akármilyen állvány is, vesziteni fog mobilitásából, de jobb lesz az élesreállás talán. Ha a szemképen jobban megnézed az álkaszás vakufényben csillogó fejebúbját, látszik porózus jellege (apró "dudorok") de homályosan. Egy parányi "még elõbbre moccantás" a géppel, élesebb lett volna a kép. Így is örültem, hogy féllábon egyensúlyozva, karjaimat kinyújtva a hetven dekás géppel, két lélegzetvétel között nem lett nagyon homályos a kép, mert enyhén homályos (nem "belenagyítástól" lett az). A térdizület fotózásánál meg tudtam támaszkodni a falon, élesebb is lett a kép. "Szabadkézi" felvételeknél azt is tapasztalom, visszafojtott lélegzet miatt a szívverés lüktetése is ritmikusan "rángatja" gépet a kézzel együtt. Ezredmilliméteres "rángatások" de hatásuk érezhetõ élesítés közben, majd a képen, "kilengéseket" a vaku és rövid expo némileg kiküszöböli, de a rendkívül kicsi akaratlan távolító-közelítõ mozgások rontják az élesreállást. Bár a képen mindíg akad majd élesen leképezett terület, de a megcélzott testrész homályos lesz. Ha "tovább akarok lépni" mindenképp szükséges valami "gyorsan telepíthetõ" mobil állvány a gép gyors pozicionálása, élesreállítása érdekében. Az idõt megszabja a rovar fajtája. Néhány kivételtõl eltekintve "in situ" általában pár másodperc a rovarok "tûrõképessége"; futó rovaroknál, hangyáknál jóval kevesebb vagy pedig trükkökkel kell "helyben marasztani" õket, ami már nem "in situ". Egy virágot, bokorlevelet megmozdító szellõ hatásait sajnos az állvány sem küszöböli ki.