Az "átrohanós" frontok erõs, mély ciklonokhoz kapcsolódan nyugat, északnyugat felõl, zonális áramlással érik el térségünket, ezért pl. az orografikus hatások nem, vagy csak kevésbé érvényesülnek, nem hullámzik be. Az utóbbi néhány évben azonban a zonális áramlással szemben jelentõs túlsúlyba került a meridionális irányítás, mely észak-déli áramlással (hõcsere) jár. Nem alakulnak ki mély atlanti ciklonok a hozzájuk kapcsolódó erõs frontokkal, sekélyebb, lassabb mozgású alacsoy nyomású képzõdmények a jellemzõk (gyenge ciklonok, hidegörvények). Ezek a meridionális irányításra jellemzõ anticiklonok közt nem igazán tudnak felerõsödni, sem (rövid idõ alatt) nagy távolságokat megtenni - egy helyben tekergõ (by floo) felhõ és csapadékrendszerek jellemzik ezeket (de legalábbis lassan áthelyezõdõ, nem túl dinamikus).
Hogy e váltás a zonális nyugati, illetve meridionális észak-déli áramlás közt hogyan, miért...? No arról legfeljebb sejtéseink lehetnek.