Globális jelenségek
Noli: igaz, tulajdonképpen minden folyószabályozás beavatkozik a természet rendjébe, ha úgy vesszük, károsítja azt. De szerintem meg lehet ezt oldani annyira kíméletesen, hogy a megváltozott viszonyok mellett a természet egy új egyensúlyt alakítson ki, és ezzel mi is jobban járunk. Pl. ha egy folyót "kiegyenesítünk", de elég széles árteret hagyunk neki a töltések között, akkor ezen elõbb-utóbb újból kanyarogni kezd, de semmi veszélyt nem okoz vele. Ha közvetlenül az egyenes meder partjára tesszük a gátakat (hogy a lehetõ legnagyobb területet nyerjük), akkor is ezzel próbálkozna - vagyis azonnal elkezdené erodálni a töltést, amit aztán erõsíthetnénk a végtelenségig... Hasonló lehet a helyzet az élõvilággal is - vannak a Tiszának olyan szakaszai (vagy pl. a Tisza-tó), ahol a természetet látva embernek eszébe nem jutna, hogy egy szabályozott folyót lát, pedig a háttérben ott vannak a gátak. De szabályozott víz a Balaton is - mégsem hat természetkárosításnak az, hogy Tihany ma már nem sziget...
Emellett azért van, amikor a kanyarulatok "kiegyenesítése" nagyon sokat tesz az árvízvédelemért. Pl. a Dunán Bp.-nél máig nem volt az 1838-as jeges árvízhez hasonló vízállás - köszönhetõen annak, hogy a Bp. alatti mederszakaszt szabályozták, eltüntetve a szûkületeket, ahol a jég feltorlódhatott...
Hogy az Alföld minden szabályozás nélkül milyen lenne most, azt szinte lehetetlen elképzelni. A termõföldeket gátak nélkül szerintem még inkább félteni kellene az árvíztõl, hacsak nem korlátoznánk a mûvelést a legmagasabb területekre. (Ami viszont már az 1700-as években sem mindig tudta eltartani a lakosságot - többek közt ez indította el a szabályozásokat.) A mai közlekedés sem létezhetne folyószabályozás nélkül, hiszen nyilván nem építenének hidakat 20-30 km széles ártereken keresztül. Vígan terjedhetnének ma már "egzotikusnak" számító betegségek, stb. És ne feledjük, a szabályozatlan állapotba "belefér" az is, hogy a meder idõrõl idõre teljesen új nyomvonalra, akár néhány 10 km-rel arrébb helyezõdik... ennél váratlanabb kiöntést nem tudok elképzelni egy szabályozott folyótól. Igaz, valóban ez volt a legtermészetesebb állapot, de ha fennmaradt volna, biztos nem élnénk 10 millióan a mai Magyarország területén. (Mondjuk kérdés, hogy ez mennyire lenne baj. ) A másik oldalról én is úgy látom, hogy ha "kíméletesebben" avatkozunk be, a természet is jobban jár, és az árvizekkel is kevesebb gondunk lenne...
Emellett azért van, amikor a kanyarulatok "kiegyenesítése" nagyon sokat tesz az árvízvédelemért. Pl. a Dunán Bp.-nél máig nem volt az 1838-as jeges árvízhez hasonló vízállás - köszönhetõen annak, hogy a Bp. alatti mederszakaszt szabályozták, eltüntetve a szûkületeket, ahol a jég feltorlódhatott...
Hogy az Alföld minden szabályozás nélkül milyen lenne most, azt szinte lehetetlen elképzelni. A termõföldeket gátak nélkül szerintem még inkább félteni kellene az árvíztõl, hacsak nem korlátoznánk a mûvelést a legmagasabb területekre. (Ami viszont már az 1700-as években sem mindig tudta eltartani a lakosságot - többek közt ez indította el a szabályozásokat.) A mai közlekedés sem létezhetne folyószabályozás nélkül, hiszen nyilván nem építenének hidakat 20-30 km széles ártereken keresztül. Vígan terjedhetnének ma már "egzotikusnak" számító betegségek, stb. És ne feledjük, a szabályozatlan állapotba "belefér" az is, hogy a meder idõrõl idõre teljesen új nyomvonalra, akár néhány 10 km-rel arrébb helyezõdik... ennél váratlanabb kiöntést nem tudok elképzelni egy szabályozott folyótól. Igaz, valóban ez volt a legtermészetesebb állapot, de ha fennmaradt volna, biztos nem élnénk 10 millióan a mai Magyarország területén. (Mondjuk kérdés, hogy ez mennyire lenne baj. ) A másik oldalról én is úgy látom, hogy ha "kíméletesebben" avatkozunk be, a természet is jobban jár, és az árvizekkel is kevesebb gondunk lenne...