Huhh...

Na szóval, kezdjünk neki.

"az As viszonylag sima alapú réteget képez, a Ns viszont rendszerint különbõzõ vastagságú, hatalmas tömbök teljesen összeálló rétegzõdésû, alapja nagyon szakadozott, tépett jellegû"
Ez így nem teljesen igaz. Az Ns alapja is általában sima önmagában, tépett, szakadozott jellegûnek akkor látszik, amikor St7 foszlányok vagy Sc5 padok képzõdnek alá. Ez viszont elég gyakori Ns-nél, míg As esetében valóban ritkán fordul elõ.

"mindkét felhõfaj hullathat szitáló csapadékot is (itt szitáló esõre gondolok)"
Ez a gyenge esõ lesz, szitálás továbbra is csak St6-ból lehet. (Olyan, hogy "szitáló esõ", alapból sincs, vagy szitálás, vagy esõ, vagy a kettõ együtt.)

"az Ns NEM vékonyodik, hanem emelkedéssel magasabb szintre kerül (...) az Ns egésze megemelkedik"
Ez így önmagában egy nagy hülyeség. Minden felhõ, így a Ns tetején is inverzió van, és az Ns-As között akár 4-5000 m-es szintkülönbség is lehet. Ráadásul maga az Ns stabilis légállapot mellett alakul ki, így minimálisak benne a vertikális mozgások. Tehát maga a felhõzet fizikailag képtelen megemelkedni, fõleg ekkora mértékben. Az Ns-t több horizontális réteg alkotja, és amikor átalakul As-sé, egyszerûen szétoszlanak az alsó rétegek, tehát a felhõ VÉKONYODIK.

"az As és az Ns egyidejûleg is jelen lehet az égen (mégpedig gyakran). A két felhõfaj vonulási iránya olykor megegyezik, máskor eltér, olyannyira, hogy a tartós, gyenge intenzitású esõt hullató, DNY-ról vonuló As alatt ÉNY-ról Ns érkezik, s alig borítja be az égboltot"
Ez viszi azonban a legnagyobb baromság díjat. Amit te itt Ns-nek vélsz, az St7/Cu/Sc5, akár az As, akár az Ns réteg alatt. Az Ns az égbolt egészét (vagy legnagyobb részét) kitöltõ és vastag felhõ, 7 oktánál kevesebb mennyiségben nem is fordulhat elõ. Éppen ezért Ns és As gyakorlatilag sohasem látható egyidejûleg, mert az As rétegei beágyazódnak az Ns-be.