Földtan
Szerintem olyasmire gondolnak, mint a Chilei (Valdivia) 9,5-ös volt 1960-ban, 33km-es fészekmélységgel, 25méteres cunamival (még Hawaii-t is 10m hullám érte el, teljesen letarolva Hilo-t)csak ugye Japán kicsit sûrûbben lakott....
Ezek a lemezhatárok mindig ki vannak téve valamilyen "mega" rengésnek, kérdés, hogy az a párszáz év, amit rengések terén a történelmünk feljegyzéseibõl ismerünk, ad-e elég viszonyítási alapot. Szerintem nem. Vannak persze földtani nyomai is egy nagy rengésnek egy réteg elcsúszását, megtörését, földcsuszamlást meg cunamik nyomait is tökéletesen látni, csak ez nem ad infót arról, hogy az adott nyom milyen egykori helyzetben alakult ki. Ahhoz, hogy ezek legalább részben kiderüljenek, nagyon nagyon átfogó mérések és feltárások kellenének, amire se emberi se anyagi lehetõség nincs. Viszonylag fiatal rengések nyomait pl. a Szent András mentén elég jól feltárták, de azt a vonalat nagyon figyelik ma is, mint tudjuk. Japánnál nagyon más a helyzet, hisz egy tenger alatti rengés-centrum a lemezszegély, ahol nincsenek is olyan lehetõségek, mint a kaliforniai esetben. Ráadásnak hármas lemezhatár van Japánnál (Filipínó-, Eurázsiai- és Amerikiai-lemez), több vektorú mozgással, ami erõsen megnöveli a nagyobb rengések esélyét is, hisz a lemezek a sima alábukáson kívül nyíró hatásnak is ki vannak téve. Ráadásnak a hármas határ valahol Tokio alatt van. Ne akarjuk elképzelni azt a szituációt, ha a mostani rengés itt pattant volna ki... Nagyon sok múlik azon, hogy pontosan hol van a rengés. A kobei rengésnél a nagy bajt az okozta, hogy a város egy része feltöltött tengerparti talajon volt, ami teljesen szétfolyt a rengéstõl, ezért volt nagy a pusztítás (pedig 1906 San Francisco óta hivatalosan is tudjuk, hogy nem szabad ilyen helyen építkezni, ha földrengésveszélyes a hely). A 300 éve volt, a mostanival összemérhetõ nagyságú tokioi rengés után a tûzvészek ölték meg a legtöbb embert, ne feledjök, mennyi éghetõ anyag van egy klasszikus japán házba beépítve! Ma az elektromosság és a gáz helyettesíti a fát és rizspapírt ebben a szerepben. Gondolom, hogy teljesen automata rendszer leállítja az áramot és a gázt egy ilyen rengésnél, de amint látjuk, az automata rendszerek sem 100% megbízhatóak...
Visszatérve az eredeti kérdésre: statisztikai alapon lehet várni, illetve a földtani sajátságok miatt lehet számítani rá, hogy bekövetkezik. Egy lemezhatáron egy ekkora mérvû elmozdulást, mint a mostani rengés is volt, általában követni szokott egy másik pontján lévõ elmozdulás, mintegy kiegyenlítendõ az elõzõ által keltett változásokat. Ha egy feszültséget egy adott nagy regés az adott helyen fel is old, az így fellépõ változások máshol eredményezhetnek feszültséget. A szakértõk szerint a 2010-es 8,8-as chilei rengés az 1960-as "párja" volt e tekintetben.
Ezek a lemezhatárok mindig ki vannak téve valamilyen "mega" rengésnek, kérdés, hogy az a párszáz év, amit rengések terén a történelmünk feljegyzéseibõl ismerünk, ad-e elég viszonyítási alapot. Szerintem nem. Vannak persze földtani nyomai is egy nagy rengésnek egy réteg elcsúszását, megtörését, földcsuszamlást meg cunamik nyomait is tökéletesen látni, csak ez nem ad infót arról, hogy az adott nyom milyen egykori helyzetben alakult ki. Ahhoz, hogy ezek legalább részben kiderüljenek, nagyon nagyon átfogó mérések és feltárások kellenének, amire se emberi se anyagi lehetõség nincs. Viszonylag fiatal rengések nyomait pl. a Szent András mentén elég jól feltárták, de azt a vonalat nagyon figyelik ma is, mint tudjuk. Japánnál nagyon más a helyzet, hisz egy tenger alatti rengés-centrum a lemezszegély, ahol nincsenek is olyan lehetõségek, mint a kaliforniai esetben. Ráadásnak hármas lemezhatár van Japánnál (Filipínó-, Eurázsiai- és Amerikiai-lemez), több vektorú mozgással, ami erõsen megnöveli a nagyobb rengések esélyét is, hisz a lemezek a sima alábukáson kívül nyíró hatásnak is ki vannak téve. Ráadásnak a hármas határ valahol Tokio alatt van. Ne akarjuk elképzelni azt a szituációt, ha a mostani rengés itt pattant volna ki... Nagyon sok múlik azon, hogy pontosan hol van a rengés. A kobei rengésnél a nagy bajt az okozta, hogy a város egy része feltöltött tengerparti talajon volt, ami teljesen szétfolyt a rengéstõl, ezért volt nagy a pusztítás (pedig 1906 San Francisco óta hivatalosan is tudjuk, hogy nem szabad ilyen helyen építkezni, ha földrengésveszélyes a hely). A 300 éve volt, a mostanival összemérhetõ nagyságú tokioi rengés után a tûzvészek ölték meg a legtöbb embert, ne feledjök, mennyi éghetõ anyag van egy klasszikus japán házba beépítve! Ma az elektromosság és a gáz helyettesíti a fát és rizspapírt ebben a szerepben. Gondolom, hogy teljesen automata rendszer leállítja az áramot és a gázt egy ilyen rengésnél, de amint látjuk, az automata rendszerek sem 100% megbízhatóak...
Visszatérve az eredeti kérdésre: statisztikai alapon lehet várni, illetve a földtani sajátságok miatt lehet számítani rá, hogy bekövetkezik. Egy lemezhatáron egy ekkora mérvû elmozdulást, mint a mostani rengés is volt, általában követni szokott egy másik pontján lévõ elmozdulás, mintegy kiegyenlítendõ az elõzõ által keltett változásokat. Ha egy feszültséget egy adott nagy regés az adott helyen fel is old, az így fellépõ változások máshol eredményezhetnek feszültséget. A szakértõk szerint a 2010-es 8,8-as chilei rengés az 1960-as "párja" volt e tekintetben.