Lordom, én nem akartam a társaságot neurológiai és hasonló témák szövegének idézésével fárasztani.
Amit viszont tudni kell: az idegekben az ingerületek nem folyamatosságként terjednek, mint a csõben a víz, hanem adagonként, kis szünetekkel (ez kell ahhoz, hogy a sejtek képesek legyenek elég iont összegyûjteni egy újabb adag jel elküldéséhez), mint mondjuk egy vibrálós locsoló, amellyel a nagy parkokban locsolnak, biztos láttál már ilyet. Egy bizonyos adagnyi inger vált csak ki az érzékelõ idegsejtben "kisülést", ami a jeltovábbítás alapja. Egy sejt sem képes folyamatosan kisülni, újra és újra össze kell gyûjtenie az ehhez szükséges kiváltó jelmenyiséget, a továbbításban aktív részt vállaló K, Na, stb. ionokat, ahogyan egy atom gerjesztéséhez is szükség van bizonyos mennyiségû energiára, a különféle elektronpályákról az adott elektron leszakítására más és már energiaszint kell, az ingernek is el kell érnie az adott érzékelõ finombeállításától függõen egy adott szintet ahhoz, hogy jelként értelmezze a sejt s azt továbbadja. Minden egyéb mûködési elv a sejt gyors pusztulásához vezetne.
Egy-egy jelcsomag, ahogy ha már számítástechnikáról is beszéltél - hasonlóan egy interneten továbbított adatcsomaghoz - kerül át a szem érzékelõibõl a retina érzékelõihez majd a jelfeldolgozó sejthez kapcsolt idegszálon keresztül a látóideg-kötegbe, majd az agyba. Ahogy az idézett forrásod is írta, mindenféle elõzetes szûrõvizsgálatnak vettetik alá a szemet ért fényinger, mielõtt kész jellé alakítva továbbítódna. Ennek a vizsgálatnak az a célja, hoyg a felesleges információkat ne továbbítsa (analógiánál maradva spamszûrés) az agyba, mert az ott csak kavarodást okozna, nem lenne képes az agy kellõ sebességgel feldolgozni a képet. Úgy kell elképzelni, hogy van egy rácsod, amelynek bizonyos pontjaiban a kép ugyanaz, mint egy pillanattal korábban, bizonyos más pontjaiban viszont változott. Ekkor a jelben csak annyi megy át, hogy a változó rácspontokból megy a friss, erõs jel, a többibõl jóformán semmi. Az agy a pontos beidegzés révén tudja, hogy azok a pontok, amelyek a jelet, ez esetben a változást vivõ jelet adják, hol helyezkednek el a teljes látómezõn belül, ahogy egy jó rendszergazda is tudja, hogy az általa felügyelt hálózaton belül az adott IP címû gép milyen forgalmat bonyolít, s mely gépek nem forgalmaznak. A különbség mindössze annyi, hogy a hálózaton a célba érkezést a csomagok címzése adja, míg a látás esetén a precíz "huzalozás" .

Idézek én is: (ÉT-Interjú - Az élõ fényképezõgép - dr. Szél Ágostonnal)

"– Helyénvaló-e – mint az a cikk címében is olvasható – a fényképezõgéppel való összehasonlítás?
– Igen nagy mértékben. A fényképezõgép külsõ, fényt át nem eresztõ fekete burkának a szemgolyó fala felel meg, amelynek a belsõ rétegében (a recehártyában, más néven ideghártyában vagy retinában) fekete színanyag akadályozza meg, hogy oldalról, azaz a szembogár (pupilla) megkerülésével fény jusson a szembe. További hasonlóság, hogy a fényképezõgépben és a szemben egyaránt lencse fókuszálja, vetíti a képet a fényérzékeny helyre (a filmre, illetve a recehártyára). A készülékbe (a fényképezõgépbe és a szembe) bejutó fény mennyisége mindkét esetben szabályozható – a fényképezõgépben a rekesz (blende), a szemben a szivárványhártya szolgál erre a célra. A különbség csak annyi, hogy a mai korszerû fényképezõgépekben a lencse és a rekesz automatikusan szabályozza a kép élesre állítását és a fényerõt, a szemben ellenben a szemlencsét és a szivárványhártyát mozgató izmoktól függ a fókusztávolság és a szembe jutó fénymennyiség. Végül abban is egyezés van, hogy mindkét esetben vegyi átalakulás következtében jön létre a kép. A film fényérzékeny bevonatában a fény fotonjai egyszerû vegyi reakciót indítanak meg, amelynek következtében az elõhívás során a negatívon kirajzolódik a kép. A szem recehártyájában sokkal bonyolultabb láncreakció kezdõdik a fény hatására, s ennek révén jön létre az a seregnyi idegingerület, amelybõl végül is – feldolgozás után – összeáll az általunk látott kép. A tekintetben viszont különbözik a fényképezõgép a szemtõl, hogy minden felvételhez továbbítódik a film benne, a szemben ugyanakkor ugyanaz a recehártya érzékel mindenféle képet, s ez csak úgy lehetséges, hogy amint az idegingerület létrejött, minden egyes foton által elindított kémiai folyamatot leállít egy erre a célra szolgáló anyag (arresztin). Enélkül ugyanis nem volna arra mód, hogy a recehártya rendkívül gyors egymásutánban reagáljon a szembe jutó fényre."

Mivel az agyban a képfeldolgozás változások feldolgozásából áll, egy folyamatosan kavargó kaotikus rendszerbõl csak úgy képes az agy leszûrni a neki fontos információkat, ha azt csomagokban kapja, s a csomagokat egymással össze tudja hasonlítani.