Mindenkinek szép napot kívánok! nevet Nimbostratus az Altostratus-tól elsõsorban az különbözeti meg, hogy hogy az As viszonylag sima alapú réteget képez, a Ns viszont rendszerint különbõzõ vastagságú, hatalmas tömbök teljesen összeálló rétegzõdésû, alapja nagyon szakadozott, tépett jellegû, és ami még fontosabb, lényegesen alacsonyabb szinten helyezkedik el, mint az As. Folyamatos csapadékot mindkét felhõ adhat, váltakozó erõsségû esõt, havas esõt, havazást (látványos intenzitásváltás a Ns-ból fordul elõ: megfigyelhetõ, amikor egy-egy vastagabb része kerül fölénk, a csapadék szinte azonnal megerõsödik), de mindkét felhõfaj hullathat szitáló csapadékot is (itt szitáló esõre gondolok), amint azt az OMSZ gondozásában 1968-ban megjelent, s az észlelõ-meteorológusok számára készített Felhõkönyv is jegyzi. Kisebb hibái, hiányosságai (azok távolról sem az As nsmut-ra vonatkoznak) ellenére nagyon jó munka, napjainkban messze megállja a helyét.
Az Altostratus nimbostratomutatus nem túl gyakori jelenség, de elég sokszor elõfordul. Olyankor az Ns NEM vékonyodik, hanem emelkedéssel magasabb szintre kerül - ha az égboltot nagyjából folyamatosan vagy gyakran figyelemmel követjük, akkor az átalakulás folyamatában azt is észlelhetjük, hogy a Ns-tömbök, -táblák vastag "nyakrésszel" hozzákapcsolódnak a létrejövõ (vagy az Ns-szal egyidejûleg) már korábban is létezõ As-réteghez. Az Ns egésze megemelkedik, az átalakulás teljes, ezért nem As nimbostratogenitus-ról, hanem As nimbostratomutatusról beszélhetünk. Szemerkélõ esõt az "As nsmut" még hullathat, szitálást már nem.