Hm nevet Érvelésedbõl úgy néz ki az optika mégis befolyásolja a fényt, hiszen a lencsék üveganyagát úgy válogatják össze és csiszolják hogy az ÁTLAGOS emberi szem látástartományát felölelõ érzékenységéhez "passzoljon", a többit levágja nevet Ez máris az elsõ optikai módosítás, a képre nem a teljes spektrum kerül. Én errõl beszéltem, nem az anyagfénytörésen (lencsék) alapuló optikai eszköznél fellépõ aberrációkról (a legfontosabb alapszinek nem egy pontban egyesülnek). Az pedig gyakorlatban jól látható hogy mennyire befolyásoló tényezõ az optika és az adott gép szoftvere, némelyik kép szines és fátylas, némelyik fakó de pengeéles, a felhasznált obit szinte puszta leképezése alapján fel lehet ismerni (szélsõséges példa a mobilkép).
A fényerõ nagyon is befolyásolhatja a színeket kép sötétedésével. Telézéssel (lényegében fókusznyújtás) csökken a fényerõ, csökkenõ fényerõvel halványulnak a színek. Alkonyatkor mégoly színes téma is sötétedni kezd a gépben is, persze ISO emeléssel "visszaerõsíthetõ" de az már beavatkozás, mely módosíthatja a képet, pld. megjelenhetnek a szines-vöröses zajpöttyök) Mint amatõrcsillagász tudhatod, kis fényerejû hosszú fókuszú távcsõvel nappal is sötét háttérrel lehet bolygókat fotózni, míg nagy fényerõvel, rövid fókusszal kékes égháttér zavarhat éjjel is pld. üstökös-keresésben, különösen ha fent van a Hold. Még F2-s fényerõ mellett is sötétnek hat egy rövid expo-s kép a csillagos égrõl, míg 30 sec-nél kékesen kivilágosodik (holdfényben pedig majdnem nappali kékre, toltam fel fotót errõl). A távcsöves fotó szinezõdése, kis fényerõvel (hosszú fókusszal) eltûnik, legalábbis minimumra csökken.
Fenntartom, mind az optika mind a fényerõ sztem jelentõsen közrejátszik, az optika is elnyeli a fény egy részét (1 m átmérõnél megálltak a lencsés távcsöveknél emiatt), módosít a vizuális kép összességén, majd a képalkotás során még ezután ront vagy javít az érzékelõlapka és a gép feldolgozó szoftvere. Nem véletlen van olcsó és drága optika. Amelyik fénytörésre, színkorrekcióra legjobban összeállított anyagában, gondosan csiszolt, legkevésbé "hamisít", az méregdrága, de még az sem mindig tökéletes. Tökéletes lencsés optika nem létezik, csak kompromisszumokkal az emberi látást legjobban megközelítõ.
A profi fotós arra törekszik természetesen hogy azt adja vissza amit lát (vagy amilyen érzést keltett benne), a téma körvonalait mindenki felismerheti, de nem biztos hogy színekben mindenki ugyanazt látja. Az a jó fotós akinek látása legjobban megközelíti a nagy átlagot és a nagy átlag által jól érzékelhetõ élményt adja vissza - de ott is közbeszól az eszközfüggõ megjelenítés és az egyénenként eltérõ érzékelés. Az megint más, hogyan "ragadja meg" a témát mûvészfotóként hangulatot ébresztve.
A szórt fény átlagolás nélkül is gyönyörûen eltüntethetõ egyszerû kontrasztozással, gammázással (néhány kollega képérõl még felhõket is "tüntettem el" így) a kép alapvetõ torzulása nélkül, de az már nem a valódi látvány, csak "így nézhet ki" jellege van. Rossz képekbõl átlagolással sem lehet jó képeket készíteni. Tágabb analógiával rezgéseknél maradva, van jó mikrofon és rossz mikrofon, de mindkettõ hatással van a felvett hangra, elnyelnek belõle ezt azt és a szórt hangokat, echokat is felveszik. A lejátszó berendezések tovább módosíthatják a hangzásélményt. Ugyanez érvényes az optikákra illetve a képrögzítõ, megjelenítõ berendezésekre is, nem mellesleg fontos tényezõ az emberi érzékelés, melynek egyaránt korlátai vannak úgy vizuálisan mint akusztikusan. De a problémasorozat az optikánál kezdõdik, akár a mikrofonnál, nem tudják tökéletesen utánozni az emberi szemet és látásérzékelést, ahogy a fület és hallást sem.