Ez a magyarázat azért nem mûködik, mert a só nem helyben oldódik bele a tengervízbe, hanem a szárazföldrõl mosódott be oda hosszú évmilliók során. (Ill. a tenger sótartalma bármilyen hõmérsékleten nagyon messze van a telítettségtõl.)

A valódi ok az, hogy bizonyos tengerekbe (jellemzõen hûvös klímán) sok édesvizet szállítanak a folyók, miközben a tengerfelszín alig-alig párolog. Emiatt ezek "felhígulnak": pl. Balti-tenger. Máshol épp ellenkezõleg: édesvízbõl kevés jut be, miközben a meleg, száraz éghajlaton a tengerfelszín sokat párologtat. Ilyen a Földközi-tenger és a Vörös-tenger. A különbségek azért nem nagyobbak, mert a tengeráramlások miatt a keveredés is folyamatos.

Szóval, az enciklopédia állítása csak nagy vonalakban igaz. Magasabb hõmérsékleten tényleg erõsebb a párolgás, ami növeli a sótartalmat, de a sok csapadék ill. betorkolló nagy folyók ellensúlyozhatják ezt a hatást. (Pl. Indiától keletre sem éppen hideg a tenger, de a Gangesz vize ill. a monszunesõk alaposan felhígítják.)