A Keleméri Mohoson? Onnan nincs adata, de attól még nem zárható ki, hogy néhány évszázada (a botanikai feltárás elõtt) elõfordult. A Kis- és Nagymohos posztglaciális dagadóláplápjához még nem volt szerencsém sajnos. Éppen egy hete mesélte az egyik Prof., hogy a "60-as évek végén micsoda élmény volt a méteres tõzegmohalápon járkálni, "mintha dunyhán lépkedtünk vola..". Egy ilyen élõhely ugyan a tõzegmoha-"dunyha" hatalmas víztartó képességének köszönhetõen lassabban reagál az aszályos évekre (1-1 közbeesõ száraz év nem szárítja ki, ellentétben a rugalmasan kiszáradó-feltöltõdõ mocsárral), de sorozatos száraz évek, egy évtized, erõsebben meglátszik rajta. Pl. a "70-es "80-as évekre már csak pár centi vastag sárga, a szárazságtól sercegõ Sphagnum-lepel maradt a tavakban, s a virágzásakor egyedi látványt nyújtó hüvelyes gyapjúsás állománya is nagyon visszaszorult. Azért rovaroknak továbbra sem ajánlott bemerészkedni a közepébe.. nevet