Elvileg egyidejûleg lép fel a zonális és a meridionális fázis az egész féltekén. Talán Te is olvastál arról, hogy a légkör mozgásait un. forgókáddal modellezik. Ez sekély folyadékkal töltött edény, melyet bizonyos (és változtatható) sebességgel megforgatnak. A forgáspontra (pólus) jéggel töltött edénykét helyeznek, ez reprezentálja a sarki hideget. A forgó edény szélét ellenben melegítik, ahogy a hemiszférának is a legnagyobb kerületû része (az egyenlítõ) a legmelegebb. Az edényben a folyadékot megfestik, hogy a kialakuló áramlások jól láthatók legyenek. Kezdetben a forgókádban körgyûrû-szerû folyadékáramlások jönnek létre (zonális fázis), majd az egész körív mentén az áramlások egyszerre beörvényesednek (meridionális fázis) Aztán újra a körgyûrû jön, majd ismét örvényesedés -a kádban is kialakulnak a Namias-ciklusok. Jól megfigyelhetõ a forgási sebesség, és a pólus-ekvator hõdifferencia hatása az áramlások milyenségére, és a ciklus periódusidejére. Úgy tudom, a numerikus globálmodellek alapját éppen az ilyen forgókádas modellezés vetette meg. A net-en "Hõtranszport forgó rendszerben" cím alatt találhatsz nagyon jó képeket a kísérleti berendezésrõl.
A valóságban persze nem feltétlenül egyszerre lép fel a meridionalitás és a zonalitás az egész féltekén, ennek oka az, hogy túl azon, hogy fõleg az északi hemiszférán és télen nem feltétlenül a pólus környéke a leghidegebb (hanem Észak-Eurázsia, Szibéria), az orográfia és az óceánok is erõsen beleszólnak a hemiszférikus cirkulációba (Pl. az Atlanti-óceánon gyakori a zonális áramlás, az eurázsiai kontinens felett a légmozgás rendszerint meridionálisabbá válik) A déli féltekén sokkal közelebb áll a valós helyzet a forgókádas modell viszonyaihoz. Ennek ellenére egy általam olvasott szakkönyv szerint az északi hemiszférán is felfedezhetõ hajlam az egyszerre fellépõ vonal szerinti légáramlásokra, és örvényesedésre (pl. Európa és Észak-Amerika viszonylatában)
Amit az egyes fázisok hosszának, és az é-d-i hõkontrasztnak összefüggésérõl írtál, azzal 100%-ig egyetértek, én is pontosan így gondolom a dolgot.
Hideg teleinken, mikor kiterjedt és erõs a hidegbázis, a zonális idõszakok mindössze 1-2 hétig tartanak, a többi blocking. Enyhe teleken, mikor a hidegbázis csenevész, a viszonyok fordítottak: a blocking idõszakok tartanak 1-2 hétig, a zonálisok több hétig. Maga a hullámzás azonban szinte kivétel nélkül minden télen megfigyelhetõ.
A Namias ciklus fázisainak hossza különbözõ, de egymással ezek sohasem cserélõdnek fel, ez elvileg is lehetetlen. Ezért hosszútávú és egyéb latolgatásainkban -a modellek mellett- nagyon nagy hasznunkra van, ha tudjuk, éppen milyen fázisban vagyunk. Én ezt általában számon tartom, ahogy a Hosszútávúban utaltam is rá -eddig még nem csalatkoztam benne. Fõleg télen van ennek jelentõsége, mikor a kiélezett hõkontraszt miatt a fázisok sokkal szabályosabban követik egymást, mint nyáron. Véleményem szerint nyáron, elsõsorban is annak második felében a kis hõkontraszt miatt a ciklus a meridionális fázis végén megáll, és sokáig ott vesztegel. Talán ez az a helyzet, amit bárikus mocsárnak nevezünk.