Usrin. Nanovich, igazatok van, nem gondoltam át rendesen a dolgot, és köszönöm az ábrát. Okés, nem geostacionárius pályán lesz a "napernyõnk". Legyen bármilyen gazdaságosan mûködtethetõ pályán.
Arra van szükségünk még, hogy az ernyõ anyaga kellõen rugalmas és vékony legyen, de ezzel együtt még képes legyen ellenállni a kozmikus por és az ûrszemét hatásának is, legyen olcsó, hiszen sok kell belõle. Az ernyõ egy része mûködjön napelemként, hisz mind a mûholdunk pályamódosítgatásaihoz, mind az ernyõ kinyitásához (vagy az ernyõt alkotó elemek napfényre merõleges irányba állításához) energia kell. Az sem volna rossz, hisz a végtelenségig nem fokozható a becsapódásokkal szembeni ellenállóképesség, ha olyan intelligens anyag lenne, amely képes volna önmagát javítani, ezzel nagyban kitolható lenne az élettartama. Nem hiszem, hogy ez teljesen megoldhatatlan feladat volna. (na jó, nem jövõ nyárra készül el, annyi szent), valami speciális szerves anyag kellene hozzá, mely bírja az ûrbéli körülményeket.
És ha már egy éghajlati témájú beszélgetésbe cseppentünk, volna még egy dolog. Ezzel az árnyékolóval lehetne-e befolyásolni annyira a földi hõmérsékletek alakulását (megfelelõ idõben a megfelelõ helyen szabályozva a légkörbe, a földre jutó energiát), hogy a klímaváltozás hatásait ellensúlyozhatnánk? Mert hatása mindenképpen lenne, ez tiszta. Képesek volnánk-e JÓL felhasználni? Egyáltalán: elméletben legalább eljutnánk-e valaha olyan szintre, hogy megfelelõen ki tudjuk számolni a napernyõ keltette klimatikus hatásokat? (Mondom elméletben tudnánk-e olyan sûrû rácspontú meteorológiai mérõhálózatot valaha is létrehozni, melyek már jóval hatékonyabb számításoknak adnának elegendõ adatot? És akkor még nem említettem a számításokat végzõ gépek kapacitását, bár talán a kvantumszámítógépek majd megoldják e problémát…)
És ha már itt tartunk: lehetne-e az ûrbe telepíteni olyan "naperõmûveket" melyek kellõ számú és hatékonyságú napelem segítségével megfelelõ mennyiségben képesek lennének hasznosítható energiát elõállítani, azt valamilyen sugárzás (mikrohullám, vagy mit tudom én, micsoda) formájában a Földön létesített "vevõállomásokra" lejuttatni? Tudnánk-e a napszél energiáját kinyerni valami ilyesmi módon speciális elemekkel? Ezeken már gyerekkorom óta agyalok, de a jó húsz évvel ezelõtti gimnáziumi fizikatudás meg az azóta olvasott ismeretterjesztõ irodalom nem elég hozzá… Vagy talán pont emiatt jutnak eszembe ilyen marhaságok…
Azért nem félek azonban az ilyen õrült ötletek felhozatalától, mert rendszeresen olvasok totálisan õrült elméletekrõl, mint pl. a holdporból oxigén kivonása (a Link oldalán olvastam pár hónapja), meg hasonló képtelennek tûnõ dolgok, melyek lassan mind-mind megvalósíthatók lesznek, és amelyekkel kísérleteznek is.
Egyébként pont ma beszélgettem egy kollégámmal hasonló dolgokról, s õ azt vetette fel, hogy nem lehetne-e a nagy napi hõingású területeken energiát termelni a hõtágulást kihasználva speciális anyagokkal. Ez is egy érdekes gondolat szerintem. Illetve rengeteg ötlet lehet még az emberiségben, ami mind egykor hasznosítható lesz. Persze a pénz sajnos nem ilyen kutatásokra megy el, ugye…
Bocs a hosszért.