Nem hinném, hogy probléma lesz vele, esetleg a tûzõ nap ellen lehet szükség árnyékolásra, ha késõ délelõtt még kap direkt napfényt a növény. Ebben az esetben május-július folyamán majd mutatkoznak a perzselt foltok mint tünetek, ekkor kell odafigyelni és cselekedni. A keleti fekvésnél már csak egy északi lenne jobb, mert a szórt fényt szereti igazán.

Ha tartósan száraz az idõ, nemcsak locsolni illik gyakran, de ha van rá mód, a levegõt is párásítani kell. Ha úgy száradnak el vagy ráncosodnak meg levelek, hogy közben egyszer sem száradt ki a talaja, ez lesz a probléma, a legszárazabb (valószínûleg a késõ délelõtti még napos) órákban egy-kétszeri permetezés jót fog tenni. Erre elég egy kis kézi permetezõ, de lehet folyamatosan is párologtatni egy nagyobb edénybõl - ez viszont már erkélyen nem a legpraktikusabb megoldás.

A napégésen és a kiszárításon kívül egyféleképpen lehet még elpusztítani a Rhododendront/Azaleat, mégpedig a huzamos ideig csapvízzel való öntözéssel. Ez legtöbbször kemény, azaz Ca/Mg sókban gazdag, lúgosít, amit viszont rosszul bír a legtöbb faj és fajta. Esõvízzel vagy más eredetû lágy vízzel tanácsos öntözni, ellenkezõ esetben elõször a talajon-cserép szélén látszik majd a mészkiválás, késõbb a levelek sárgulása lesz a tünet. Átültetéskor is dukál a savanyú kémhatású talaj természetesen.

A méretével sem lesz gond, cserépben tartva nem lesz belõle óriás. Télen nem a fagy ereje a kritikus egyébként, hanem a fiziológiai szárazság, azaz amikor az átfagyott talajból napos, száraz idõben nem tudja felvenni a vizet. Keleti fekvésben ez megint csak a késõ délelõtti órákban jelenthet problémát, illetve ugyancsak árnyékolással-takarással lehet védekezni ellene.
Virágzáskor egy dologra kell mindezen kívül figyelni: az elnyílt virágokat mihamarabb ki kell törni, így nem csúnyul meg a bokor és a következõ évben is bõven virágzik.