Kedves Brenya, most egy kicsit irigyellek.  Nekem muszáj már lehajtott fejjel járnom...
és ha Ti fel nem tennétek,  sose látnám már a csillagos eget. Nem is tudod, milyen érzés, egy szép fotót látni...
Kedvencem volt a csillagos ég, de aztán bezáródtam Budapestre, és itt nem látni semmit... régebben kimentem Albertirsára a műút mellé, mert onnan látszik még...
és 12 éves fejjel a nyakamat is eltörtem,  amikor előbb öt métert potyogtam, aztán még százat hömpölyögtem lefelé az Oroszlán-szikláról. Csak most derült ki, 50+ koromban, hogy van egy összeforrt törés a nyakamon, amikor a második balesetem is meglett  (pofára a kék borókán át...) és leltározták a sok porckorong-sérvet. Legalább tudom,  mi fáj...
de a lábammal már nem "látok" a sötétben. Esek-kelek, és ha fölnézek az égre: órákon át fáj a nyakam.
Köszönet Nektek azért, amit megmutattok...
és bocsásd meg,  ha nem írok gyakrabban.