OROGRAFIKUS TURBULENCIA (VAGY ÁLLÓHULLÁMOK.) 1 RÉSZ. A hegyek fölöt keletkezõ hullámok az áramlással tovaterjednek,miközben AMPLITUDÓJUK csökken.Megfeleö erõsségû áramlás esetén állohullámok,ill,hullámrendszerek alakulnak ki.Az ilyen hullámredszert használják ki, a vitorlázó repülõk. Emellett gyakran az alsóbb szintekben az áramvonalak visszafordulnak. A hullámok amplitudója és a visszafordulás szintjének magassága függ a hegy méreteitõl,a domborzati formáktól,az áramlás sebességétõl és a légtömeg rétegzõdésétõl. Az állohollámok létrejötte nagy függõleges szélsebesség gradiemsek kialakulásához vezet, amely elõsegiti az örvények megnövekedését akkorára, hogy nagyságuk összehasonlitható lesz a repülõgáp méretével. A turbolencia nemcsak közvetlenül a hegy fölött erõsödik meg,hanem attól agy bizonyos távolságra is,fõként a hegy szélárnyékos oldalán. Itt ugyanis az áramlásban gyakran észlelhetõ szakadás, aminek követkesztében légritkúlat keletkezi,ez pedig örvényképzõdéshez vezet. Ennek megfelelõen a turbolencia legvalószinûbb és legerösebb a széárnyékos oldalon. Jól jelzik eszt a lancsealakú felhõk(Aclenticularis). A dobálás intenzitása a szélsebesség növekedésével nö.Szinte törvényszerû, hogy 8-10m/s-os vagy annál nagyobb szélsebességnél orografikus turbulencia észlelhetõ.A turbolencia növekedésére a függöleges szélprofil alakulása is hatással van. VÉGE AZ 1 RÉSZNEK