjei (a bipoláris és horizontális) sejtek felé; a jeltovábbítást bizonyos átvivõanyagok (kémiai transzmitterek) teszik lehetõvé."
No, jön a félreérthetõ lényeg:
"a mozgást illetõen idõbeli feloldóképessége azonban sokkal jobb. A rovarok szeme másodpercenként 250 képkockát különít el, míg az emberi szem feloldóképessége másodpercenként mindössze 24 kép."
Ez így félreérthetõ bár nem vagyok orvos, biológus, csak harminc éve számítógépes, szivesen elfogadnám a digitális kamerához hasonló elvet, az agy számítógéphez közelítését, de a netes leírások csak megerõsítenek abban hogy az emberi látás nem szaggatott "képkocka", hanem a szelénhez hasonlóan a fényenergiát elektromos jelekké alakítva, folyamatos "áramfolyam" rendszerben mûködik. Az "elkülönítés" szó nem képkocka-látást jelent sztem, hanem azt hogy a gyors mozgás az agyban zajló elemzési folyamatok viszonylagos lassúsága miatt elmosódik, a beérkezett jelek "egymásra rakódnak" mint lassú exponálásnál a filmen látható kép vagy az említett a "parázsló ág" fénykörré olvad a szemünkben. Ha lassan mozgatod a parázsló ágat, nem mosódik el fénykörré. A mozgófilm esetében is az agy jelfeldolgozásának sebessége lassú a gyorsan váltakozó filmkockák képváltásához képest. Léteznek emberek akik mozgófilmet vetitett diafilmként érzékelik, gyorsan váltakozó állóképekkel. Nyilván a magas adrenalin-szint miatt. Gyakorlatilag persze ki lehet használni az agy késlekedését, a beérkezõ folyamatos fényjelek feldolgozási idejét "mozgóképek" elõállításásra, de ez sztem nem jelenti azt hogy képkockákat látunk A digitális kamera esetében leegyszerûsítve frame-kat, képkockákat olvas ki a PC a mátrix elemeibõl pontonként, soronként haladva, mely pontok nem folyamatosan küldenek a fényerõt követõen változó feszültségjeleket, hanem kondenzátor-szerûen a rájuk esõ fény hullámhosszának, energiájának megfelõen töltõdnek fel, ezeket a töltésértékeket olvassa ki, értéküket egy etalonsorhoz rendelve képpontnak értelmezi, a képpontokat képpé állítja össze, majd a mátrixelemeket "kisüti, lenullázza", a következõ "feltöltés" számára. Ezzel szemben az emberi látásnál a szem folyamatosan küldi a jeleket az agynak, nem az agy olvassa ki a szemet, a kép aztán kinél-hogyan, az agy feldolgozási sebessége szerint elkülönítve értékelhetõ vagy elmosódott képként tudatosul. Mindíg látunk , legfeljebb gyors mozgásokat folyamataiban egybemosódva látunk. Egy erõs emocionális érzéseket keltõ eseménysort már valszeg a vizuális memóriában eltárolt "képkockákról" tudunk felidézni, de ezek már "elmentett képek", melyeket tetszés szerint idézünk fel állóképként vagy GIF animáció-szerûen felidézni, de ez nem feltétlen jelenti azt hogy így is látunk. Ezt a "feldolgozási késlekedést" használja ki a mozgókép elv. Az elmosódást elkerülendõ használják a "máltai keresztet," mellyel a képváltás idejére "letakarják" a fényérzékelõ felületet, vetítésnél a fényforrást. Ha tényleg "képkocka látásunk" lenne, elég lenne az emberi szem "holtidejére" szinkronizálni a következõ képkocka rögzítését vagy vetítését.
Ennek ellentmondani látszanak a régi idõkben használt "mozgóképes" stroboszkópok, rajzos "lapozott" animációk, ám a lapok vagy strobószkópkerék mozgását mindig lehet érzékelni ha nem a rajza figyelsz, tehát nem "kapcsol ki a szem", az folyamatosan küldi a jeleket. Az agy jelfeldolgozási késlekedésébõl eredõ 24 képkockás csak az idegi impulzusok késési idejének meghatározása, csak határérték a mozgókép-eszközök létrehozásához, de nem jelenti az hogy "képkocka-látásunk van, nem sötétül el a világ elõttünk "képváltás közben". Nem véletlen alkalmazták filmfelvevõkben, vetítõkben a képváltást elfedõ máltai keresztet. A GIFanim vagy egyéb digitális mozgõképeket a "lapozásos rajz-animálással" analóg módon fejlesztették ki, az agy jelfeldolgozási késlekedésére alapozva, mellyel a feldolgozott képek "utolérik egymást" mozgóképként tudatosulva. A szem analóg "múszer" melynek folyamatos jeleit a beérkezõ változásokhoz képest lassan dolgoz fel az agy, ezt persze fel lehet használni a mozgókép megjelenítésnél.
Persze "felszinesen" lehet modellezni, a jelenséget kihasználni de a "mélyben" más folyamatok zajlanak Még egy apró dolog: sokakat fáraszt a film, tévé, monitor képváltási "vibrálása". Sztem ez is folyamatos látásra utal, nem "képkocka látásra"
Sok más forrás is található, csak az idézetekét csatolom Link Link Link